Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-05-20 / 10. szám
4. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 12. szám. maiját is hátrányosan befolyásolja, nem alkalmas boraink szeszfokának emelésére. Emiatt aztán a nagyon csekély borkivitel, mely vámkülföldre kimegy, nem szeszezett, hanem a maga valóságában tiszta bor, rendszerint alacsonyabb szesz- tartalommal, mint amilyen a lengyel Ízlésnek megfelelne. Emiatt áll elő a szükségessége annak, hogy az importőr borkereskedő legelső dolga az oda érkező magyar boroknak 15°/o-ig való megszeszezése és rendszerint édesitése is. Ilyen eredeti, nem szeszezett tokajhegyaljai 1917. évi termésű szamorodni és 1920. évi termésű négy puttonyos asszu boraimból nagyobb készlet áll rendelkezésére Varsóban a magyar követségi palotához közel lévő pincében (Widok ut 24.), ahol boraim eredeti állapotban is, de a varsói követelményeknek megfelelőleg, általuk az ottani finomított szesszel feljavított minőségben is nagy mennyiségben kaphatók. Különben a jövő héten személyesen leszek Varsóban s akkor viszek magammal mintát az itthoni boromból is és személyesen átadom a követ urnák a varsói szeszezett mintákkal. A bortörvény szigorának a Tokajhegyaljára nézve való fenntartása a fentiekből is kitűnik — hogy tarthatatlan. A borpárlattal való szeszezés egyszerűen lehetetlen. A sűrített borral való éde- sités tilos nekünk, de más borvidéknek szabad. Mi történik tehát? Borainkat vámkülföldön külföldi szeszzel szeszezik, külföldi cukorral édesítik és ugyanakkor kiviteli prémiumokat fizet kormányunk úgy a szesz , mint a cukorgyáraknak. Adómentes szesz és adómentes cukorral a Hegyaljának utolsó csepp borát is el lehetne vámkülföldön helyezni s Budapesten sem fogyna a görög édes bor. Borválságunkat máskép, mint a bortörvény megváltoztatásával és az édesitésnek akár sűrített borral, akár más édesítő szerrel való engedélyezése nélkül, nem oldhatjuk meg.“ A Gazdasági Egyesület e két vélemény alapján adta meg válaszát úgy a varsói m. kir. követségnek, mint a Földmivelésügyi Minisztériumnak. Utóbbit újból is felkérte, hogy a bortörvénynek a szesz felhasználására, illetve igénybevételére vonatkozó szakaszait legalább is a Tokajhegyaljára való vonatkozásokban vegye revízió alá, mert hisz a jelen esetből is nyilvánvaló, hogy a jelenleg érvényben levő bortörvény a tokajhegyaljai boroknak Lengyelországba való kivitelét egyenesen lehetetlenné teszi. A Gazdasági Egyesület kiküldöttei annak idején mindent elkövettek, hogy a bortörvénytervezet azon rendelkezése, hogy a borjavitás, illetve kezelésénél kizárólag a borpárlat használása engedtessék meg, a törvényjavaslatból töröltessék s hogy facultative engedtessék meg a finomított szesz használata. Sajnos a síkvidéki érdekeltséggel szemben minden ily irányú törekvésünk meddő maradt. S itt az eredmény. A Tokajhegyalja közönségének, ha boldogulni akar, minden erővel oda kell törekednie, hogy az uj bortörvény mielőbb revízió alá vétessék: életkérdése ez a Tokajhegyaljának. /. e. I Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető: dr. Szén József plébános. Főbb szempontok a baromfi- eleség összeállításánál. Irta: Dr. Szén József. I. A közelmúltban a baromfitenyésztés iránt érdeklődő egyik látogatóm arról panaszkodott, hogy drága pénzen még az elmúlt évben több darab tiszta fajtájú baromfit szerzett be egyik országhi- riinek mondott dunántúli baromfitelepről, de bizony az ő nemes tyúkjai kétségbeejtően keveset tojnak s igy azt kell gondolnia, hogy a baromfi- . tenyésztés jövedelmezőségéről terjesztett hírek in- 1 kább csak egyes baromfikedvelők túlzott lelkesedéséből származó üres képzelődések, melyek j legfeljebb arra alkalmasak, hogy rövid kísérletezés j után az ember kedvét véglegesen elvegyék a nagy ’ reménységgel megkezdett tenyésztés továbbfoly- ! tatásától. A baromfitenyésztést lebecsülő ezen erős kritika váratlanul ért engem, elkeseredett feleba- ! rátomnak igyekeztem megmagyarázni elhamarko- ! dott Ítéletének tarthatatlanságát, felsoroltam azokat I az okokat, melyek legtöbbször a sikertelenség okai j szoktak lenni s rámutattam arra, hogy sokszor nem annyira az aprójószágainkban van a hiba, mint | inkább az okszerűtlen tartásban. Heveskedő emberem látszólag megnyugo- 1 dott, majd aziránt érdeklődött, hogy én miképen takarmányozok. Válaszom ez volt: „A fejlődésben lévő növendék állatokat, csibéket egy a háromhoz, a tojó tyúkokat egy az öthöz, a néhány hét múlva I levágandó orpingtonokat egy a tízhez arányban | étetem.“
