Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-03-05 / 5. szám
5. szám, ZEMPÉN1 GAZDA 5. oldal görnyed a trianoni békének reá különösen nehezedő keresztje alatt. De soha nem jutott eszébe senkinek, hogy valamiképen segítséget nyújtson ez agyonsujtott városnak. A szőlőgazdaságot ért háromévi kegyetlen csapás még nagyobbá tette a nyomort a szerencsétlen városban. Annyira kellene és oly könnyű volna a se- | gitség ! De már illetékesektől hangzik a szigorú ki- | jelentés, hogy a miniszterek nem fogadják a kül- í döttséget ! Az ajtók zárva vannak!! Egy iokajhegyaljai szőlőbirtokos. Jókarban tartott traciiit-andesit kőbánya, állomáshoz 1 km.-re 2252 □-öl területtel (fele szőlő) eladó. Bővebb felvilágosítást ad a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület irodája SatoreijaujliBly (flármegyebáz.) 24 3rregi csatornáié vetőmag tengeri. Katr. holdankénti vetőmag szükséglet 60-70 kg. Beszerezhető — míg a készlet tart — budapesti tengeri ár plusz 20%, zsákok önköltségi arban. Jászóvári prépostság vajdácskái gazdaságiban, Vajdácska. Vasútállomás Sárospatak. Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető: dr Szén József plébános Nemesebb baromfiállományt a magyar faluba! Irta: SchandI József dr. a budapesti közgazd. egyetemen az állattenyésztéstan nyilv. r. tanára. Statisztikai adataink szerint a baromfitermékek kivitele utján majdnem annyi a bevételünk; mint minden kivitt vágó- és igásjószágból. Növeli a baromfitenyésztés jelentőségét, hogy a kaparászó és bogarászó állatkák olyan anyagok árán termelik legbecsesebb tápszereinket (tojás, baromfihús) és egyéb termékeiket (toll stb.), melyek az ő termelőmunkájuk híján veszendőbe mennének és értéket alig képviselnének. A tanyák baromfiserege valóban a semmiből termel aranyat E nagy jelentőség tudatában földmivelésügyi kormányunk és nagy lelkesedéssel dolgozó baromfitenyésztő egyesületeink lankadatlan bu/gósággal iparkodnak baromfi-állományukat úgy átformálni, hogy tojás és hustermelőképessége az adott gazdasági viszonyok közt a maximumra fokozódjék. Ennek a munkának hatása nem érezhető oly következetesen s oly mérvben, mint a vezetők buzgósága és az ügy fontossága megérdemelné. Ennek oka — szerény véleményem szerin — egyrészt a tömegtenyésztők (tanyai assszonynép) alacsony gazdasági intelligenciájában, másrészt abban keresendő, hogy elfogultan ragaszkodunk parlagi állományunkhoz és se itt, gse a modern fajták anyagában nem hajijuk végre azt a szelektáló munkát, melyek nagyobb gazdasági állataink nemesítésénél évtizedek óta oly szép eredménnyel gyakorolunk. Hollott ez a baromfitenyésztésben még megokoltabb, mint amazoknál. Nagyra értékeljük parlagi állományunk edzett- i ségét. Már pedig ez az edzettség csak az időjá- j rással szemben érvényesül s nem terjed ki arra, ! ami igazán jelentős értéket tenne, a járványos betegségekkel szemnen való ellenállóképességre. Az időjárással szemközt az edzettség ma, mikor már megfelelő tyúkóllal rendelkezik minden tanya és nem helyezünk súlyt arra, hogy a „tyuk a fán háljon“, nem oly nagy gazdasági érték, hogy ennek ellenében a nagyobb termelési lehetőséget áldozatul dobhatnók. Bizonyos, hogy a parlagi tyúknak e védőbástyája is úgy leomlik pár évtized
