Zempléni Gazda, 1928 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1928-03-05 / 5. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 5. szám. alatt, mint ahogy ez már nem akadálya a hazai pirostarka marha, a hússertés és a magyar fésüs- merinő terjedésének — a magyar-erdélyi, a mangalica és rackával szemben. De a bástya lemorzsolódása évtizedekre nyúlhat, ami kiszámíthatatlan köz- és magángazdasági veszteséget jelent. Talán nem tévedek annak megállapításában sem, hogy a parlagi tyuk nem „a világ legjobb tojója“, — mint ahogy ezt elfogult tenyésztőink vallják. Legyünk tisztában azzal, hogy se a parlagi tyúkok vegyes állománya, se a kulturfajták nincsenek a tojástermelésre kitenyésztve. Ez utóbbiakat a „sport“ szülte és ezért ők csak a tollazat színét, a tarajalakot és legfeljebb a fejlődés gyorsaságát illetően szilárd csoportok, de nálunk is épp úgy, mint a parlagi állományban, a tojástermelés tekintetében óriási kűlömségeket észlelünk. A tojástermelés kisebb vagy nagyobb foka egyes családoknak egyes vérvonalaknak jellemzéke s igy nagyobb tojástermelést nem érünk el se parlagi állományunk ötletszerű szaporításával, se a kulturfajták importálása utján. Rendszeres szelekcióra van szükség. Ezt a tanyai nép se a csapófészkek, se más eszközök utján végrehajtani nem tudja. Itt lép fel szükségessége annak, hogy a kellő intelligenciával vezetett állami és egyesületi telepek a jóltojó vérvonalakat válasszák ki és ennek ivadékát terjesszék a tömegtenyésztők közt. Addig, mig ennek eredménye mutatkozik, nagyon is megfontolandó, nem kellene-e nagyobb bátorsággal terjeszteni az olasz (leghorn) fajtát hazánkban, mely Európában délen és nyugaton, nem kevésbé Amerikában hatalmasan terjed mindazon területeken, hol elsősorban a tojástermelés a tyuk- tenyésztés célja Ez a fajta — úgy látszik — természettől fogva birja a jó tojástermelő-képességet s igy minden szelekció nélkül is szép eredménynyel volna tenyészthető. (Kár, hogy teste épp oly kicsi, mint a parlagi tyúké.) A hústermelés szempontjából a földmivelés- ügyi kormány üdvös akciója már elég szép eredményeket jegyezhet föl. A nagyobb testű kulturfajták vére a kiosztott kakasok révén terjed Kár, hogy az ivadék felnevelése közben nem veszik igénybe a baromfitenyésztők azon proteindus takarmányféléket, melyek a szemes eleség mellett a fejlődő szervezet kialakítását jelentékenyen fokozhatja s amelyeket a hússertés-tenyésztő kisgazdák is már széltében jónak találtak. (Halliszt, husliszt, vérliszt stb.) De még sulyosabh baj, hogy a tenyésztők zöme a baromfibetegségek okozóinak és az óvintézkedéseknek, ojtásoknak stb. lényegével nincs tisztában, ezért kellő időben a szükséges intézkedéseket nem foganatosítja és az orvoslást illetően kuruzslókra hallgat. Így ha- ! lomra hullik munkájának gyümölcse s nem csoda, ha tőkét és munkát igénylő baromfitenyésztési akcióktól idegenkedik. Meggyőződésem, hogy erélyes sajtóhadjárat a népies lapok utján nagy eredményekre vezetne, mint ezt a műtrágyák és nemesített vetőmagvak üdvös propagandájánál ész- 1 leljük. Valószínű, hogy a fejlődés gyorsasága és a hústermelés tekintetében is a fajták közt, sőt a fajt keretén belül egyes családoknál lényeges különbségek vannak. Hogy a szelekció e téren is megindulhasson, számszerű adatokra van szükségünk. Ezen akció szolgálatában kívánt állani. Közgazdasági Egyetem Állattenyésztési Intézete, midőn ily célokból exakt kísérleteket indított meg. Minthogy a kísérletek széles mederben és nagy pontossággal folynak, bizton reméljük, hogy a gyakorlat ügyének is hasznos szolgálatot végzünk. 20 Még néhány kiváló Rhode-Islaiid red faj-kakas eladó 12—15 pengő árban. A kakasok mind a kétévi budapesti kiállításon I. dijat és aranyérmet nyert törzskakas ivadékai. báró Waldbott Friöyesné baromfitelepe, Sátoraljaújhely.- Söoro^actjfiefi/ „ CrABTJAVlTttAltlT MAIOMBERENDEZÉ- f EKET, MEZŐGAZDA' JSftl tf fZÓLtiFEL — DOLCOZÓ GÉPEKET AUTOCARACE HENCiBROVÄTKOUtt AUTDCÍNMECEÍÍTÍÍ
