Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-04-20 / 8. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 8. szám. jövedelmi és forgalmi adókban megkapja azt, amit borfogyasztási adóban elenged. Ha pedig a szőlő- termelés válságán senki nem segít, az előreláthatólag pusztulásnak indul s nem lesz földadó és pótadó a szőlők után, nem lesz jövedelmi adó a szőlőtermés után, nem lesz kereseti, jövedelmi és forgalmi adó a bor után és nem lesz végül bor- fogyasztási adó sem “ így Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye ! Mit szóljon akkor Csonka-Zemplénvármegye, amelynek lakossága ötven százalékig a szőlő jövedelméből él! Báró Waldbott Kelemen felsőházi tag és az Országos Borgazdasági Tanács elnöke, indítványt nyújtott be a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesülethez, kérve, hogy a kérdéssel foglalkozzon az Egyesület is. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület, amely hat év óta évről-évre foglalkozott e kérdéssel s számos feliratban kérte a borfogyasztási adó törlését, e hó 28-án tartandó választmányi ülésén fogja tárgyalni báró Waldbott Kelemen indítványát. Kívánatos, hogy az Igazgatóválasztmány minden szőlőbirtokos tagja megjelenjen az ülésen; impozánsan kell megnyilvánulnia az Egyesület e kérdésben kijegecesedett akaratának. (/. e.) Lehetőségek. irta Máriássy Mihály, Bodrogkeresztur. Nagy örömmel olvastam a Z. G. febr. 20-iki számában arról az akcióról, mely a magyar gyümölcs termesztés felkarolását tűzi céljául. Hiszen ebben az akcióban annak a megvalósulását látom, amit évek óta vallók és hirdetek, hogy gyümölcs- termelésünk jóval alatta maradt annak a színvonalnak, amelyet a rendelkezésre álló terület és éghajlati viszonyaink figyelembevételével elérhetne. Nem akarok most általános, az egész Csonkaországra érvényes megállapításokról írni, csak a mi szükebb hazánk, a Tokajhegyalja viszonyai szempontjából nézem a tennivalót és a lehetségest. A gyümölcstermelésnek két nagy kategóriája van: a nagyobb kiterjedésű gyümölcsösök s a kis házi kertek. Jó egypár száz katasztrális holdra becsülhetjük azokat az áldott jó fekvésű parlagjainkat, melyeket a filoxeravész után betelepitetlenül hagytak tulajdonosaik s melyek nagy része ma is kopár, rossz legelő. Ezek a parlagok valamikor a legjobb minőségű borokat termették, hiszen általában déli, de a zord szelek járásától mindenesetre védett, napos fekvésük a minőségi termelésnek egyenesen előfeltétele. Ezekhez a régi parlagokhoz jönnek — sajnos — nemsokára az uj parlagok. Ujjátelepitett ojtványszőlőink kezdenek kipusztulni. Az ujjálelepités munkája nagyon nehéz és költséges. A számítás azt mondja, hogy nem is nagyon észszerű. A pár év előtt még jól termő és bő jövedelmet biztositó szőlő helyén nehány évig jobb- rosszabb szántó lesz, azután ez is kimerül s lesz újból értéktelen parlag. Ezeket a területeket kul- tur területté tenni — gyümölcsösök telepítésével lehet és magunk és utódaink iránt való kötelességből ilyenekké tenni kell. A parlagoknak gyümölcsössé varázsolása azonban nem történhetik ötletszerűen. Ahhoz körültekintő, gondos mérlegelése szükséges az összes, a gyümölcstermelés jövedelmezősége szempontjából megszívlelendő körülményeknek. Gyümölcsfát csak ott nevelhetünk, ahol a gyökérzet részére elég mély talajt találunk. Tehát sziklákon nem. Azonban az a körülmény, hogy talajunk köves, nem akadálya a fa kellő kifejlődésének. A fa gyökerei olyan szépen megkerülik még a fejnagyságu köveket is, csak legyen köztük elég térség, melyen keresztülbujhatnak, elágazód- hatnak. Összes parlagjaink, amelyek valaha szőlőt termettek, ebből a szempontból gyümölcstermelésre is alkalmasak. A második kérdés a tavaszi fagykároktól való félelem. Itt két szempontot kell mérlegelés tárgyává tenni. A magasabb fekvésű, északról, északkeletről védett hegyoldalakban fagykártól nincs mit tartanunk. Rügyfakadás, virágzás korában ezek a lejtők már nincsenek fagyoknak kitéve. A mélyebben fekvő, a szeleknek jobban kitett területeken pedig ültessünk olyan fákat, a melyek vagy ellentállóbbak, mint némely köite és almafa, vagy később — április végén — virágzanak, Rimaszombat, Eperjes, a barackjáról hires Kisszeben, és egész Németország több joggal beszélhet a tavaszi fagykárokról, mint a Tokajhegyalja. Még a tokaji hegy csúcsánál majd száz méterrel magasabban fekvő Lőcsén is terem igen szép és jó körte és alma. Azután ne feledjük el, hogy például a kajszinbarackot kellő ápolás hiányában könnyen meglepi a monilia nevű gombabetegség, melyet a laikus sokszor csak akkor vesz észre, mikor fáinak virágja egy napról a másikra lehull, s a friss hajtások úgy néznek ki, mintha le volöyümölcsészeti rovat. Rovatvezető: gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné.
