Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-03-05 / 5. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 5. szám. Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató. Mire fordítsuk a szőlőkölcsönt ? Tárcái, 1927 január 15. IV. Egy fiatalabb, 10 —20 év közötti korban levő szőlő hiányait pótolni legtöbbször hogyan szokták birtokosaink? Sokan nemesre döntik az oltványtőkét és ezt különösen Tállyán gyakran és évek sora óta láthatjuk éspedig nem rossz eredménnyel. Habár elég költséges munkát ad maga a döntés, de még sem kerül annyiba, mintha előbb zöldoltás alá ültetünk gyökeres ripáriát, s azt beoltjuk ugyan, de vagy egy jégverés miatt nem lesz ledönthető az egyébként jól sikerült oltvány, aminek pedig következő évben is ki vagyunk téve; vagy a kedvezőtlen hűvös, esős nyár és őszőn nem tud kellőképen beérni, ami megint nagy hibája mert az éretlenül ledöntött 2öldoltvány tőkék pár év múlva visszaesnek és kipusztulnak. Azonkívül sok gyönyörű zöldoltvány esik áldozatul a viharos szeleknek is, de meg az ellopás veszélyének is ugyancsak ki vannak téve. Amint látjuk tehát, nem olyan egészen gyakori a vele való pótlás s bizony évek telnek el, mig a beültetett vad tőke megfelelő hajtásokat hoz, amelyek u. i. már elég erősek az oltásra, majd pedig amig termésre kap a ledöntött oltvány, amelyet a környező idősebb tőkék gátolnak megerősödésében. Mindezekkel szemben a nemesre döntött tőkék, különösen ha trágyázva is lesznek a gödrök, a leggyorsabban termésbejönnek és egy évig sem lesz karónk üresen. Az az aggodalom, hogy de hiszen ily képen az oltványszőlők köznyelven szólva szelídekké változnak át. föltétlenül .indokolt és helyénvaló és ezzel számolniok is kell az ezt követőknek. A tállyai szőlők egy részének közel 20 év óta történő nemesre döntése erre a felelet. Ezzel azonban legkevésbbé sem kívánom elitélni a zöldoltást, mert ha az tökéletesen összeforrott az oltás helyén és teljesen be is ért, úgy az igen hosszú életű tőkét ad. Különösen helyénvaló ez az uj telepítéseknél. A nemesre való döntést ajánlanom kényes dolog és ennek nyílt ajánlásától mindenki húzódik még ma is, amikor annyi évek tapasztalatából láthatjuk annak egyszerű, leggyorsabb és legolcsóbb voltát. Azt hiszem azonban, hogy amikor előbb- utóbb amúgy is az újra ültetés előtt áll valamely szőlő, ott nincs miért sokat mérlegelni ezt a kérdést és töprengeni felette. * A hiányok pótlásának egy másik és bár drágább, de kényelmesebb módja a kész fásoltványok ültetése. Ez esetben nagyon hasznosnak tapasztaltam a következő eljárás. Ősszel, vagy télen részlegesen megforgatjuk a hiányzó tőkék helyét, ill. azok tenyészterületét éspedig ahol egymás mellett 2—3 tőke is kiveszett, vagy kipusztuló félben van, ott összefüggőleg forgattassuk meg azok helyét s a tavasszal elültetendő oltványok gödreit is ássuk ki nagyjából a téli csapadék felfogása végett, nem különben azért is, hogy az erős fagyok jól átjárhassák azokat, valamint a kihányt földet. Az ültetést azután érett trágya adagolásáyal végeztessük s ez esetben a beültetett fiatal tőke erőteljes fejlődésének megadtuk a tőlünk telhetőt. Az oltványok beszerzésénél hangsúlyozzuk a szokvány minőséget és lehetőleg személyesen győződjünk meg azok jóságáról az átvételkor. Az uj tövényünk szerint csak megbízható termelőknek adható meg az oltványok árusítása *) joga s az ilyen telepek állami ellenőrzés alatt állanak, miért is az oltványok jósága felülmúlja a csakmég néhány év előtt is forgalomba kerülhetett oltványokét. Óvakodjunk azonban az olyan zug- termelőktől, akik esetleg házalni is járnak oltványaikkal, vagy piacon árusítják azokat, mert az ilyen anyag között enyvvel ragasztottak is találhatók, sőt volt eset rá, hogy a gyökér árral átfúrt lyukon volt belehúzva az oltvány talpába. * » Megemlékezem még végül a pótlásoknak egy kevésbbé ösmert módjáról is, ami abból áll, hogy a ripária tőkék vesszőit tavasszal nem metszük le, hanem megtisztogatva a hajtásnak induló rügyeitől, valamint a már kis hajtásoktól és a döntéshez szükséges kellő hosszúságban fás furmint vesszővel angol nyelves párosítással oltjuk be. Ezen oltás ugyanolyan, mint a kézben oltás, vagyis amit szobában asztal mellett készítünk évtizedek óta azzal a különbséggel, hogy az oltási helyre egy kettévágott olyan parafadugót teszünk, amelybe a ripária vessző vastagságának megfelelő vályút vág*) 1923.: XLI1I. t.-c. 2-6 §. §.
