Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-03-05 / 5. szám
5. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal. tünk s azt a két fél dugót rákötjük a karóhoz történő kikötéssel egyidejűleg. Meg lehet próbálni dugó nélkül is, egyszerűen raffiával lekötni Nyár folyamán az ismételten kihajtó rügyekből előtörő hajtásokat ledörzsöljük, vagy lecsipegetjük, mig a nemesjiajtását peronoszporától védve elég hosszú haróhoz kötve ápoljuk, hogy a viharok le ne törjék. Ezen mód szerint készült oltásnak nem árt a jégverés, amellett éretlen sem maradhat. A nagyon biztoskezü, jó oltó munkás által készített ilyen oltványok akár nyomban le is dönt- hetők a szükséges helyekre. Megeredés után a kötés meglazítandó, a parafadugók pedig eltávoli- tandók. Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető: gróf Széchenyí-Wolkenstein Ernőné. Az őszibarackfáról Irta: gróf Széchenyi Wolkenstein Ernőné VI. rész. A Dubrenil-féle metszés. Dubrenil metszés módszerét leginkább a tof/analaku és a legyező alakú őszibarackfáknál ajánlom. (Utóbbiakról a VIII. részben.) Célja: hogy a fának vezérágait arra kény- szeritsük, hogy végesvégig és évről-évre uj „termő“ részeket nevelhessünk minden ágon. lesz. A termőt eltávolítjuk mikor már hivatását betöltötte ; az ugar két legalsó levélrügyéröl (ezeket fa- vagy hajtórügyeknek is hívják), pedig ismét két hajtást nyerünk, t. i. újra egy felső termő és egy alsó ugarvesszőt. És igy tovább évről-évre, mindig „termő“, „ugar“, mindig gyümölcs és Ígéret; a természet nagyszerű kincseit kiaknázva, min dig pótlásról való gondoskodás ! A mellékelt képek legjobban szemléltetik a váltómetszést. Az első képen, amelyen egy a vezérágon tavaly fejlett termővesszőt látjuk, tavasszal d—d felett kell metszeni, hogy a két rügyből a villaszerűén elágazó két hajtás fejlődjék ki, amely hajtáMinden hegyaljai olvasóm könnyen sajátíthatja el módszert; hiszen azonos az úgynevezett váltómetszéssel, amelyet a szőlő tavaszi nyesésénél alkalmazunk. A Dubrenil-féle metszés azon alapszik, hogy a fa vezérágain oldalt mindég villaszerűén elágazó termőrészek legyenek, azaz a vezérág egy rügyéből vagy csonkjából kiinduló két hajtás, amely közül a felső — hosszabbik hajtás — jövőre a termövessző, az alsó rövidebb az ugarvesszö sok növekedését a nyári csipkedés (pincirozás) által szabályozzuk. Az erre következő tavasszal (lásd 2. kép) a felső termővesszőt körülbelül hat termőrügyre rövidítjük meg, az alsó ugart e—e-nél két szemre metszük vissza, hogy újra a két pótló hajtás e két szemből fakadjon. Megint egy év lefolyása után a 3. kép szerint újra a felső termőt hat rügyre rövidítjük meg,
