Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-06-05 / 11. szám
11. szám. ZEMPÉNI GAZDA 5. oldal Fedezetlenül állana tehát az évenként kiselejtezendő 114 bika előirányzott vételárából 74.100 P, mely a köztenyésztésben szereplő 22.634 anyaállat után lenne beszedendő. Ha most még a bikák biztosítási dija fejében a beszerzési árhoz 4%, orvosi stb. költség címén még 4%, összesen 8°/o-ot hozzászámítunk, akkor a fedezetlenül maradó ösz- szesen : 84.588 pengő lesz kivetendő a fenti számú anya után, ami annyit jelent továbbá, hogy minden tehén és tenyészérett üsző után az állattartó gazdák évenként 374 pengőt tartoznának befizetni. Amennyiben a gazdatársadalom ezen eszmét magáévá tenné, úgy 3 év leforgása alatt a köztenyésztésben lévő összes bikák újakkal, a legjob- bakkal cserélődnének ki, minek eredménye a köz- tenyésztés színvonalának magas Ívben való emelkedésében jutna kifejezésre. Hasonlóan lenne megoldandó a később tárgyalandó kanok problémája is. Addig is azonban, mig az apaállatbeszerzések fenti terv szerinti megoldása valóra váltható lesz, szükségesnek mutatkozik, hogy számokban juttassuk kifejezésre a jó é? rossz bika közti különbséget. A panasz a jó ellen mindig olyasféleképen hangzik, hogy tudjuk mi azt de nem bírjuk stb. Hogy ez a nem bírjuk, nem telik, hova vezet, közlöm a következő adatokat: A Hegyköz tudvalévő pirostarka tenyészete igen gyenge bikákat használ, de ilyen a borjak ellési súlya is, átlagosan 37 kg. Tok jban azonban, hol ugyancsak pirostarka marhát is tenyésztenek, a borjak ellési súlya 44 kg. A Hegyköz bikáinak beszerzési ára átlag 440 P (5,500.000 K), mig Tokaj bika árátlagai 1280 P-t tesznek ki. Újhelyi mészárosok adatai szerint a Hegyközből bekerülő választott borjak élősúlya 60—70 kg. á P20 P, Tokajból bekerülőké 85— 100 kg. á 1*28—P32 P. De maradjunk egyelőre a borjak ellési súlyánál. Ha az 1 bika után származó borjak számát mindkét helyen egyformán 35-nek vesszük, úgy ellik a Hegyközben 37X35= 1295 kg. súly borjúból, mig Tokajban ugyanakkor 1 44X35=1540 kg. Ez a különbség, mely tisztán és egyedül a bika javára, vagy rovására Írandó 245 kg. különbséget jelent az egy év alatt ellett borjaknál. Ha már most a bikának 3 éves tenyésztési működését vesszük, mialatt ez a különbözét 735 kg-ra emelkedik, úgy már itt szembeötlik egy oly nagy különbség, mi méltán kell, hogy gondolkodóba ejtsen mindenkit. Ha a fenti alapon a választott borjak élősúlyának különbözetét állítjuk fel, úgy azt kell észrevennünk, hogy a választott borjaknál 962 kg. az évenkénti súly különbözet, ami 3 évre számítva 2886 kg. súly különbözetet jelent, mely súly különbözet egy része szintén a jobb fejlődést átörökítő bika javára írandó. Ha most még hozzá vesszük, hogy a jobb borjakért átlag 1.30 P-t, mig a rosszabbakért csak 1.20 P-t fizettek, s ezen számítások elvégzése után az-átlagokat kiszámítjuk, úgy arra jövünk rá, hogy a jobb bika 3 évi tenyészideje alatt 1926 pengővel állított elő csupán húsban nagyobb értéket, mint a rosszabb. Ha pedig még azt is látjuk, hogy a hegyköziek egy kiselejtezett bikáért csak 275 pengőt értek el, mig a tokajiak 545 pengőt, előáll egy eladási különbözet 270 pengőből. Ha pedig valaki úgy érvelne, hogy a bikák vételárában térült meg a megtakarítás, úgy a bika vételárából levonva mindkét helyen az eladási árat is 1280—545=735, 440— 275=175, tovább pedig 1926—1280=646+735= 1381, 1280-440=560, 1381—560=821 pengő. Ennyi a Hegyköz tiszta ráfizetése, mert olcsóbb bikát tart, viszont a tokajiak 1381 pengővel értek el nagyobb tiszta jövedelmet egy-egy bika után, mint a hegyköziek. Hol van azonban még az a felbecsülhetetlen érték, amit az egyik az állományon javított, s hol az a mérhetetlen kár, mit a másik az állományon rontott. Ha pedig valaki itt azt vetné ellen, hogy a tartásköltség számításba véve nem lett, úgy meg kell értenie, hogy ezt, mint mind két bikánál egyformán számításba veendő tényezőt, ezen fenti összehasonlításnál figyelembe nem vehettük, mert ha éhes, minden bika egyformán bőg. A szarvasmarhák fejlesztése érdekében pedig még a Gazdasági Egyesület által oly sikeresen rendezett kiállításokhoz annyit gondolnánk hozzá fűzni, hogy az ott kiállított, dijat nyert állatok méretei is felveendők lennének, mert az e téren való igazi haladást mégis csak a számok igazolják legjobban. De szükséges, hogy a kiállításokat az uradalmi és magántenyésztők is úgy a maguk személyében meglátogassák, mint arra állataikat felhajtsák egyrészt, hogy a tenyésztők közvetlen észlelet alapján szerezhessenek bepillantást a köztenyészet szükségletébe, másrészt pedig, hogy a falu népe a jobb tenyészanyag közvetlen forrását megösmer- hesse, de lássa azt is, hogy céltudatos tenyésztési tevékenységgel és állatszeretettel, valamint okszerű takarmányozással hová lehet állattenyésztésünket fejleszteni s mily szép egyedeket lehet előállítani. (Folyt. lótenyésztés köv.) .3*
