Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1927-06-05 / 11. szám

6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 11. szám. Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató. II. A peronospora és lisztharmat ellen miként védekezhetünk sikerrel. Irta dr. Prihoda László. A bordói lé elkészítését szabályszerűen vé­geztettem és lakmus papírral ellenőriztem. Nagyon jó eredményt tapasztaltam a perme­tezésnek akénti végzésétől, hogy a gépszóró végét a tőke lombozata közzé dugtam, 2 helyen kb. az alsó harmada és a középen alóli tájékára a tőké­nek — és ott a permetező csővel rázó mozgáso­kat végeztettem, amely művelettel a szétömlő lé a levélzet alsó részét és a fürtöket is alaposan be- p rmetezte. Ezen eljárás ott alkalmazható könnyen és sikeresen, hol a szőlő hajtásai lazán és tágan lettek kötve, hol tehát több üres tér van, a tőke belsejében az egyes hajtások között. Ezen eljárást határozottan, melegen ajánlom szőlőbirtokos tár­saimnak olyankor, amikor a peronospora nagy mértékben lép fel és félni lehet, hogy a levélzet alsó részein letelepedett spórák lepergésével fürt fertőzés fog fellépni. A permetezést esős időjárás esetén a szőlő fájának növése és az esős napnak arányában hetenkint, 10 naponkint kell végeztetni. Feltétlen szükséges az 1926 évihez hasonló időjárás esetén a rézkénporozás, még pedig aján­lom ennek elvégzését már viritás előtt, — ha ugyanekkor peronosporát jeleznek, avagy már sző­lőnkben fellépett, — másodszor okvetlen viritás után és a többit szükség szerint, ha az esős idő­járás, ködök, párás meleg levegő fennáll, 2 he­tenként végezve. — Azt tapasztaltam, hogy a háti rézkénporzó a célt teljesen nem szolgálja, mert evvel a porozó egyén csak vaktában dolgozik 1—2 helyre bedugva a porozó végét, nem látja hogy hova jut a por, iegtöbbnyire levél kerül elébe, amikor is a kifuvott por legnagyobbb részét az elébe került nedves levél vagy levelek fogják fel és vajmi kevés töredék jut a fürtökre. Én kézi és olyan porozóval dolgoztatok 1912-től, amelyik csak az egyik kezét, a jobbkezét foglalja le a porozó- nak és ebből rázással fújja ki a rézkénport, úgy, hogy a másik kezében a porozó egyén egy botocs­kát tart, amellyel a levélzetet felfedi, ami által meglátja azt, hogy hol vannak a fürtök és egye­nesen ezekre fújja a port, ezektől kb. 4 — 5 cm. távolságra tartva a porozó végét. A fürtök leg­többször csoportosan ülnek a vesszőn, tehát 2—3 fujtatás elegendő ahhoz, hogy az egy tőkén levő fürtök a rézkénporral belegyenek fújva. A munka kitanult munkással gyorsan megy, az eredmény 30%-al jobb. Korán visszavágattam a szőlő haj­tását és ezt azután hetenkint végeztettem az oldal­hajtások eltávolításával együtt, nem engedtem, hogy friss, zsenge levélzet maradjon a tőkén, a melyen az esős és peronoszporás időjárás esetén azonnal megtelepszenek a spórák, ezen művelettel szép eredményt láttam, permetlevet is kevesebbet használok el, mert a tőke nem oly lombos és nem túl magas, nem árnyékol, a lombozatnak az esőtől keletkezett nedvessége is előbb felszárad. Különösen buja növésű szőlőknél használ­ható ezen korai eljárás haszonnal. A korai csőn- kázástól sokan félnek, én semmiféle káros ered­ményt ettől egy ízben sem tapasztaltam, ellkező- leg a levágás alatti levélzet gyorsabban megerő­södik, megvastagszik, a peronoszpora fertőzésére alkalmatlanabbá válik. Oly rendkívüli időjárás esetén, mint aminő 1926 évben volt, csak a gyors munkával, az 1—2 esőtlen napnak azonnali ki­használásával tudunk sikereket elérni, hogy pedig i ez elérhető lehessen, ezért minden 1—2 k. holdra egy permetező és egy rézkénporozó munkást kell beállítani, hogy ez által az 1, esetleg 2 esőtlen napon a védekezést végre tudhassuk hajtani. 1926 évben nagy járvány volt, a lefolyt telünk elég enyhe és a tavasz esős volt, az altalaj is át van ázva, sok a szunnyadó spóra csak alkalom kell, nem is sok esős nap és megfelelő meleg, hogy megjelenjen az első fertőzés, amely azután fejlő­désére alkalmas időjárásra tovább terjedhet és újból pusztító veszedelemmé alakulhat. Valószínűnek tartom az 1926 évi nagy pero­noszpora miatt, hogy ezen éven a tőkék kevés, vagy nagyon közepes fürttel fognak hajtani, *amely hozamot igyekeznünk kell bármi nehéz védekezés­sel is, de megmenteni, mert a terméshozam meg­tartására égetően szüksége van minden birtokos­nak A legtöbbnek pincéje üresen áll, a munkál­tatást kölcsönből fedezzük és mégis anyagi erőnk utolsó megfeszítésével is, de igyekezzünk a sző­lőnk megművelését, jó karban való tartását fenn­tartani, különben tovább nem fogjuk bírni és tönkre megyünk. *) Azóta ezt a kevés fürtöt is megtizedelte a májusi Szerk. fagy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom