Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-06-05 / 11. szám
4. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 11. szám. hoz tartozó tehenek fenti számát még kiegészítjük az egyes magyar bikára eső 15 tehén, összesen 3165 el, úgy a bikák által ellátott 4020+3165=3 8185 tarka tehén beüzése után 4975 anya marad bika nélkül, azaz meddő, vagy ami egyet jelent: hiányzik még a köztenyésztésből 83 db. bika Igaz ugyan, hogy egyes magántenyésztők is átengedik apaállataikat egy-két folyatásra, de mert a bikák legnagyobb teljesítményét 60 tehenet vettünk számításba, a fent kimutatott 83 db. hiány ténylagesen fenn is áll. A cseléd tehenek itt szá- mitáson kívül esnek, miután azok bikaszükséglete az uradalmi létszámba lett felvéve. Mielőtt azonban a bikabeszerzések megköny- nyitésének fejtegetésére áttérnénk, a fent vázolt tenyésztési chaosnak nyitját kell megtalálnunk. Azt látjuk, hogy 3165 pirostarka tehenet évenként az adott kényszerhelyzetből kifolyóleg magyar bika üz be, de ösmervén a falusi csordák heterogén voltát, még azt is el kell fogadnunk, hogy fele ily arányban, s a tarka bikák létszámához redukáltan, azok viszont magyar teheneket folyatnak fel, tehát ugyanennyi bastard borjú, azaz számításunk szerint kereken 3800 db. jön a világra, ami azt jelenti, hogy a köztenyésztésben álló tehenek 17% korcs ivadékokat nemz, ami mindenesetre óriási arány, különösen ha meggondoljuk, hogy bikahiány miatt pedig 20% meddőnek maradni kényszerül. Hogy a bikahiány miatti ez a veszteség borjúhúsban 4975X35=174.125 kg. á 120 pengő összesen 208.950 pengő veszteséget jelent, könnyű megérteni, de viszont láthatjuk azt is, hogy mig 83 bika ára fejében (darabonként 1350 P) 112.050 penget kiadni nem akarunk, addig oly értéket vesztünk el, melyen 154 bikát vehettünk volna. Ezek a számok illusztrálják legfényesebben, hogy mit jelent a bikákon remélt takarékosság. Igaz ugyan, hogy annak, kinek tehene borját ellik, rendesen mindez nem fáj, de hányán esnek el ilyformán a borjúból remélt haszonból s azon tejmennyiségtől, melyet a friss fejőstehén ad, mit itt már nem is számítunk át részletesen! A számokból vont összes következtetések eredményeként a következőket kell megállapítanunk. Vármegyénk szarvasmarha tenyésztése érdekében erős közigazgatási intézkedésre van szükség, amiért az állattenyésztési szabályrendelet úgy volna átdolgozandó, hogy kötelezőleg kimondassák, hogy mindazon községek területén, hol a tarkamarhák száma eléri a 65%-ot, csak a simmenthali jellegű pirostarkák engedélyezhetők a köztenyésztésben. Ezen intézkedéssel lecsökkene a bastardok szülési aránya 10% alá, viszont simmenthali magántenyésztőinket is sarkalná az igy nyert piac a bikák termelésére, s rendelkezésre állana jobb és olcsóbb bikabeszerzési forrás. Viszont ezen intézkedéssel még az is eléretnék, hogy az lVa éves tarka üszők is anyaszámba mennének, ami által a bikahiány lényegesen csökkenthető lenne, következményeként az anyák arányához mért bikák beszerzésének. Körvonalazandó lenne továbbá éppen a bikahiány, s igy a meddőség csökkentése végett, hogy mennyi az a legmagasabb, s mennyi az a legalacsonyabb létszám, mely mellett még egy bika elegendő. így a 60-as beosztás nem elegendő, mert 70 tehenet például 1 bika már meg nem bir, mig 120 tehenet már 2 bika sem. Pedig a községek a bikaszükséglet megállapításánál mindig lefele, mig a bika téteményét túlbecsülve felfele kerekítenek. S itt vesszük fel most a bikák beszerzésénél elejtett fonalunkat. Miután a köztenyésztésben ösz- szesen 9474 magyar anya van 157 és 13 160 pirostarka anya 220, összesen 377 db. bikaszükség- lettel, mely állományt beszerzettnek feltételezvén, s gondos ápolást, biztosítást és védőoltást remélve, a bikáknak mégis 30%, azaz 114 db. évenként kilép a köztenyésztésből. Az igy kilépő bikák eladási, biztosítási árából á 500 P, befolyik 57.000 pengő, mig a bikák beszerzési árát, az ez évi budapesti tenyészállatKiállitáson elért átlagoknál 15%-al olcsóbban, 1150 pengőjével számítva = 114X1150=131.100 pengő, melyből az eladási ár levonása után mutatkozó 74.100 P lenne évenként bikák ára fejében előteremtendő. Ezen összeg előteremtésében segítségünkre jön a vármegye Főispán Urának következő eszméje : „Vegye a vármegye egy elkészítendő szabályrendelet keretében a köztenyésztés apaállat szükségletének ellátását a saját gondoskodása körébe, minek fejében a köztenyésztésben álló minden tehén és tenyészérett üsző után egy meghatározott összeg lenne, egy e célra létesítendő alap javára évenként befizetendő, s az igy létesülő alap szerezné be az egyes közületek által szükségelt bikákat. A bikák az alap tulajdonát képeznék, de azok ellátásáról az egyes közületek a fedeztetési dijakból gondoskodni tartoznának. így megszabadulnának az egyes községek és birtokosságok a bikabeszerzéssel járó sok költség és fáradtságtól, s mig eddig a bikabeszerzésre kötelezettek, addig befizetett járulékaik ellenében bikára jogosultak lennének.“ Amidőn Főispán Ur Öméltóságának ezen eredeti gondolatát plagizáljuk, vessünk további pillantást a számokra:
