Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1926-06-20 / 12. szám

12. szám.

ZEMPLÉN IQ AZDA

9. oldal.

Szőlőgazdasági rovat.

Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató.

A tokaji bor.

Irta: alsóeöri Farkas Géza Drégelypalánk.

Valami jussom nekem is van a tokaji borhoz, mert habár nem is vagyok valami nagy borivó, de már tiz éves korom óta, tehát negyvenhat év óta ismerjük egymást, ily régi barátság már feljogosít arra, hogy Írjak róla.

A nagybátyám, amint a szabadságharc alatt Debrecenből kocsin hazafelé utazott a nemzetgyűlésről, a Hegyaljáról egy barátjától hozott haza két gönczi hordó asszút, az egyik nem tudom mikor fogyott el, a másikat sokat néztem, mint gyermek, mint töltik fel tisztára mosott dunai kaviccsal, midőn kivettek a hordóból A néném la kodalmán fogyott el ez is, de akkor én is hozzá jutottam és azóta tart a barátságunk egymással.

Én bizony ott, aho! pezsgőt isznak, tokajit iszom, mert azt én különbnek tartom bármely hires pezsgőnél széles e világon. Hogy ez a világhíres bor most mégis válsággal küzd, annak oka visszanyulik még a filloxera első fellépése utáni időre, midőn a tudósok — elég hiba — rájöttek arra, hogy a filloxera az immunis homokon nem pusztítja ki a szőlőt és ekkor csinálták nyakra- főre ezer hold szám, sőt tízezer hold szám a homoki szőlőket, melyek gyenge minőségű tömegborai rontották le a külföldön a magyar bor legendás hírnevét.

Ha én pénzüminiszter volnék, külön adónemet állítanák fel a homoki szőlők számára, mert azok nagy előnyben vannak a hegyi szőlőkkel szemben és kevés szeszt és sok vizet produkálnak és a fenntartásuk is tetemesen olcsóbb, mint a hegyi szőlőknek, mert hisz azokat nem kell drága ojtványnyal telepíteni, szénkénegezni és kapálásuk is sokkalta könnyebb, mint a kötött földben levő hegyi szőlőknek.

pn azt mondom, ha nincs homoki bot, nincs most szőlőtermelési válság és épen a hires tokaji bor veszített a legtöbbet ezeknek az olcsó tömegboroknak a piacra dobásával és úgy járt, mint a szinarany a double arany feltalása óta, azóta igen sokan ékeskednek talmi arany ékszerekkel és kevesen veszik az igazi aranyat.

Hol vannak azok a régi jó idők, midőn még galíciai kereskedők jöttek hosszú szekereikkel és vitték ki a tokaji bort, adtak érette amit kértek,

| akár aranyat, akár ezüstöt, akár legfinomabb Aba | posztót, bársonyt, prémet és vitték fel-fel, egész Moszkváig és a tokaji bor úgy elterjedt Lengyei- és Nagy-Oroszországban, mint ma a rádió hullámai, minden pincébe jutott belőlük, úgy a főurak, mint a fejedelmeknél.

Azt mondják, a jó bornak nem kell cégér, de bizony kell; ma már még a jót is reklámozni kell és e téren kellene valamit tenni és fel kellene kérni a földmivelésügyi minisztert, hogy konzulátusainkat hivja fel a tokaji bor propagálására és valahol a világon csak egy kiállítás készül, hol bort kiállítani lehet, úgy tudassák azt a tokaji termelőkkel és oda mindenüvé küldeni kell belőle, hogy újra elfoglalhassa a régebb időkből az őt megillető helyet.

A mostani tarifaemelés is kedvezőtlen a fajborokra, mert száz kilométeren túl felemelték a tarifát, de hát száz kilométernél közelebbi helyekre kocsin viszik a bort, igy tehát ez megint a termelőt rövidíti meg, mert a fuvardijemelést neki kell megfizetni.

Talán még mást is meg lehetne kísérelni ; azt látjuk ma, hogy a Hazánkba jövő idegenek ma csak pezsgőt isznak, de azt isznak ma a London, Páris és a Riviérára a szesz-tilalom elől menekült jenkik is, de Kanada egymaga ma több pezsgőt konsummál, mint egész Európa, mert Francia és egyébb országok is oda küldik pezsgőiket nagy mennyiségben, melyek az Egyesült Államokba szivárognak azután át. Egy barátom írja Newyorkból, hogy minden este pezsgőznek. Persze a Fifth Avenuen, a milliárdosok uccájában lakik, de azt iszik ma égész Newyork és a többi nagy városok is. Most már az volna az én ideám, hogy nem csinálhatnának e a Tokaj vidéki bortermelők is egy pezsgő gyárat ? én azt hiszem, hogy a tokaji borból készült pezsgővel nem versenyezhetne egy világmárka sem és ha a francia nem sajnálja az ő kiváló borvidékeinek legkiválóbb egyedeit és a német a Rajnai hires borait pezsgőnek feldolgozni, úgy nekünk sem kell ettől elriadnunk, mert bizony ma a tokaji bor az egyszerű kis fehér palackokban a Hamupipőke hálátlan szerepét tölti be, inig az arany, ezüst staniolokba pólyáit és durrogásával és gyöngyözésével hivalkodó pezsgő önmagát reklámozza.

Ezeket tartottam szükségesnek leírni a tokaji bor érdekében, ha hozzá nem értésből talán helytelen vágányokon haladtam, tudják be annak, hogy én bizony azon a vidéken legnagyobb sajnálatomra még sohasem jártam és az ottani vi-