Zempléni Barátság, 1947. január- október (2. évfolyam, 1-44. szám)

1947-08-30 / 35. szám

Ne félj pajtás, nem vagy senki szolgája, Tégy keresztet a 3-ik kockába Szavazz Szociáldemokratára Ki akarja a „polgári életformát“? A jobboldalon álló ellenzéki pártok választási propagandájá­nak legtöbbet, már-már a meg- unásig hangoztatott szólama a »polgári életforma« védelméről szóló legenda. Szerintük egyedül ők kezeskednek a választó polgá­roknak a jövőre is a magántu­lajdon és a gazdasági szabadság megmaradásáért. Közben azonban nem tisztáz­zák a fogalmakat, nem határozzák meg világosan és érthetően azt, hogy kit is neveznek polgárnak, mi is valójában az a bizonyos »polgári« életforma, amelynek védelmére oly nagy hangon so­rakoztatják fel erőiket. Célzatosan homályban hagyják a nagy kér­dést, vájjon a kisemberek, kis- polgolgárok, a jobbmódú paraszt­ság, a magasabb életszínvonalra szert tett munkások, vagy városi értelmiségiek általuk »polgári« életformának nevezett aránylag jobb életét és kis vagyonát akar­ják-e a nem létező ellenféllel szemben megvédeni. Ezt neve­zik-e polgári életformának, vagy csupán ezeknek a rétegeknek a sok harsonázástól megzavart magatartását és indokolatlan fé­lelmét — amely természetszerűen fordul szembe azokkal, akik sa­játházas, párholdas, vagy három­szobás, esetleg könyvtáras és színházba járó életformáját, ame­lyet keserves munka árán szer­zett meg, le akarnák süllyeszteni — csak felhasználják arra, hogy ezekkel a tömegekkel védjék meg az igazi polgári éleiformát, a nagy burzsoáziának gondtalan és fény­űző életét. Azok életét, akik a nagybirtokok megsemmisítése után egyedül tartják kezükben ebben az országban a nagytőkét, a dolgozók kizákmányolását és akiknek telhetetlensége volt a legnagyobb akadálya annak, hogy ebben az országban aránylag igen kevés független kisember élhet a mi felfogásunk szerinti nyugodt, élelem és ruhagondok nélküli, sőt kulturigényeket is biztosító helytelenül »polgári élet- formá«-nak nevezett életet. Az elgondolkodó ember azon­ban hamarosan rájön arra, hogy ebben az országban sokkal szük­ségesebb és elsődlegesen fontos lenne egyelőre megteremteni ezt a szerintünk nem polgári, hanem emberi életformát. Vájjon olyan sok embernek van hazánkban nyugodt, biztos megélhetés és ruhagondoktól mentes, kultúr- igényeit is kielégíteni tudó élete és az ehhez szükséges anyagi alap, akár jövedelem, akár vagyon formájában ? Viszont nem elide­geníthetetlen joga e mindenkinek, minden«dolgozónak az ilyen ke­retű emberi élet ? A cél nem az, hogy megvéd- jük a kevesek jobb életét, hanem az, hogy a nagy többség alacsony életnívóját is felemeljük a sajnos csak kevesek részére biztosított »emberi«, az ellenzék szavaival élve »polgári« színvonalra. A tö­megek életszínvonalának emelke­dését pedig ^ppen a tőkés, bank­vezér, nagyvállalkozó, magas élet­formája érdekében a dolgozóktól elvont anyagi javak akadályozzák meg. Azokért a tőkésekért élünk olyan rosszul, akik a még meg­lévő független kisembereket is szívesen tenné bérmunkásokká, hogy neki dolgozzanak. Az el­lenzék kemény bajnokai pedig éppen ezt a polgári formát vé­dik életre-halálra. Az európai szociáldemokrácia nem a polgári életforma megvé­désével kezdte társadalomformáló munkáját, hanem a dolgozók élet- színvonalának emeléséért meg­indított harccal, nem riadva vissza a nagypolgári életforma, nagybir­tokos, nagytőkés hatalom szét- darabolásától, mégis elérkezett ahhoz, hogy az általa kormány­zott Dániában, Svéd országban, Norvégiában független, napi meg­Szombaton este a sárospataki kis- és középgazdák közül azok, akik már rég elégedetlenek voltak a Kisgazdapártban uralkodó hely­zettel, ülést tartottak a Gazda­körben Havrilla János közbirto- kossági vezető elnöklete alatt. Az ülésen ismét napirendre kerültek azok a körülmények, amelyek lehetetlenné tették a párt ke­retében a haladószellemű gaz­dáknak azt, hogy megvaló­síthassák azokat a célkitű­zéseket, amiket még akkor formáltak meg, amikor még nem félkőztek be soraikba a reakciós elemek. Ezután felkérték a gyűlésen je­lenlévő Hustáci Sándor elvtársat, hogy körvonalazza előttük a Szo­ciáldemokrata Párt programját, főleg a mezőgazdák érdekvédelme szempontjából. Hustáci elvtárs meggyőző érvekkel nyilvánvalóvá tette előttük, hogy a dolgozók demokratikus ál­lamában eltűnnek azok a mesterséges különbségek, amelyeket az előző érák állí­tották a mezőgazdasági dol­gozók és ipari munkások közé. Az új helyzetben a kisgaz­dák is csak úgy tudják elérni érdekvédelmüket, ha az ipari munkássággal karöltve al­kotják meg az új állam alap­pilléreit. Ez érvek hatása alatt a jelen­lévő gazdák elhatározták, hogy elhagyják régebbi pártkeretüket és átlépnek a Szociáldemokrata Pártba. Vasárnap délelőtt Havrilla Já­nos, Spisák József és Leskó Já­nos vezetésével húszán megje­lentek a Szociáldemokrata Párt sárospataki párthelyiségében és kifejezték ama óhajukat, hogy, belépnek a pártba, pusztán azt kötötték ki, hogy hogy a mezőgazdák érdekei-. nek védelmében külön szak­csoportot alkothassanak a pártban. A szakcsoport megalakításával a sárospataki kisgazdák példaadó élhetési gondoktól mentes és kul- túrigényeit biztosítani tudó embe­rek társadalma él. Ezekben a szo­ciáldemokrata vezetésű országok­ban van legjobban biztosítva az ellenzék által polgárinak, szerin­tünk emberinek nevezett életforma. A Szociáldemokrata Párt nem a kevesek, oktalanul költekezők, dorbézolók, nagytőkések hihetet­lenül nagy pénzeket önmagukra költő nagypolgári életformájának megvédését Ígéri a rászavazó dolgozóknak. Nem kíván állandó- sítója és védelmezője lenni a kis- parasztság sanyarú helyzetének, a rojtosujju és foltoscipőjű köz­kezdeményezést nyújtottak az egész ország kisgazdái számára. A pártba való belépésük alkat mával Hustáci Sándor elvtárs üdvözölte őket, majd a Sáros­patakon időző Csapiár Péter szakszervezeti titkár elvtárs me­leg szavakkal köszöntette hatá­rozásukat, s kijelentette, hogy a pártba való belépé­süket a parasztság hitvallá­sának tekinti, amely megér­tette, hogy a munkássággal együtt kell küzdeni a jobb életért. A szociáldemokrata kisgazdák nevében Spisák József a követ­kező nyilatkozatot tette azokról, akik arra késztették őket, hogy belépjenek a Szociáldemokrata Pártba : »Régóta elégedetlenek vagyunk a Kisgazdapártban uralkodó hely­zettel. Valamikor azért léptünk he a pártba, mert reméltük, hogy/a kisgazdák sorsának megjavítására alakult. Ez a reményünk és hi­tünk egyre inkább meghiúsult­nak látszott. Mindjobban rájöt­tünk, hogy a Kisgazdapártba befurakodtak olyan elemek, akiknek semmi kapcsolatuk sincs a kisgaz­dák dolgozó osztályával, semmi érdekük, hogy orvo­solják a kisgazdák sérelmeit és pusztán az a céljuk, hogy a kisgazdákra támaszkodva politikai harcot szervezzenek a demokrácia ellen és pozí­ciókat szerezzenek. Vártunk arra, hogy a párt megtisztítja magát ezektől az ele­mektől, de amikor a párt meg­csinálta polgári tagozatát, még- inkább túlsúlyba jutottak ezek az elemek. Nagy Ferenc és társainak ösz- szeesküvése kitűnő alkalom lett volna a párt számára, hogy meg­szabadítsa magát ezektől a ve­szélyes és a pártra szégyenthozó szerencsevadászoktól. Budapes­ten, ahogy erről értesültünk, nagyrészt meg is történt ez a tisztogatás, de a vidéken minden a régiben maradt. ZEMPLÉNI! „BARÁTSÁG“ 3 tisztviselők napról-napra tengő életének, sem a közterheket nyögő kisiparosok és kiskereskedők »polgári« életformájának, de biz­tosítja a kisparasztságot, újgaz­dákat, az értelmiségi és ipari dol­gozókat arról, hogy harcos ere­jével kivívja számukra a sajátház és föld, szép lakás, jó ruha, ren­des táplálkozás, komoly szóra­kozás, a vallás és lelkiismereti szabadságot magába foglaló »em­beri«, ebben az értelemben »pol­gári« életformáját. Aztán kutatni kezdtünk a pár­tok között és rájöttünk, hogy az ellenzéki pártok ahelyett, hogy az ország dolgozóinak összefo­gására törekednének, éppen a szándékot tágítják közöttük, társadalmi, vallási és osztáiykülönbséget hir­detve. A mi véleményünk szerint nem igaz az, hogy a mezőgazdák és ipari munkásság között áthidal­hatatlan akadályok vannak csak azért, mert a mezőgazdaság terén mi termelők vagyunk, ők pedig fogyasztók. Valamennyien dol­gozók vagyunk és érdekeink azonosak bármilyen téren dol­gozunk is. Mi nem érezzük magunkat tő­késeknek, mert 10—20 hold föl­dünk van. Ez a föld csak eszköz nekünk a termelésben. Meggyőződtünk arról is, hogy semmi sem igaz azokból a vá­dakból és rágalmakból, amelyek­kel eddig a szocialistákat előt­tünk rágalmazták. Sőt, meglepőd­tünk azon, hogy a Szociálde­mokrata Párt mennyire ismeri a parasztság problémáit és maguk a szociáldemokrata ipari munká­sok is milyen meggyőződéssel harcolnak és dolgoznak a falu kisembereinek jobb sorsáért. A sárospataki szocialista kis­gazdák elhatározó lépése rend­kívüli hatást keltett Zemplén vár­megye földműveseinek körében. Azóta újabb 5 kisgazda jelent­kezett a Szociáldemokrata Pártba való belépésre, hogy osztozzon az úttörők munkájában és mert meggyőződtek arról, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt minden dol­gozó. tehát a falu parasztsága érdekében küzd több mint 75 év óta. Értesítjük igen tisztelt ügyfeleinket, hogy cukornagykereskedői tevé­kenységünket minden ellen­kező híreszteléssel szemben akadály nélkül tovább foly­tatjuk. Teljes tisztelettel BEHYNA TESTVÉREK 3 a szerencse száma Szavazz a szociáldemokratákra! 3-as lista szociáldemokrata Sárospatak legtekintélyesebb kisgazdái beléptek a Szociáldemokrata Pártba A Kisgazdapárt sárospataki kerülete már hosszabb idő óta vál­sággal küzdött. Ez a belső válság az elmúlt heten teljes erővel tört ki és azzal a szenzációs eredménnyel végződött, hogy a kerület legtekintélyesebb tagjai számszerint 25-en búcsút mondottak párt­juknak és testületileg beléptek a Szociáldemokrata Pártba. A Zemp­lén vm. politikai életére oly jellemző esemény a következőkben zaj­lott le."

Next

/
Oldalképek
Tartalom