Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-03-01 / 3. szám

2 ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ az iskolai kényszerszünetekben Az általános tüzelőanyaghiány következtében a folyó iskolai év­ben alig akadt olyan tanintézet az országban, amely hosszabb- rövidebb időre be n§ zárta volna kapuit. A vidékről bejáró tanulók helyzetét ezenkívül még a vasúti korlátozások is súlyosbították. Az iskola székhelyén lakó tanulók a szünetekben felkereshették ta­náraikat és azoktól az otthoni •tanuláshoz szükséges irányítást megszerezhették. A vidékiek még ettől a lehetőségtől is elestek. A sátoraljaújhelyi váresi keres­kedelmi középiskola tanári kara ezen a nehézségin vándortaní- tássíal segített. Január és február havában három-három tanár, il­letve tanárnő, egy-egy heti idő- ' tartamra, felkereste Olaszliszkát, illetve Szerencset. E központok­ban a helybeli és közelkörnyéki tanítványok egybegyűlve egy tel­jes héten keresztül részesültek oktatásban. Az előadásokat közel 50 diák látogatta. Olaszliszkán a rk. népiskola, Szerencsen p^dig a szoc. dem. párt bocsátott helyi­séget rendelkezésükre. Tüzelpről, a tanárok elszállásolásáról es el­látásáról a tanítványok maguk gondoskodtak. Miként vélekednek a résztvevők e kísérletről? A tanárok szerint: Ez a szinte baráti, megbeszélésszerű tanítási mód, következményeképen a a tanítványok felfokozott, lelkes érdeklődése tanulmányi téren tel­jes eredménnyel járt. Alkalmuk nyílt ezenkívül a szülőkkel való oly kívánatos, közvetlen eszme­cserére* ft. Naponta reggel 8-tól d. u. 2-ig tanítottak, de e fára­dozást ellensúlyozta a városi élet- * hői való teljes kikapcsolódással járó felüdülés és az igen szíves vendéglátás is. A szülők, kivétel nélkül nagyrabecsültélfc és érté­kelték munkájukat. «4 tanítványok: Rendkívül há­lásan emlékeznek meg tanáraik készségéről. Az a tény, hogy a szünetet feláldozva, önzetlen se- gíteniakarással jöttek, meghatvá­nyozta figyelmüket és szorgal­mukat. Ily közel nem juthattak nevelőikhez az iskolában. Ez­úttal tanáraikban megismerték és megszerették az áldozatkész em­bert is, akit ezúttal valóban%em • a hivatali kötelesség vitt közéjük­A vándortan^ási kísérlet tehát mindkét részről sikerrel járt. Folytatása és kiterjesztése kívá­natos és ajánlatos. A szovjet hadsereg jubileumi emlékünnepe A sátoraljaújhelyi Nemzeti Bi­K ottság és- a Magyar-Szovjet Mű- elődési Társaság február 24-én, vasárnap délelőtt tartotta meg a színház helyiségében a győzedel­mes szovjet hadsereg 28 éves fennállásának emlékünnepét. A magyar és szovjet himnuszok el­hangzása után Csathó József, a Nemzeti Bizottság elnöke emlé­kezett meg nagyhatású ünnepi beszédben a jubiláló orosz had­sereg fejlődéséről, győzelmeiről, méltatva azok nagyszerűségét és nagy alkotóját Sztálin general- isszimuszt. Utána Csathó Józsefné szavalt, majd Péter Erzsébet a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége nevében üdvözölte az orosz hadsereget és az előadáson megjelent képviselőit. Galgov orosz gáfdaőrnagy rendkívül mé­ly enszántó, tárgyilagosan érdek­feszítő eloszlásban ismertette az orosz hadsereg fejlődését, harci értékét, győzelmeit és éltette Sztálin marsait. A jól tolmácsolt előadást a közönség nagy ová­cióban részesítette. Lánczy Lajos Ady szavalata után dr Pázmányi János a Magyar-Szovjet Műve­lődési Társaság nevében üdvö­zölte a jubiláló orosz hadsereget, méltatva annak védelmező értékét az új szovjet kultúrára. Majd reményének sftlott kifejezést, hogv ez a kitűnő, harcos sereg, mely megnyerte a világháborút, a kultúra érdekében meg fogja nyerni a békét is. A két nemzet himnuszával zárult a meleghangú, * lelkes ünnepség. A vasárnapi ünnepélyt meg- clőzőeij szombaton este 6 órakor a Vörös Hadsereg tisztikaja Gia- szov alezredes, városparancsnok vezetésével vendégül’látta a vár- me^ye, a város, a rendőrség, a honvédség, a politikai pártok és a Szovjet-Magyar Művelődési Társaság vezetőit, képviselőit. A szerény, de bensőséges ta­lálkozót Glaszov alezredes ün­nepi beszéde vezette be, ,,n^l- tatva a nap jelentőségét, a Vörös Hadsereg megalakulásának is­mertetésével. A magyar nyelven ismertetett beszéd után^várme- gyénk főispánja, Nagy Ernő mon­dott őszinte, szívből jövő, rövid beszédet, melyben az orosz és magyar nép történelmi kapcso­latairól emlékezett meg. A ma­gyar nép hálájának adott kifeje­zést azért, hogy a dicső orosz hadsereg megszabadított bennün­ket évezredes, legnagyobb ellen­ségünktől, a germánoktól. A leg­nagyobb magyar szabadsághar­cosok, Rákóczi-Kossuth a Habs­burg királyok ezen elnyomó ural­ma -ellen harcoltak és száműze­tésben fejezték be életüket, mert a magyar nép szabadságáért emelték fel szavukat és az igaz­ság fegyverét. Az orosz nép sza­badságharcosai a cárok önkény- uralma ellen indítottak harcot, s ezek a szabadságharcosok is a száműzetés keserű kenyerét ettéfl külföldön. A Vörös Had­sereg elsősorban az orosz nép szabadságát vívta ki, de a kö­zelmúltban egész serég európai népet szabadított meg a germán elnyomatás" alól. Beszédét az orosz-magyar barátság, a kis­nemzetek védelmezője Sztálin generalisszimusz és a Vörös Had­sereg éltetésével fejezte be. Utána Nemeskéry Zoltán hon­véd alezredes, az új demokra­tikus hadsereg képviselője, a honvéd kiegészítő parancsnokság parancsnoka mondott pohárkö­szöntőt, majd dr Lukáts József, vármegyei főlevéltárnok törté­nelmi bizonyítékokkal ecsetelte az orosz-magyar nép évszáza­dokra visszamenő, meg-meg is­métlődő kapcsolatait. A® mindinkább barátságossá váló estebéden további köszön­tések is elhangzottak. Dr Beréqyi Sándor alispán, Dr Dubay István nemzetgyűlési képviselő, Balogh Lajos a Mhgyar Kommunista Párt és Kovásznay Rezső a Szociál­demokrata Párt nevében szó­lották fel, s beszédükben mél­tatták a nap jelentőségét és az orosz-magyar barátság szüksé­gességét. Az ünnepség és az estebéd befe­jezése után valamennyi jelenlevő azzal a megelégedett tudattal tá­vozott otthonába, hogy ez az ünnepély egy újabb csalhatatlan bizonyítéka az orosz nép irán­tunk tanu^tott megértésének, nagylelkűségének és barátságá­nak. És ezen a barátságon és megértésen keresztül a magyar nép jobb jövője épül ki. Szlovákiai pillanatfelvételek A városka főutcáján vígan pö­fögnek a t-herautok, öt-hat egy­másután. Pöfögnek, a szó szorps értelmében, mert a fagázgenerá- torckból kitóduló füst hosszú csíkként követi az autót. Szlovákia éppen fordított helyzetben van, mint mi. Az ország teherautóban nem szűkölködik, viszont benzinje kevés van. Nekünk pedig hajtó­erőnk lenne, csak éppen nincs mit hajtani vele. Vendéglátó házigazdánknál ép­pen ebédre terítenek, amikor vá­ratlanul betoppanunk. Megjelené­sünk azonban láthatóan nem hozza zavarba őket. Két tányér­ral több kerül az asztalra és máris jöhet a leves, A húsleves után behozzák a marhahúst, hogy „ne vesszen kárba“. Csak ezután ke­rül sor a sültre a szokásos kö­rítéssel és savanyúsággal. Végül megjelenik a háziasszony a pá­rolgó feketével, és hogy tévedés ne essék: valódi babkávéról van szó. • ■ A városka főutcáján sétálunk. Magyarul beszélünk. A falakon ugyan itt is, ott is látjuk a figyel meztetést: „Beszéljünk szlovákul“, *Je az embereket szerrsnellájjia- tóan nem zavarja magyar beszé­dünk. ' Az üzletekben sok az áru. A lakosság, általában mindent kap jegyre. Ruha, cipő, só, cukor utal­ványok vannak. Majdnem minden Közszükségleti cikket jegyre ad­nak, de egyre bővül a szabad forgalom is. A jövedelem 2000 és 4000 korona között mozog, kö­rülbelül tízszerese az itteni átlag jövedelemnek. Ehhez járul még a pénz stabil értéke. Már spórolni is érdemes, mert az árak nem vál­toznak óráról-órára. Nyugodtan elmondhatjuk, hőgy a dolgozó ember, ha nem is élhet fényűző életet, de mindent megkap, ami a nyugodt élethez feltétlenül szük­séges. Még mindig érzik a háború nyomáé, és még ők is távol álla­nak az igazi békebeli életszínvo­naltól, de már erősen közelednek felé. * Az állam erősen beleszól pol­gárainak életébe és, ha a közjóról van sző, nem riad vissza az eré­lyesebb . rendszabályoktól , sem. Csak egy példát említsünk: a ter­melőktől a bor nagyrészét az ál­lam vásárolta fel, megszabott áron. Gazdaságilag és pénzügyileg Szlovákia népe messze fölöttünk áll, amiben nagy része van az UNRRA segítségének. De feltét­lenül nagy szerepe van a terme­lés és fogyasztás egyenletes és igazságos élosztásának. Politikai szempontból azonbap az a benyo­másunk, hogy mi már előbbre va­gyunk. A mi .politikai viszonyaink mintha kiforrottabbak lennének és , a pártok közötti munka is töké­letesebb. Ebben valószínűleg^ ré- • sze van a közös nyomorúságunk­nak is, ami a pártqkat közös mun­kára szorítja. Azzal az érzéssel hagyjuk el a városkát, hogy Kossuth régi in­telme, a dunai konföderáció talán soha nem volt annyira aktuális, mint most. A közös földrajzi hely­zet, az egymást kiegészítő gazda­sági adottságok közös munkát és megértést követelnek. Az idő ezt érleli és a dunavölgyi népek csak akkor lesznek boldogok, ha ezt a célt meg tudják valósítani. ■ HIRDETMÉNY A B. M. 153.636/1945. IV. sz. rendelete alapján a területileg illetékes határkerület kettős bir­tokosai részére a birtokos iga­zolványok kiállítását — 1946. évi március hó 11-én 9 órától, 16 án 15 óráig (15-ike kivételével) a fenti kapitányság (Kazino^y-ufca 73. sz.) helyiségében, március hó , 18-án 9 órától, 21-én 15 óráig Lácáq a főjegyzői hivatalban — eszközli. A kérelmező személyes jelent­kezése mellett köteles magával hozni: 1. hatósági erkölcsi bizonyít­ványt, . 2. 1 drb. 5X5 cm-es fényképet, 3. telekkönyvi kivonatot, ka­taszteri birtokívet, illetve ható­sági bizonylatot, « 4. esetleges régi hasonlótárgyú igazolványt, valamint az új iga­zolvány kiállításához szükséges egyéb igazolványt. A kérelmezők a birtokukkal kapcsolatban mindenféle szem­pontból — a birtokuk leírása, állataik leírása, munka és gaz­dasági eszközök leírása, á gaz­dasági és legelő állatoktól nyert termékek leírása felől — teljes mértékben tájékozódva legyenek. SátorSljaújhely, 1946 febr. 26. Barna fftindor s. k. • rendőrszázados a kapitányság vezetője A Nemzeti Bank 1946 március 1-i kelettel .1 milliós címletű bank­jegyeket bocsát ki. — Helyesbítés! Legutóbbi számunkban közölt MÁV nyug­díjas szakszervezete „Tisztújító“ közgyűlését nem március 2-án délután 3 órakor, hanem 3-án délgtán 3 órakor tartja. I Hadifogoly üzenete^ A Magyar Hadifogoly Hirfdó levelezési akciója útján az aláb­biak részére érkezeit levél: özv. Laczkó Györgyné, Alsórégmec, Laczkó Lászlótól. Szüts Istvánné, Erdőbénye, Levente u. 11. Szabó Pál, Tállya, Szabó Sándortól. Molnár Gyuláné íelsőberecki, férjétől. Kelemen Károly Cigánd, Fő-u. 229. Kelemen Sándortól. Remete Miklósné, Berzék, férjétől. A Magyar Hadifogoly Híradó kutatólapja alapjár» megállapítást nyert, hogy: Szűcs Lajos kisroz- vágyi lakos Sztálingrádban van. Umányi 95. sz. táborból üzen Lukács Mihálynénak, Sátoraljaúj­hely, férje. Oroszország, Mozsaiszk 297. sz. hadifogolytáborból üdvözli hoz­zátartozóit és jó! van Heinrich Béla ’ levente, kovács, Tarcal-Tokaj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom