Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)
1946-03-01 / 3. szám
ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ 3 Üzemi Bizottságot választott a dohánygyár A sátoraljaújhelyi dohánygyár 1946 február 25-én választotta meg újra Üzemi Bizottságát. A választás a lehető legtisztább módon, titkos úton, történt. A választás eredménye a következő. Rendes tagok: 1. Somlai Jó- zsefné Sz. D. P., 2. Jászi Gusztáv Sz. D. P., 3. Herczig Lászlóné M, K. P., 4. Kovács Mária M. K. P., 5. Kastély Gyula M. K. P., 6. Faragó Ferenc Sz. Eb P. Póttagok: 1, Bajusz Istvánné Sz. D. P., 2. Bréda Imre M. K. P., 3. Marajda Istvánné Sz. D. P., 4. Knapp István M. K. P., 5. Lajtai László M. K. P., 6, Jurenkó Vilmos Sz. D. P. A rendes tagok ezután megválasztották az üzemi bizottság elnökét Jászi Gusztáv személyében. . Az új bizottság február 26-án letette az esküt és már is megkezdte működését, amely elé bizalommal tekinthet a dohánygyár mijiden dolgozója. - Konyhaképiét az értelmiségi és ipari dolgozóknak * Lapunk első számában nyomatékosan felhívtuk a termelési bizottság figyelmét arra, hogy a városi dolgozók, ipari munkásak, tisztviselők, kisiparosok megsegítése érdekében szükség van konyhakertek részükre való juttatására. Azóta több helyről kaptunk egyrészt helyeslő, másrészt sürgető sorok'at. A városi dolgozók mai munkabére, fizetése nem olyan, hogy a piaci árakat meg tudják fizetni. Sajnos a kilátások is sötétek. A tavaszi zöldségfélék árainak megfizetése sem lesz módjában, amikor jelenleg is pár százezer pengő egy fej káposzta ára. Pediga gyenge téli táplálkozás után még , égetőbb szüksége van a gyermeknek, dolgozónak a zöldségfélékben lévő vitaminra. Konyhakertre van tehát szükség, ezt vallják mind a tisztviselők, mind a munkások és kisiparosok. Néhány négyszögöles kertekről van természetesen csak szó, olcsó, méltányos bérlet alapján. Eljártunk az illetékeseknél. Tudomásuk szerint a termelési bizottság átadta az. ügyet az ^pl- hagjmtt javak kormánybiztosságának. Hogy miért, nem tudjuk? Bizonyára megvan az oka. De ettől még nem jutott a föld azok kezébe, akik várják. A tavasz küszöbön áll. Nem tudjuk a kormánybiztosság hogyan kívánja ezt a problémát megoldani. Reméljük, ho^y a kertigénylők kellő időben tudomást szerezhetnek majd arról, hogy hol, mikor és mennyit kérhetnek a kiosztásra kerülő területekből. Szerintünk a termelési bizottság nem háríthatja el magáról a felelősséget. Bár nem ez a fontos, hanem az eredmény. Lesz-e konyhakert, vagy serffl JDe előre figyelmeztetjük az illetékeseket; hogy a íöldn élküü ipari és értelmiségi dolgozók nemcsak várják, de követelik a lelkiis•«íeretes előkészítést és ennek eredményeképen a konyha- kertetAz angol követség üdvözlő levele Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról, hogy Szerencsen megalakult az angol-magyar művelődési társaság. Megalakulása alkalmával táviratban üdvözölte a budapesti angol követséget, amely levélben válaszolt a társaság titkárának. Alant közöljük a kedves és meleghangú levél teljes angol szövegét és magyar fordítását. British Political Mission in Hungary, Budapest. January 31st, 1946. The Secretary, The Anglo-Hungarian Society, Szerencs. Sir, I am directed by the British Political Representative to thank you for the telegram of greetings which you were good enough-to send to the Mission to mark the formation of the Anglo- Hungarian Society in Szerencs. In the work which you have undertaken as the object of this Society, you have the best wishes of the Mission. I am, Sir, Yours faithfully, First Secretary. Magyarországi Brit politikai követség Budapest. 1946 január 31 Az Angol-Magyar Társaság Titkárságának, Szerencs Uram! • Az angol politikai képviselet arra utasított, hogy megköszönjem azt az üdvözlő táviratot, amelyet Ön oly szives volt a szerencsi Angol-Magyar Társaság megalakulását jelezve a követségnek küldeni. A munkához, melyetgÖn ezen társaság megalapítása céljául vállalt, a követség a legjobb kívánságait küldi. Maradok, az Ön tisztelője főtitkár Reméljük ezen közvetlen sorok is hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország kilép politikai elszigeteltségéből, és barátokat szerezve, nyugaton és keleten egyaránt, teljesítheti hivatását, híd lehet kelet és nyugat között, és a nagyhatalmi érdekek összebékítését szolgálhatja itt a Dunamedencében. A szerencsi angol-magyar társaság eddigi munkájáig pedig örömmel fejezzük ki jókívánságainkat, és kérjük haladjon továbbra is ezen az úton,*és építse nemzetünk jobb, békésebb jövendőjét. • Egy évi börtön Bolgár! József büntetése Szombaton február 23-án tárgyalta a sátoraljaújhelyi népbíróság Pócsi tanácsa a népellenes cselekedetekkel vádolt Polgári József kát. tisztv. gyakornok ügyét. Nagy érdeklődő közönség gyűlt ßssze a tárgyalásra, hogy tanúja legyen a városszerte „bakanyúzó- nak“ ismert és durvaságáról, gorombaságáról, megvesztegethetőségéről hírhedt honvéd altiszt, majd tiszthelyettes elítélésének. A tanuk vallomása alapján a bíróság bűnösnek mondotta ki népellenes cselekedetek elkövetése miatt. A tárgyalás folyamín kiderült, hogy a keze alatt lévő újoncokkal és alárendeltjeivel állandóan durva, goromba, magatartást tanúsított, őket több ízben Ifettleg is bántalmazta. Alárendeltjeit aszerint különböztette meg, hogy milyen anyagi juttatást kapott tőlük. A harcolni nem akarókat pedig agyonlövetéssel fenyegette meg. A terhelő vallomások alapján a Népbíróság Polgári Józsefet egy évi börtönre, állás- és nyugdíjvesztésre és politikai jogainak 5 évre való felfüggesztésére ítélte. Az Ítélet nem jogerős, a népügyész fellebbezett. A tárgyalással kapcsolatosan meg kell állnunk a tanuk különös viselkedésénél. Eien a téren elsősorban az altiszt „urak“, na meg a Szabó Sándor úr vezetett. Sorba tagadták le a rendőrség előtt tett kijelentéseiket. A magyar demokrácia nem sokáig fogja tűrni ezeknek és ehhez hasonló gerinctelen, kétkulacsos egyéneknek mesterkedéseit és szereplését. Mert mi az igazságot keressük. És vagy bűnös volt Polgári József és akkor nem vonhatók vissza a rendőrség előtt tett kijelentések, vagy nem bűnös és akkor miért jelentették fel őt annakidején a tanú urak. Tudják-e azt, hogy vagy akkbr rágalmaztak, vagy most hazudtak. .Szerencs az „édes“ város A puszta tény, hogy Szerencsen cukor készül, okvetlen szimpatikussá teszi vármegyénk ezen szépen fejlődő községét. Cukor, édesség, bűbájos szavak. Marco Polo, az olas# kereskedő jut eszünkbe, aki ezer és ezer kilométert gyalogolt Keletre a cukorért és az a velencei cukortartó, amely hármas lakattal záródott, hogy el ne rabolhassák tartalmát. Előbbre jutottunk-e, ötlik fel a gondolat. Nehéz rá a felelet. Az éhező, elpusztult ország cukrot akar. A gyermekek, anyák, öregek számára nélkülözhetetlen. És Szerencs munkához is látott. Termel, dolgozik és tervez a jövőre. ' A hajnali vonattal érkezünk Szerencsre. A gyár még alszik. A jó meleg portásfülkében a 61 jáves Szabó Vincével beszélge99' tünk 33 éve szolgálja a gyárat. * Ismeri mint a tenyerét. A háború és a gyár Kérdésünkre elmondja, hogy lassan-lassan megindult a munka. Igaz ugyan, hogy a háború előtti 6—700 munkás'helyett ma csak 300-an dolgoznak. Az évi gyártási idő is lecsökkent és a szokásos két hónap helyett, az idén alig két hét esett a fulajdon- Tépeni gyártásra. Nagyobb, külső, háborús kárt nenmgen szenvedett a gyár, mondja. Néhány gránát eltalálta ugyan az épületek egyikét-másikát, de mi ez Budapesthez képest. Természetesen az ablakok javarészt kirepültek, mert a bitang németek felrobbantották a 30 hold területen fekvő, gyár sűrűre kiépített sínhálózatát. Folyik a termelés Reggel 9 órakor felkeressük a gyár egyik tisztviselőjét, Erdős0 Imre elvtársunkat, aki egyúttal a szociáldemokrata párt szerencsi járási titkára i% Örömmel és barátsággal fogad. Régi „cukros“, aki sok éve dolgozik szaktudással és lelkesedéssel ebben a szakmában. Tájékoztat minket az idei termelésről. Bár a répatermelés igen alacsony volt, mégis 7—8 ezer vagon répát dolgoztunk fel ez évben is. Az egész országban a legtöbb cukrot mi gyártottuk — mondja. Pedig nehéz a helyzetünk. Felszerelés, alkatrészek hiányoznak, a motorok is szűkiben vannak. Azelőtt naponta 200—250 vagon répát tudtunk feldolgozni. Ma csak a 120 vagonnál tartunk, amit — ha jól megy — jövőre 150—160 vagonra emelhetünk fel. De a jövőre is gondolunk. A vállalat 6 tagú répafelügyelői keretet foglalkoztat, akik felsőbb utasításra, a falvakban szak- és buzdító előadásokat tartanak és minden segítséget megadnak a gazdáknak, hogy minél több répa teremjen. Hogy minél több ma- gyár gyermek, hnya és beteg erősödjön a cukortól. Az eredmény nem is marad el. Máris 11.000 kát. hold répaföld van lekötve a jövő évre. Ez a terület a gyár részére fog termelni. A munkásság helyzetéről Knapp Ferenc és Magda János elvtársak adnak felvilágosítást. Az előbbi, mint a szakszervezet, az utóbbi, mint az üzemi bizottság elnöke, dolgozik a munkások érdekeiért. Az eredmény meg is van. A munkások természetbeni ellátása már a kalória rendelet előtt is megvolt. Az önellátási szervezet eddig is több ízben lisztet, sót, olafát, paprikát, száraztésztát, » rslit, cigarettát, majd fát és met juttatott a gyár dolgozóinak. Na, meg természetesen egy kis cukrot és melászt. Szórakoznak a dolgozók Nemcsak a testre, de a lélekre is gondolunk, mondják a^ vezetők. Külön kultunbizottságunk van, dicsekednek, és jogosan, am«ly nagyszabású kulturprogra- mot valósított meg. Viáám, irodalmi estéket és szemináriumokat tartottunk. Közel 30 éves dalárdánk Krisztián Deijső karnagy vezetésével ma is szépen dolgozik. Nemrég láttuk vendégül a miskolci Máv aranykoszorús dalárdáját. Könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, és megalakult a sport^akosztály is. Arra gondolok, szorosabb kulturkapcsolatot kellene kiépíteni Ujhely és Szerencs között és a szerencsi dalárda szerepeltetése talán buz- dítóan hatna a mi dalosainkra is. Majd a megye cukoiyllátásá- ról beszélgetünk és mindannyian megerősítik a hírt, hogy a Köz- ellátártigví Minisztérium valóban nagyobb cukormenny iséget utalt ki tőlük Zemplén Részére. Egy kellemes, tanulságos nap emlékével búcsúzunk kedves vendéglátóinktól^ a szerencsi gyár dolgozóitól. Örül a lelkünk. A magyar d<*nokrácia egy újabb vára épül a szednünk előtt. Erősödik és dolgozik, hogy megiz- mosítsa a jövőt. Jövőig talán még „édesebb" lesz találkozásunk. Ennek reményében szorítjuk meg egymás kezét.
