Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)
1934-11-11 / 45. szám
1934 november 11. ZEMPLÉN 3. oldal. Templomszentelés A világháború rudabányácskai hősi halottjainak emléktábláját leleplezték ti leikületetek irányiünnepet ült Bányácska községe november 8-án. Kora reggel a szomszéd város és faluk lakosai gyalog, szekereken kocsikon és autókon siettek ki, hogy részesei legyenek annak a lélekemelő ünnepnek, amely e naphoz volt kötve. Az ősznek napsugaras délelőttje ünnepi díszben találta e kis községet, amelynek lakossága házaikat virággal nemzeti sziuü zászlókkal díszítette. Ünnepi ruhában várták hosszú sorokban felálva az érkező egyházi polgári és katonai előkelőségeket. A domboldalon fekvő templomot Fuchs Gusztáv építész szaktudásával úgy megerősítette és kibővítette, hogy a 160 év előtt épült Isten háza most már helyt tud adni híveinek. A templom környékét biztositó bástyaudvarral lehetett csak megoldani a mintegy 800 főből álló néptömegnek az elhelyezését. Seemann István pápai prelátus püspöki helynök Ur vezetése mellett Zapotoczky Constantin kanonok, pápai kamarás és Salyi László plébános kíséretében a templomba vezető menet kiindult 10-kor a plébánia lakból. Az ünnepen részt- vettek a törényhatóság képviseletben leveldi Kozma György dr. főispán, Bernáth Béla főszolgabíró, a katonaság, csendőrség képviseletében Kurdy Gerdanovics ezredesek, Nusser, Zirczy alezredesek, a hajdudorogi g. k. egyházmegye képviseletében Damjanovich Ágoston főesperes kanonok, a sátoraljaújhelyi r. kath. egyházközséget Chudovszky Móric dr. udvari ta- názsos képviselte. A környék tanítói és jegyzői kara számos tagja itt örvendett az ünneplőkkel. A templom külső és belső felszentelése után, amelyet a püspöki helynök ur elvégzett. Az ünnepi misét Zapotoczky kanonok végezte. Seemann pápai prelátus az ünnepi sz. beszédben a templom 160 esztendős lelkületeket épitő múltját s a jövő feladatát tárta elénk lelkes, szivbemarkoló előadásban. A sz. mise után a templom falába illesztett emléktábla elé sorakozott a közönség. A terület jobb oldalán sorfalat állott az ünnepélyre kivezényelt katonaság. A tábla virágkoszorus keretén a felírást még takarta a nemzeti szinü lobogó. Alatta a dobogón két bá- nyácskai népviseleti ruhába öltözött leány és két fegyveres levente állottak őrt. A magyas Hiszekegy elimádko- zása után lehullott a lepel. A nap villogó fénykévéje bearanyozta a kemény márványmüvet. Tizenöt márványba vésett hősi név viselőjének az emléktábláján azt olvastuk: „Örökké élnek f akik a hazáér meghaltak B lyrch György Cirbusz András Herskovics Manó Krizsák János Kurucz János Leoeta Mihály Lepeta János Madák György Malezsnyik Elek Ifj. Pékár János Rinkó János Safrankó Mihály Szabolyik István Szvacs Mihály Veréb György Seemann pspöki vikárius a bá- nyácskai hősök emlékének kegyelettel hódolt, „amit e kőlap jelent, az legyen a tója.“ A község ez emlékművét örök gondozásba átadta a görög kath. egyházközségnek. A község, a törvényhatóság s a katonaság koszorúit az örökké hálás utódok az emlékfal kereteire illesztették egy rövid emlékmondat jegyében. A nemzeti Hymnusszal befejezett felavatási ünnepély után a kivezényelt katonai diszoszlop tisztelgő menetben vonult el az em lékmü előtt. Rengett a föld lépteik alatt, ügy mentek a mi tízeseink 1914. augusztus havában, amikor a sportpályán letett esküc%íMjf€Íaqqá iiqtjan de könnyebben oszthatja be konyhapénzét, ha reggelire és uzsonnára Kathreiner maláta- kávét és Franck kávépótlékot használ. Vagy legalább is, bőven kevert. jük után elindult az a kocsisor, amely őket Rava-Ruszka sirme- zőibe szállította 1 ügy a plébánia ebédlőjében mint a község lakosainál vendégül látott ünneplők késő estig élték át ez ünnep jelentőségét. Az ifjúság éneke, dala és tánca, a bányácskai bokréta további szépségeit tárta elénk. Mikor rójuk le adósságunkat a többi hőseinkkel szemben? Xommunistapör fötárgyaíását elnapolták A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék 1934. évi november hó 6. és 7. napján Hirsch István (azelőtt Miksa) és Horváth András budapesti lakosok bűnügyét, akiket a kir. ügyészség a btkv. 278 §-ába ütköző gyilkosság bűntettével tettestársi minőségben vádolt azért, mert Sátoraljaújhelyben 1919 évi április hó 9 én kivégzett Hriskó József kivégzésénél tevékeny részt vettek. A kir. törvényszék Körös- kényi Tamás t. elnök elnöklete, Pataki Ferenc és dr. Hegedűs Ferenc bírák, dr. Mezey Béla jegyfi Városi Vigadó éttermeiben V1Q9K-3QZZ hangversenyez. minden este a közkedvelt zőkönnyvvezető részvétele mellett dr. Stépán Sándor ügyészségi elnök és dr. Róth Hugó Hirsch István védője, valamint dr. Dubay István Horváth András védője felszólalása után a védők által kért bizonyítás kiegészítését elrendelte és a főtárgyalást elnapolta. A terheltek elismerték azt, hogy Hriskó József kivégzésénél jelen voltak, de tagadták, hogy a kivégzésnél tevékeny részt vettek volna, e tagadásukkal szemben az előnyomozat során tett beismerő vallomásaikat a mátyásföldi nyomozók igazolták, bár e nyomo- zatra vonatkozólag bizonyítékok merültek fel arra, hogy a terhelteket éjjel hallgatták ki és bántalmazták, viszont voltak olyan helybeli tanuk, akik a terheltek tevékenykedését igazolták. az újhelyi derék csizmadia társulat czéhe volt 192 taggal, aztán jöttek a vargák 62, kalaposok 62, szabók 58, gubások 38 fővel és igy a többi: „Böcsületes nemes királyi szabad czéhbeliek.“ Érdekes, hogy Kossuth Lajos utasítására minden czéh külön-külön becsatolta tagjainak névsorát magyar nyelven (sokszor igen szép ékes magyar betűkkel,) csak a suszterek neveit írták régi gót betűkkel. Valószínűleg czéhmesterük nem tudott magyarul. Minden egyes czéh tagjainak megvolt határozva, hogy tűzveszély alkalmával mik a teendőik. így a bodnárok, vargák, tímárok, csizmadiák és „az ollyatén zsidók, kiknek kereskedő boltjaik nincsenek, vízzel telt kupával tartoznak a tűz színhelyén megjelenni.“ „A boltos kereskedők keresztények és zsidók, ha marhátlanok volnának, ponyvákkal jelenjenek meg olly véggel, hogy a ponyvák megvizesitetvén az épületek tetejére felhuzattathas- sanak. Az olyan zsidók pedig, kiknek lovaik vannak, vízzel teli hordókkal tartoznak a tűznél megjelenni. A kovácsok lakatosok és kerékgyártók vashorgokkal, ácsok és molnárok, valamint kőművesek, szűcsök és mészárosok fejszékkel felszerelve siettek a tűzhöz. A szabók és gombkötők a házi bútorokat tartoztak kihordani, tartoztak azoknak gondját viselni és minden kárról feleltek. A kéményseprők legényestül együtt tartoztak a tűznél megjelenni lábtókkal.“ Mindegyiknek megvolt jelölve a helye, hogy a Kossuth tűzoltósága hol segítsen. Vezetésök Balázsházy Tamás főszolgabíró, Szentgyörgyi Sámuel városi pénztáros és Mar- schalkó József urakra vol bízva, „akik is hogy megesmertessenek az tűznél, lóháton fognak megjelenni*. Magam is emlékszem még 50—60 évvel ezelőtt, hogy a sátoraljaújhelyi önkéntes tűzoltók vezérei, mint ifjú Farkas Lajos, Dó- kus Gyula, Meczner Gyula, Juhász Jenő gyakran lóháton jelentek meg a helyszínén fényes ezüst sisakkal a fejükön. Meg akarok még emlékezni arról, hogy Sátoraljaújhely város tanácsa 1848-ban milyen intézkedést tett a tűzoltásra vonatkozólag. Sennyey János báró, mint a nemzeti őrsereg főhadnagya előterjesztést tett a városi tanácsnak, mely a következő határozatokat hozta: „Az ország nádora a megyének engedett rögtönitélő hatalmánál fogva kihirdeltetett, hogy nemcsak a rablókat és gyilkosokat, hanem a gyujtogatókat is tettenérés esetén 24 óra alatt felakaszthatja. A czéhek a tűzvész alkalmával mentő és oltó eszközökkel tartoznak megjelenni. Lábtó, kapi- tányviz minden házbirtokos által épületük mellett tartandók. Az éjjeli őrök közül éjjelenként 2-nek a nagytemplom tornyában kellett hálniok, ébren lenniök, minden fertályórában fütyülniök, melyre a megyeháznál őr tálló hajdú fütyülővei tartozott viszonozni“. A nemzeti őrseregnek nemcsak a rend, közbiztonság, hanem a tűzrendészetre is fel kellett ügyelnie. Akik koruknál, vagy betegségüknél fogva abban személyesen részt nem vehettek pénzzel járultak hozzá annak fenntartásához. Láthatjuk, hogy városunk derék polgárai, továbbá iparosok, kereskedők felekezeti különbség nélkül mindenkor segélyül voltak a tűzoltó ügy rendezésében, ügy a városi tűzoltóink vitéz Zombori A. József vezérlete alatt, mint az „Önkéntes tűzoltó egyesület“ tagjai dr. Prihopa László elnöklete mellett páratlan buzgalomual és önfeláldozással teljesítik mindenkor kötelességüket. Most, hogy dr. leveldi Kozma György főispán lett a diszelnökük, biztosítékot nyújt atekintetben, hogy az újhelyi tűzoltóság a jövőben is nagy alapítónk Kossuth Lajos szellemében fog továbbra is működni és fejlődni. Isten áldása kisérje nemes törekvésüket.
