Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-21 / 3. szám

1934. január 21. ZEMPLÉN 3. oldal 23 kartellt feloszlatott a kormány A kartell divatos jelszó ma. Az egyik ellenzéki vezér azt mondotta, hogy a kartellek és bankok kalit­kájában élek. A kormány az el­múlt évben 23 kartellt oszlatott fel s ha az illető ur kritika he­lyett segített volna, talán több kartellt tudtunk volna feloszlatni. Lehetetlen, hogy a mezőgazdasági és ipari árak között megmaradjon a mai különbség. Nem vagyok tagja semmiféle részvénytársaság­nak s nem vagyok a kartellekkel semmiféle anyagi vonatkozásban. Bátorság is van bennem ahhoz, hogy szembehelyezkedjem velük, ha önző érdekeket akarnak szol­gálni. A szervezett magyar életet jöttem hirdetni — Magyar Testvérek 1 Nehéz útnak vagyok a vándora, tarso­lyomban a magyar jövőbe vetett hit van, elhatározások, tervek és szándékok. Történelmi hivatáso­mat csak akkor tudom teljesíteni, ha egységes a nemzet s felismeri mind az egyén, mind pedig a köz szempontjából az igazi reál­politikai célokat. E nagy célok jegyében a szervezett magyar éle­tet jöttem hirdetni s feléleszteni azoknak a nagy magyaroknak szel­lemét, akik Zemplén szülöttei. Tá­rogatómon keserű magyar dalok, de mindig biztató magyar dalok hangzanak. Magyar érzés zeng ezen a tárogatón és a magyar jö­vőt hirdeti. Vezessen benneteket ez a hang az akadályokon keresz­tül a szebb, boldogabb, mert ma- gyarabb, magyar jövő felé. Zemplénvármegye lelkesedése Hosszantartó, lelkes éljenzés és szűnni nem akaró taps hangzott fel a közönség soraiban a minisz­terelnök beszédének befejezésekor. Ugyanilyen lelkesedés vihara zú­gott fel a Városi Színház előtt összegyűlt többezer főnyi tömeg­ből is, amely a beszédet a térsé­gen felállított hangszóró közvetí­tésével hallgatta. Ugyanis a Nem­zeti Egység Pártjának propaganda osztálya gondoskodott arról, hogy kitűnő hangszóró berendezésével ezt lehetővé tegye. A tetszés csillapultával Kertész János cigándi bíró, kisgazda szó­lalt fel és a zempléni mezőgazdák nevében megköszönte a minisz­terelnök látogatását és azt, hogy a miniszterelnök „uj magyar nyel­ven* szólott hallgatóságához. Azt hisszük, hogy a zempléni magyar föld képviselőjének sza­vainál senki jobbban nem teste­síthette volna meg Zemplénvár­megye óhajtásait, mint Kertész János cigándi községi biró, mond­ván a következőket: — Zempléni mezőknek, dom­boknak és hegyoldalaknak köszö­netét Árpád apánk táborbaszállá- sainak, Rákóczy földjének, Kos- suthokat nevelő téreknek hozom a szavát, hogy az Isten áldja meg Kegyelmes Urunkat, amiért eljött közénk és szólott hozzánk uj ma­gyar nyelven a megyarok Istené­nek örömüzenetével. — Kegyelmes Urunk, Vezérünk! Engedelmet kérek néhány szóra azoknak az apró hajlékoknak ne­vében, melyekben ébren van és virraszt az ősi magyar nép, mely ezt a földet megülte és most várja, várja, hogy dereng-e már? Én is egy vagyok ezekből a házakból, kisgazda vagyok. Ez a zempléni magyar föld úgy maradt ránk, hogy drága őseink véren megsze­rezték, aztán szembe álltak a sok veszedelemmel, tatárral, törökkel, csehekkel, némettel. Szembe a hegyek felől hömpölygő árvizek­kel, a föld mélyéből előtörő gyil­kos lidércekkel, kórokkal. Fegyvert forgatott, várakat épített, várakat bontott, szántott, vetett, sokszor nem aratott, vitézkedett és bujdo­sott a zempléni magyar. Ha job­bágy volt együtt az urával, ha nemes volt hát a szolgájával, de az ősi meggyőződést, hogy a ma­gyar a magyarért magyar, soha fel nem adták, a vérző zempléni földet nekünk megtartották és a magyar örökélet hitét reánk hagyták. Trianon hozta reánk a vámhá- borukat, az újabb pusztulást, test­véreink száműzését, nagy közter- heinket. Ezeket tetézték az utolsó 5 esztendő sújtó csapásai, melye­ken háromszor is vetettünk, de egyszer sem arattunk. így kapta a zempléni föld azt a szakadékos halálos alámosást, melyből most ez a földindulás lett. Éppen azért vagyunk mély hálával Nagyméltó­ságod iránt, mert a legnagyobb kétségbeesés idején keresett fel bennünket, hogy hirdesse nekünk az uj magyar evangéliumot, pró- fétálást, a magyar szenvedők szá­mára, a feltámadásról a talpraál- lásról. Nem is jött üres kézzel, mert hozta számunkra a megfá­radt és megterhelt gazdák védel­mét. Mély hálával fogadjuk ezt a rendeletet, mely reménységgel tölt el, hogy Nagyméltóságod megment bennünket, mert szeret, mert kül­detése van a cselekvésre. A vezér eljött, reá figyelt ez az egész zempléni föld, ebből tudták meg, hogy lesz feltámadás, lesz Nagymagyarország, munka, kenyér, boldogság, mosolygó piros magyar arc. Mi tudjuk, hogy Isten a maga akaratát emberek által hajtja végre s azért adta nekünk Kegyelmes Urunkat vezérül, azért teszi áldottá minden lépését, mert már eljött az idők teljessége s ő meg akarja szabadítani szenvedő magyarját kint is, bent is, Dunántúl is, meg itt Zemplénben is a Nagyméltósá­god keze áital, hogy a hegyeken, mezőkön, dombokon harsogják az uj élet trombitái a magyar feltá­madást. FeÉ^s ASPIRIN TABLETTÄK Az ünnepi ebéd A zászlóbontás után a Vigadó nagytermében háromszázteritékes banketten ünnepelték a Vezért és kíséretét. Az ebéden dr Kozma György főispán mondotta az első pohár­köszöntőt a kormányzóra, majd Mailáth József gróf és utána dr Dómján Elek evangélikus főespe­res mondott pohárköszöntőt a mi­niszterelnökre, aki válasza során többel? között a következőket mon­dotta : — Konzervatív politikus vagyok, de természetesen nem zárkózom el a haladástól, mert meggyőző­désem, hogy a mozdulatlanság halált jelentene. Ha jelképezni akarnám konzervatív politikámat, a falusi kúriát állítanám jelképül oda. A falusi kúriát, amely nem zárkózik el az élettől, elsősorban nem a magyar néptől, hanem patriarchális viszonyban van vele és lüktető életet jelent számára. Sajnos, az elmúlt időkben a kúriák, de különösen a kastélyok lakói közül sokan nem igy cselekedtek és éppen ezért engedje meg a nemes gróf ur, hogy nyíltan és őszintén üdvözöljem őt. Azt tar­tom ugyanis, hogy amikor a nem­zeti egységről van szó, a nagy nevek hordozóinak ott van helyük, ahol a konzervatív világnézet irá­nyítson bennünket, az a konzer­vativizmus azonban, amely átvesz mindent, ami jó es mellőz min­dent, ami rossz. A magyar hitbizományokat nem azért adta az uralkodó, hogy azok élvezetében az utódok egy impor­tált szocializmus jelszavait hirdes­sék olyan időben, amikor ennek a jelszónak hirdetése az ország rendjére veszétyt rejt magában. Ha a paraszttal és a kisgazdával a kastély és a kúria lakója össze fog, akkor megbonthatatlan lesz a nemzet egysége. A miniszterelnök ezután az elis­® A valódiságért és jó­ságért a Bayer kereszt szavatol, mely minden csomagoláson és tab­lettán látható. Gyógyszertárban kapható. mérés hangján emlékezett meg a délelőtti gyűlés kisgazda szónoká­ról, megemlitve, hogy sok ilyen hazafias érzésű, nyilteszü gazdára van szüksége az országnak. A politikai hivatás vállalása ke­vés örömet jelent. De örömöm van abban, ha azt látom, mint itt, hogy az ősi magyar tradíciók vármegyéi­nek jelentős és kiváló tagjai részt- vesznek a zászlóbontáson. Ösztö­nöm azt súgja, hogy meg is értet­tük egymást. Ha ezzel az érzéssel mehetek el innen, boldogság szá­momra, hogy Zemplénvármegyébe eljöhettem. Megújuló és szűnni nem akaró ünneplés követte a miniszterelnök szavait. Jármy Béla dr városi elnök köszöntötte azután megragadó és magas szárnyalásu beszédben Szira- nyavszky Sándor országos elnököt, aki lelkeshangu beszédben vála­szolt az üdvözlésre. Még több pohárköszöntő hangzott el a köz­ebéden, amely fél 4 óra tájban ért véget. A főispán lakásán Ekkor a miniszterelnök szükebb kíséretével dr Kozma György főis­pánénál tett látogatást, mely láto­gatás a vármegye egész közönsé­gének szólott. A főispán lakásáról egyenesen az állomásra ment a Vezér és kísérete, ahol nagy és me­leg ünneplés közben szállt vonatra. Hivatásos színészeiméit is becsületére vált volna az Ipartestületi Dalárda mfibedvelüineh előadása Hálás és kedves feladat az ipartestületi műkedvelők hétfői operett estjét tudósítani. A da­lárda műkedvelői őszinte örö­mükre a kényes újhelyi kö­zönséget egyszer s mindenkorra megnyerték ügyüknek. A túlzott szerényen meg­szabott belépti dijat a közön­ség nagyrésze nem szórako­zást keresve váltotta meg, megváltjuk őszintén magunk is sok jóindulattal ültünk kri­tikusi székünkbe, a dalárda s tán még ezen is túl az ipa­rosság iránti szívügyünknek tekintve a hétfői színházi estét. Annál nagyobb örmmel jelent­hetjük, hogy a közönség kel­lemesen csalódva élvezte s tapsolta végig a nagyszerű előadást. A kitűnő együttesből első­sorban Kovács Kató prima­donna nevét kell kiemelnünk. Gyönyörű hangja, ösztönös játéka a műkedvelői szinvo- nalt erősen túlhaladja, Gond- kievics Aranka kedves, tehet­séges, a nehéz szerepkörben jelesen vizsgázott. Csorna Ida és Sztraka Valéria nevét kell még a hölgyek közül felje­gyeznünk. Simkó Andor sze­mélyében kitűnő hangú, fér­fias megjelenésű bonvivánja van a társulatnak. Titkó Gyula, Masika Endre úgy nekünk, mint a közönségnek nagyon tet­szett. Papp Sándor, Weinstein

Next

/
Oldalképek
Tartalom