Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-08-27 / 57. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 57. szám. Sátoraljaújhely, 1930 augusztus 27. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyilt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Erdély, mint államteher Egy speciális román vitatkozás rikolt bele az európai élet forgatagába, egy vitatkozás, ahol a vitatkozó felek nemcsak román állampolgárok, de faj szerint is románok. Mi nem becsüljük túl a vita anyagát, sem annak kihatásait, de nem tudunk napirendre térni afölött, miután a vita anyaga vérszerint is érdekel bennünket. Erdélyről és a Regátról van szó s arról az áldatlan harcról amely a trianoni békeszerződés óta dúl a két fél között. A felszabadító és felszabadított, alighogy egymás keb lére borultak, máris megkezdődött közöttük az áldatlan torzsalkodás változó erővel és szerencsével folyik tiz éven keresztül napjainkig, amikor már egyszerűen egymás arcába vágják a vitatkozó felek, hogy kölcsönösen terhet jelentenek egymásnak s egymás életét és megélhetésének biztosítását nem birják tovább. Erdély a regátiak büntetőkolóniája s oly hódított terület, melynek élelmezését, fenntartását „a Regát már nem birja tovább“. Erdély viszont tiltakozik a Regát kiszipolyozó politikájával szemben s szembevágják egymásnak a román testvérek, hogy éheznek, — az uj korszak és Nagyrománia — szégyenére. Ez a bukaresti nyelvöltöge- tés az Ordinea cimü liberális újság és a Maniu-párti Drep- tatea cimü lap között folyik. Áthidalhatatlanul tátong a szakadék Erdély és a Regát között, de ami szinte megdöbbentően tragikomikus, erről a szakadékról, erről a veszedelemről nem erdélyi lap ir elsőnek, de regáti vérbeli román újság. Az erdélyi kisebbségi sajtó, amely az „előkelő idegen“ szerepét tölti be abban az országban, látta és meg is irta a kétségbeejtő és romlásba vezető helyzetet, megírta, panaszolta, hogy ami Romániában megy, az nem megy jól s az nem maradhat igy tovább. Az erdélyi román sajtóorgánumok közül nem akadt egy sem, amely felemelte volna tiltakozó szavát s merészen álljt parancsolt volna ennek a szomorú rohanásnak. A nemzeti parasztpárt megfeledkezett arról, hogy Erdélyért tenni is kellene valamit. Hogy a parasztpárt, amely regáti, szintén elfeledte a Re- gátot, ezt csak az Ordinea cimü liberális orgánumból tudja meg ország világ. Az Ordinea azt írja, hogy „a Regát nem birja tovább“ s megírja, hogy a Regát alaposan reá fizetett Erdély, Bukovina és Besszarábia bekebelezésére. Az Ordinea jajkiáltásából megtudja ország, világ, hogy a gadag Romániát, melynek kanaáni földje, mérhetetlen erdeje, kiapadhatatlan petróleuma, tömérdek hala, kincses- bányája van már „nem birja tovább.“ íme, mit hozott Trianon?! Az az Erdély, ahol valamikor csattogott a fejsze, kalapács, olló, ott ma nélkülözés honol. Ahol kémények füstje igazolta a gépek zakatolását, ott ma munkások éhezve állnak a gyárak bezárt kapui előtt. Abban az Erdélyben, ahol fizetséget kapott a tisztviselő munkájáért, ott most a tisztviselő hónapokig nem kap fizetést, nincs betevő falatja, mert lelketlen hivatalfőnökök elsikkasztják a tisztviselők fizetését. Ész, vagyon, erő, emberszeretet, vallási és faji türelmesség honolt egykor Erdélyben; ma bizonytalanság, szenvedés, nyomor és türelmetlenség tobzódik a történelmi becsű Erdély határain belül. Nem mi állapítjuk meg ezt, hanem a románok kénytelenek világgá kürtölni, ők hirdetik, hogy reáfizetnek az uj tartományokra s az uj terheket „a Regát nem birja tovább.“ Mivé lett a a kincses Erdély? Mi történt a Monarchia kényeztetett Bukovinájával ? Mivé lett az aranykalászos Besz- szarábia? Egyelőre csak azt a feleletet kapjuk Bukarestből, hogy „a Regát nem birja tovább.“ Nem mehetünk el szótlanul az események forgataga mellett, miként a világ sem térhet napirendre afölött, hogy virágzó államokból, országrészekből, koldusországot teremtett a vakság. Európa általános gazdasági depresszióban vergődik, de ennek a vergődésnek forrása a békék által felforgatott gazdasági rend. Valahol a világ valamelyik részén egyszer csak, végre megállj-t kell kiáltsanak a rombolás vigasztalanságának, mert ha maguk a felek is bevallják azt, hogy „nem birják tovább“, akkor senkisem kívánhatja Európa nyomorgó népeitől, hogy tiz évvel ezelőtt divatos háborús őrjöngések miatt az éhség, pusztulás és nincstelenség országutjára kerüljenek a világ ártatlan népei. Városi közgyűlés Gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőnéről uccát neveztek el. — A villamostelep magasépítésének elszámolása. — A belügyminiszter vizsgálatot indit a hiteltullépés, miatt. A nyugalmazott polgármester kölcsőnügye. Sátoraljaújhely, aug. 28. Az augusztus végi délutáni órákban is meleg napsütésben füröd- nek az emberek és igy nem csodálkozhatunk azon, hogy a képviselőtestület egyes tagjai ezzel mennek a közgyűlésre: „remélhetőleg gyorsan lepereg a film.“ Ha elfogadjuk ezt a filmpergetési hasonlatot, akkor méltán hozzátehetjük, hogy hangos és érdekes filmet pergettek le két és fél órán keresztül a városi közgyűlésen. * A város képviselőtestületének rendes közgyűlését d. u. 4 órakor nyitotta meg dr. Orbán Kálmán polgármester s napirend előtt ke- gyeletes szavakkal emlékezett meg Majthényi Géza képviselőtestületi tag elhalálozásáról. A tárgysorozaton első tárgyul gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernő- nének a szegényügy ellátása és a jótékonyság gyakorlása körül kifejtett munkássága és érdemeinek megörökítése tárgyában tett alábbi polgármesteri előterjesztés szerepelt : — Tekintetes Képviselőtestület! Az őszinte tiszteletteljes ragaszkodás és az el nem múló hála által sugalt érzelmek hatása alatt kö vetkező előterjesztést teszem. — Mint e végvár polgármestere, a város egész közönsége, de különösen a támogatásra szorult szegények, nélkülözők, szenvedők és betegek hangtalan óhaját, vágyát teljesítem, mikor az elismerés, a megbecsülés ékességét kérem . gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné | Öméltósága hervadhatatlan érdemeinek megörökítésére. — Elismerést kérek annak a Nagyasszonynak, aki a világháború kegyetlen éveiben és azóta is állandóan minden gondolatában és tettében a város szegényei mellett volt. Gondjuk az ő gondja, fájdalmuk az ő fájdalma, nélkülözésük az ő nélkülözése. Aki tenger könnyet törölt, szeretettel fogta !e a haldokló szemét, aki gyászolót vigasztalt, aki meleg szivével hordta halomba az áldozatos polgárság filléreit, hogy a nyomor árját, a jótékonyság gátjával feltartóztassa. — Megértő szeretettel s az iránta érzett mély tisztelettel javasolom a képviselőtestületnek, hogy gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné nagyasszonyunkról uccát nevezzünk el, még pedig azt az uccát, melyben a Népkonyha részére állandó otthont létesített s ahol az ma is áldásosán működik. — Méltóztassanak elhatározni, hogy a Bercsényi uccát gróf Széchenyi Ernőné uccáriak, a Csillagközt Bercsényi uccának nevezzék. A polgármester előterjesztését nagy éljenzéssel fogadták és elsőnek dr. Dómján Elek képviselő- testületi tag szólt hozzá, aki ékes szavakkal méltatta a grófné áldásos munkásságát. Lehoczky Sándor képviselőtestületi tag indítványára a határozotot még azzal egészítik ki, hogy a vármegye főispánját kérik, tegyen előterjesztést illetékes helyen gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné legmagasabb kitüntetésére. Egyes szám ára ÍO fillér.
