Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-11-09 / 73. szám
1930 november 9. ZEMPLÉN 3. oldal. Szakértői vélemény Sátoraljaújhely megyei város közmüveinek üzemviteléről A Felsőmagyarországi Hírlap f. évi julius 5-iki 27. számában és az ezt követő hetekben megjelent hat számban Lánczi Zoltán tollából „Kérdések, amelyek feleletre várnak“ alcímmel cikksorozat jelent meg, mely a városi közmüvek üzemvitelét bírálja. Az egyes cikkekben idézett számadatok, de még inkább az ezekhez fűzött magyarázatok támadó éle érthető nyugtalanságot keltett a városi fogyasztóközönség körében. Szükségesnek mutatkozott tehát ezen fogyasztási adatok szakszerű felülvizsgálata és elfogulatlan és pártatlan szakvélemény szerzése, hogy az üzemvezetőség ellen elhangzott — helyenkint súlyos — vádak bizonyítást avagy cáfolatot nyerjenek. Ebben .látva szakvéleményem célját, nem szorítkozhattam csupán a hozzám intézett három alapkérdésnek (a villamostelep szénfogyasztásának, a vizmü nyersolajfogyasztásának és az uj turbina- szivattyuk teljesítőképességének) vizsgálatára, hanem ki kellett terjeszkednem a cikksorozatban érintett valamennyi műszaki kérdésre, hogy az egész cikkanyag tárgyilagos megvilágítása által a közvélemény az egész ügyről helyes képet alkothasson, maga a vita pedig nyugvópontra jusson Ennek a célnak elérése érdekében elsősorban szakvéleményem könnyen érthető és áttekinthető fogalmazására kellett törekednem, amit azzal véltem elérni, hogy a műszaki tudást igénylő részletszá- mitásokat külön mellékletben foglaltam össze s azoknak csak a végeredményeit idéztem. A cikkekről általánosságban azt állapíthattam meg, hogy azok hangja a helyenkint jó Ízlés határán mozog, cikkíró tehát nézetem szerint túllőtt azon a célon, amelyet maga elé kitűzött, s a város érdekének védelmében oly eszközöket is igénybe vett, amelyek a jelen esetben éppen az elérni vélt eredmény ellenkezőjét hozhatják létre. Kétséget nem szenved ugyanis és későbbi fejtegetéseim során igazolni is fogom, hogy a legjobb hatásfokú gép fajlagos szénfogyasztása is csak akkor lehet kedvező, hogy ha az áramfogyasztás, — különösen pedig ipari és a háztartási nappali áramfogyasztás — nagysága is kielégítő. Ha tehát a fajlagos szénfogyasztást apasztani kívánjuk, az csak az áramfogyasztás emelésével sikerül. Ez a feladat — mint minden üzletszerzéssel kapcsolatos tevékenység — csak akkor lehet eredményes, ha az eladó és a vevő kő ■ z'ótt teljes a bizalom és ha vevőben meggyőződéssé érlelődik az a tudat, hogy az adott körülmények között nem fizette túl az áruját. A jelen esetben a cikkíró ennek az alapvető feltételnek éppen az ellenkezőjét hozta létre azzal, hogy a fogyasztóközönségben a telep vezetőségével szemben akkora bizalmatlanságot szit, amely —■ szándéka ellenére — a telep fejlődését megakasztja. Ilyen kényes és szuggesztiv erők behatásától függő kérdésekben fokozott mértékben fontos, hogy a nagy nyilvánosság előtt elhangzó birálat mindvégig tárgyilagos maradjon. Nem tudom tárgyilagosnak minősíteni az oly bírálatot, amely a tényeket egyoldalú megvilágításba helyezi azáltal, hogy pl. egyet- mást elhallgat. Mint példát hozom fel erre a cikknek ama részét, hogy a telep gépei az elégett szén minden 100 kalóriájából mindössze csak 7 kalóriával egyenértékű áramot termelnek. A nagyközönség megnyugtatására itt azt a laikus ré szére nem magától értetődő magyarázatot is hozzá kellett volna tenni, hogy a legmodernebb hasonló nagyságú gőzturbinás gépcsoporttal elméletileg sem lehet ma még 14%—15%-osnál nagyobb hasznosítási fokot elérni.*) Aki nem szakember, az a cikkből csak azt olvassa ki, hogy az adott esetben az eltüzelt szén munkaképességének 93%-a hasznosi- atlanul elveszett, de ugyanakkor nem kap magyarázatot arra, hogy a legmodernebb hasonló gépcsoportnál is kb. 85—S6°/o-os veszteséggel kell számolni. Más szóval nem 93°/o, hanem 7°/o az elméletileg elérhető hasznosítási foktól való eltérés, amelyre a cikkíró magyarázatot kér. Ilyen hangulatkeltő beállításnak kell minősítenem „egy jobbfajta cséplőlokomobilra való hivatkozást“ is, különösen akkor, ha a következő cikk azután a cséplés- ben használt lokomobil fogyasztási adatai helyett a modern, helyhez kötött nagynyomású tulhevitős lokomobil adatait idézi, holott ezen két lokomobil adatai között legalább akkora a különbség, mint egy régi tipusu motorkerékpár és egy modern automobil között. Ezekkel a példákkal csupán azt kívántam igazolni, hogy a cikkíró nem tudta tárgyilagosságát megőrizni az érveléseiben. A tárgyilagosság hiánya a dolog természeténél fogva azután cikkírót helyenként ellenmondásokba is sodorja, amelyekre fejtegetéseim során később fogok rámutatni. Most pedig rátérek véleményem tulajdonképeni tárgyára, amelynek a villamostelepre és a vízműre vonatkozó részét elkülönítve fogom tárgyalni. 1. Villamostelep. A „melléklet“ 1. pontjában a központi telep gőzkazánját, gőzturbináit és villamosgeneratorait szállító gyárak által garantált fogyasztási értékeknek és hatásfokoknak alapulvételével kiszámítottam azt a legkisebb szénfogyasztási, amelyet az 1929. évi áram- termelésben mutatkozó, aránylag kicsiny és amellett igen változó kihasználási foknál gondos üzemvezetéssel el lehet érni. Számításaim szerint a felszerelt gépegységekkel a II. diagramm — mellékletben grafikusan is ábrázolt áramterhelési viszonyok mellett a legkedvezőbb esetben |í's 53.030 q 3000 kalóriás borsodi szenet fogyaszthatott. A tényleges fogyasztás ezzel szemben 53.210 q, vagyis alig 0.4°/o-kal több az elérhető legkedvezőbb értéknél. *) V. ö. a „melléklet“ 1—3. pontjával. Ennek az eredménynek a megítélésénél figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az üzemi személyzetnek a legkisebb figyelmetlensége a szénfogyasztást — különösen a huzatoknak meg nem felelő szabályozása által — mindjárt néhány százalékkal megnöveli. Minthogy ezt éjjel-nappal megszakítás nélkül üzemben tartott kazánoknál még a legéberebb felügyelet mellett is alig lehet elkerülni, ezért megállapíthatom, hogy a központi telep üzemi személyzete elismerésre méltó pontossággal végezte munkáját. Az elmondottakból következik az is, hogy a julius 5-iki cikkben kimutatott 140 waggon szénkülönbözet indokolatlan szénpazarlásnak nem tekinthető. Az 1929. évben adott üzemi viszonyok mellett a zárszámadásban kimutatott szénmennyiségnek a kazán és gépek garanciális fogyasztásából kiszámított elméleti értékekkel való egyezése arra mutat, hogy ezen terhelésnél a leggondosabb üzemvezetéssel sem lehetett volna megtakarítást elérni. Cikkíró tehát téves nyomon jár, amikor vádlóként lép fel a villa- mosmü üzemvezetőségével szemben és 140 waggon hiányt mutat ki, amelynek az 1929. évben szerinte nem lett volna szabad elfogynia. Számításom végeredménye Geiger igazgató-főmérnök f. évi augusztus 23-án kelt jelentésnek számadatai- | val is egyezik, tehát az e jelentésben foglalt szénfogyasztási adatok a helytállók s ezzel szemben cikkíró megállapításai tévesek. • A villamostelep szénfogyasztásának bírálata kapcsán cikkíró megállapíthatja, hogy „minden jobbfajta cséplőlokomobil jobb hatásfokkal dolgozik.“ A melléklet 1/2. pontjában erre a kérdésre is kiterjeszkedtem és megállapítottam, hogy a julius 19-iki cikkben a lokomobil szénfogyasztására idézett adatok legnagyobb része nem csép/ölokomo- bilra vonatkozik. Csak a cikkíró szerint „rosszának minősített egy- hengeres típus tartozik ebbe a csoportba, de ennek kilowattóránkénti kalória fogyasztása helyesen a legkedvezőbb esetben is legalább 28.500 kalória, a cikkben kiszámított 19.200 kalória helyett. J Ez a számadat tehát tgen közel esik Geiger igazgató főmérnök jelentéseiben kiszámított 31.000 kalóriához. Megállapítható tehát, hogy a cikkíró idevágó megállapításai tévesek és ennélfogva az ehhez fűzött következtetései sem helytállók. * A telep szénfogyasztására vonatkozó számításom választ ad a cikkíró ama feltevésére is, amely szerint a gépek és kazánok átvételekor esetleg hibák történhettek. Minthogy kimutattam, hogy a gépek garanciális értékeinek alapulvételével az 1929. évi áramtermelési viszonyok mellett elméletileg kiszámítható szénfogyasztás csaknem teljes pontossággal ösz- szevágott a valóban elfogyasztott mennyiséggel, — ennélfogva igazolást nyert az is, hogy a gépek a szállításkor előirt garanciális feltételeknek még két üzemév után is megfeleltek, annál inkább kellett azoknak az átvételi próbák idejében megfelelniük. (Köztudomású, hogy a gépeknek, de különösen a kazánok hatásfoka üzemközben inkább rosszabbodik; — ha úgy tetszik, a szénfogyasztásban talált lényegtelen 0.4°/o-os eltérést ennek a körülménynek is lehet betudni, mindenesetre anélkül, hogy ezért az üzemvezetőséget szemrehányás illethetné. Meg kell végül jegyeznem azt is, hogy a gépek és kazánok átvétele alkalmával 1929 január hó 4-én eszközölt próbamérésekről felvett jegyzőkönyvek adatait is megvizsgáltam s azokban is igazolást találtam arra, hogy a gyárak a szállításkor vállalt garanciákat betartották. * Az áramfejlesztőtelep üzemvitelének bírálata kapcsán a cikkíró néhány — a szénfogyasztás apasz- tására vonatkozó javaslatával kell még részletesebben foglalkoznom. A cikksorozatból kicsendülő szemrehányásokat három kérdésbe csoportosíthatom, amelyek világos fogalmazásban a következők: a) Miért épített a város önálló telepet, amikor hálózatával a Tröszt távolsági vezetékéhez csatlakozhatott volna ? b) Ha már önálló telep épült, miért nem választott az üzemvezetőség 500 KVA teljesítményű generátorokat a felszerelt 750 KVA-s gépek helyett ? c) Miért nem választotta ketté ezt a javasolt 500 KVA-s teljesítményt egy nagyobb és egy kisebb egységre (olymódon, hogy azok együttes teljesítménye legyen 500 KVA ?) ♦ ad. a) Kétségtelen, hogy egy körülbelül 20.000 lakosú város, amely önálló telepet épit, ahelyett, hogy egy áramszolgáltató társaság távolsági vezetékéhez csatlakoznék, nagyobb tőketerheket kénytelen magára vállalni és kétségtelen az is, hogy az első években drágábban termeli az áramot, mintha azt más áramszolgáltató vállalattól vásárolná. Ha tehát a város egyedül csak az első évek gazdasági eredményeit tartotta volna szem előtt, mindenesetre a csatlakozás mellett kellett volna döntenie. Nem ismerem a Trösztnek idevágó ajánlatát, de feltételezem, hogy az úgy volt megszerkesztve, hogy az első években várható áramfogyasztás alapulvételével lényegesen nagyobb jövedelmezőséget helyezett kilátásba, mint amekkorát önálló teleppel várni lehetett volna.