Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-07-02 / 47. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1930 julius 2. időkig befejezést nem nyerhetvén, a megcsonkított Törvényhatóságo­kat érdeklő vagyonmegosztás kér­dése a párizsi szerződésben nyert olyaténképen megoldást, hogy a békeszerződés rendelkezései alá tartozó javak a két szerződő félnek tulajdonában maradnak, amennyi­ben azok az illető állam területén vannak. E megállapodás értelmében, a többi csonka Törvényhatóságok között, súlyos károsodás érte Zemplénvármegyét is, melynek na­gyon is számbavehető értékes va­gyona maradt az elszakitott részen s elesett attól, hogy ebből a va­gyonból megfelelő arányos része­sedéshez juthasson. Ezen körülmény indította Ra- kovszky Endre, Abauj-Torna vár­megyei felsőházi tagot, hogy az egyik legutóbbi ülésen hatájozati javaslatot terjesszen elő a követ­kező szöveggel: — Tekintettel arra, hogy a tria­noni országhatár által területükben megosztott önkormányzati területek a román és jugoszláv viszonylatban a két utódállammal a trianoni szerződés 256. cikke alapján kötött külön egyezmények szerint a meg­osztás folytán szenvedett vagyoni veszteségekre megfelelő kárpótlás­ban részesültek, mig ellenben a cseh-szlovák határon érdekelt vár­megyék, városok és községek va­gyonuk felosztására vonatkozólag a magyar kormány kiküldötte s a cseh szlovák állam képviselete kö­zött Párizsban 1930. évi április 26-án létrejött megállapodással el­fogadott területi elv következtében ily kártalanítástól elestek, a felső­házi felhívja a kormányt, hogy ezeknek a közületeknek megfelelő kártalanításáról gondoskodjék. A határozati javaslatot a felső­ház elfogadta s ennek eredménye­képen legközelebb értekezlet lesz a külügyminisztériumban, melyen részt fognak venni az érdekelt csonka vármegyék s igy Zemplén- vármegye alispánja is s értesülé­sünk szerint minden kilátás meg­van a kártalanítás kérdésének kedvező elintézésére. fejsze vetkezet és tejgazdaság Vármegyénk főispánjának terve­zete az egész vármegye kis­gazdáinak óhajával és örömének kifejezésével találkozik. Alig pár nappal ezelőtt adta ki Széli József főispán egy létesítendő vármegyei Tejszövetkezet, illetve Tejgazdasági Központ létesítésére vonatkozó körlevelét a vármegye községeinek s már is a legna­gyobb érdeklődéssel és lelkese­déssel csatlakoznak a községek ezen hasznos gazdasági lehetősé­get ígérő eszméhez. Arról van t. i. szó, hogy az utóbbi években a kisgazda közönség a nehéz gazda­sági viszonyokkal küzködve ne­hezen fenntartott kis tehénkéjének tejtermék fölöslegét vagy egyálta­lában nem tudta értékesíteni, vagy oly minimális áron vesztegeti el, hogy maholnap le kell mondania a haszonhajtó tehéntartás foglal­kozásáról is. A nagy gazdaságok ma is úgy megkapják a tej árát, mint régen. Hatalmas vasúti gyüjtőkocsik szál­lítják Budapestre az éjjeli vona­tokon a tejmennyiséget. A föld- birtokosok naponta több ezernyi liter tejszállitmánya azután el is látja Budapest gyomrát. Ezt a quantumot még kiegészíti a pest- környéki tejkofák napi szállítmá­nya. A zempléni gazda pedig 2—3 liter tejfölöslegével sóvárogva néz a tejszállitó vonat után, hiszen még Miskolc is oly messze esik tőle, hogy — ha csak gyalog be nem vinné túróvá összerázott fe­jecskéjét a városba eladni, még költségeit sem fedezné — sőt rá is fizethetne. Ha már most a sok kicsi sokra megy elve alapján a sok kisgazda a tejfölöslegét leköti egy gyűjtő központ számára, úgy csaknem kitenné a mennyiség egy nagyobb gazdaság szállítmányát s még csak nem is hektoliterekről, hanem va­gontételekről s tejszállitó gyűjtő- kocsikról lehetne beszélnünk. Erre gondolt a főispán, amidőn körlevelét kiadta a Sátoraljaújhelyi Tejközpont létesítése tárgyában s várt reményeit meghaladó lel­kesedésre talált, hiszen maga a gazdaközönség is óhajtotta s ál­mainak megvalósítását látja benne. Érdekes megemlíteni, hogy pl. Taktaharkányban, ahol évek hosz- szu sora óta naponta szemtanúi a gazdák a báró Harkányi uradalom vasúti tejszállitásának s irigykedve nézik a sok tej Budapestre ván­dorlását s elgondolásában a te­mérdek pénz visszaérkezését, már tavaly Nemes Dezső tanító kez­deményezésére akartak a község­ben ily irányú Tejközpont R T.- ot felállítani. 200 részvényesre lett volna szükség, de sajnos a ma­gyar paraszt áldozatkészségi fo­gyatékossága miatt csak 101 rész­vényest sikerült a „Nemes“ ügy­nek megnyerni. Hát ez igy nem is megy. A magyar paraszt min­den eszmét nagy lelkesedéssel :ud felkarolni, ha azonban a tejből még nem vettek el tőle egy liter­nyit sem, mig kézzel fogható bi­zonyítéka nincs annak, hogy a tejére szükség van, addig ne is csodálkozzunk az ő bizalmatlan­ságán, amely elvégre is mindjárt egy „fizess“, „vegyél, jegyezz részvényt“ jó hangzású, de a ma­Beszámoltunk már arról, hogy az a gyönyörű fekvés és klima­tikus jellegű környék, mely a mai Magyarország legészakibb pontján fekvő városunkat az ország egyik — eddig még kevéssé méltatott — legszebb helyévé emeli, itteni kez­deményezésre arra ösztönözték a kultuszminisztert, hogy a fenyve­sekkel és tölgyerdőkkel övezett csodaszép szárhegyi völgyben ta­nítói üdülőtelepet létesítsen. Megírtuk, hogy az üdülőtelep a Kovács testvérektől megvett kb. 9 kát. holdnyi területen létesült, mely egy nagyob villaépületet, mellék- épületeket és 8 kát. hold területű szőlőt, gyümölcsöst és parkot fog­lal magában. Megfeszített munka után sikerült az üdülőtelep parkját, szőlőjét és gyümölcsösét teljesen rendbehozni, , gas pótadóra emlékeztető hátbor- zongatássá változik át náluk. Ily körülmények közt sokkal kedvezőbb feltételeket lát a gazda­közönség egy vármegyei és biztos talajú tejakcióban, ahol az üzleti rizikót nem őneki kell majd vi­selni. Jobb is ez igy. Hagyjuk meg a magyar gazdát a termelésnek s ne kössük le erejét a spekulá­ciókra. A magyar paraszt nem álmodik nagyokat, nincsenek nagy vágyai, tehát nincsenek is nagy csalódásai, de lelkesedni tud min­den tiszta és nemes célért. Ezzel a tiszta és önzetlen lel­kesedéssel fogadták a zempléni kisgazdák a főispánnak Tejköz­pont létesítésére vonatkozó kör­levelét is. Taktaharkány község gazdaközönsége már is bejelen­tette csatlakozását s csak ebből az egy községből cca napi 300— 400 liter tej szállítása már is biz­tosíttatott. A kisgazda számára ez a biztos pénzforrás valóságos lét­kérdés A tejmelléktermékek, me­lyek visszafutnak a termelőkhöz, a másik haszon s a sertéshizlalásnál nyer nagy fontosságot. Ez az érem egyik oldala. A másik oldala egy ilyen mo­dern Tejközpontnak a hazai tej­termékek intenzivebb előállítása. Ma már Magyarország világvi­szonylatban is fel tudja venni a versenyt a külföldi tejtermékekkel. (A hires tescheni vajat az uhor- szkai, zólyomi tótoktól vették meg a tescheni kereskedők) Svájc után miért épen Hollandia következne, amikor Magyarország is vezet­hetne e téren. Zemplénmegye pe­dig különösen kitűnő a tehené­szetben. Erről tanúskodott a most lezajlott két megyei állatkiállitás, melyeken még napi 26 liter tejet adó tehén is elvonult a bizottság előtt. (R. O.) sőt mintaszerűvé fejleszteni és ez év tavaszán sor kerülhetett a vil­laépületnek üdültetésre alkalmassá való átalakításához és megfelelő berendezéséhez. Ezek az átalakítási, illetve be­rendezési munkálatok most feje­ződtek be, úgyhogy az üdülőtelep f. hó 1-én egyelőre 8 modernül berendezett kétágyas szobában 16 üdülővel megnyílhatott. Az üdülők között, akik a nyár egy részét itt fogják tölteni, nemcsak helybeliek és abaujiak, hanem főleg alföl­diek és budapestiek vannak. Az üdülőtelep eredeti rendelte­tésének megfelelően julius hó 1-től szeptember hó 1-ig tanítók — elsősorban zempléni és abauji ta­nítók és tanítónők — üdülésére és pihenésére szolgál. Amennyi­ben igénybe nem vett helyek ma­ívilt a szárhegyi üdülőtelep °-.oraljaujhelynek üdülővárossá való fejlesztése - szerint az üdülőtelep rövidesen nagyobb jelentőségű intézménnyé fogja magát kinőni (Saját tudósitónktól.) amelyet Bethlen István is sé­relmesnek tartott a magyarságra nézve. Csak keserű szavakkal beszélt a hadvezetőségnek arról a nagy hanyagságáról, hogy a vi- í lágháboruban az erdélyi szoroso­kat úgyszólván teljesen védelem nélkül hagyta. Majthényi Géza egészben véve rokonszenves, minden bohémsége mellett is komoly, határozott, ön­álló és értékes egyéniség volt. E tulajdonságánál fogva Sátoraljauj hely független polgárai és haza­fias munkásai 1929-ben a városi képviselőtestület tagjává válasz­tották. Későn. Már ekkor sokáig lappangó betegsége megkezdte romboló munkáját erősnek látszó szervezetében. Weisz Bertalan or­vosi tudása, példás lelkiismere­tessége, tapintatossága, a balaton­füredi üdülés, az ideiglenes dié­ták, barátainak figyelmeztetései már csak késleltethették, de el nem háríthatták a rá várakozó sötét végzetet. Orvosi tanácsra Budapestre utazott abban a hit­ben, hogy a Korányi-klinikánTszak- szerü ápolással helyreáll egészsége. Elutazásának napján bementem hozzá és jó utat, gyógyulást ki- 'ántam neki. Vidám hangulatban 'adott. „Majd júliusban haza * meglátogatsz — mondotta elbeszélgetünk a régi jó időkről.“ Reménye hamar, nagyon hamar teljesült. Már junius végső napján Pestre kellett mennem, d a te ajkad, Géza, néma volt t hideg. Circumdederunt te gemitus mortis ... A halál borzalmai környeztek téged. Gyászravatalon feküdtél . . . Minő viszontlátás volt ez! Megrendülve álltam bús koporsódnál Elmémre sok gon­dolat tolult: élet és halál, test és lélek, anyag és erő. Isten és ter­mészet, végenyészet és föltámadás. E gondolatok súlya sem bírta el­nyomni bennem a panaszt, a halk zúgolódást tragikus sorsod miatt. Meddő panasz, erőtlen zúgolódás Panaszaink, zúgolódásunk, köny- nyeink nem tudnak téged életre kelteni! Halálod nagy veszteség ránk, rendtársaidra, tanítványaidra, barátaidra, tisztelőidre, a városra és a magyar tanügyre, amelynek harminc éven át lelkes és kitűnő munkása voltál. Multis tu flebilis occidisti, nulli flebilior, quam mihi. Elmúlásod sokaknak okozott fájdalmat, de leginkább nekem, mert benned legrégibb, legjobb barátomat vesz­tettem el. Emléked elkísér engem — síromig. Kedves Géza, Isten veled! Kontraszty Dezső kegyesrendi tanár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom