Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-05-11 / 34. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 34. szám. Sátoraljaújhely, 1930 május 11. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazába Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Párizs után Végre megismerheti az or­szág a három havi nehéz küz­delem után megkötött párizsi egyezmények szövegét abból a törvényjavaslatból, amelyet Bethlen István miniszterelnök az egyezmények becikkelye­zése tárgyában a képviselőház elé terjesztett. Az elért ered­mények mérlegelésénél szem előtt kell tartani az erőviszo­nyokat és a kényszerhelyzetet, amelyet a trianoni békediktá­tum teremtett Magyarország részére. Minden négyszögöl földterületért, minden újabb pengőnyi járandóságunkért hatalmas és szívós küzdelmet kellett megvívnunk. És ha a párizsi egyezmények végered­ményben nagy javulást és könnyebbséget hoznak azzal az állapottal szemben, amely a megegyezés előtt állott fenn, ez a javulás csak a kormány szívós kitartásának köszön­hető. Röviden összefoglalva a párizsi megegyezés eredmé­nyeit a mérleg a következő- képen fest: A trianoni béke- szerződés értelmében sok milli­árd jóvátétel, valamint külön­böző címeken további sok­százmillió teher szakadt volna a nyakunkba. Mindaddig, amig a jóvátételi bizottság ezeket a milliárdos összegeket rajtunk be nem hajtotta, Ma­gyarország összes állami be­vételei zálogul szolgáltak vol­na ezekre a fizetségekre. Ezzel szemben a párizsi egyezmé­nyek szerint Magyarország a szanálási kölcsön alkalmával már vállalt kétszáz millió aranykorona jóvátételen felül egyébb címeken évi 13 és fél­millió aranykorona részlettör­lesztést vállalt 1947-től 1966- ig, ami mai tőkeértékben 80 millió aranykoronának felel meg. De ezzel azután teljesen és végképen megszabadultunk a békeszerződés összes terhei­től. Viszont sikerült a párizsi egyezményekben kiverekedni, hogy a jóvátételi és egyéb címeken a külföldnek fizetendő összegből a magyar nemzeti vagyon részére 340 millió aranykorona megtérül, holott az egyezmény nélkül az utód­államok sohasem tettek volna eleget annak a kötelességük­nek, hogy a magyar állam­polgárok elvett vagyonáért kártalanitást fizessenek. Az ország ma már pontosan tudja, hogy az elkobzott földbirto­kokért és egyéb magyar vagyonokért mennyi kártérí­tést kapnak a magyar állam­polgárok. De ezenkívül a jövőre nézve biztosította a magyar kormány, hogy eset­leges elkobzások ellenében megkárosított polgárai a dön­tőbíróságok ítélkezését vehetik igénybe. Végeredményben az egyez­mény visszaállitja Magyaror­szág pénzügyi szuverenitását, ami lehetővé teszi, hogy az állam ismét kölcsönt vehessen igénybe. Ezt az államkölcsönt 500 millió összegben rövid idő alatt meg is kapjuk s a kormány megindíthatja a gaz­dasági életet megtermékenyítő nagy beruházási munkákat. A párizsi megegyezés nélkül erre Isten tudja mikor kerül­hetett volna csak a sor. Az eddigi bizonytalanság helyébe most már szerződésileg meg­állapított bizonyosság lép. Ez a legnagyobb haszna a meg­egyezésnek. A felvidéki gazda-akció Azok a kétségbeejtően nehéz | viszonyok és körülmények, melyek 1 országszerte a gazdasági életet uralják, az ország minden részé­ben szervezkedésre, tömörülésre birták a gazdákat. Felvidékünkön már az elmúlt év nyarán Grosz Andor bekecsi nagy- birtokos és nagybérlő indítványára felvidéki gazdáink egy kisebb ré­sze összeállt oly célból, hogy az együttes, a nagyban való vásárlás előnyeinek kihasználásával az egyes gazdaságok részére szüksé­ges nyersanyagokat olcsón vásá­rolják meg. Gazdáink ezen első megmoz­dulása, a bizalmatlanság folytán, egy ideig a kezdet nehézségeivel küzdött, mig végre a múlt év december hó 9-iki miskolci nagy gazdaösszejövetelen uj alapokra fektetve, hatalmas arányokban in­dult meg a szervezkedés, amely rövid időn belül Borsod, Zemplén és Abaujvármegyékre is kiterjedt s ma már mint felvidéki gazda­akció ismeretes az ország gazda­közönsége előtt. Az akció vezetősége: dr. báró Waldbott Frigyes, dr. gróf Bethlen Pál, Grosz Andor, Melczer Béla, Vitéz Árpád, Gosztonyi Andor, Lukács Béla és dr. Műnk István a f. évi február hó 15 éré már 120.000 hold szántóterületet rep­rezentáló gazdákat vontak be a szervezetbe oly módon, hogy ezek a traktorpetroleum, traktorolaj, traktorgázolaj, egyéb olaj és kenő­anyagféle, műtrágya, csávázószer és szénszükségleteik kötelező be­szerzésére az akciónak adtak fel­hatalmazást. Ilyen felhatalmazás birtokában azután sikerült is az akció intéző- bizoltságának az anyagérdekeltsé- gekkel olyan kedvező eredményű tárgyalásokat kezdeni és lefolytatni, amelyek várakozáson felül előnyére voltak az akcióba tömörült gazda­társadalomnak. Az akció intézőbizottsága leg­utóbbi miskolci gyűlésén dr. báró Waldbott Frigyes számolt be a szép számban megjelent gazda­közönségnek az elért eredmények­ről s a gyűlés lefolyása arra enged következtetni, hogy az intézőbizott­ság az akció további programját is olyan gondossággal és körül tekintéssel oldja meg, amely min­den további kérdésben biztosítja az összhangot a gazdaérdekek ki­elégítésében és védelmében. GYÓGY FÜRDŐ Orvoskapacitások által ajánlott klimatikus gyógyhely, vérsze­génység, női bajok, légzőszer­vek, idegkímerültség, gyomor és bél megbetegedéseknél Inhalatorium pneumatikus gípehhel Fenyves erdőktől övezett Strandfürdő modern szállókkal, pensiókkal Vasúti kedvezmény. — Kérjen prospektust a Fürdőigazgatóságtól, Bardiovské Kupéié (Slovensko). Épül a szerencsi út Két kilométeres kövezett útvonal Szerencs községen át. — Mit je­lentene a cseger—bekecsi tör­vényhatósági útvonal kiépítése a Hegyalja számára. (Saját tudósítónktól.) Szabolcsvármegye szerencsés kölcsönök utján még évekkel ez­előtt megkezdte a vármegye útjai­nak kiépítését s ma már alig van Szabolcsban útvonal, mely a köz­lekedés mai követelményeinek meg ne felelne. Sajnos, ami Szabolcs- vármegyének oly szerencsés kö­rülmények közt sikerült, csak alig egy-két megyében volt utánozható- Nem szégyen a szegénység s be kell vallanunk, hogy Zemplénvár- megye, ez a borzalmasan meg­nyirbált határszéli vármegye, sze­rényen húzódik meg szükebbre mérhető anyagi keretei közt. Sok váddal illették utjai miatt, mégis büszkén kell megállapítanunk, hogy ma már nincs ok a szégyenkezésre. Zemplénvármegye utjai a kö­rülményekhez képest jó karban vannak s ha mód van rá, ha kellő fedezet is van rá, mindent megtesznek itt is a megyei utak kiépítésére és a községek utainak kijavítására Most Szerencs városa (tudato­san nem nevezem községnek, hi­szen a községházán is „Város­háza“ felírás van) jutott abba a szerencsés helyzetbe, hogy a köz­ségen át vezető cca 2 kilométeres főuccáját hozzák rendbe uj köve­zettel. Az útvonal lázas munkával készül. A főucca teljesen el van zárva. Napbarnított arcú köve­zőmesterek kopácsolnak végig az úttesten. Nyikorgó talicskákon hordják a finom homokot és a formás kockaköveket. Szinte jól esik látni a lázas sürgést-forgást, hiszen ilyet az ember csak vala­mikor régen, az u. n. „békebeli állapotban“ láthatott, amikor még volt pénz s amidőn a község egy- egy útvonal kiépítésére a költséget úgy dobta oda, mint a háziasszony a cselédnek a délebédi husravalót. Tehát újabb lehetőség nyílik az amúgy is szépen fejlődő Szerencs további fejlődéséhez. — Szerencs község agilis főjegyzőjével is volt alkalmam elbeszélgetni s a mostani útépítéssel kapcsolatban rátértünk — mint ilyenkor szokás — azon jövőbeli reményeink kifejezésére is, hogy talán emellé az ut mellé Egyes szóm ára ÍO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom