Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-05-14 / 35. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1930 május 14. f Református £eányegylet műkedvelői előadása (já) Ünnepélyes hangulatot varázsolt a Református Leányegylet hétfő esti műkedvelői előadása a Városi Színházban. A szokatlanul nagy érdeklődésre, mely a város közönsége részéről ilyen felemelő, kitüntető módon megnyilvánult, főként a magyar irodalom kiváló reprezentánsának, a legszélesebb körben olvasott, közkedvelt regényírónak, Móricz Zsigmondnak szereplése szolgál látott alkalmat. A színház nézőterét szinültig megtöltő közönség kivételes figyelemmel és igaz élvezettel hallgatta a nagynevű iró előadását. Bevezetőül a XVI-ik századra visszanyúló magyar irodalomról és annak fejlődéséről tartott vonzó, közvetlen, a közönség figyelmét mindvégig lekötő ismertetési. — Ugyancsak nagy hatást és általános tetszést váltott ki az előadás befejezéséül előadott másik műsor- száma, amikor szabolcsi legátuskorabeli idejére emlékeztető „Kivilágos virradatig“ cimü regényének egyik részletét olvasta fel. Az illusztris írónak mind a két előadása a lelkekhez simuló szellemességével és finom humorával oly visszhangot keltett a hallgató ságban, mely bizonyára hosszú időn keresztül kitörülhetetlen marad a lelkekben. Valósággal éreztük azt a lelki kapcsolatot, mely a kivételes élvezetet nyújtó előadás tartama alatt az előadó és köztünk támadt. Az ő közismert kedves, közvetlen egyéniségének igaz érzéssel telitett, lelkeket átfogó előadói készsége valóban fénypontja volt a kiválóan sikerült estnek. Általános tetszéssel fogadott előadását kitüntető tapssal honorálta a közönség. A műsor második pontjaként a Leányegylet műkedvelői Poldini Ede „Hamupipőke“ cimü 3felvo- násos daljátékát adták elő kitűnő betanításban és figyelemreméltó alakítással. Énekes szelepeikben jeleskedtek és nagyon kedvesek voltak a Hamupipőkét személyesítő Mocznik Sárika és a herceget kreáló Nyíry Margit, továbbá a két testvér szerepében Várady Lenke és Kállay Irén, a mostoha szerepében Janasovszki Sári, a koldusasszony és tündér kettős szerepét ellátó Sivák Ica, valamint a főudvarmestert kreáló Kállay Bözsi. Ügyes játékukat és szép éneküket megérdemelt taps és sok szép virágkosár jutalmazta. A daljáték második felvonásának keretében kellemes meglepetést szerezték a fehér szárnyacskáikkal, rövidre szabott fehér fodros szok- nyácskáikban, kezükben virágot sejtető kosárkáikkal belibegő, galambokat ábrázoló aranyos kis csöpségek, akiknek nevét ideiktatjuk : Csipék Bibi, Gáli Baba, Kőműves Jolánka és Irénke, Kállay Piri, Moskovszky Oily, Pálóczy Irénke, Rosenmüller Mártuska, Somogyi Csöppi, Szy Cucika és Évi, Tarpay Iza. Kedvesek voltak az apródok szerepében Csorna Jolánka és Bujdosó Zoli, valamint a tündérek szerepét betöltő Fekete Erzsiké, Suszta Baba, Szépe Olga és Vi- segrády Ica, Ugyancsak a második felvonásban lejtették a menüettet Buzinkay Kató, Dobza Erzsiké. Dubay Edit és Judit, Főző Jolán, Meczner Zita, Nagy Erzsiké, Pál Marcsa, Polányi Kató és Marianne, Tomkovits Bözsi, Tarpay Klári, Spisovszky Judit, Szeszlér Marianne és a ga- vottot Fekete IIus, Karakó Ica, Nyíri Margit, Kőszeghy Róza, Ko- ' csis Margit, Mocznik Sári, Sipos Joli és Sivák Ica ízléses, szép kosztümökben a közönség zajos, többször megismételt tapsvihara közben. Az énekszámokat és a tánchoz a kíséretet a Semler István zenetanár avatott vezetése alatt álló zenekar szolgáltatta kiváló, precíz tudással és teljes együttérzéssel. Az előadást Móricz Zsigmond egy regényrészletének felolvasása fejezte be, melyről tudósításunk elején már megemlékeztünk. Dicsérettel és elismeréssel kell még megemlítenünk Polányi La- josné és Siposs József ref. karnagy tevékenységéről, akik a szereplők betanításával lehetővé tették ennek a minden tekintetben sikerült estnek a létrehozását. főjegyző-választás Marcalon Május 8-án délután tartotta meg Fejér Andor járási főszolgabíró Tarcalon az id. Hubay Kálmán nyugdíjba vonulásával megüresedett főjegyzői állásra a választást. Az állásra hét pályázó közül a képviselőtestület egyhangúan az eddigi helyettes főjegyzőt, Korocz Józsefet választotta meg, akit — miután a hivatali esküt letette — az elnöklő főszolgabíró üdvözölt elsőnek, kitartást, buzgalmat és lankadatlan munkakedvet kívánva szép állásához. Az elöljáróság nevében ifj. Hubay Kálmán közig, jegyző, a képviselőtestület nevében pedig hivatali elődje id. Hubay Kálmán nyug. főjegyző üdvözölték, a legmelegebb ragaszkodásukról, szeretetükről biztositva az újonnan megválasztottat, barátilag és atyai- lag kérve őt arra, hogy ne hivatalként, hanem magasztos hivatásként fogja fel állását s ezzel érezze a reája háramló feladatok megvalósításának kötelezettségét. Korocz József főjegyző meghatott hangon mondott köszönetét az előlegezett bizalomért, különösen kiemelve, hogy Fejér Andor főszolgabíró ur részéről tapasztalt jóakaratu támogatást és az egybe- gyült képviselőtestületen keresztül az egész község által is nyújtott bizalmat fiatalos munkakedvvel, alkotni akarással és teljes lényének a köz szolgálatába való állításával óhajtja egész életén át viszonozni, meghálálni és megérdemelni. Prog- rammot nem ad egyelőre, mivel a mai rettenetesen nehéz és különösképen a Hegyalját sulytó gazdasági válság nem alkalmas tervek, eszmék megvalósítására, de ígéri, hogy minden vágya, minden gondolata és teljes munkacélja az lesz, hogy községét, amellyel most egy életre szóló szövetséget kötött, úgy gazdasági, mint kulturális téren nem csökkenő akaraterővel és munkával előbbre vihesse. rr T TES TTi T?"* ■£■3» Jm vSov mkoJ mnfos* — Ebéd a ftfiHpánuál. Széli József főispán, a Tokajhegy- alja kormánybiztosa f. hó 13-án ebédet adott, melyen a Szőlőköl- csönöket Véleményező Bizottság tagjai közül a következők vettek részt: Baudiss Gyula m. kir. gazdasági felügyelő, dr. Búza Béla ügyvéd, a Pinceszövetkezet igazgatója, Cseh István vármegyei számvevőségi főtanácsos, Deák Andor m. kir. szőlészeti és borászati főfelügyelő, Gecsey Lajos szentszéki tanácsos, olaszliszkai rk. lelkész, Kovács Miklós m. kir. szőlészeti felügyelő és dr. Pécsi Jenő nyug. jogakadémiai tanár, a Kormánybiztosság előadója. Távolmaradásukat kimentették: Ku- rucz Károly tábornok, a Tokaj- hegyaljai Hegyközség elnöke, Rélhy Aladár kormányfőtanácsos és dr. ! Szirmay István vm. t. főügyész. ragadt valami abból, amit a fiú tanult. Egy őszi estén nagy lármával törték be a Gyurka lakásának ajtaját. A cigányok, akiket Gyurka pizsamában fogadott, nem kérdezték, hogy szabad, nem szabad, berohantak. „Nagy baj történt“ — szólt egyszerre tiz is. A csendőrök hat cigányt megvasalva bekísértek, mert rablógyilkossággai gyanúsítják őket. Asszonyoktól- rajkóktól volt hangos a szoba. — Nem maradt otthon egy sem? — kérdezte tőlük Gyurka. — Jaj, jaj, — hangzott feleletül innen is, onnan is. — Te is cigány vagy, mentsd meg azt a hat embert, mert fel kötik őket, — kiáltozták a férfiak. Gyurka hallgatott. A cigányok káromkodtak, szitkozódtak. Amúgy cigánynyelven. Sirás, jajgatás, kiabálás verte fel a házat. Egymásután kiabálták: — Te már megveted a cigányt. — Te űzői csúfot belőlünk. — Már csak kisasszonyok kellenek neked, mert szégyelled, hogy rajkó voltál. Végül is a cigánybiró lépett be az ajtón. A tekintélyét féltette és igyekezett is mindjárt helyreállítani az azon esett sérelmet. — Nem tudjátok, hogy először hozzám kell jönnötök és csak én jövök a nagyságos úrhoz ? — szólt a cigányokhoz. Amikor a cigányok kikotródtak, a cigánybiró az ügyvéd felé fordult és nagy dikcióba kezdett: — Nagyságos ügyvéd ur... Gyurka nem várta be a folytatást, leültette a cigánybirót. Most már komoly tárgyalások folytak odabent. Tudták nagyon jól, hogy a lármára, siránkozásra nem ad a csendőr. Alibit kell igazolni, de ez nem igen sikerülhet a jelen esetben . .. Három hónap telt el a főtárgyalásig. A kitűzött napon az emberek zsúfolásig megtöltötték a főtárgyalási termet. Nem a cigányok érdekelték őket. Muzsikus Gyurka védőbeszédére voltak kiváncsiak. Azt mondják, hogy Gyurka minden várakozáson felül beszélt. — Ügyetlen nem lehetett, mert a vádlottak ártatlanságát sikerült bizonyítani. A bíróság nem talált megnyugtató bizonyítékot bűnösségük megállapítására. Ettől a naptól kezdve a cigányok csak „nagyságos urnák* szólították Gyurkát. Nem volt többé Muzsikus Gyurka, legalább is szemtől-szentben nem. Ha üevesbajos dolog akadt a cigánysoron, csak azt mondták: „majd elintézi a nagyságos ur!“ A csendőrök szerint a cigányok felhagytak a lopással. Tisztességes munka után láttak. Azért Gyurkának igy is elég munkája akadt és az öreg Krón is boldogan él. Baj csak ott történt, hogy Gyurka beleszeretett egy dzsentri-lányba. A leány játszott vele és nem vette komolyan. Társaságában elszórakozott, de a házasságra gondolni sem akart. Gyurka pedig egyre szőtte fantasztikus álmait. Nem látott keresztül a helyzeten. Megkérte a leány kezét és kosarat kapott. Mellbelőtte magát. A golyó a szivburkot érte. Élet és halál között feküdt. Amikor a pap feladta az „utolsó kenetet“, nagy sirás-rivás volt a cigánysoron. — Zenével temetjük a Gyurit — szólt a prímás. — Még meggyógyulhat, — szóltak közbe. — Látszik, hogy cigány szive volt, tudott szeretni, — vágott bele a primásné. Gvurka állaoota azonban epvre javult, A kés ügyesen vágott. Az operáció után három hónap sem telt még el, mikor Gyurka már kint járkált. Ezalatt a három hó alatt az öreg Krónt elhagyták a kliensei. Gyurkának fokozott ambícióval kellett munkába állni. Sürgött- forgott mindenütt, de már nem a régi munkakedvvel. Néha a cigánysorra is elnézett. Volt ott egy leány, akiről azt beszélték, hogy egy gróftól rabolták el gyermekkorában. Jó pajtások lettek... Kiragadta őt a környezetéből. A leányt csak akkor látták ismét, mikor Gyurka lakodalmán játszottak. Reggelig húzták a fü lébe a legszebb nótákat. Az első reggeli vonattal elutaztak a fiatal házasok. Gyurka a távozáskor egy borítékot adott át prímásnak. Amikor odahaza felbontották, öt darab százas hullott ki belőle. Örültek a cigányok, szólani sem tudtak. Csak a prímásnak jött meg a szava, amint a felesége felé lobogtatva az öt darab százast, csupán ennyit mondott : — Ugye, assszony mondtam, hogy a szive cigány.
