Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-06-01 / 39. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 39 szám. Sátoraljaújhely, 1930 junius 1. Megjelenik hetenként kéteier «eerd&n és sscmbaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) Zemplén TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben.hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen Fiume útja, — u feltámadás felé Fiume, az Adriai tenger királynője, évszázadokon át Magyarország kiváltságos városa volt, amelynek birtokáért évszázadokon keresztül versengtünk. Hamupipőke sorból, a kies halászfalu miliőjéből magunkhoz emeltük s minden jóval elhalmoztuk, amivel végül is világkikötővé varázsolhattuk a várost. Boldogságban fürdő, kereskedelmében virágzó tengeri kikötő lett az egykori jelentéktelen partvidéki városka s dédelgetett, kiváltságos helyzetében évről-évre erősödött, mígnem kormányzóság székelt a bazaltsziklákra épített fehérpalotában, hogy a város minden szivedobbanását közvetlen közelről hallhassa a magyar nemzet. A város olasz és horvát lakossága boldog békességben élt a magyarsággal, mert hiszen a mindenkori magyar kormányok s a magyar törvényhozás vetélkedve törekedett arra, hogy az Adriai tenger gyöngyének fejealja mindig puhára legyen vetve. Jött a világháború s jött kegyetlen szabdaló késével a béke a Patrona Hungáriáé emlőin naggyá fejlődött Fiúmét erőszakkal eltépték a magyar nemzet dédelgető öléről s nyelviségi jogon oda adták Horvátországnak. Még kisuj- junkat sem tudtuk megmozdítani, hogy megvédelmezzük a „corpus separatum“-ot, de a békeparancs az olasz nép akaratán derékbatört s az olasz Danunzió torpedókat vezényelt ki a fiumei öbölbe, ágyukat vontatott fel a citadellákra s a Fiúméra vonatkozó békeparancsot darabokra tépveafegyver jogán Olaszországhoz csatolta a várost. Olaszország igyekezett fenntartani a kormányzati tradíciókat s ő is külön testként kezelte Fiúmét, de bármilyen nagy és hatalmas Olaszország, mégsem tudta elérni azt, hogy Fiume ne sorvadjon. Úgy látszott, hogy amit a magyar nemzet évszázadokon épített, azt a trianoni béke tiz év alatt tönkre teszi. Lassú sorvadás vett erőt az imént még vifágzó világvároson s Mussolininek fájó szívvel kellett megállapítania, hogy a Magyarország testéről letépett Fiume Magyarország nélkül elpuszlul. A jugoszláv diktatúra mindent elkövetett, hogy Fiúmét szeparálja s hiábavaló volt a külön egyezmény, amely Magyarországnak kiváltságokat biztosított a fiumei kikötőben, a sorvadást — romboló útjában — feltartóztatni nem lehetett. A békeszerződés a csődök sorozatát nyitotta meg, de olyan katasztrófális csőd — talán — se- holsem volt észlelhető mint Fiume, életében. Most a Duce rendelkezéseket léptetett életbe, amelyek Fiúmét szabadkikötővé tették s ezzel, a visszatérő élet szellője érintette meg a kikötővárost, azonban a világ népei fülébe a trianoni szerződéssel kapcsolatban egy vád csattan bele: a szép adriaparti magyar kikötőnek, csak Magyar- ország adhatja vissza régi, eleven életét, az a Magyarország „amelynek uralma alól Fiume felszabadult.“ A trianoni békeszerződésnek végeláthatatlan, sok rendelkezése borított fel évszázados tradíciókat s a szerződés tarthatatlansága már a világ itélőszéke előtt általánosan ismert és elismert lett, de a Fiumé- vel történtek különösen élénk bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a körülmények a legszebb j virágzásban élő várost is temetővé varázsolhatják. Bortermelés és borértékesítés Irta: dr. Búza Béla a Pinceszövetkezet igazgatója. A Felsőmagyarországi Hírlapban a „Nagy Kérdőjel“ címen cikksorozat jelent meg, mely a tokajhegyaijai borértékesítés problémájával foglalkozik. Ennek a cikksorozatnak utolsó részét be sem várva, a „Zemplénvármegye“ cimü lap szokatlanul éles támadásban részesíti a cikkírót. Én a magam részéről úgy találtam, hogy a „Nagy Kérdőjel“ cimü cikknek az írója kellő tárgyilagossággal szólt hozzá ehhez a közérdekű kérdéshez. És ha az értékesítés tárgyában felvetett gondolatokban és tövekben nem is volt meg az összefüggő, gyakorlati rendszer és ha bizonyos kérdé sekben tájékozatlan volt is a cikk írója a folyamatban levő akciók mibenléte felől, mégis olyan kérdést tárgyalt, amelyhez hozzászólni mindenkinek joga van, olyan akcióval szemben élt a kritikával, amely közérdekű akció lévén, köteles elviselni a nyilvánosság kritikáját. Ezért tehát haragudni nem szabad és különösen nem szabad oly éles hangon támadni azt, aki végeredményben jót akar, aki az egész Tokajhegy- alját súlyosan érintő nagy probléma megoldásán töpreng. Én magam — érezvén azt a felelősséget, amellyel annak a Pinceszövetkezetnek a helyes irányban való vezetéséért tartozom, amelynek ezidő szerint élén állok — köteles figyelemmel hallgatok meg és fogadok el minden kritikát, amely a tárgyilagosság keretén belül ennek a Pinceszövetkezetnek a működését kiséri. A „Nagy Kérdőjel“ cikkírója sok gondolatot vet fel, mint olyat, amellyel a Tokajhegyalja sorsát meglehet javítani és sok olyan feladatot jelöl meg, mely szerinte a Szövetkezet működési körébe tartozik. Én nem tartom ezt a kérdést annyira szétágazónak. A Hegyalja problémája és baja, amilyen súlyos, — lényegében épen olyan egyszerű is. A megoldás nehéz, de a megoldandó kérdés egységes és egyszerű. Azt értem ezalatt, hogy amiket a cikkíró a szőlőmüvelési eszközök és anyagok központi beszerzéséről ir, amit a csemegeszőlők termeléséről és exportjáról mond, azok a kérdések teljes összesé- gükben sem alkotják a bajoknak még csak igen kis részét sem. A baj egyszerűen az, hogy a boreladás megakadt, — a megoldandó probléma tehát ezeknek a boroknak a tényleges értékesítése. Csak az a terv számíthat kellő méltatásra, mely ezt a bajt képes orvosolni; a többi baj s ezek orvoslására vonatkozó gondolat mind eltörpül az előbbi nagy feladat mellett. A borértékesítés terén utóbbi években előállott nehézségek nem helyi, nem is országos természetűek, az egész Európában, sőt az egész világon válsággal küzd a bortermelés. Hogy ennek mik az TEí. — PORSZÍRHZ LflRÉSOMi, HELYISÉGEKET TEREMT FIBER »ZI6IHII MIRÖSfr-BIK IS GYiaUOI. ÍZ „ Kapható: ifj. Klein Jakab festékkereskedőnél Sátoraljaújhely. okai ? azt a kérdést nem akarom itt tárgyalni. Szaklapok hónapok óta ennek a válságnak s az előidéző okoknak az ismertetésével vannak tele. Nekem azonban ezzel az általános jellegű válsággal szemben az a meggyőződésem van, hogy ennek a válságnak nem szabad érintenie, vagy legalább is jelentékenyebb mértékben nem szabad érintenie a tokaji bornak a sorsát. A valódi tokaji bor, ha az kellő autorizálással és igazi lényegével tud megjelenni a világpiacon, minden válság ellenére megtalálja a maga fogyasztó közönségét. A tokaji bor nem tömegcikk, hanem oly különlegesség, amely még a száraz Amerikába is megtalálja az útját. A tokaji bornak piaca az egész világ s az a mennyiség, amit a Tokajhegyalja termel, igazán nem sok erre a piacra. Én optimista vagyok és látom a lehetőségeket. Ezeket a lehetőségeket akarja megvalósítani a Szövetkezet s ebben a munkájában két lényeges pontra, két pillérre kell támaszkodnia. Az egyike ezeknek a tokaji borok minőségi kiképzése. Ennélfogva a Pinceszövetkezetnek az első és igen fontos feladata az, hogy összegyűjtve a tagok borait, megteremtse azokat a típusokat, amelyek méltán fogják reprezentálni a világpiacon a tokaji bort. Ennek a feladatának a keresztülvitelénél céltudatos programiul tűzte magának azt, hogy lehetőleg minél több nehéz édes bort termeljen és készítsen elő, mert csak ezekkel lehet meghódítani vagy mondjuk visszahódítani a világpiacot. És azt azután garantálni merjük, hogy az a bor, amelyet mi értékesítésre kiadunk, az már igazán nem fog tűrni magával szemben kritikát. Ez a bor lesz a mi erősségünk, ennek a bornak hódítania és győznie kell Hiába hozzák fel ezzel szemben azt, hogy mások is adtak igazán jó tokaji bort. Megengedem, bár sok fenntartással. De nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy a mi szövetkezetünknek égen-föl- dön semmi érdeke nem lesz oly irányban, hogy csak egy szemernyit is elvegyen abból az édes- ségi fokból, amellyel borait megjelölte, abból a minőségi tényezőből, amelyet a típusoknál feltüntetett. Azt a jeladatát tehát, hogy állandó jellegű, kitűnő minőségű borokat készítsen elő, a Szövetkezetkezet mindenesetre meg fogja oldani. A Szövetkezet meg fogja teremteni azt a feltétlenül hiteles tokaji márkát, amely előbb-utóbb ismertté fog válni mindenütt, ahol a bor-különlegességek iránt érdeklődés van s tudni fogják, hogy ez a védjegyezett márka hamisítatlan tokaji bor. Egyes szám ára ÍO fillér.
