Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-06-01 / 39. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 39 szám. Sátoraljaújhely, 1930 junius 1. Megjelenik hetenként kéteier «eerd&n és sscmbaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) Zemplén TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben.hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen Fiume útja, — u feltámadás felé Fiume, az Adriai tenger király­nője, évszázadokon át Magyaror­szág kiváltságos városa volt, amelynek birtokáért évszázadokon keresztül versengtünk. Hamupi­pőke sorból, a kies halászfalu miliőjéből magunkhoz emeltük s minden jóval elhalmoztuk, amivel végül is világkikötővé varázsolhat­tuk a várost. Boldogságban fürdő, kereskedelmében virágzó tengeri kikötő lett az egykori jelentéktelen partvidéki városka s dédelgetett, kiváltságos helyzetében évről-évre erősödött, mígnem kormányzóság székelt a bazaltsziklákra épített fehérpalotában, hogy a város min­den szivedobbanását közvetlen közelről hallhassa a magyar nem­zet. A város olasz és horvát lakossága boldog békességben élt a magyarsággal, mert hiszen a mindenkori magyar kormányok s a magyar törvényhozás vetélkedve törekedett arra, hogy az Adriai tenger gyöngyének fejealja mindig puhára legyen vetve. Jött a világháború s jött kegyet­len szabdaló késével a béke a Patrona Hungáriáé emlőin naggyá fejlődött Fiúmét erőszakkal eltép­ték a magyar nemzet dédelgető öléről s nyelviségi jogon oda ad­ták Horvátországnak. Még kisuj- junkat sem tudtuk megmozdítani, hogy megvédelmezzük a „corpus separatum“-ot, de a békeparancs az olasz nép akaratán derékbatört s az olasz Danunzió torpedókat vezényelt ki a fiumei öbölbe, ágyukat vontatott fel a citadellákra s a Fiúméra vonatkozó békeparan­csot darabokra tépveafegyver jogán Olaszországhoz csatolta a várost. Olaszország igyekezett fenntar­tani a kormányzati tradíciókat s ő is külön testként kezelte Fiúmét, de bármilyen nagy és hatalmas Olaszország, mégsem tudta elérni azt, hogy Fiume ne sorvadjon. Úgy látszott, hogy amit a magyar nemzet évszázadokon épített, azt a trianoni béke tiz év alatt tönkre teszi. Lassú sorvadás vett erőt az imént még vifágzó világvároson s Mussolininek fájó szívvel kellett megállapítania, hogy a Magyaror­szág testéről letépett Fiume Ma­gyarország nélkül elpuszlul. A jugoszláv diktatúra mindent elkövetett, hogy Fiúmét szeparálja s hiábavaló volt a külön egyez­mény, amely Magyarországnak kiváltságokat biztosított a fiumei kikötőben, a sorvadást — romboló útjában — feltartóztatni nem lehe­tett. A békeszerződés a csődök sorozatát nyitotta meg, de olyan katasztrófális csőd — talán — se- holsem volt észlelhető mint Fiume, életében. Most a Duce rendelkezéseket léptetett életbe, amelyek Fiúmét szabadkikötővé tették s ezzel, a visszatérő élet szellője érintette meg a kikötővárost, azonban a világ népei fülébe a trianoni szerződéssel kapcsolatban egy vád csattan bele: a szép adriaparti magyar kikötőnek, csak Magyar- ország adhatja vissza régi, eleven életét, az a Magyarország „amely­nek uralma alól Fiume felszaba­dult.“ A trianoni békeszerződésnek végeláthatatlan, sok rendelkezése borított fel évszázados tradíciókat s a szerződés tarthatatlansága már a világ itélőszéke előtt általánosan ismert és elismert lett, de a Fiumé- vel történtek különösen élénk bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a körülmények a legszebb j virágzásban élő várost is temetővé varázsolhatják. Bortermelés és borértékesítés Irta: dr. Búza Béla a Pinceszövetkezet igazgatója. A Felsőmagyarországi Hírlap­ban a „Nagy Kérdőjel“ címen cikksorozat jelent meg, mely a tokajhegyaijai borértékesítés pro­blémájával foglalkozik. Ennek a cikksorozatnak utolsó részét be sem várva, a „Zemplénvármegye“ cimü lap szokatlanul éles táma­dásban részesíti a cikkírót. Én a magam részéről úgy talál­tam, hogy a „Nagy Kérdőjel“ cimü cikknek az írója kellő tárgyilagos­sággal szólt hozzá ehhez a köz­érdekű kérdéshez. És ha az érté­kesítés tárgyában felvetett gondo­latokban és tövekben nem is volt meg az összefüggő, gyakorlati rendszer és ha bizonyos kérdé sekben tájékozatlan volt is a cikk írója a folyamatban levő ak­ciók mibenléte felől, mégis olyan kérdést tárgyalt, amelyhez hozzá­szólni mindenkinek joga van, olyan akcióval szemben élt a kri­tikával, amely közérdekű akció lévén, köteles elviselni a nyilvá­nosság kritikáját. Ezért tehát ha­ragudni nem szabad és különösen nem szabad oly éles hangon tá­madni azt, aki végeredményben jót akar, aki az egész Tokajhegy- alját súlyosan érintő nagy pro­bléma megoldásán töpreng. Én magam — érezvén azt a felelősséget, amellyel annak a Pinceszövetkezetnek a helyes irány­ban való vezetéséért tartozom, amelynek ezidő szerint élén állok — köteles figyelemmel hallgatok meg és fogadok el minden kriti­kát, amely a tárgyilagosság kere­tén belül ennek a Pinceszövetke­zetnek a működését kiséri. A „Nagy Kérdőjel“ cikkírója sok gondolatot vet fel, mint olyat, amellyel a Tokajhegyalja sorsát meglehet javítani és sok olyan feladatot jelöl meg, mely szerinte a Szövetkezet működési körébe tartozik. Én nem tartom ezt a kérdést annyira szétágazónak. A Hegyalja problémája és baja, amilyen sú­lyos, — lényegében épen olyan egyszerű is. A megoldás nehéz, de a megoldandó kérdés egysé­ges és egyszerű. Azt értem ezalatt, hogy amiket a cikkíró a szőlőmüvelési eszkö­zök és anyagok központi beszer­zéséről ir, amit a csemegeszőlők termeléséről és exportjáról mond, azok a kérdések teljes összesé- gükben sem alkotják a bajoknak még csak igen kis részét sem. A baj egyszerűen az, hogy a bor­eladás megakadt, — a megoldandó probléma tehát ezeknek a borok­nak a tényleges értékesítése. Csak az a terv számíthat kellő mélta­tásra, mely ezt a bajt képes orvo­solni; a többi baj s ezek orvos­lására vonatkozó gondolat mind eltörpül az előbbi nagy feladat mellett. A borértékesítés terén utóbbi években előállott nehézségek nem helyi, nem is országos természe­tűek, az egész Európában, sőt az egész világon válsággal küzd a bortermelés. Hogy ennek mik az TEí. — PORSZÍRHZ LflRÉSOMi, HELYISÉGEKET TEREMT FIBER »ZI6IHII MIRÖSfr-BIK IS GYiaUOI. ÍZ „ Kapható: ifj. Klein Jakab festékkereskedőnél Sátoraljaújhely. okai ? azt a kérdést nem akarom itt tárgyalni. Szaklapok hónapok óta ennek a válságnak s az elő­idéző okoknak az ismertetésével vannak tele. Nekem azonban ezzel az álta­lános jellegű válsággal szemben az a meggyőződésem van, hogy ennek a válságnak nem szabad érintenie, vagy legalább is jelen­tékenyebb mértékben nem szabad érintenie a tokaji bornak a sorsát. A valódi tokaji bor, ha az kellő autorizálással és igazi lényegével tud megjelenni a világpiacon, min­den válság ellenére megtalálja a maga fogyasztó közönségét. A to­kaji bor nem tömegcikk, hanem oly különlegesség, amely még a száraz Amerikába is megtalálja az útját. A tokaji bornak piaca az egész világ s az a mennyiség, amit a Tokajhegyalja termel, iga­zán nem sok erre a piacra. Én optimista vagyok és látom a lehetőségeket. Ezeket a lehető­ségeket akarja megvalósítani a Szövetkezet s ebben a munkájá­ban két lényeges pontra, két pil­lérre kell támaszkodnia. Az egyike ezeknek a tokaji borok minőségi kiképzése. Ennélfogva a Pinceszövetkezet­nek az első és igen fontos fel­adata az, hogy összegyűjtve a tagok borait, megteremtse azokat a típu­sokat, amelyek méltán fogják re­prezentálni a világpiacon a tokaji bort. Ennek a feladatának a ke­resztülvitelénél céltudatos prog­ramiul tűzte magának azt, hogy lehetőleg minél több nehéz édes bort termeljen és készítsen elő, mert csak ezekkel lehet meghó­dítani vagy mondjuk visszahódí­tani a világpiacot. És azt azután garantálni mer­jük, hogy az a bor, amelyet mi értékesítésre kiadunk, az már iga­zán nem fog tűrni magával szem­ben kritikát. Ez a bor lesz a mi erősségünk, ennek a bornak hó­dítania és győznie kell Hiába hozzák fel ezzel szemben azt, hogy mások is adtak igazán jó tokaji bort. Megengedem, bár sok fenntartással. De nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy a mi szövetkezetünknek égen-föl- dön semmi érdeke nem lesz oly irányban, hogy csak egy szemer­nyit is elvegyen abból az édes- ségi fokból, amellyel borait meg­jelölte, abból a minőségi ténye­zőből, amelyet a típusoknál fel­tüntetett. Azt a jeladatát tehát, hogy ál­landó jellegű, kitűnő minőségű borokat készítsen elő, a Szövetke­zetkezet mindenesetre meg fogja oldani. A Szövetkezet meg fogja teremteni azt a feltétlenül hiteles tokaji márkát, amely előbb-utóbb ismertté fog válni mindenütt, ahol a bor-különlegességek iránt ér­deklődés van s tudni fogják, hogy ez a védjegyezett márka hamisí­tatlan tokaji bor. Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom