Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-09-08 / 57. szám

Hatvanadik évfolyam. 57. szám. Sátoraljaújhely, 1929 szeptember 8. Megjelenik hetenként kéteser •verdén óe asombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vénnegyehéi XX. ndv) Elfifixetéel ér: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. HyUttér sőrénként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. «iám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. nám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország le Itámadásában Amen fl törvényesített elnyomás Romániából érkező hírek szerint a legutóbbi miniszter- tanács a kisebbségi törvény előkészítésére bizottságot kül­dött ki, amelynek tagjai közé egyetlen kisebbségi képviselőt sem neveztek ki. Mi ennek a bizottságnak a feladata? Rö­viden összefoglalva: törvényi­leg szentesíteni a romániai kisebbségek eddigi elnyomá­sát s a jogszerűség pecsétjét nyomni azokra az igazságta­lanságokra, amelyek már a Népszövetséget is többször foglalkoztatták, sajnos anélkül azonban, hogy a reparáció bekövetkezett volna. Ha bele pillantunk a román félhivatalosba, furcsa sejtelmek tölthetnek el bennünket a ki­sebbségek jövőjére vonatko­zólag. A félhivatalos szerint a törvény célja elsősorban a jelenlegi adott helyzet meg­erősítése lesz és különbséget fog tenni ama kisebbségek között, amelyeknek nincsenek külföldi kapcsolataik, csupán kulturális tekintetben és azok között, akiket meg kell védeni az irredenta propagandától. Ilyenek pl. a magyarok. De nemcsak ezt van szándékában megvalósitani a kisebbségi törvénynek, hanem a félhiva­talos azt is bejelenti, hogy azokban az országrészekben, amelyek hosszabb ideig ide­gen uralom alatt éltek, a ro­mánság fejlődését elő akarja segíteni, hogy a nem román elemek kulturnivóját az ottani románság elérhesse. Vallási kérdésekben a ki­sebbségi törvényre nem sok feladat vár, iskolai tekintetben sem vár sok rendezni való. A nyelv jogát a kisebbségek által sűrűn lakott helyeken biztosítják az állami hivatalok­ban. Ez az egész tervezet nem­csak hogy javulást nem hoz a kisebbségek mai helyzeté­ben, hanem még inkább ki­élezi megvalósulása esetén a fennálló ellentéteket. Hiszen, ha sem vallási, sem iskolai tekintetben a mai állapotot- nem akarja megváltoztatni, ez annyit jelent, hogy az e két területen fennálló igazságta­lanságok továbbra is megma­radnak. De nemcsak, hogy azokon a területeken nem történik semmi változás, ame­lyeken pedig változásnak kel­lene történni, hanem még rá­adásul burkolt retorziókat is bejelent ez a félhivatalos azok­kal a nemzetekkel szemben, amelyek uralkodó nemzetek voltak. Hogy pedig név sze rint említi a magyarságot, mint amit az irredenta pro­pagandától meg kell védeni, ez nyilvánvalóan mutatja, hogy a románság még ma is nyo­masztóan érzi a magyarság kulturfölényét s az irredenta ürügye alatt újabb támadást akar intézni éppen e törvény segítségével kulturális és gaz­dasági bázisai ellen. Ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, a Sátoraljaújhely, 1929. szept. 5. A két napra tervezett közgyűlés tárgysorozatát — mint az előre­látható is volt — csütörtökön d. u. 4 órától este V28 óráig egész terjedelmében letárgyalta a kép­viselőtestület, belenyugodva a vál- tozhatatlanba s némi rezignáció- val elfogadva az 1930. évi költség- előirányzatot, mely 74°/o pótadó kivetését eredményezendi az adózó polgárságra. Amint már múlt számunkban is jeleztük, a polgármester ezúttal belügyminiszteri rendelkezés foly­tán kinyomatta az 1930. évi költ­ségelőirányzatot s a közgyűlési meghívóhoz csatoltan megküldötte azt a városi képviselőtestületi ta­goknak. Csak 24 órával azonban a közgyűlést megelőzőleg, úgy hogy nem igen volt idejük a kép­viselőtestületi tagoknak kellő ala­possággal áttanulmányozni. így azután a költségvetési vita nélkü­lözte is a kellő alaposságot, jól­legnagyobb arculcsapása lesz az igazságnak és egyáltalán meg sem érti az ember, hogy miért is van erre az újabb törvényre szükség. A csonka haza magyarsága igazán meg lenne elégedve, ha a románok a kisebbségi jog terén ragasz­kodnának ahhoz az előírások­hoz, amelyeket a békeszerző­dés tartalmaz, de ennek a tör­vénynek a terve arra mutat, hogy a mai helyzetet nemcsak javítani nem akarják, de egye­nesen rosszabbitani. Gyanús ez az egész terv, mert más­nak, mint a békeszerződés kisebbségi rendelkezései kiját­szásának, nem tekinthetjük. Ha a románok nem tartanák soknak azokat a jogokat, a melyeket a békeszerződés a kisebbségek számára biztosit, nem jutott volna eszükbe ezt a törvényjavaslatot megalkotni, amely igy más, mint az el­nyomás és igazságtalanság eszköze nem lehet. lehet, a hosszabb idő sem vihette volna előbbre a kritikát, mert a költségvetés összeállításánál olyan adottságokkal és kényszerítő kö­rülményekkel kellett számot vetni, amelyek a kedvezőbb mérleget s a pótadó leszorítását teljességgel kizárták. Ma nem egyedül Ujhely az a város, amely lehetetlenül nehéz s a jövőt még nehezebb színben feltüntető helyzettel küzködik. — Csonka-Magyarország minden vá­rosa csaknem hasonló helyzetben van s ha itt mégis hangosabb és keservesebb a panasz, annak a város határszéli fekvése a ma­gyarázata. A háztartási költségvetés ellen nem is merült föl súlyosabb ki­fogás. A költségvetés ezt illető részének adatai mindenki előtt kétségtelenné tették, hogy a város vezetősége a legmesszebbmenő takarékosságot tartotta szem előtt. Nevezetesebb kifogások dr. Lich­tenstein Jenő és dr. Dubay István képviselőtestületi tagok felszólalá­sában inkább a Közmüvek költ­ségvetésével szemben hangzottak el — inkább általánosságban mint érdemben — de mindenben helyt­álló volt erre dr. Grosz Dezső bizottsági tag válasza, aki leszö­gezte, hogy a Közmüveknél még nem állunk befejezett tényekkel szemben. A város a ráoktrojált Speyer kölcsönöket a képviselő- testület határozatából a villany­gyár és Vörös Ökör építkezésekre fordította. Ezen nagy beruházások terhei s az előre nem látott, de a képviselőtestület által mégis csak tudomásul vett nagyarányú hitel- túllépések okozzák a pőtadó ma­gasságát. Elkerülhetetlenek a sá­rospataki bekapcsolódással járó terhek is, mert mégis csak a vil­lanygyár rentabilitásának biztosítá­sát fogják szolgálni. Amint a polgármester expozé­jában kifejtette, nagyban emelik a költségvetés szükségleti részét a vármegyei, a rendőrségi hozzá­járulás — olyan terhek azonban, amelyek viselése alól a kommunitás semmikép sem vonhatja ki ma­gát. Végeredményében egyik felszó­lalás sem szülhetett olyan ered­ményt, amely alkalmas lett volna a pótadó mérséklésére, sőt az arra irányuló indítvány elfogadása, hogy az olyan tisztviselők, akik előtt az előléptetési lehetőség be­zárult, személyi pótlékban része- sittessenek, — a 72.5°/o pótadót 74%>-ra emelte. Elhangzott olyan indítvány is, hogy a képviselőtestület demon­strációképen ne is tárgy alja le s ne fogadja el a költségvetést, ám­de a képviselőtestület belátva en­nek minden körülmények közötti hiábavalóságát, céltalanságát, sza­vazattöbbséggel elfogadta azt, megelőzve, hogy az indítvány el­fogadásával a város és a kormány­hatóság között a helyzet kiéle­sedjék. Széli József főispánnak azon le­iratát, melyben a polgármester, Nyeviczkey László főjegyző és Prihoda kiadó ellen, a főjegyzőnek állásától való felfüggesztésével egy­idejűleg, fegyelmi eljárást rendelt el, a képviselőtestület tudomásul vette. Igen fontos tárgya volt a köz­gyűlésnek a Társadalombiztosító Intézet részére építendő székház 1930. évre ?f0 pótaddval fogadta el a kép­viselőtestület a költségelőirányzatot Székházat épít a Társadalombiztosító Intézet — A képviselő- testület minden áldozatra kész a nyaraló város érdekében Városi közgyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom