Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-04-07 / 25. szám

Hatvanadik évfolyam.

25. szám.

Sátoraljaújhely, 1929 április 7.

M«f]clentk liftenként kéteser

eaerdán ós esombatou

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vkrmeffyaház n. adv)

Blöflsetéel ár:

Negyedévre . . 2 pengd

Hirdetések :

négyzetcentiméterenként.

Nyllttér

serenként 30 fillér

Telefen :

M. T. L Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. siam.

FŐSZERKESZTŐ:

Báró MAILLOT NÁNDOR

FELELŐS SZERKESZTŐ;

Dr. MIZSÁK JÓZSEF

Telefon:

M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ernám.

Hiszek egy istenben, hiszek egy házéban Hií-zck egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában

Amen.

Anglia választ

Irta: Viczmándy Tamás.

Nekünk nem fáj az Anglia feje és mégis nagy érdeklődéssel tekintünk a küszöbön álló angol választások elé.

A játszma felette izgató: adva van ugyanis egy nagy többséggel rendelkező konzervatív párt, amely természetesen a kormányzat gyeplőjét is a kezében tartja és ennek a hatalmas pártnak most nagy kilátásai vannak arra, hogy a választásokon elbukjon.

Hogy miért vannak ilyen rossz kilátásai? Először is azért, mert az utolsó öt esztendőben megejtett pótválasztásokon a konzervatív párt 46 kerületben 15 mandátunioi elvesztett. Ha tehát az általános választásokon is ilyen arányú vereséget fog szenvedni, akkor mandátumainak Vs részét elvesztvén, kisebbségbe jut.

És még egy ismeretlen tényező is fenyegeti a kormányzó pártot. Legújabban ugyanis Angliában a 21 és 30 év közötti nők, az úgynevezett „ílapperek“ is szavazati jogot kaptak, akikről még senki sem tudja — talán még ők maguk sem, — hogy hová fognak szavazni. Pedig 5—6 millió ilyen flapper-szavazatra van kilátás, amiből az következik, hogy Angliában most mintegy 2 millióval több asszony szavazhat, mint férfi.

Angliában ezidőszerint három politikai párt van: a kormányon ülő konzervatív párton kivül alibe- rális párt és a munkás(szocialista) párt.

Már most az a kérdés, hová fog az a sok asszony szavazni ? Egy igen elmés és kitűnő angol tudós: Hearnshan mondja egyik munkájában, hogy már a Paradicsomban feltalálhatók a mostani politikai pártok gyökerei. Persze az ősember-párból csak két párt tellett ki, de végeredményében — Hearnshan szerint — most is csak két párt — az „igen“ és „nem“ — lehetséges, amint most is Rothermcre lord azt szeretné, ha csak két párt lenne és a konzervatívok és a liberálisok együtt mennének a munkáspárt ellen.

Tehát Ádám — Hearnshan szerint — meg volt elégedve a paradicsomi állapotokkal, vagyis konzervatív volt, ellenben Éva jobbat remélt, újítás után vágyódott, szóval — ellenzéki volt.

így lesz-e most is? . . .

Birkenhead lordnak a leánya, aki maga is egy igen okos kis flapper lehet, egy cikkben arra hivta fel flapper-társait, hogy szavazzanak a kormányra, hiszen — mondja ő nem közönséges asszonyt bölcseséggel — szavazati jogukat a kormánynak köszönik.

Az indokolás nagyon ügyes és mégis a legközelebb megejtett pótválasztáson éppen egy flappert, egy 24 éves tanitó-kisasszonyt választottak meg képviselővé — munkáspárti programmal. Az angol kormány tehát a választáso kon igen sokféle bizonytalanság elé néz s a reá váró az az egyedüli bizonyosság sem nagyon vigasztaló, hogy Lloyd George, az egykori miniszterelnök minden áron meg akarja buktatni.

Ez a Lloyd George a liberálisok vezére, aki 66 éves kora eile nére kitűnő formában van, igen veszedelmes ellenfél. Elsősorban nagyszerű képességei következtében, de néni utolsó sorban azért is, mert az ő személyes barátja, a konzervatív Rothermere lord az ö nem kicsiny egyéni és hírlapi szolpácini hangversenyek

Sátoraljaújhely, 192W ápr. 2.

Mikor is hallottam először muzsikaszót Pácinban ? .. . adtam fel magamnak a kérdést, elolvasva ’Sennyey Miklósné báróné megtisztelő meghívóját a ma lezajlott hangversenyre.

Kedves és mégis fájó emlékek ébredtek fel a lelkemben. Kedvesek, mert az első emlékeket még a gyermekkor derűje sugározza be, amikor minden szép, minden nagyszerű, bámulatot keltő, örömet fakasztó; de fájóak is, mert hiszen olyan sokan eltávoztak már azok közül, akikhez az én pácini emlékeim kapcsolódnak.

Nyomról-nyomra lépegetve a múlt begyepesedett ösvényén, egy fényes lakodalom ünnnepi pompájához vezet el emlékezetem. Forgách László gróf esküdött örök hűséget'Elza bárónőnek, a kastély mostani ura egyik nővérének. A kastély tele előkelő vendégekkel, a nyitott ablakokon át bűbájos muzsikaszó árad ki a parkba és a park sűrűjén át tovább, az alatta kígyózó utcára. Én persze nem tartoztam a násznéphez; én még akkor, mint aféle első gimnáziugálatát Lloyd George rendelkezésére bocsátotta.

A mai Európában kevés olyan államférfi akad, mint aminő Lloyd George. Pompás szónok, kitűnő hirlapiró és mindenképen nagy tehetségű pártvezér. Politikai cikkei átlátszó világosságuak, meggyőzők és mindig lebilincselően érdekesek. Mint íróhoz nálunk leginkább Andrássy hasonlít hozzá. Mint szónokhoz azonban itt senki sem emlékeztet reá. Apponyi és Andrássy például szintén elsőrangú szónokok, de az ő lelki berendezkedésük más, beszédük formája is más. Apponyi és Andrássy — amint az grófokhoz illik — a politikai porondon is elegáns kard- vivók, ellenben Lloyd George — az egyszerű falusi tanító fia — ellenfelét nem karddal, mégcsak nemis tőrrel akarja leteriteni, mert neki — boxolás a mestersége. De a boxoláshoz aztán kegyetlenül ért!

Csak olvasni kell, ha már hallani és látni nincs módunkban, amikor az ö választási beharangozó beszédében egy mozdulattal lefricskázza Chamberlain szeméről a monoklit, gúnyosan mondván: „törülje meg a monokliját, külügyminiszter ur!a (vagyis nézzen körül jobban az európai látóhatáron!), vagy amikor az angol miniszter- elnöknek odakiáltja: „ön a ne—

mot végzett diák, a nagybátyámnál, Bárczy Balázsnál vakációztam, aki a menyasszony édes apjának, ’Sennyey Lajos bárónak volt gazdatisztje és a -velem egykorú falusi gyerekekkel a park kerítésének bokraiból leskelődtem a főúri násznép után és élveztem a hozzánk is eljutott hangtöredékeket. Hogy melyik banda játszott a lakodalmon, nem tudom bizonyosan, úgy rémlik, az ungvári hires Lányi Samu bandája. Mikor a fiatal pár elutazott — mintha most is látnám a parkból kikanyarodó hosz- szu kocsisort és Pista bárót, amint lóháton kiséri az ujházasok kocsiját, ágaskodik és taktusra táncol alatta a ló, de a kis huszárkadét, piros sipkáját balszemére vágva, úgy ül rajta, mintha össze volna nőve vele — (de kár, hogy akkor még nem voltak fotóriporterek I) — hát mondom, amikor a fiatal pár elutazott és a násznép is elszéledt, a banda kisbőgőse, Fátyol Károly eljött a nagybátyám lakására és olt nekünk, anyámnak, nagynénémnek játszott vagy egy órán át szebbnél-szebb nótákat.

Ez volt az első hangverseny, amelyet Pácinban élveztem.

Később azután a kastélyban is

csinálj—semmit—kormány elnöke“ — vagy amikor hallgatóinak hahotája közben megállapítja, hogy „Angliában ma is sok nagytehet- ségü államférfi van, de azok közül, sajnos, egyetlen egy sem tagja a — mai kormánynak!“

De az ilyenek az ő beszédeinek csak humoros és szatirikus részei, ' mert ő komoly és tartalmas prog- I ramot is ad. Azt mondja: a mai rossz kormányzat egymillió munkanélkülit csinált, nekem (Lloyd Georgenak) pedig egy szakszerűen kidolgozott tervem van, amelynek alapján a munkanélküliséget — az adózó polgárok külön megterhelése nélkül — a felére csökkentem.

És nyomban jönnek is ennek az állításnak a bizonyítására az ő szakértői által kidolgozott sárga füzetek, amelyek a szükséges mun- kaalmakat részletezik.

Elsősorban a közutakról van szó.

Közutak a választási jelszavak között? Bizony ilyen nálunk el sem j volna képzelhető I. .. Jó Buday | Béla államtitkár tartott nemrégen ! a Tisza István-körben a hazai közutakról egy alapos és kitűnő előadást, de ugyan ki vette azt észre éppen — a politikusaink közül?... Lloyd George értett hozzá, hogy az ő fejtegetéseit észrevegyék.

Maga a walesi herceg mondta a közlekedési intézetnek , — melyhallottam igen sok szép cigány- i zenét. Boldogult Pista báró igen I szerette a magyar nótát és nagy ' örömet oKozott neki, ha felfede- i zett egy-egy uj vidéki jó bandát. Lukács Károlyt például az én fiam keresztelőjén fedezte fel. Az ilyen felfedezett jó bandának azután valóságos passzióval csinált reklámot. Meghívta a pesti barátait, a Berkes, Radics, Banda Marci, Sovánka művészi játéka által elkényeztetett mágnásokat és bemutatta nekik uj kedvencéi. Az ilyen bemutatókon néha én is részt vettem és láttam, hogy milyen nagy volt az öröme, ha a fiuk kitettek magukért. Egyszer különösen meg volt elégedve, mikor Almássy gróf — aki nagy kritikus volt — elragadtatásában ezer forintot nyomott a Lukács Károly markába.

Hát bizony kedves, vidám úri mulatságok voltak ezek, szépséges hegedüszó mellett, de hangversenyek — a szó művészi értelmében — azért mégsem voltak.

Az már azonban hangversenyszámba ment. ha Fráter Lóránd látogatott el Pácinba. Ez az izig- vérig magyar poéta és művész valósággal rajongott Pista báróért. Nemcsak egy nagyúri bará-