Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-04-07 / 25. szám

Hatvanadik évfolyam. 25. szám. Sátoraljaújhely, 1929 április 7. M«f]clentk liftenként kéteser eaerdán ós esombatou Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vkrmeffyaház n. adv) Blöflsetéel ár: Negyedévre . . 2 pengd Hirdetések : négyzetcentiméterenként. Nyllttér serenként 30 fillér Telefen : M. T. L Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. siam. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ; Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ernám. Hiszek egy istenben, hiszek egy házéban Hií-zck egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Anglia választ Irta: Viczmándy Tamás. Nekünk nem fáj az Anglia feje és mégis nagy érdeklődéssel te­kintünk a küszöbön álló angol választások elé. A játszma felette izgató: adva van ugyanis egy nagy többséggel rendelkező konzervatív párt, amely természetesen a kormányzat gyep­lőjét is a kezében tartja és ennek a hatalmas pártnak most nagy kilátásai vannak arra, hogy a vá­lasztásokon elbukjon. Hogy miért vannak ilyen rossz kilátásai? Először is azért, mert az utolsó öt esztendőben megejtett pótválasztásokon a konzervatív párt 46 kerületben 15 mandátunioi el­vesztett. Ha tehát az általános vá­lasztásokon is ilyen arányú vere­séget fog szenvedni, akkor man­dátumainak Vs részét elvesztvén, kisebbségbe jut. És még egy ismeretlen tényező is fenyegeti a kormányzó pártot. Legújabban ugyanis Angliában a 21 és 30 év közötti nők, az úgy­nevezett „ílapperek“ is szavazati jogot kaptak, akikről még senki sem tudja — talán még ők maguk sem, — hogy hová fognak sza­vazni. Pedig 5—6 millió ilyen flapper-szavazatra van kilátás, ami­ből az következik, hogy Angliában most mintegy 2 millióval több asszony szavazhat, mint férfi. Angliában ezidőszerint három politikai párt van: a kormányon ülő konzervatív párton kivül alibe- rális párt és a munkás(szocialista) párt. Már most az a kérdés, hová fog az a sok asszony szavazni ? Egy igen elmés és kitűnő angol tudós: Hearnshan mondja egyik munkájában, hogy már a Paradi­csomban feltalálhatók a mostani politikai pártok gyökerei. Persze az ősember-párból csak két párt tellett ki, de végeredményében — Hearnshan szerint — most is csak két párt — az „igen“ és „nem“ — lehetséges, amint most is Rothermcre lord azt szeretné, ha csak két párt lenne és a konzer­vatívok és a liberálisok együtt mennének a munkáspárt ellen. Tehát Ádám — Hearnshan sze­rint — meg volt elégedve a pa­radicsomi állapotokkal, vagyis konzervatív volt, ellenben Éva jobbat remélt, újítás után vágyó­dott, szóval — ellenzéki volt. így lesz-e most is? . . . Birkenhead lordnak a leánya, aki maga is egy igen okos kis flapper lehet, egy cikkben arra hivta fel flapper-társait, hogy sza­vazzanak a kormányra, hiszen — mondja ő nem közönséges asszonyt bölcseséggel — szavazati jogukat a kormánynak köszönik. Az indokolás nagyon ügyes és mégis a legközelebb megejtett pót­választáson éppen egy flappert, egy 24 éves tanitó-kisasszonyt választottak meg képviselővé — munkáspárti programmal. Az an­gol kormány tehát a választáso kon igen sokféle bizonytalanság elé néz s a reá váró az az egye­düli bizonyosság sem nagyon vi­gasztaló, hogy Lloyd George, az egykori miniszterelnök minden áron meg akarja buktatni. Ez a Lloyd George a liberáli­sok vezére, aki 66 éves kora eile nére kitűnő formában van, igen veszedelmes ellenfél. Elsősorban nagyszerű képességei következté­ben, de néni utolsó sorban azért is, mert az ő személyes barátja, a konzervatív Rothermere lord az ö nem kicsiny egyéni és hírlapi szol­pácini hangversenyek Sátoraljaújhely, 192W ápr. 2. Mikor is hallottam először mu­zsikaszót Pácinban ? .. . adtam fel magamnak a kérdést, elolvasva ’Sennyey Miklósné báróné meg­tisztelő meghívóját a ma lezajlott hangversenyre. Kedves és mégis fájó emlékek ébredtek fel a lelkemben. Kedve­sek, mert az első emlékeket még a gyermekkor derűje sugározza be, amikor minden szép, minden nagyszerű, bámulatot keltő, örö­met fakasztó; de fájóak is, mert hiszen olyan sokan eltávoztak már azok közül, akikhez az én pácini emlékeim kapcsolódnak. Nyomról-nyomra lépegetve a múlt begyepesedett ösvényén, egy fényes lakodalom ünnnepi pom­pájához vezet el emlékezetem. Forgách László gróf esküdött örök hűséget'Elza bárónőnek, a kastély mostani ura egyik nővérének. A kastély tele előkelő vendégekkel, a nyitott ablakokon át bűbájos muzsikaszó árad ki a parkba és a park sűrűjén át tovább, az alatta kígyózó utcára. Én persze nem tartoztam a násznéphez; én még akkor, mint aféle első gimnáziu­gálatát Lloyd George rendelkezé­sére bocsátotta. A mai Európában kevés olyan államférfi akad, mint aminő Lloyd George. Pompás szónok, kitűnő hirlapiró és mindenképen nagy tehetségű pártvezér. Politikai cik­kei átlátszó világosságuak, meg­győzők és mindig lebilincselően érdekesek. Mint íróhoz nálunk leginkább Andrássy hasonlít hozzá. Mint szónokhoz azonban itt senki sem emlékeztet reá. Apponyi és Andrássy például szintén elsőrangú szónokok, de az ő lelki berendez­kedésük más, beszédük formája is más. Apponyi és Andrássy — amint az grófokhoz illik — a po­litikai porondon is elegáns kard- vivók, ellenben Lloyd George — az egyszerű falusi tanító fia — el­lenfelét nem karddal, mégcsak nemis tőrrel akarja leteriteni, mert neki — boxolás a mestersége. De a boxoláshoz aztán kegyetlenül ért! Csak olvasni kell, ha már hal­lani és látni nincs módunkban, amikor az ö választási beharan­gozó beszédében egy mozdulattal lefricskázza Chamberlain szeméről a monoklit, gúnyosan mondván: „törülje meg a monokliját, külügy­miniszter ur!a (vagyis nézzen körül jobban az európai látóhatáron!), vagy amikor az angol miniszter- elnöknek odakiáltja: „ön a ne— mot végzett diák, a nagybátyám­nál, Bárczy Balázsnál vakációztam, aki a menyasszony édes apjának, ’Sennyey Lajos bárónak volt gazda­tisztje és a -velem egykorú falusi gyerekekkel a park kerítésének bokraiból leskelődtem a főúri nász­nép után és élveztem a hozzánk is eljutott hangtöredékeket. Hogy melyik banda játszott a lakodal­mon, nem tudom bizonyosan, úgy rémlik, az ungvári hires Lányi Samu bandája. Mikor a fiatal pár elutazott — mintha most is lát­nám a parkból kikanyarodó hosz- szu kocsisort és Pista bárót, amint lóháton kiséri az ujházasok kocsi­ját, ágaskodik és taktusra táncol alatta a ló, de a kis huszárkadét, piros sipkáját balszemére vágva, úgy ül rajta, mintha össze volna nőve vele — (de kár, hogy ak­kor még nem voltak fotóriporte­rek I) — hát mondom, amikor a fiatal pár elutazott és a násznép is elszéledt, a banda kisbőgőse, Fátyol Károly eljött a nagybátyám lakására és olt nekünk, anyám­nak, nagynénémnek játszott vagy egy órán át szebbnél-szebb nó­tákat. Ez volt az első hangverseny, amelyet Pácinban élveztem. Később azután a kastélyban is csinálj—semmit—kormány elnöke“ — vagy amikor hallgatóinak ha­hotája közben megállapítja, hogy „Angliában ma is sok nagytehet- ségü államférfi van, de azok kö­zül, sajnos, egyetlen egy sem tagja a — mai kormánynak!“ De az ilyenek az ő beszédeinek csak humoros és szatirikus részei, ' mert ő komoly és tartalmas prog- I ramot is ad. Azt mondja: a mai rossz kormányzat egymillió mun­kanélkülit csinált, nekem (Lloyd Georgenak) pedig egy szakszerűen kidolgozott tervem van, amelynek alapján a munkanélküliséget — az adózó polgárok külön megterhe­lése nélkül — a felére csökkentem. És nyomban jönnek is ennek az állításnak a bizonyítására az ő szakértői által kidolgozott sárga füzetek, amelyek a szükséges mun- kaalmakat részletezik. Elsősorban a közutakról van szó. Közutak a választási jelszavak között? Bizony ilyen nálunk el sem j volna képzelhető I. .. Jó Buday | Béla államtitkár tartott nemrégen ! a Tisza István-körben a hazai köz­utakról egy alapos és kitűnő elő­adást, de ugyan ki vette azt észre éppen — a politikusaink közül?... Lloyd George értett hozzá, hogy az ő fejtegetéseit észrevegyék. Maga a walesi herceg mondta a közlekedési intézetnek , — mely­hallottam igen sok szép cigány- i zenét. Boldogult Pista báró igen I szerette a magyar nótát és nagy ' örömet oKozott neki, ha felfede- i zett egy-egy uj vidéki jó bandát. Lukács Károlyt például az én fiam keresztelőjén fedezte fel. Az ilyen felfedezett jó bandának azután valóságos passzióval csinált rek­lámot. Meghívta a pesti barátait, a Berkes, Radics, Banda Marci, Sovánka művészi játéka által el­kényeztetett mágnásokat és be­mutatta nekik uj kedvencéi. Az ilyen bemutatókon néha én is részt vettem és láttam, hogy mi­lyen nagy volt az öröme, ha a fiuk kitettek magukért. Egyszer különösen meg volt elégedve, mi­kor Almássy gróf — aki nagy kri­tikus volt — elragadtatásában ezer forintot nyomott a Lukács Károly markába. Hát bizony kedves, vidám úri mulatságok voltak ezek, szépséges hegedüszó mellett, de hangverse­nyek — a szó művészi értelmé­ben — azért mégsem voltak. Az már azonban hangverseny­számba ment. ha Fráter Lóránd látogatott el Pácinba. Ez az izig- vérig magyar poéta és művész valósággal rajongott Pista báró­ért. Nemcsak egy nagyúri bará-

Next

/
Oldalképek
Tartalom