Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-03-24 / 23. szám

Hatvanadik évfolyam. 23. szám. Sátoraljaújhely, 1929 március 24. ■egjalanlk hátanként kétaser asardán éa asombaton I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. udv) I í Zemplén ElSflsetéai ár; Negyedévre . . 2 pengd POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: jjj négyzetcentiméterenként. KyUttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. asam. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: M. T. I. Kirendeltség éa szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Zemplénvármegye Törvényhatósági Bizottsága a revízió kérdésében rendíthetetlen bizalommal tekint a miniszter- elnök és kormányának működése elé A kormányra bízzák a revízió felvetésére alkalmas időpont megválasztását Zemplcnvármegye tavaszi közgyűlése Sátoraljáujhely 1929 márc. 21. Az idő is kitett magáért. Tavasz első napja aranyköntösben, nap­sütésben köszöntött be s biztató verőfénnyel ragyogta be az ősi vár- megyeházát. Mintha érezte volna, hogy a mai napon Rákóczi és Kossuth vármegyéjének csonka- ságában sem lankadó életereje újból fellángol s mint annyiszor a múltban, olyan kérdésben emeli föl messze elhallatszó szavát, amely ma hosszú idő óta legkö­zelebb áll minden magyarnak szivéhez. * A közgyűlést az állandó vá­lasztmány ülésének befejeztével d. e. 11 órakor nyitotta meg Széli József főispán s napirend előtt kegyeletes szavakkal parentálta el a Törvényhatósági Bizottság el­hunyt tagjait, id. Hönsch Dezsőt, dr. Füzesséry Zoltánt és Képes Gyulát. A Buday István szolgabiró bel­ügyminisztériumi s. titkárrá történt kinevezése folytán megüresedett állásra a jelölőbizottság mindkét pályázót jelölte. Szavazásra azon­ban nem került sor, ameny- nyiben Meaner Béla felsőházi tag Bogyay Kálmán dr. egyéni és tisztviselői értékességének elös- meréseül előterjesztett indítványára a közgyűlés felkiáltással Bogyay Kálmán dr. főispáni titkárt válasz­totta meg az üresedésben levő szolgabirói állásra. Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesitett vármegyéktől a trianoni revízió tárgyában érkezett átiratnak az állandó választmány által javasolt elintézéséhez Harsányi Gyula ny. járásbiró, sárospataki bank- igazgató szólt hozzá s benyújtott határozati javaslatát az itt egész terjedelemben közölt nemesveretü gondolatokban gazdag, világos okfejtésü beszéddel indokolta. Méltóságos Főispán Url Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A mélységesen érző, lovagias gondolkozásu és a maga igazáért élni és halni kész magyar Ielkek­nek mélyén egy kifejezés — egy gondolat ünnepi mezt öltött. Sajnos ez az ünnepi ruha egy­előre még nem az öröm köntöse, nem fehér, nem rózsaszínű, mert azt Trianon gyászfátyla takarja, de ünnepi disz mégis és máris, amelynek zöld olajága már áttö­rik a szomorú gyászfátyolon. Mi ez a kifejezés, ez a fogalom? Ismertük eddig is. A hivata­loknak, irodáknak és bankoknak volt hétköznapi szürke szava: revízió. Történt egyszer, hogy egy ide­gen újságíró érkezett Magyaror­szágra. A véletlen különös játéka úgy rendezte, hogy a budapesti pályaudvaron ez az újságíró olyan autóba ült, amelynek vezetője jól beszélt az újságíró angol anya­nyelvén. Jól esett a vendégnek ez a véletlenül is kellemes meg­lepetés és a Gellért-szállóig kon­vencionális kérdéseket intézett a kocsi vezetőjéhez. Hogy megy a sora? Miként él itt Magyaror­szágon ? — Bizony nem jól — felelte a vezető. De hogy is mehetne jól egy ilyen szegény, elgyötört és kétharmad részétől megfosztott országban? — Még egy-Két kér­dés és az autó a Gellért elé ér­kezett .. . Amit most elmondottam — történeti tény; nagyon megbíz ható és semmi vonatkozásban kétségbe nem vonható, eredeti forrásból származik. Az angol újságíró azonban amellett, hogy fogékony újságíró és hatalmas lapkiadó, egyszersmind tiszta me­leg szívvel érző alapos ember is, aki mindjárt megérkezése után a legapróbb részletekig utána járt a hallottaknak. Ami ezután történt, mindnyájan tudjuk. Megszólalt idegenből Ma gyarországnak ez a nemesszivü hatalmas barátja. Felénk nyúj­totta jóságos kezét. A pártunkra állott, biztatott és buzdított. Saj­tójának megszámlálhatatlan nyel­vén hirdette dicsőségünket és védelmezte a mi jogainkat. Kapcsolatunknak közeli rokon­ságát megpecsételendő, elküldötte szeretetreméltó kedves fiát, akit a magyar nemzet a legteljesebben és a legmelegebben ölelt a keb­lére. Nem áll közvetlenül összefüg­gésben a revízióval, de jól esik hálával megemlítenünk ezer jóté­konyságát, amelyektől — amint egy arra hivatott toll megírta — „a kályhák melegebbek lettek és a magyar szivek áttüzesedtek... és amelyektől nemcsak a szegé­nyek lettek gazdagabbak, de gazdagabb lett ami egész kietlen, árva, szomorú világunk!“ „A hatalmas ember fekete betűi kigyulladtak é& az öröm piros fényét szórták a magyar szivekbe. A fehér papiros lángra lobbant és bevilágított a magyar éjsza­kába ... amelynek hajnalpirjában ragyog e név: Lord Rot her mere!“ Most jöttek magyar apostolaink. Helyesen és lelkesen ragadták meg a feléjük nyújtott kezet. Tü­zet világitó fáklyát gyújtottak, megerősítették a megrendült hitet és síkra szállottak a keresztre feszitett magyar igazságért! Miért soroljam fel neveiket? Kell-e említenem az agg pat- riarchát, az Írófejedelmet „azt a 87 éves fiatalemoert, aki húsz esztendős ifjak tüzével rohamozta meg napról-napra a trianoni Ma­gyarország keserű balsorsát!“... Azt a harcost, aki meghasadt és cérnaszállal összekötözött és en­nek dacára már nagy ereklye gyanánt őrzött tollszárával, mint kiszámíthatatlan erejű hadiszerrel vívott a mi szent igazságunkért! És „akinek tollából kibuggyant tintája az egész magyar múltnak nemes vére volt l-* Emiitsem-e az előbbiek műkö­dése nyomán létrejött Revíziós Ligát és annak bölcs és illusztris elnökét, aki „formába öntötte a magyar léleknek legforróbb vá­gyakozását ?* Az aztán már eredmény, tekin­tetes Törvényhatósági Bizottság, hogy a nagy dúcét, Mussolinit, lord Newtont, Lloyd Georgot, sőt Churchillt azok közzé számíthat­juk, akiket a revízió eddigi mű­ködése szerzett meg a magyar ügynek. Az utóbbit azért kell hangsúlyoznom, mert beismeri immár a múltak bűnét és bár kissé elkésetten, de mégis meg­állapítja, hogy a trianoni vérszer­ződés bűnös könnyelműséggel jött létre s emlékirataiban — a közlések szerint — elismeri a magyar igazságot. Szaporodnak a független angol államférfiak, akik ráeszméltek az igazságtalanságokra. Elérkeztünk tehát oda, hogy csonka orszá­gútik lüktető ereiben, tehát a vármegyében is foglalkozni lehet a nagy kérdéssel és foglalkozni is kell! Előttünk fekszik Borsod, Gö- mör és Kishont közigazgatásilag egyelőre — sajnos — egyesitett vármegyék törvényhatósági bi­zottságának határozata. Méltóztassanak megengedni, hogy az előrebocsátottak után most ezzel foglalkozzam. A határozat 1., 3 és 4. pont­jait összefoglalom és azokkal junktim foglalkozom. Hallottuk, ill. olvastuk Bethlen István gróf miniszterelnök urnák egy hozzá intézett interpellációra adott válaszát. A klasszikus ál­lamférfiul nyilatkozatot csak idézni kellene. Világosan, minden kétséget ki­záróan kijelenti, hogy a főváros határozatának három pontját tel­jes egészében magáévá teszi, azok­nak tartalmával teljesen egyetért és azokkal azonosnak érzi magát. Ezek azonosak a tárgyalás alatt álló határozattal. A kormányelnök ur nyilatkozatai pedig teljesen fedik a nagy Lordnak kijelentéseit. Hosszantartó alapos munka el­végzése s fáradságos ut bejárása áll előttünk, hogy munkánknak gyümölcse is legyen és ameny- nyire fontos és elengedhetetlen, hogy a revízió tüze nap mint nap szítva s gondosan ápolva legyen, annyira lehetetlen — mondja a miniszterelnök — hogy a kor­mány napról-napra demonstrativ kijelentéseket tegyen. A revízió előkészítését illetően is nyilatkozott a miniszterelnök ur. Amint mondotta ez nem va­lami speciális munka. Mindaz, ami helyes a külpolitikában, kö­zelebb hoz a revízióhoz. „Min­den lépés, amely uj barátokat szerez és minden lépés, amelynek segítségével régi barátságokat megtudunk erősíteni, minden lé­pés, amelynek segítségével ki tudjuk őket kapcsolni a mi el­lenségeinknek, vagy ellenfeleink­nek köréből és uj nexusokat és összeköttetéseket teremtünk, kö­zelebb hoz a revízióhoz.* Vég­eredményben egy oly nemzetközi helyzetet kell teremteni, amelyben e kérdés sikerre való kilátással felvethető lesz. Űrömmel állapítjuk meg tehát, hogy a tárgyalás alatt lévő átirat és a miniszterelnök ur nyilatko­zata a legtökéletesebb összhang­ban van, magától érthető tehát, hogy ebben egy oly jelentékeny és erős újabb kapcsolatot lá­tunk, amely a legmegnyugtatóbb alap annak kijelentésére, hogy a miniszterelnök ur és kormá­nya iránt teljes bizalommal vi­seltetünk, mert a revízió békés és célirányos felvetése, előkészí­tése s keresztülvitele érdekében minden rendelkezésre álló esz­köznek felhasználására kész. Tekintetes Törvényhatósági Bi­zottság! A legvégire hagytam az átirat második pontjának tárgya­lását az összes nemzeti erők összefogását, politikai, társadalmi, gazdasági, felekezeti vagy bár­mely esetleg fennállható különb­ségnek kikapcsolásával. Utalok e részben az 1871-iki frankfurti szerződésre, amellyel El- zász-Lotharingiát Németország­hoz csatolták és arra az agitá- cióra, amelyet ezzel kapcsolatban a francia nép és különböző szer­vezetei szerte az egész világon es&éxn. lO áüllér

Next

/
Oldalképek
Tartalom