Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-03-24 / 23. szám
Hatvanadik évfolyam. 23. szám. Sátoraljaújhely, 1929 március 24. ■egjalanlk hátanként kétaser asardán éa asombaton I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. udv) I í Zemplén ElSflsetéai ár; Negyedévre . . 2 pengd POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: jjj négyzetcentiméterenként. KyUttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. asam. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: M. T. I. Kirendeltség éa szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Zemplénvármegye Törvényhatósági Bizottsága a revízió kérdésében rendíthetetlen bizalommal tekint a miniszter- elnök és kormányának működése elé A kormányra bízzák a revízió felvetésére alkalmas időpont megválasztását Zemplcnvármegye tavaszi közgyűlése Sátoraljáujhely 1929 márc. 21. Az idő is kitett magáért. Tavasz első napja aranyköntösben, napsütésben köszöntött be s biztató verőfénnyel ragyogta be az ősi vár- megyeházát. Mintha érezte volna, hogy a mai napon Rákóczi és Kossuth vármegyéjének csonka- ságában sem lankadó életereje újból fellángol s mint annyiszor a múltban, olyan kérdésben emeli föl messze elhallatszó szavát, amely ma hosszú idő óta legközelebb áll minden magyarnak szivéhez. * A közgyűlést az állandó választmány ülésének befejeztével d. e. 11 órakor nyitotta meg Széli József főispán s napirend előtt kegyeletes szavakkal parentálta el a Törvényhatósági Bizottság elhunyt tagjait, id. Hönsch Dezsőt, dr. Füzesséry Zoltánt és Képes Gyulát. A Buday István szolgabiró belügyminisztériumi s. titkárrá történt kinevezése folytán megüresedett állásra a jelölőbizottság mindkét pályázót jelölte. Szavazásra azonban nem került sor, ameny- nyiben Meaner Béla felsőházi tag Bogyay Kálmán dr. egyéni és tisztviselői értékességének elös- meréseül előterjesztett indítványára a közgyűlés felkiáltással Bogyay Kálmán dr. főispáni titkárt választotta meg az üresedésben levő szolgabirói állásra. Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesitett vármegyéktől a trianoni revízió tárgyában érkezett átiratnak az állandó választmány által javasolt elintézéséhez Harsányi Gyula ny. járásbiró, sárospataki bank- igazgató szólt hozzá s benyújtott határozati javaslatát az itt egész terjedelemben közölt nemesveretü gondolatokban gazdag, világos okfejtésü beszéddel indokolta. Méltóságos Főispán Url Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A mélységesen érző, lovagias gondolkozásu és a maga igazáért élni és halni kész magyar Ielkeknek mélyén egy kifejezés — egy gondolat ünnepi mezt öltött. Sajnos ez az ünnepi ruha egyelőre még nem az öröm köntöse, nem fehér, nem rózsaszínű, mert azt Trianon gyászfátyla takarja, de ünnepi disz mégis és máris, amelynek zöld olajága már áttörik a szomorú gyászfátyolon. Mi ez a kifejezés, ez a fogalom? Ismertük eddig is. A hivataloknak, irodáknak és bankoknak volt hétköznapi szürke szava: revízió. Történt egyszer, hogy egy idegen újságíró érkezett Magyarországra. A véletlen különös játéka úgy rendezte, hogy a budapesti pályaudvaron ez az újságíró olyan autóba ült, amelynek vezetője jól beszélt az újságíró angol anyanyelvén. Jól esett a vendégnek ez a véletlenül is kellemes meglepetés és a Gellért-szállóig konvencionális kérdéseket intézett a kocsi vezetőjéhez. Hogy megy a sora? Miként él itt Magyarországon ? — Bizony nem jól — felelte a vezető. De hogy is mehetne jól egy ilyen szegény, elgyötört és kétharmad részétől megfosztott országban? — Még egy-Két kérdés és az autó a Gellért elé érkezett .. . Amit most elmondottam — történeti tény; nagyon megbíz ható és semmi vonatkozásban kétségbe nem vonható, eredeti forrásból származik. Az angol újságíró azonban amellett, hogy fogékony újságíró és hatalmas lapkiadó, egyszersmind tiszta meleg szívvel érző alapos ember is, aki mindjárt megérkezése után a legapróbb részletekig utána járt a hallottaknak. Ami ezután történt, mindnyájan tudjuk. Megszólalt idegenből Ma gyarországnak ez a nemesszivü hatalmas barátja. Felénk nyújtotta jóságos kezét. A pártunkra állott, biztatott és buzdított. Sajtójának megszámlálhatatlan nyelvén hirdette dicsőségünket és védelmezte a mi jogainkat. Kapcsolatunknak közeli rokonságát megpecsételendő, elküldötte szeretetreméltó kedves fiát, akit a magyar nemzet a legteljesebben és a legmelegebben ölelt a keblére. Nem áll közvetlenül összefüggésben a revízióval, de jól esik hálával megemlítenünk ezer jótékonyságát, amelyektől — amint egy arra hivatott toll megírta — „a kályhák melegebbek lettek és a magyar szivek áttüzesedtek... és amelyektől nemcsak a szegények lettek gazdagabbak, de gazdagabb lett ami egész kietlen, árva, szomorú világunk!“ „A hatalmas ember fekete betűi kigyulladtak é& az öröm piros fényét szórták a magyar szivekbe. A fehér papiros lángra lobbant és bevilágított a magyar éjszakába ... amelynek hajnalpirjában ragyog e név: Lord Rot her mere!“ Most jöttek magyar apostolaink. Helyesen és lelkesen ragadták meg a feléjük nyújtott kezet. Tüzet világitó fáklyát gyújtottak, megerősítették a megrendült hitet és síkra szállottak a keresztre feszitett magyar igazságért! Miért soroljam fel neveiket? Kell-e említenem az agg pat- riarchát, az Írófejedelmet „azt a 87 éves fiatalemoert, aki húsz esztendős ifjak tüzével rohamozta meg napról-napra a trianoni Magyarország keserű balsorsát!“... Azt a harcost, aki meghasadt és cérnaszállal összekötözött és ennek dacára már nagy ereklye gyanánt őrzött tollszárával, mint kiszámíthatatlan erejű hadiszerrel vívott a mi szent igazságunkért! És „akinek tollából kibuggyant tintája az egész magyar múltnak nemes vére volt l-* Emiitsem-e az előbbiek működése nyomán létrejött Revíziós Ligát és annak bölcs és illusztris elnökét, aki „formába öntötte a magyar léleknek legforróbb vágyakozását ?* Az aztán már eredmény, tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy a nagy dúcét, Mussolinit, lord Newtont, Lloyd Georgot, sőt Churchillt azok közzé számíthatjuk, akiket a revízió eddigi működése szerzett meg a magyar ügynek. Az utóbbit azért kell hangsúlyoznom, mert beismeri immár a múltak bűnét és bár kissé elkésetten, de mégis megállapítja, hogy a trianoni vérszerződés bűnös könnyelműséggel jött létre s emlékirataiban — a közlések szerint — elismeri a magyar igazságot. Szaporodnak a független angol államférfiak, akik ráeszméltek az igazságtalanságokra. Elérkeztünk tehát oda, hogy csonka országútik lüktető ereiben, tehát a vármegyében is foglalkozni lehet a nagy kérdéssel és foglalkozni is kell! Előttünk fekszik Borsod, Gö- mör és Kishont közigazgatásilag egyelőre — sajnos — egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottságának határozata. Méltóztassanak megengedni, hogy az előrebocsátottak után most ezzel foglalkozzam. A határozat 1., 3 és 4. pontjait összefoglalom és azokkal junktim foglalkozom. Hallottuk, ill. olvastuk Bethlen István gróf miniszterelnök urnák egy hozzá intézett interpellációra adott válaszát. A klasszikus államférfiul nyilatkozatot csak idézni kellene. Világosan, minden kétséget kizáróan kijelenti, hogy a főváros határozatának három pontját teljes egészében magáévá teszi, azoknak tartalmával teljesen egyetért és azokkal azonosnak érzi magát. Ezek azonosak a tárgyalás alatt álló határozattal. A kormányelnök ur nyilatkozatai pedig teljesen fedik a nagy Lordnak kijelentéseit. Hosszantartó alapos munka elvégzése s fáradságos ut bejárása áll előttünk, hogy munkánknak gyümölcse is legyen és ameny- nyire fontos és elengedhetetlen, hogy a revízió tüze nap mint nap szítva s gondosan ápolva legyen, annyira lehetetlen — mondja a miniszterelnök — hogy a kormány napról-napra demonstrativ kijelentéseket tegyen. A revízió előkészítését illetően is nyilatkozott a miniszterelnök ur. Amint mondotta ez nem valami speciális munka. Mindaz, ami helyes a külpolitikában, közelebb hoz a revízióhoz. „Minden lépés, amely uj barátokat szerez és minden lépés, amelynek segítségével régi barátságokat megtudunk erősíteni, minden lépés, amelynek segítségével ki tudjuk őket kapcsolni a mi ellenségeinknek, vagy ellenfeleinknek köréből és uj nexusokat és összeköttetéseket teremtünk, közelebb hoz a revízióhoz.* Végeredményben egy oly nemzetközi helyzetet kell teremteni, amelyben e kérdés sikerre való kilátással felvethető lesz. Űrömmel állapítjuk meg tehát, hogy a tárgyalás alatt lévő átirat és a miniszterelnök ur nyilatkozata a legtökéletesebb összhangban van, magától érthető tehát, hogy ebben egy oly jelentékeny és erős újabb kapcsolatot látunk, amely a legmegnyugtatóbb alap annak kijelentésére, hogy a miniszterelnök ur és kormánya iránt teljes bizalommal viseltetünk, mert a revízió békés és célirányos felvetése, előkészítése s keresztülvitele érdekében minden rendelkezésre álló eszköznek felhasználására kész. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A legvégire hagytam az átirat második pontjának tárgyalását az összes nemzeti erők összefogását, politikai, társadalmi, gazdasági, felekezeti vagy bármely esetleg fennállható különbségnek kikapcsolásával. Utalok e részben az 1871-iki frankfurti szerződésre, amellyel El- zász-Lotharingiát Németországhoz csatolták és arra az agitá- cióra, amelyet ezzel kapcsolatban a francia nép és különböző szervezetei szerte az egész világon es&éxn. lO áüllér
