Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-03-20 / 22. szám
Hatvanadik évfolyam. 22. szám. Sátoraljaújhely, 1929 március 20. Megjelenik hetenként kéteser «serdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I i I Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Hsam. I EiöBsetésl ár: r m r I Negyedévre . . 2 pengő # T^l\/fTJT T7VTVTI — ajjLjiy i Jr POLITIKAI HÍRLAP » FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ernám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen. A szociálisták március 15-i felvonulása az ő hibáikból és jól kiszámított szándékaik szerint botrányba fulladt. A tömeg olyan tüntetésekre ragadta magát, hogy a rendőrség a tüntetőket kénytelen volt feloszlatni és közülük nehányat előállítani. A rendezőség tehát elérte a célt, volt botrányra anyag s Farkas István szocialista képviselő sietett a Házban interpellálni, hogy a rendőrök miért is lovagoltak bele a békésen szétoszló tömegbe s miért is kardlapoztak? Scitovszky belügyminiszter az állam rendjének hivatalos őre azonban alaposan megfelelt neki. Bebizonyította hogy hazugság, mintha a rendőrség provokálta volna a tömeget. Éppen ellenkezőleg, a rendőröket megtámadták s igy kénytelenek voltak a rendbiztonság érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Szerte az uccákon a tömeg egy része mindenütt tüntetésekbe fogott, nem egy helyen az Internacionálét énekelték és a proletárdiktatúrát éltették. Ez azonban még nem volt elég, mert tetleges- ségre is vetemedtek, a lovas- rendőröket megdobálták és általában igyekeztek kötelességük teljesítésében megakadályozni a rendőröket. Nincs a világnak egy állama sem, ahol ilyen esetben a rendőrség közbe ne lépne, mert hiszen elemi kötelessége mindenkire való tekintet nélkül a rendet fenntartani. A belügyminiszter teljes határozottsággal jelentette ki, hogy ebben a tekintetben kérlelhetetlen és igenis szigorú utasítást adott, hogy a legkisebb tüntetést is el kell fojtani. Itt nincs tréfának és méltányosságnak helye, itt arról van szó, hogy a letartóztatottak között számosán akadtak, akik a kommunista pártnak a tagjai és kommunista üzelmek miatt a rendőrségnek, sőt az ügyészségnek is a kezén voltak. De hangsúlyozta azt is a belügyminiszter, hogy a békés munkásságot sohasem zaklatjuk, ellenkezőleg annak jogait biztosítani akarjuk, hiszen a rend fenntartása a munkásságnak is az érdeke. A szociáldemokratapárt hibája, ha olyan emberek férkőznek be a pártba, akiket talán maguk a szociáldemokraták sem látnak szívesen s turbulens magatartásuk következménye ként, mivel általános rend- fenntartó intézkedésekről van szó, a békés munkáselemek is bele esnek ennek az intézkedésnek a kereteibe. A belügyminiszter beszéde végén kérte a szociáldemokrata pártot, hogy lehetőleg úgy állítsa össze a jövőben tüntető tömegeit, hogy azokból kikü— A háború rettenetes világ- j égése egész gazdasági életünket 1 alapjaiban megrendítette és halomra döntötte a magyar borgazdaságnak önmagától kifejlődött és jól megalapozott helyzetét s szőlőtermelésünket és; borértékesítésünket a legsúlyosabb katasztrófa elé állította. — A háború előtt, köztudoinás szerint, hazai szőlőgazdaságunk európai színvonalon állott s jövedelmezőségével a termelőnek tisztes megélhetést biztosított, — egyszóval borkereskedelmünkkel együtt kedvderitő virágzásnak örvendett. — A háború előtt a magyar borgazdaság egy 50 millió lakossal biró vámterületnek az ellátására rendezkedett be és ahoz jött még a hatalmas és gazdag Német birodalom fogyasztóközönsége, ahová borainkat vámmentesen és törvényes védelem alatt tudtuk kiszállítani. Viszont pedig a trianoni szerződés óta a régi szőlőterületnek kétharmad része megmaradván, az ellátásra igényt j tartó terület a réginek talán egy- j hatod részére zsugorodott össze i szöböltessenek olyan elemek, amelyek sem az államnak, sem a szocialista pártnak nem kellemesek. A belügyminiszter válasza tehát a tárgyilagosság helyes megvilágításába helyezte azokat a túlzásokat, amelyeket érdekelt és elfogult körök rendőri brutalizálásokról s a békés munkásság ok nélkül való megtámadásáról terjesztettek. Elképzelhetetlen, hogy a rendőrség provokálná a tüntető tömeget, annyira elképzelhetetlen, hogy az ilyesféle vádaskodásra felelni szinte komolytalan. Megmondta a belügyminiszter, hogy ennek a sajnálatos incidensnek hol keresendők az okai, ám meglátjuk, hogy a jövőben vájjon megfogadja-e a szociáldemokrata párt a hozzá intézett intő szavakat? és azonfelül még elveszett részünkre Németország is. Amerika és egyéb országok „szárazsága“ az európai, főleg francia és középtengeri túltermelést visszairányitották az európai kontinensre és a győző államok, felhasználván politikai nyers hatalmukat, borfölöslegük számára erős nyomással nyitottak elhelyezési lehetőséget a tőlük függő helyzetben levő országokban Az európai borpiac ezen feszültsége a mi részünkre szinte elviselhetetlenné válik még az által is, hogy a minket környező államok, tehát régi fogyasztóterületeink, a legmerevebben zárkóznak el magas vámjaikkal és egyéb rendelkezéseikkel a magyar bor elől, úgy, hogy többé kevésbé csak a belföldi fogyasztásra szo- roltunk, mely utóbbi ugyancsak válsággal küzd. — De eltekintve a borértéke- sitési nehézségektől, szőlőgazdaságunk a háború óta egyébként is válságos helyzetbe került; szőlőink általában leromlottak, kiöregedtek, hiányai pótlás nélkül maradtak, mely hiányok sokhelyt ijesztően sokasodtak. Ezek folytán Ünneprontók 9 szőlőgazdálftodáspól és a ItegyközsógiM szóló törvényjavaslat Báró Waldbott Kelemen felsőházi tagnak a Felsőház Egyesült Bizottságai előtt elmondott beszéde. átlagterméseink a minimumra csökkentek, rekonstrukciós célokra pedig a rossz gazdasági viszonyok mellett hiányzik a szükséges tőke, a hitel pedig túl drága, sőt rendelkezésre sem igen áll; a munkásviszonyok kedvezőtlenek, a mi- veltetési költségek természetszerűleg emelkedtek, viszont a borok értékesítése — normális termések mellett — napról napra nehezebbé, sőt már-már lehetetlenné válik, mert a borfogyasztás is válsággal küzd, a kivitel pedig teljesen fennakadt. — Hogy ez utóbbi állítás menynyire nem túlzott, mi sem bizonyítja jobban, mint az utolsó négy év statisztikája; 1925- ben termés kivitel 1926- ban termés kivitel 1927- ben termés kivitel 1928- ban termés kivitel 3,000.000 hl. 25.000 hl. 1.076.000 hl. 41.000 hl. 1,826.409 hl. 61.987 hl. 3.146.000 hl. 92.500 hl. Az utolsó négy év kivitele tehát átlag alig érte el a termés 3%>-át. Kivitelünk egész tragédiáját hirdetik ezek a számok! — Termelésünk csődjét pedig illusztrálják átlagtermésünk elszomorító számai: 384.000 kát. hold összterületen termett 1925 ben kerek 3,000.000 hl., tehát kát. holdankénti átlagban 7 8 hl. 1926- ban 1,076.000 hl. kát. holdankénti átlag 2'8 hl. 1927- ben 1,826.000 hl. kát. holdankénti átlag 47 hl. 1928- ban 3,146.000 hl. kát. holdankénti átlag 8 2 hl. Az utolsó négy év átlagtermése ezek szerint kát. holdanként 5.8 hektoliter! — Kétségtelen, hogy az általam most felsorolt körülmények között halálos agóniában vergődő szőlő- gazdaságunknak segítségre van szüksége. Csökkenteni kell tehát a termelési költségeket, a termelést a mai piaci viszonyokhoz mérten át kell szervezni és különösen a zátonyra jutott borforgalmat, illetve borértékesítést alapos rendszabályokkal életre kelteni. Meg kell szervezni a magyar szőlősgazdákat, egységes frontba kell őket állítani és létükért való küzdelmükben őket a kellő anyagi és szellemi fegyverekkel ellátni. — A magyar szőlőgazdaság egészséges fejlődését csakis a szőlősgazdák általános és széles, deB@r3T©s szám ábxm IC áüllór
