Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-03-20 / 22. szám
1929 március 20. ZEMPLÉN 2. oldal mokratikus bázisra álliiotí és egyöntetű megszervezésében látom, mert ez teszi egyedül lehetségessé, hogy a szőlősgazdák jogos érdekei kellő módon érvényesülhessenek és hogy a magyar szőlőgazdaság életképességének helyreállítása biz tosittassék. — Erre pedig igen nagy szüksége van az államnak s a magyar szőlőgazdaságot minden áron meg kell menteni — ha a benne fekvő és veszendő rengeteg tőkeértéktől eltekintenénk is — már csak szociális szempontokból is. A 384.000 kát. hold területű magyar szőlő- gazdaság kb. 8 — 900.000 embernek nyújt kereseti forrást. Ha egyedül csak a szőlők kézimunkáltatását vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy egy kát hold meg- munkáltatása átlag évi 150 munkanapot igényel, ami 384.000 kát. hold mellett 57,000.000 munkanapszámot jelent. Ehhez jön még a szőlőgazdaságokban állandóan alkalmazott intézők, kezelők, vincellérek, pincemesterek, állandó pincemunkások és kisiparosok serege. — Nincsen más specializált gazdasági ág, mely hasonló munkatömeget tudna felmutatni. De ha ez a gazdasági ág megtorpanna, ugyanakkor még a szőlőgazdasággal kapcsolatos nagyszámú kereskedelem és ipar is a legnagyobb katasztrófának lenne kitéve. Amellett a szőlőterület legnagyobb része olyan talajon fekszik, amely vagy immunis homok, vagy köves hegyoldal, mely egyébre nem használható és a szőlők kipusztulásával egész hegyláncok parlaggá változnának vagy birkalegelővé és az épp ott aránytalanul nagyszámú lakosság elvesztené keresetét és egzisztenciáját. De elvész az államra nézve maga az adóalany is. — Ha a magyar szőlők talaj- viszonyait vizsgáljuk, szembetűnik az is, hogy mennyire nem szabad gazdasági kérdéseknél jelszavakkal operálni. A 384.000 k. hold szőlő- terület talaj szerint a következő- képen oszlik el: 150.000 k. hold hegyi szőlő, 200.000 k. hold immunis homok és 24.000 k. hold kötött sik, szántóföldnek való talaj. Az a több ízben hangoztatott jelszó, hogy ki kell irtani a sik- területi, kötött talajon telepitett szőlőket és ezáltal redukálván a szőlőtermelést, megoldaná a bor- krizist, fenti kimutatás alapján elveszti komolyságát, mert az igy elért 6%-os területredukció által lényeges változás vagy javulás semmiesetre sem volna várható. — Borgazdasági érdekeltségünk vezéremberei nem mulasztották el, hogy a nyilvánosság és a kormány figyelmét ne irányítsák állandóan a magyar szőlőgazdaság ezen siralmas helyzetére és a fenyegető végveszedelemre. Kormányelnökünk és a földmi- velésügyi miniszter megértéssel van a magyar szőlőgazdaság égetővé vált próblémája iránt és segítségünkre akar lenni, hogy elkerülhessük termelésünk csődjét. Nem tárgyaltuk le a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról szóló 1924. évi IX. t.-c. novelláját, amely hivatva volt borgazdaságunkat egészségesebb és a mai viszonyoknak megfelelőbb alapokra fektetni, most pedig a főldmivelésügyi miniszter ur oly nagyszabású törvényjavaslattal lépett az országgyűlés elé, amely az előbbivel egy összefüggő egészet alkot és amely gazdag tartalmával és célszerű szervezkedési intézkedéseivel alkalmasnak látszik a magyar szőlőgazdaság talpraállitására és az azzal kapcsolatos nagyfontosságu gazdasági és szociális kérdések megoldására. Tiszteli Együttes Bizottság! — Az előttünk fekvő törvény- javaslat két nagyfontoságu kérdéskomplexum megoldására tör, midőn először a szőlőgazdálkodás helyességét előmozdító rendelkezéseivel ezt helyes és racionális irányba vezeti, másrészről pedig megteremti a hegyközségi országos szervezetével azt az intézményt, amely szervezkedésben rejlő nagy erőnek és az önkormányzat előnyeinek kihasználóval biztos ala pokra fektetheti a helyes irányban átszervezett és vezetett magyar i borgazdaságot. — Éppen ezért ezt a javaslatot nemcsak szőlőgazdasági, hanem közgazdasági és szociális szempontból is mindenkinek örömmel kell üdvözölnie, aki a szőlőkultu- rát a maga nemzeti jelentőségében tudja méltányolni. — Háttérbe kell azért szorita- nuk azokat a mindenesetre fennálló aggályainkat is, hogy a szőlőgazdálkodás helyességét előmoz- ditató intézkedések egyike vagy másika mélyen belenyúl az egyéni elhatározás szabadságába, ami által veszélyeztetve látszik bizonyos vonatkozásban az egyéni gazdasági szabadság. De a saját, egyéni akaratnak alárendelése egy közös, nagy cél érdekében minden szervezkedésnek alapelve és alap- feltétele, viszont ebben az önje gyelemben rejlik az erő és siker titka! — Tehát bármennyire is hívei vagyunk a legszélesebb körű gazdasági szabadságnak és az egész séges szabad versenynek, nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a világháború nemzetközi bonya- dalmai által előidézett rendkívüli viszonyok rendkívüli intézkedéseket tettek szükségessé, rendki vüli erőfeszítésre késztetnek és egyúttal feltétlenül szükségessé teszik az államnak bizonyos mér tékü beavatkozásait. — És ha a magyar szőlőgazdaság megmentéséről van szó, akkor nem szabad visszariadnunk ! wJkare A LEGJOBBAK! attól sem. hogy áldozatot hozzunk ; az egyéni szabadságunk rovására is, mert ezen áldozat által megmentjük az összességet és ebben az összességben az egyént is! — Lehetne ugyan beszélni arról, nem-e lett volna célszerűbb bizonyos, a gazdasági szabadságot béklyózó intézkedéseken enyhíteni, vagy ezeknek eldöntését a hegy I községi szervezetek önkormányzatára bízni, de másrészt meg lehetünk győződve arról, hogy itt a főldmivelésügyi kormányzatot nem a jogelkobzás és nem a magántulajdonba való beavatkozás szándéka vezette, hanem csakis a létéért küzdő szőlőgazdaságunk megmentése lebegett szeme előtt és ebből kiindulva azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a föld- mivelésügyi miniszter úrhoz, hogy biztosítsa a magyar szőlősgazdák közönségét arról, hogy ezen rendszabályok alkalmazásánál, az egyes esetek méltányossági viszonyait mérlegelve, a legkíméletesebben és a legiiberálisabban fog eljárni és hogy szigorúan ügyelni fog arra, hogy ezek fölösleges zaklatásokkal semmi szin alatt ne járjanak. — Szükségessé vált több olyan kérdésnek a törvényes rendezése, amelynek végleges megoldását a gazdasági élet már régóta sürgeti és amelyek szőlőgazdaságunk helyes irányú fejlődésére és eredményességére döntő befolyással vannak. Ilyen elsősorban a szőlőtelepítés és a szőlővesszőforgalom szabályozása, amelyeknek ideiglenes rendezésével már az 1923. évi XLII1. t.-c. foglalkozott, amely t.- c. hatálya azonban 1928-ban lejárt. Most a hegyközségi törvény- javaslatban újabb intézkedés van, mely szerint uj szőlőt telepíteni ezentúl is csak a főldmivelésügyi miniszter engedélyével szabad és csak olyan területen, amelynek talaja egyéb gazdasági művelésre alkalmatlan, tehát immunis homokon vagy pedig hegyoldalon fekvő területen, melyen a filoxera fellépése előtt már volt szőlő. Természetesen ez a szőlőtelepitési tilalom nem terjed ki azokra a birtokosokra, akik saját házi szükségletükre ezer négyszögölnél nem nagyobb területen szőlőt akarnak telepíteni. — A vesszőforgalom szabályozásának intenciója pedig az, hogy bortermelésünk megvédessék azon veszéllyel szemben, mely a hazai termelési viszonyoknak meg nem felelő s borainknak jellegzetes minőségeit veszélyeztető szőlőféle ségek lelkiismeretlen terjesztése által fenyegeti. — A hegyközségek és vármegyei hegyközségi tanácsok lesznek most hivatva úgy a telepítéseknek, mint a vesszőforgalomnak ellenőrzésére, amire mindeddig kellő szervek nem állottak az állami adminisztrációnak rendelkezésére. Az Üzletszerűen berendezett szőlővessző- és oltványtelepeknek, valamint a szőlővessző és szőlőoltvány forgalmának állami felügyelet alá helyezése nem uj intézkedés, mivel ezek az 1923. évi t.-c.-ben lényegileg már bennfoglaltattak. — Az előttünk fekvő törvény- javaslat második és főrésze több fejezetben a hegyközségi szervezetről szól. Régi kívánsága ez is szőlősgazda társadalmunknak, a mint ezt már bevezetésemben is kiemelni bátorkodtam. A magyar szőlősgazdáknak eddig elmulasztott általános megszervezését a törvényjavaslat második része oly intézmény létesítése által valósítja meg, amely egyrészről irányitó befolyást gyakorolhat egész szőlő • gazdálkodásunkra és hivatva lesz minden a szőfőgazdasági érdeket érintő probléma szakszerű és egyöntetű megoldására, másrészt a közigazgatás apparátusába beilleszkedve tettel és tanáccsal egyaránt támaszul szolgálhat a köz- igazgatási hatóságoknak. — A főldmivelésügyi miniszter ur igen helyes útra lépett, midőn nem az adminisztrációs hatóságok szaporításával kívánta ezt a kérdést megoldani, hanem a szőlősgazdáknak megteremti az önkormányzati, autonom szervét, amelyen keresztül a legközvetlenebbül érdekeltek maguk intézhetik el a közigazgatási hatóságok bevonásával ügyeiket. Bárcsak máshelyt is megteremtené a kormány magának az érdekeltség autonom szerveinek megalkotásával az olcsóbb és megfelelőbb igazgatást. Ezután az előadó részletesen kifejti az egész hegyközségszervezet kiépítését és kitér annak részleteire, majd a következőkben fejezi be beszédét. — Ezekben voltam bátor általánosságban és rövid részletezésben ismertetni a hegyközségi törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseit, amelyek szőlőkulturánk jövőjének kiépítésére széles és erős alapot nyújtanak, belevisznek szőlőgazdálkodásunkba uj vérkeringést, szervezkedést, erő tömörülést és rendszert. — Ezekben látom a törvény- javaslat súlypontját 1 — A törvényes kereteken belül történt megszervezésük és tömörítésük által képesítve lesznek a magyar szőlősgazdák arra, hogy érdekeiket végre érvényre juttassuk és hogy az egyesülésben rejlő erő kihasználásával megoldhassuk mindazokat az eddig megoldatlan kérdéseket, amelyek a mostani krízisnek okozói. — A magyar szőlősgazdákon fog múlni, hogy mit tudnak majd evvel az uj és modern apparátussal produkálni 1 — Bízva szőlősgazdáink lelkes munkakedvében, szőlőkulturánk iránti nagy szeretetükben és viharedzett erős akaratukban, remélem, hogy ez a törvényjavaslat bortermelésünk uj korszakát nyitja meg és azért fogadom el örömmel és megnyugvással.
