Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-03-06 / 18. szám
Hatvanadik évfolyam. 18. szám. Sátoraljaújhely, 1929 március 6. Heg-Jelenlk hátanként kétiur «sarain ét szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház ZZ. udrr) I I I Zemplén BlSflsetéal ár; Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: H négyzetcentiméterenként. POLITIKAI HÍRLAP I Nyllttér sőrénként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. -aa». Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. fisára. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiazek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. 9 Lord tanácsa Az ország sorsáért aggódó és a nemzeti egység megteremtését szorgalmazók lelkének nem nagy élemedésére olyan vita folyik a sajtóban, amely nemcsak azért elszomorító, mert formálisan Lord Rothermere nemes barátunk van a csúcspontjában, de azért is, mett az a hang, amelyik ; az eseményeket aposztrofálja, ma már nemcsak kellemetlen, de súlyos kinövéseket is mutat. Kezdettől fogva az volt az álláspontunk a revízióval kap csolatban, hogy annak olyan átfogó Üteműnek kell lenni, hogy abból ne maradjon ki nemzetünk egyetlen tagja sem. Súlyos veszedelmet rejt magában az, ha a trianoni békeszerződés elleni közös magyar frontbaszállás átsiklik a közélet egyes frakcióinak, vagy pártpolitikai alakulatainak területére. Az az akció, amit Rothermere lapjában folytat, kiemelte a magyar kérdést a feledés homályából, s millió magyar szív hálája követi nemes barátunk tevékenységét. A próféták tanítványai azonban mindig pápábbak akartak lenni a pápánál s gyakran megtörtént, hogy nagy gondolatok sikkadtak el kezük alatt. Most arról folyik a vita, hogy mit is izent Rothermere nemrégiben? Mondotta e azt, hogy husvétra nagy események bekövetkezését várja, vagy nem. Az illúziókeltés különösen olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyeknek kövét milliók erőfeszítése és az igazság alátámasztása által is csak titáni erőfeszítésekkel lehet görditeni, nagyon veszedelmes. Nagy megnyugvással vesszük a hírét, hogy lord Rothermere éppen úgy látja az események s a várható megoldások körülményeit, miként a higgadtan és reálisan gondolkodó magyarság. Neki is az a véleménye, hogy a magyar kormány és a magyar nép hosszú, kemény és egyesült munkájára van szükség. Bizonyára velünk együtt neki is az volna a leghőbb óhajtása, hogy úgy alakuljanak a külpolitikai viszonyok, hogy sokkal kevesebb erőfeszítésre legyen szükség és sokkal gyorsabb ütemű megoldást nyerjenek a dolgok. A revízió kérdése tehát a népnek és a kormánynak közős erőfeszítését igényli és semmiképen sem viszi előbbre az a szellem, amely kimerül a csodák várásában. Az idő megérleli a gondolatokat, viszont a pártoskodás, egyenet lenkedés s az oktalan párt- politikai harc csak megtépázza azokat. A revízió gondolatát nem szabad olyan csemegévé tenni, amelyből a pártéletek csipegetik ki az inyencfalato- kát. Nem monopolizálhatja ezt a gondolatot más, csupán az egységes magyar nemzet, mert az nem pártok ügye, hanem az összességé. A kormány már régóta ha nem is közvetlenül, de közvetve legfőbb gondolatának tartja a revízió kérdésének szolgálatát. Gondosan vigyáz arra, hogy minden ügy tárgyalásánál, szerződések megkötésénél semmi olyan ne történhessék, ami prejudi- kálás volna a revízió szempontjából. A magyar nép összességének támogatnia kell a kormányt ezen a téren is s ha ez megtörténik, lord Rothermere óhajtását látjuk beteljesedve, amikor közös és céltudatos erőfeszítésre hivta fel a magyar népet és a magyar kormányt. Értekezlet a szfilfikölcsönOk fennakadás nélköli kiutalhafása Érdekében A szőlőkölcsönök iránti kérvényeket elsőfokon tudvalevőleg a községenként alakitott helyi bizottságok hivatottak elbírálni. A véleményezési eljárás módja tekintetében kiadott kormánybiztosi útbaigazító rendelkezések ellenére is kezdeti nehézségek e bizottsági eljárások során is felmerültek. Hogy azonban a jövőben a hézagos helyi bizottsági munkálatoknak pótlás végett leendő visszaküldözgetése lehetőleg elkeríthessék s hogy az említett helyi bizottságok tennivalóik tekintetében közvetlenül és szóbelileg is tájékoztassanak: Széli József főispán, a Tokajhegyaljai Szőlőgazdálkodási Segélyakció kormány- biztosa folyó hó 4-én délelőtt 10 órára a vármegyeház nagytermébe értekezletre hivta össze a tokajhegyaljai községi helyi bizottságok elnökeit, valamint az érdekelt községek vezető jegyzőit. Az értekezletet megnyitva — elnöklő kormánybiztos közölte a beérkezett bizottsági munkálatok felöli észleleteit, hangsúlyozta a helyi bizottságokra bízott teendők 1 helyes végzésének fontosságát; i majd átadta a szót Pécsi Jenő dr. ny. jogtanár, kormánybiztossági előadónak, aki az eddig észlelt hiányokat részletesen ismertette és azok kiküszöbölése érdekében az értekezlet résztvevőinek megfelelő felvilágosításokat és magyarázatokat nyújtott. Az értekezleten többen felszólaltak, e felszólalások nyomán az egyes kérdések tisztázást nyertek) úgy hogy remélhető, hogy ezek alapján a helyi bizottságok véleményező tevékenysége további fennakadás nélkül fog lefolyni, ami viszont a kölcsönök mielőbbi folyósítását teszi majd lehetővé. „Nem beli, nem hell!“ A tdllyai hegyközségi alakulógyülés Múlt hó 26-án délután karóvásárlási utamból visszatérve, a hegyaljai kis vonaton mentem hazafelé s amint Golop felé közeledtünk, valami elképzelhetetlen nagy lármára kezdtünk felfigyelni, ami Tállya felé folyton erősbödve tu harsogta vonatunk zakatolását. A hegyektől visszhangzó éktelen orditozás fülkénk utasait mód felett meglepte és egy éppen Tállyára igyekező lengyel borvevőt valósággal megfélemlített. A leírhatatlan kiabálás okát egy, a gyűlésről elsiető külbirtokostól részletesen megtudtuk, aki szerint a törpe birtokosság szinte lázon- gásszerüen tiltakozik a hegyközség megalakítása ellen, mert a nagyon alacsony borárakrakra hivatkozva, nem vállalhatják annak terheit. Az idegen borvevő első meghatottságában rögtön ki is jelentette az őt váró ügynöknek, hogy 10 fillérrel hajlandó minden liter borért többet fizetni. Közben vonatunk tovább indult. Uj utitársunk azután részletesen elbeszélte, hogy az összegyűlt szőlősgazdák zöme a városháza előtti térségen elhelyezkedve, a gyűlést egybehívó főszolgabírónak első két-három mondatát csak addig hallgatta meg, amíg a hegyközség szót ki nem ejtette. Ekkor azután mintegy vezényszóra kitört az egetverő lárma s ott többé senki szóhoz nem juthatott. A megjelent borászati főfelügyelő, kinek hivatása lett volna a hegyközség mibenlétét elmagyarázni, az aggályokat eloszlatni, a félrevezetett embereket felvilágosítani, amint azt — mint több községben birtokos — más ilyen gyűléseken kőrútjában tőle több ízben hallottam, szinte nem beszélhetett. Nem mondhatta meg, hogy szándékos zavartkelfés okából terjesztették azt a lehetetlen hirt is például, hogy hegyközség esetén a pásztoroknak lakóházakat kell majd építeni a különböző dűlőkben, vagy hogy az a szegény kisember, akinek pár öles parlagja van, abba csak írásos igazolvány felmutatása mellett mehet ki, hogy bizonyos óráknál korábban nem szabad kimenni a szőlőhegyre, valamint ott csak bizonyos óráig szabad maradni, vagy hogy tartozik majd a szegény napszámos ekkortól eddig és csak ennyiért, vagy ennyiért kapálni, permetezni. A szőlőben kint lakni nem szabad, a parlagokon legeltetni nem lehet stb. stb. Mindezek felől fel lett volna világosítva a félrevezetett nép s meg lett volna győzve és nyugtatva a tekintetben is, hogy ösmerve a szegény szőlősgazdáknak mai nehéz helyzetét, senkinek az egy
