Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-05-26 / 37. szám

Hatvanadik évfolyam. 37. szám. Sátoraljaújhely, 1929 május 26. Megjelenik hetenként kétszer szerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház XI. udv) Zemplén ElSBzetéet ár: Negyedévre . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: §j négyzetcentiméterenként. HyUttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefttn: M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. saám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. nám. ugyanis a behozatal értéke 34.3 millió pengővel volt kisebb, ellenben a kivitel 1'4 millió pengővel volt nagyobb, mint az 1928. év első három hónapjában. Úgy, hogy a külkereskedelem passzívuma a folyó esztendő első évne­gyedében 35.7 millió pengővel volt kisebb, mint a múlt esztendő első évnegyedének a passzívuma volt. A külke­reskedelmi mérlegnek ez a ja­vulása hónapról-hónapra mind nagyobb. Március havában a behozatal 11.2 millió pengő- nyi csökkenésével szemben kivitelünk 6.4 millió pengővel növekedett, még pedig a cu­kor kivitele majdnem 4 mil­lió, az állatok kivitele főleg a sertésexport növekedése folytán 2 millió pengővel, a borkivitel 1 millió pengővel emelkedett. De örvendetes növekedést mutat a búza, a a leölt baromfi, a tojás és a burgonya kivitele is, ami azt bizonyítja, hogy a magyar föld termékei végre mégis csak megtalálják az utat a külföldi piacokra. A behozatal csökkenése pedig azt igazolja, hogy a magyar ipar nagyszerű fejlődése egyre fölöslegesebbé teszi a külföldi gyártmányok behozatalát. így a külföldi szövetek behozatala március havában 4'3 millió pengővel, a gépek és készülékek beho­zatala pedig 2 millió pengő­vel csökkent. Ellenben növe­kedett a nyerspamut, a se­lyemfonalak és nyers bőr be­hozatala, tehát csupa olyan cikké, amely arra szolgál, hogy a magyar ipar azokat feldolgozza és ezzel magyar munkáskéznek juttasson ke­nyeret. Kétségbeesésre, csügge- désre tehát nincsen ok. Ha ilyen mértékben halad a kül­kereskedelmi passzívum csök­kenése, úgy arra lehet számí­tani, hogy a múlt esztendei nagy hiány az év végén 140 millióval fog megenyhülni, vagyis több mint a múlt évi passzívum egyharmadával. Ez a nagy eredmény legfényesebb bizonyítéka annak, hogy mi­lyen helyes az a gazdaságpo­litika, amely a magyar ipar termőképpességének fokozá­sával mindjobban kiszorítja a külföldi árut. De másrészt azt is igazolja, hogy a magyar mezőgazdaság nagy értékesí­tési nehézségei is termékeink kivitelének céltudatos fokozá­sával hovatovább enyhülni fognak és a gazdák sorsa eb­ben az országban hamarosan meg fog javulni. A magyar nép kitartó munkája végül is meg­hozza a maga gyömölcsét. A viharfelhők már oszladoznak, már dereng a hajnal. Hiszek egy istenben, bíszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltá tnadásában Ámen Már dereng a hajnal Gazdasági életünk legna­gyobb veszedelme a külkeres­kedelmi forgalom kedvezőtlen alakulása. Esztendők óta az ország többet fizetett a kül­földnek a behozott árukért, mint amennyit a külföld ne­künk fizetett az oda kivitt magyar áruk fejében. Az a többlet, amennyivel mi többet fizetünk a külföldnek, mint amennyit tőle kapunk, az úgynevezett külkereskedelmi passzívum. Nyilvánvaló, hogy ennek a passzívumnak évről- évre történt megismétlődése országunk nagymérvű eladó­sodására vezet. Innen van az, hogy politikusok, gazda­sági szakférfiak, bankárok, gazdák, iparosok és kereske­dők nemzeti szerencsétlensé­get látnak a külkereskedelmi passzívum folytonos növeke­désében, úgy hogy ez a sú­lyos kérdés a közgazdasági élet és a gazdaságpolitika ten­gelyévé vált. A politikusok és közgazdászok azon törik a fejüket, hogy miként lehetne ezt a nagy passzívumot csök­kenteni egyrészt a behozatal leszállításával, másrészt a ki­vitel fokozásával. A kormánynak is a leg­nagyobb gondot okozza, hogy miként lehetne állami segít­séggel, hitellel, olcsó szállítási tarifákkal a magyar termékek exportját a külföldre elősegí­teni. E cél érdekében állami hozzájárulással egy mezőgaz­dasági és egy ipari kivitelfej­lesztő intézetet létesitett, amely két intézet működését máris megkezdte. Persze a behoza­talt kormányparanccsal letil­tani, de sőt mérsékelni sem lehet. Magának a polgárság­nak, az ország egész lakos ságának becsületbeli köteles­sége, hogy lehetőleg tartóz­kodjék a külföldi portéka vá­sárlásától és hogy a magyar föld termékével, a magyar munkáskéz készítményével lás­sa el a maga szükségleteit. Mert hiába sikerülne a magyar kivitelt növelni, ha a másik oldalon a magyar közönség a külföldi áruk nagymérvű vásárlásával a behozatalt is egyre szaporítaná. A külke­reskedelmi mérleg megjavítá­sához feltétlenül szükséges, hogy az ország lakossága lehetőleg csak magyar, hazai árut vásároljon. Ha ez meg­valósulna, úgy a külföldről csak a nélkülözhetetlen nyers­anyag kerülne hozzánk, a melyet a magyar munkás dol­goz fel és amely munkának gyümölcsét maga az ország és benne a gazda is élvezné á mezőgazdasági termékek fo­gyasztásának emelkedésében. A múlt esztendőben a külke­reskedelem veszedelmes pasz- szivuma megdöbbentő mérve­ket öltött és minden napra egy millió pengő volt a hiány, amellyel a behozatal a kivi­telt meghaladta. Kislelkü pró­féták akadtak, akik ebből az ország gazdasági pusztulását jósolták meg. A pártpolitikai szenvedély nagy buzgalom­mal vetette reá magát erre a külkereskedelmi passzívumra, amelynek állandó kiszinezésé- vel fegyvert kovácsolt a kor­mány gazdaságpolitikája ellen, holott nyilvánvaló volt, hogy kivitelünk csökkenését főleg a szomszédos államok ellen­séges indulatu elzárkózási po­litikája okozta. Valamennyi európai állam a saját mező- gazdasági termelését mester­séges eszközökkel akarja odá­ig szaporítani, hogy ne legyen rászorulva élelmiszer behoza­talra. Ezt az úgynevezett ön­ellátási politikáját a külföld­nek a magyar kormány ter­mészetesen nem tudja meg­változtatni. És ebben rejlik a magyar termékek kivitelének legnagyobb nehézsége. De amily szomorú és ve­szedelmes általában a külke­reskedelem nagy passzívuma, ugyanolyan fontos és örven­detes, ha ezt a nagy hiányt csökkentettünk sikerül. Ennek a nagy jelentőségű fordulatnak az előjelei mutat­koznak most külkereskedel­münk ezidei kedvező alaku­lásában. A statisztikai hivatal kimutatásai szerint a folyó esztendő első negyedében Olyan egyének tollából, akiknek szőlőkölcsön ügye tárgyi alap hiá­nya vagy egyéb fenforgó gátló és föltétlenül tisztázást igénylő körül­ményeknél fogva mindezídeig nem volt érdemben elintézhető, vagy akik részére akár vagyoni hely­zetükből, akár szőlőjük állapotából folyólag nem volt a kölcsön maxi muma folyósítható, sorozatos tá­madások kezdenek napvilágot látni mostanában a fővárosi lapokban a Tokajhegyaljai Kormánybiztosság ellen, súlyos tájékozatlanságból eredő invektivákkal illetvén ezek ma már nemcsak a kormánybiztos- főispánt, hanem a kormánybiztosi hivatal személyzetét is és minden­kit, akinek bármi néven nevezhető | köze. is van a segélyakció lebo­nyolításához. A kormáhybiztosság közérdek és a közönség felvilágosítása szem­pontjából az ezelőtt mintegy két héttel névtelenül megjelent támadó cikkre — az olyanok, akik vélt egyéni sérelmüktől fütve intéznek helytelen következtetéseken alapuló támadásokat, azt rendszerint név­telenül teszik — lapunk május 19-iki számában válaszolt és szinte érdemén felül becsülve a panaszos cikket, a legnagyobb tárgyilagos­sággal kiemelte mindazon szem­pontokat, melyek föltárásával az egyéni animozitástól vezetett cikk­író téves adatait kellő világításba helyezte. 3Bgr3ree @zám éret lO Allér, Egyéni atoiók nem irányíthatják működésében a Tokajhegyaljai Kormánybiztosságot

Next

/
Oldalképek
Tartalom