Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-05-26 / 37. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1929 május 26. ros ember DORCO cipőt uesi q nyárra '"ifiért nagy az értéke és kicsi az. ára. JDorco vátdiegju rá van verve a talpára. Mi erre nem. _ügu&l natfif leszen a kára . A kormánybizlosság ezen előzékeny magatartása azonban nem járt a kívánatos eredménnyel, mert a támadások azóta megismétlődtek és ma már attól lehet tartani, hogy untalan folytatódni fognak, ha a kormánybiztosság nem siet minden igénylést — akár indokolt és jogosult ez, akár nem, legalább is 100%-ban kielégíteni. Mi azonban, az előzményekből vonva le ezen következtetésünket, egészen biztosak vagyunk afelől, hogy Tokajhegyalja komoly ité- lőképességü és józan megfontolással biró közönsége nem azonosítja magát ezekkel a komolytalan okvetetlenkedésekkef és kellő értékükre szállítja le azokat a mi alappal sem biró támadásokat, melyeknek egyik-másik fővárosi lap anélkül ad helyet, hogy előzetesen meggyőződött volna a panasz alaposságáról. A Hegyalja közönségének jól kell tudnia, hogy Széli József főispán hosszú időn át, — mert a kormány nem honorálhatta teljes egészében a Tokajhegyalja rekonstrukciójára vonatkozó tervezetét — elhárította magától a kormánybiztosi megbízatást s csak akkor vállalta, mikor a Tokajhegyalja érdekeltségei erre nem is egy alkalommal küldöttségileg is felkérték, mikor akciót indítottak a hegyközségek, hogy a kormány- biztosi tisztség elvállalására őt szinte rábírják. Jól emlékezünk súlyos egyének ajkáról a Hegyalja közönsége nevében elhangzott olyan kijelentésekre, hogy a Tokajhegyalja jobb jövőjét egyedül Széli József főispán kezébe letéve látják biztosítottnak s kér esve-keresték az alkalmat, hogy a főispánt a Tokajhegyalja ügyében a legmesszebbmenő bizalmukról biztosítsák. Épen ezért nem hisszük, hogy a jobb jövő lehetőségeit józanul mérlegelni tudó tokajhajhegyaljai közönség, amely azzal is tisztában van, hogy a kölcsönakció csak egyik etappja a Hegyalja talpraálli- tásának, a legmesszebbmenően el nem ítéli az ízléstelen egyéni akciókat s nem várja azt a kormány- biztostól, hogy a vélt és alapnél küli sérelmeiket hánytorgató és magukat meggyőzni amugysem ] engedő gáncsoskodókkal unos-un- I tálán hírlapi polémiát folytasson, j A Tokajhegyalja közönsége bi- j zonyára nem engedi magát megtéveszteni ezektől a disszonáns hangoktól és jól tudja azt, hogy a kormánybiztos-főispánt az akció önzetlen lebonyolításában — hiszen a kormánybiztosi megbízatás reá nézve különben is nagy elfoglaltsága mellett csak rengeteg munkát és fáradságot jelent — a közönség érdekén kívül semmiféle egyéb tekintetek nem vezetik s a rendelkezésére bocsátott ösz- szeget azon helyekre juttatja, ahol az célját a megszabott elvekhez képest szolgálhatja és szolgálni fogja. A legutóbbi panaszos levél írója, oly értelmű kijelentést tett, hogy ő az egész kölcsönakciót két hét alatt lebonyolítaná. Igen, lehetséges volna a legrövidebb idő alatt is egy kocsiderékba rakni a 2,200.000 pengőt és szétszórni a Hegyalján. Azok, akik épen olyan könnyelműek a kijelentéseikben mint felületesek panaszos cikkeik adatainak felsorolásában szemelő! tévesztik azt, hogy a Tokajhegyalja érdeke és jövője sokkal magasabb szempont, semhogy azt türelmetlen egyéni, önző és teljességgel jogosulatlan érdekek kielégitése irányíthatná. De semmi esetre sem befolyásolhatják az ilyen egyéni akciók további működésűkben sem a bizottságokat, sem a kormánybiztosságot és a vélt sérelmeknek a nagy nyilvánosság előtt való felhánytorgatása semmi esetre sem bírhatja más eljárásra az ügyeket az igazságosság, méltányosság és jogszerűség elveinek szigorú alkalmazásával intéző tényezőket. Végezetül — módunkban állott a Központi Bizottság egyik előkelő tagjával beszélgetést folytatni« aki aképen informált bennünket, hogy a bizottság minden ülésén a miniszteri rendelet határai között a legnagyobb jóindulattal intézi el a kölcsönkérvényeket, minden igénylőnek — a jogosság és méltányosság határain belül, a legnagyobb összeget kívánja juttatni s e törekvésében legelső támogatója a bizottságnak az elnöklő kormánybiztos, aki adminisztrációs téren is, lehetőség szerint, figyelembe veszi a bizottság előterjesztéseit. Kivándorlási bűnügy ^tárgyalása Sátoraljaújhelyen Az elsőrendű vádlottat 78 rendbeli csalás és sikkasztással is vádolják A budapesti törvényszék Szemák- tanácsa szerdán kezdte meg a kivándorlásra csábítás, sikkasztás és 78 rendbeli csalással vádolt ifj- Wolf György pestszentlőrinci lakos és a kétrendbeli bünsegédséggel vádolt Walleshausen Sándor és Jankovics Lőrinc hajóstársasági alkalmazottak büntetőügyét. A vádlottak tagadták a terhűkre rótt bűncselekményeket. Az elsőrendű vádlott előadta, hogy a sárospataki és hercegkutiak fordultak hozzá, hogy intézze el kivándorlási útlevelüket s e tevékenysége sürgetésekből állott. A felek az utazási költséget adták neki. Tagadja azt, hogy Sárospatak és környékén a hajózási társaság iveit osztotta ki. A szerinte felülvizsgált Útmutatót 2500 példányben akarta terjeszteni. Ennek költségeire fogadott fel kauciós alkalmazottakat s azt állítja, hogy ezek tudtak arról, hogy mibe fekteti be a kauciójukat. A szerdai főtárgyalás a terjedelmes vádiratok és a vádlottak kihallgatásával ért véget. Péntekre a sárospataki tanuk lettek beidézve. A tanuk valamennyien 1—1 millió koronát adtak át a vádlottnak, hogy útlevelüket megszerezze, vagy előmozdítsa, de útleveleiket nem kapták meg. A tanuk egy része azt vallotta, hogy az útlevél beszerzésére és nem sürgetésére adott pénzt. Voltak olyanok is, akik soha nem is látták a hajózási irodát, ahol a kivándorláshoz szükséges útlevél váltásához az első lépést, a kérdőív kitöltését kellett volna megtenni. Ha postán küldték be pénzt akkor is mindent elintézett, illetve el nem intézett a vádlott, akitől pénzüket sem kapták vissza azok, akik a törvényszék előtt a pénteki nap folyamán ki lettek hallgatva. Tudnak arról is azonban, hogy többek ügyét elintézte. A vádlott megbüntetését nem kívánják. A szombati főtárgyalás során a sárospataki tanuk vallomása közül csupán a Kovács József vallomása említésére méltó, de ez is ingadozó. Wolf ő előtte arra hivatkokozott, hogy összeköttetései révén első transzportra szerez útlevelet. Ha nem ígérte volna 1926 őszére az útlevelet, úgy nem foglalkozott volna tovább a kivándorlással. A hercegkuti tanuk annyiban különböznek a többiektől, hogy ezek egy része kívánja a vádlott megbüntetését. Mathisz Márton azt vallja, hogy Wolf kedvet csinált nekik a kiutazáshoz és a boros pincében tárgyalva Ügynöknek adta ki magát. Kétmilliót adott a vádlottnak s útlevelet nem kapott. Vallomására megesketik. Götti Fülöp vallomásában elmondja, hogy Matisszal közvetlenül a Wolffal történt beszélgetés után hangoztatta, hogy Wolf ügynöknek mondja magát. A kérdőívet nem ő irta alá. Wolf megígérte, hogy az első transzporttal mehetnek Kanadába. Szemük Jenő dr. tanácselnök a tárgyalás folytatását hétfőn d. e. 9 órára tűzte ki. —t. HI I ZE3 3=2 3ST. — A „ftlösök emlékünnepén“ a programtól eltérőleg az istentisztelet a gör. kát. templomban fél 9 órakor, az izraelita templomban pedig fél 11 órakor lesz. — Rokkantak kapják az nccai tagylaUárnsltftil engedélyeket. A meleg idő az uccára hozta a fagylaltárusitó kézikocsikat is. Az árusítók azonban — kormányrendelet folytán — csakis rokkantak lehetnek s igy kizárólag az ő részükre ad a város engedélyt az uccai fagylalt- árusításra. A város polgármestere felhívja a rokkantakat, hogy azok, akik engedélyre igényt tartanak a városházán az 5. számú szobában terjesszék elő ily irányú kérelmüket. AZ ORSZÁGOS HJRÜ RKUSZGAZDAG 0 művésszel, számos idomított fajiéval - legyek a jdavathy-tőzsdében válthatók
