Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-04-21 / 29. szám

Hatvanadik évfolyam. 29. szám. Sátoraljaújhely, 1929 április 21. Megjelenik hátanként kétese* «■érdén óa anombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: flátoraljanjhely (.Vármegyeház U. nd«) I í I i EJ3flsetésl ár: * I Negyedévre. . 2 pengő / CMPT T7VTVTI L/Juírtri>Jui\ _~i. POLITIKAI HÍRLAP ■ ______ Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. as&m. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. lúm. Hiszek egy „Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen Pusztuló magyarod Valahányszor siránkozó pa­naszt hallunk arról, hogy mennyi gazdasági bajjal, ne­hézséggel kell küzdenie a magyar közönségnek, mindig feltámad bennünk az az érzés, hogy Isten ellen való vétség ez a túlzott panaszkodás. Mert jól tudjuk, hogy a trianoni szerződés módfelett megnehe­zítette a nemzet minden réte­gének életét, de mi a mi szen­vedésünk azokhoz a megpró­báltatásokhoz képest, ame­lyeknek magyar testvéreink ki vannak szolgáltatva az elcsatolt területen. Ott könyörtelenül pusztítják a magyarságot és rendszeresen, szálanként tép- desik ki a magyarság gyöke­reit. Ott nincs szabad lélek- zetvétele a magyarnak és mind erkölcsi és szellemi, mind pedig gazdasági javait kímé­letlenül és szemérmetlenül pusztítja az ellenséges idegen hatalom. Hogyha tehát szen­vedésről beszélünk, akkor vessünk egy pillantást azokra a borzalmakra, amelyek a ha­táron túl mennek végbe, mert ott láthatunk oly fájdalmat, amely a vesét hasítja és a kétségbeeséssel határos. Lélekháboritó az a szomorú sors, amely a nemzetközi biztosítékok ellenére a magyar véreink osztályrészéül jutott. A győztes hatalmak jóvoltá­ból, tájékozatlan kapkodásuk és vak tudatlanságuk folytán Magyarország kétharmad része és negyedfélmilliónyi magyar lakosság jutott népszavazás nélkül a szomszédos államok birtokába. A mondvacsinált uj hatalmasságok azonban zsebre vágván az ölükbe hullajtott kincses javakat, a vállalt kő telezettségekről nem vesznek tudomást. Vállalták, hogy egyenlő elbánásban fogják részesíteni az uralmuk alá jut­tatott kisebbségeket s vállalták, hogy sem faji, sem nyelvi, sem kulturális, sem gazdasági fejlődésükben nem fogják há­borítani őket. Ezzel szemben a valóság az, hogy válogatott eszközökkel zaklatják és ül­dözik a kisebbségeket s a terror ■ fegyverével fojtják el és teszik lehetetlenné az ős­lakosság minden nemzeti élet- nyilvánulását. Az uj hatalmas­ságok törekvése brutális erő­szakkal a kisebbségek elnem- zetlenitésére törekszik. A de­mokrácia, amellyel fennen hivalkodnak, csak hazug máz, amellyel az önkény kendőzi magát, mert a valóságban lábbal tiporják a legelemibb demokratikus jogokat. Nincs polgári és politikai jogegyen­lőség. A magyar intézeteket sorra bezárják és szinmagyar szülők gyermekeit idegen nyelvű iskolákba kényszerítik. A magyar egyházakat meg­fosztják erőíorrásaiktól és gaz­dasági téren is oly politikát követnek, amely a magyarság gazdasági erejének, mezőgaz daságnak, iparnak és keres­kedelemnek elgyöngitését és rendszeres elpusztítását tűzte ki céljául. íme a szörnyű kép, amely az elcsatolt területről mered felénk. A magyarság küzd, harcol és viaskodik ember- feletti erővel, nemzeti létéért és segítséget nem vár és netn remél mástól, csak szabad magyar testvéreitől és az örök igazságtól, mert végre nem bizhat másban, mint a szabad Magyarország segítségében és az örök igazság végső diada Iában. A magyar kormány me­morandumot intézett a Nem­zetek Szövetségéhez feltárva újólag részletesen és kimerí­tően mindazokat a sérelmeket, amelyek a magyar kisebbsé­gek életfeltételeit fenyegetik. A kormány memoranduma a legintezivebb okfejtéssel, erő­vel és határozottsággal száll sikra a magyar kisebbségek­nek a békeszerződésben biz­tosított minimális jogaiért. A trianoni szerződés a Nemze­tek Szövetségének védelme alá helyezte a kisebbségek jogait és a Nemzetek Szövet­sége ezt a védelmet ünne­plésen magára vállalta. Itt az ideje valóban, hogy tiz év elteltével a világháború lezaj­lása után a Népszövetség ha­talmas testületé végre meg­emberelje magát és tudatára ébredve nagyszerű hivatásá­nak, segítségére siessen az uj halmasságoktól fojtogatott, nemzeti kisebbségeknek. A Nemzetek Szövetsége a saját tekintélyét ássa alá, ha eb beli hivatása betöltésében to­vábbra is ingadozó, ameri kázó taktikát követ. És az európai békét veszélyezteti, ha a kisebbségeket továbbra is a kétségbeesett önsegélyre utalja. il városrendezés kérdése A Ronyva szabályozás és csatornázás kérdéséről és a város-szabályózási terv és munkálatok előkészíté­sének időszerűségéről. Kérészy Oyula ny városi főmérnök cikksorozatának folytatása. Legutóbbi cikkemben igyekeztem városunk fejlesztésének lehetősé­geit és helyes irányait ismertetni s mint legreálisabb lehetőségről az üdülők és nyugdíjasok váro­sának előkészitéséről szóltam, a melynek érdekében a közegész­ségügyi követelmények legmesz- szebb menő kielégítését s első sorban az általános csatornázás végrehajtását jeleztem szükséges­nek. Ennek további megindoklá- sát feleslegesnek tartom, ellenben szükségesnek tartom az időszerű­ség kérdésével foglalkozni. Hazánk szétdarabolása lehetet­lenné tette a Ronyva szabályozás­nak azon terv szerinti kivitelét, mely annak idején az én város- fejlesztő intenciómnak megfelelően készült és a volt vasúti műhelyek (gyártelep) felső végénél a vasut- testen áthaladó s innen uj vona- lozással tervezett uj meder építé­sével a város terjeszkedésére na­gyobb területet biztosított volna. A mai szerencsétlen helyzetünkben kénytelenek vagyunk a város egész belterületén keresztül a mostani tényleges főmeder nyo­mán haladva a medernek és töl­téseknek megfelelő kiépítésével az árvíz elleni védelmet biztosítani. Ha városunk fejlesztésével addig a — mindnyájunk által óhajtott és remélt — de előre meg nem ha­tározható időig várni nem akarunk» amíg igazságtalanul elvett terü­leteinket visszaKapjuk, akkor a Ronyva szabályozást az adott helyzetnek megfelelően végre kell hajtanunk. Nem foglalkozom most azzal, hogy mennyivel kevesebb előnyt és biztonságot nyújt az újabb tervezet mint a régi, mert most, sajnos, ezen úgy sem változtat hatunk. De figyelmeztetem a vá­ros közönségét arra, hogy ha az előzőkben jelzett célirányos mü kődás érdekében elsősorban szük­séges általános csatornázást és járdázást idejében, gazdaságosan és helyesen akarjuk foganatosítani, akkor a csatornázási terveket az adott helyzetnek megfelelően új­ból és pedig legsürgősebben át kell dolgozni s a csatornázást a járdázás előtt foganatosítani, ügy a csatornázás, mint a járdázás helyes, a városfejlesztés igényeinek megfelelő és gazdaságos kivitele érdekében szükséges a városren­dezési terv előzetes elkészítése Ez leghelyesebben nyílt pályázat utján történhetik. A városrendezés előkészítésére a mai helyzet sok előnyt nyújthat, mert ma sok erre szükséges terület könnyebben és olcsóbban megsze­rezhető, mint az óhajtott helyzetvál­tozás bekövetkezte után. Tehát a a helyes program volna: város rendezés, Ronyvaszabályozás, csa­tornázás, járdázás. Egyéb fontos kérdések, mint a forgalom szabá- bályozása, vágóhíd építése stb. a városrendezés keretében volna csak helyesen megoldható. Ha ilyen nagy fontosságú és költséges feladatok megoldása előtt állunk és nehéz anyagi helyzetün­ket figyelembe vesszük, nem mu­laszthatom el, hogy újból ne hangsúlyozzam a programszerű működés s minden egyes mozza­natnál a tervek részletes s leg­jobban átgondolt kidolgozásának szükséges voltát, mert az eddigi nagyobb építkezéseknél saját ká­runkon eléggé tapasztaltuk, hogy mennyi meglepetés és kár érhet bennünket. A jelzett programszerű munkáknál pedig még nagyobb hibák s több kár származhatni abból, ha a leggondosabb előké­szítés nélkül kezdenénk a foga­natosításhoz. Különösen megen­gedhetetlennek tartanám egy ilyen hegyvidéki és szabálytalanul épült városban, mint Sátoraljaújhely, jól kidolgozott városrendezési terv nélkül menni bele a járdázási munkálatok megkezdésébe. Leg­feljebb csak sürgős szükségből

Next

/
Oldalképek
Tartalom