Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-07-08 / 51. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1928 julius 8 doskodjunk a gazdasági cselédek öregségi ellátásáról. Azt hiszem, ebben egyetértenek velem gazdatársaim is. De éppen azért, hogy ennek megvalósítása mielőbb lehetővé váljék szükséges, hogy a magyar mezőgazdaságot előbb megmentsük és hogy részletkérdésekben is biztosítsuk konszolidációját. Hogy milyen eszközökkel lehetne a magyar mezőgazdaság helyzetén javítani, azt már Szte- rényi Öméltósága és Somssich gróf ur bőségesen kifejtették úgy, hogy erre nem fogok kiterjeszkedni. Különösen szükségesnek tartanám azonban arra hívni fel az igen t. Felsőház figyelmét, hogy a gazdasági szakoktatás és a gazdasági szakintézetek kellő fejlesztésére nagyobb gondot kell fordítani, továbbá, hogy a termelésnek a világpiacok követeléseihez való alkalmazkodását és az értékesítési lehetőségek megteremtését nagyobb súllyal kell megszervezni. A mütrágyaipar tudományos ala pon széles bázisra fektetett fejlesztését, különösen a kis ember szükségleteinek figyelembevétele mellett s a szállítási költségek csökkentését szükségesnek tartanám. — Ugyanide tartozik a tőzeg kiaknázása is, ezzel a nagyfontosságu kérdéssel tavaly már részletesen foglalkoztam és felhívtam rá az igen t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmét. Még csak néhány erdőgazda sági, szőlő- és borgazdasági kérdéssel kívánok foglalkozni. Tavaly már voltam bátor felhívni az igen t kormány figyelmét az erdészeti szakoktatás és az erdőgazdasági tudomány intézetek hiányosságára. Nagy sajnálattal tapasztalom, hogy ha megnyilatkozott is itt-ott a jóindulat, de lényeges és gyökeres változás nem áll fenn. Nem kívánom megint ismételni tavaly már részletesen előadott panaszaimat, de kérem a földmivelésügyi miniszter urat, adjon nekem alkalmat arra, hogy ezeket a kérdéseket teljes nyilvánosággal feltárhassam. Csak egy dologra akarok kitérni és ez az erdészeti főiskola sajátságos pozíciója, melynek rendezését sürgősen kívánom. Tudvalévőig nem minden iskola tartozik a kultuszminiszter ur fennhatósága alá, de egész sajátságos dolog, hogy épen az erdészeti főiskola a pénzügyminiszter fennhatósága alá tartozik. Ez a beosztás, a gazdasági szakoktatásnak ez a bifurkációja, nem lehet üdvös. Normális megoldásnak csak azt tartanám ha minden mezőgazdasági és gazdasági vonatkozású iskola egyedül csak a földmivelésügyi miniszter ur fennhatósága alá kerülne. A legkevésbé tudom azonban helyeselni azt, hogy a pénzügyminiszter fennhatósága alatt is álljon, mert elég érthető dolog, hogy a pénzügy miniszter urat az erdőgazdasági kérdések nem annyira érdeklik, így azután nem is kell csodálkozni azon, hogy amidőn a kultuszminiszter az alája rendelt iskolákat a legbőkezűbben látja el, a pénzügyminiszter fennhatósága alá tartozó erdészeti főiskola mostohán kezeltetik. Kifejezésre jut ez pl. abban is, hogy a külföldi egyetemek látogatását biztosító ösztöndíjakból az erdészeti főiskolát egyáltalában nem részesítik. Kérem tehát az igen t. földmivelésügyi miniszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy az erdészeti főiskola mielőbb a földmivelésügyi miniszter ur kezébe adassék és ily módon biztositassék az erdészeti főiskola további fejlesztése, amit e nagy múltú iskola megérdemel. A szakkörök állandóan rámutatnak az erdészeti alaptörvény hiányosságára, amelyet itt kifejteni túllépne az itteni tárgyalási kereten, azonban meg kell állapítanom, hogy a magyar erdőgazdaság érdekei megkívánják, hogy az uj gazdasági alaptörvény mielőbb lásson napvilágot és ez által a magán-, községi- és úrbéri erdők kezelése az utolsó évtizedek tapasztalatai szerint legyen kellő módon rendezve. Röviden még figyelmébe ajánlom az igen t. kormánynak a Máv. tarifapolitikáját is, amelynek következtében az utódállamokból befutó faanyag olcsóbban jut be a főfogyasztó Budapestre, mint pl a perifériákon lakó magyar birtokosok fája. De különösen nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy a tarifa egységesítését az egész ország területére érjük el, ami az igen drágító hatású tört tarifák megszüntetését jelentené. Igen ajánlom az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur őnagy- méltóságának figyelmébe ezt a kérdést. Kénytelen vagyok az általunk importált faanyagok kérdésével kissé részletesebben foglalkozni és az ebből levonandó gazdasági következményekre az igen t. Felsőház figyelmét felhívni. Magyar ország az 1927 évben összesen 116,369.000 pengő értékű faanyagot hozott be, amely importból az exportált áru értéke már levonásba hozatott. Nem akarom az egyes tételeket részletezni, de ez külkereskedelmi mérlegünk leg- terhesebb tételeinek egyike, amely a trianoni béke tarthatatlanságát illusztrálja ugyan, de gondolkodásra is hogy késztessen bennünket, nem lehetne e segíteni ezen. Látjuk, hogy faimportunk az utóbbi években, tehát az 1926. évi importtal szemben 25%-al gyarapodott. Fel kell tennem a kérdést, hogy időszerű és gazdaságilag indokolt e hogy a kormányzat ép most emelte fel olyan magasra a vágásfordulókat és hogy most minden áron és ugrásszerűen forszírozzák a faállomány lyen módon való tőkeemelését és tartalékolását, ami persze csakis faimportunk megnövekedése árán lehetséges. De van a kérdésnek még egy másik oldala is és ez az, hogy fel kellene vetni a kérdést, nem szükséges-e kereskedelmi mérlegünk javítása és hazai fatermelésünk érdekében, hogy a külföldi fát vámmal sújtsuk. Előre bocsátom, hogy ezt addig akarom vitatni, mig a középeurópai általános gazdasági helyzet a jelenlegi számtalan vámharcok között tengődik. Látjuk a nagymennyiségű és óriási értékű faanyagot és ha mi, kereskedelmi mérle günket komolyan akarjuk megjavítani, akkor szakítani kell az eddigi gyakorlattal. Mi nagyon érthető okokból minden áron keressük a gazdasági egyezséget, de ennek meg is fizetjük az árát. Mi fizetjük a trianoni békében vállalt reparációt, fizetjük a külföldi kölcsönöknek kamatait és törlesztéseit, adózunk a külföldnek behozatali többletünk értékével. Ha ezen az utón igy tovább haladunk, egy néháuy év múlva tapasztaljuk, hogy pénzünk elfogyott, viszont fennállanak külföldi tartozásaink és egy csomó kötelezettségünk. Ezt az állapotot tartósan nem lehet fenntartani, ha nem sürgősen meg kell változtatni. Mi megélünk, megélhetünk külföldi selyem, szövet, bársony, csipke kesztyű, selyemharisnya, illatszer, szőrme, toll, kalap, ékszer, pezsgő, likőr, külföldi hús- neműek és kaliforniai gyümölcs nélkül is, mi ezeket pótolhatjuk. (Úgy van ! Úgy van 1) elsősorban is takarékossággal, de pótolhatjuk hazai termeléssel és készitmény- nyel (Úgy van 1 Úgy van I) még akkor is, ha egyelőre nem olyan kifogástalan az áru, mint a külföldi. Véleményem szerint 100%-os értékvámmal kellene sújtani a külföldi luxus cikkeket és ínyenc árut, de nem szabad indokolatlanul megnehezíteni a mezőgaz daság, az ipar és a néptáplálkozás segédeszközeinek behozatalát. Igen érdekes az, hogy a csehek és az osztrákok iparszükségletük dacára óriási gabonavámokat és még horribilisabb liszt- és borvámokat léptettek életbe, nem törődvén avval, hogy a néptáplálkozást ezekkel a gabonavámok kai megdrágítják. De elérték ennek tervszerű keresztülvitelével azt, hogy importjuk nagymértékben csökkent, viszont agrártermelésük épen úgy emelkedett. Nekünk tanulnunk kell tőlők és szakítanunk kell a fanemüek vámmen- lességével. Vámoljuk el az import fát és revideáljuk kereskedelmi szerződésünket. Ha mi 20% os importvámot fogunk a tűzifára, faszénre és faragott fára kivetni, akkor csökkenni fog annak importja, a vámvédelem fokozottabb belföldi termelést fog eredményezni, de x én titkom. ELI DA SHAMPOO J még mindég ma úgynevezett nem export céljaira i dékfát részint részint tüzelőany hatjuk. Ez eg] tatná a magyar magyar erdőnev az erdőgazdák gyobb bevételű szívesebben és ben fogják felk; velést még ott értékes és silány sági ingatlanok A gömbölyűié tessé kellene ti talpfát, a szőlők fát. A vasúti talj sával nem voln tani a vasút ü: meg lesz ennek még az a nagy és fontos következménye is, hogy az alárendelt és olcsóbb fanemüek, mint pl. a rőzsefa, a forgács és gyökérfa és a tuskó nem fognak elrothadni az erdőben, mint most, hanem fölhasználják majd őket, ahogy felhasználják Csehországban, Németországban és mindenütt a világon. Egyedül Csonka-Magyarország az, ahol ezek az értékes anyagok elrothadnak, viszont a mi közönségünk csak importált, prima hasábfával kíván fűteni és tüzelni, holott tudjuk, hogy ez a tüzelés legdrágább módja. Azonkívül emelkednék ilyeu módon belföldi szén- és tőzegtermelésünk is. Nekünk utóvégre inkább kellene hazai szénnel fűteni, mint importált hasábfával. Itt felvetem azt a kérdést, hogy ha lehetséges az, hogy a sokkal gazdagabb Rajnavidéken és Belgiumban egymás mellett látjuk a barnaszénbányákat és mellettük sorba ott füstölögnek a brikettgyárak, látjuk, hogy kastélyban és lakásban egyaránt fütenek a tojás, vagy téglaformában alakított brikettel ahhoz való kályhákban, miért épen Csonka-Magyarországon kell prima, import hasábfával fűteni és be kell szüntetni a borsodi szénbányákat csak azért, (Úgy van 1 Úgy van!) mert mi ezzel nem akarunk foglalkozni és inkább drágább, importált luxustüzelést akarunk alkalmazni. Még magasabb, egészen 25%-ig terjedő vámmal kell sújtani a fűrészelt áru behozatalát, amely fabehozatalunk 50%-át teszi ki, viszont vámmentesnek kell nyilvánítanunk a gömbölyű fát, mert azáltal, hogy a magas értékű fűrészelt faanyagot nem fogják importálni, hanem helyette behozzuk az olcsóbb, nyers gömbölyű fát, a fürészelés munkadija és a fűrészelt fa több értéke meg fog maradni az országban és hazai munkásokat fogunk tudni foglalkoztatni. A fürészelésnél előálló anyaggal elláthatjuk belföldi építkezési szükségletünket, viszont szőlőkaró és a 1 tessége alátáma csapás által tör lést és kádáripai lamvasutaktól vi séget kellene kil gömbölylifa beh értékes fűrészelt ' a legalacsonyabl gassa politikánk; I Ezekben volta ni külkeresked passzivitásának i j gyógymódjára. 1 i vitást csak akkc ' deni, ha erős al kérdéshez. Áttérve a sző, kodás kérdésére, ! mondanivalóm, 1 Szterényi őrnagy j Somssich gróf ! részletesen fogla j kérdésekkel és r j telten rámutatni ! mert bajokra. F i ban használni i I hogy mint a Tói ! dőltje, ennek hál mácsoljam a k Tokajhegyaljána zetében segitőkez : a most előttünk 1 javaslatban a to I lök felújítására l ! pengőt és a bor 1 ditására 1 8003 beszédem folyar 1 nők ur önagyn 1 dúlva Tokaj heg) ; kezébe fektettem zalommal tettem tén mondokvmoi mert mindnyájai pásztóijuk, hogy teljes megértéss kajhegyalja üg vábbra is szivéh zés.) Legyen szabac a kormány álta kajhegyaljai seg kozólag egy nél tennem. Bizony benyomást nye földmivelésügyi segélyakciót, ug alapon kívánná igen tévesnek é tóm, mert csak és mondhatnám bad fektetni. Ez iehet, mint az időre való befel amelynek kamal az állam fogja kajhegyaljára j; fijiuAu?ocuAyáTfli ÉRETT NY
