Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-07-08 / 51. szám

Ctvenkilencedik évfolyam.

51. szám.

Sátoraljaújhely, 1928. julius 8

Megjelenik‘hetenként kétezer

«■érdén ée szombaton

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I

I

I

Zemplén

i

Előfizetési ár :

Negyedévre

2 pengi

POLITIKAI HÍRLAP

Hirdetések:

2 négyzetcentiméterenként.

NyUttér

. soronként 20 fiMér

Telefon :

M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám.

FŐSZERKESZTŐ:

Báró MAILLOT NÁNDOR

FELELŐS SZERKESZTŐ

Dr. MIZSÁK JÓZSEF

Telefon :

M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám.

Totojheggalját teljes egészében beli támogatni

Arra kell törekednünk, hogy az egész Tokajhegyaljából, mely most fizetőképtelen és adóalanyt sem jelent, teljesen konszolidált, gazdaságilag erős vidéket teremtsünk és az ottani munkásságnak biztositsuk megélhetését.

Báró WALDBOTT KELEMEN felsőházi tag beszéde.

Elmondta a költségvetési vita során a Felsőház junius 20-iki ülésében.

Nagyméltóságu Elnök Ur! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Rövidre kívánom szabni a költség vetési vitához való felszólalásomat annál is inkább, mivel azokat a kérdéseket, amelyekkel bővebben kívántam foglalkozni, előttem felszólalt igen nagytekintélyű felsőházi tagok már behatóan fejtegették és itt elsősorban kiemelem Szterényi őexellenciájának és gróf Somssich László Öméltóságának felszólalásait, amelyeknek tartalmával és szellemével teljesen azonosítom magamat.

Örömmel tapasztaltam a lefolyt vitában, hogy az igen t. Felsőház nagy többsége teljesen átérzi annak igazságát, hogy az egész ország gazdasági élete és fejlődése a legszorosabban egybe van kapcsolva számtalan szállal összes agrárkérdéseinkkel és hogy az ország háztartásának egyensúlya, kereskedelmünk, iparunk, pénz- forgalmunk, sőt kulturális és szociális haladásunk megalapozása nagyrészben függ agrártermelésünktől, amely mindennek alapját képezi, (ügy van! a középen.)

Örömmel üdvözlöm azt az igen megnyugtató jelenséget, hogy a kormány a most előttünk fekvő költségvetésben és a most megjelent beruházási javaslatban a mezőgazdaság előmozdítására nagyobb összegeket vett fel, mint tavaly és különös hálával ismerem el és veszem tudomásul azt, hogy több oly ágra nagyobb összeg, tétel fordittatott, amely ágak sürgős alátámasztását tavalyi felszólalásomban voltam bátor a kormánytól kérni. Azzal azonban legyünk tisztában, hogy ezt csak kezdő lépésnek tekinthetjük, mert különösen agrárjellegű mezőgazdaságunk csak most jut bele a legválságosabb és legsúlyosabb helyzetbe és minden attól fog függni, hogyan fogja ezt a válságot kibírni. Ettől függ nemcsak a gazda sorsa, hanem az ország sorsa is, ettől függ államháztartásunk egyensúlya, kereskedelmünk és iparunk helyzete, de egész társadalmi rendünk is és azt hiszem, hogy ettől fog függni a Bethlen- kormány által a konszolidáció terén oly óriási erőfeszítéssel teljesített munka végeredménye is. (Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen azért csatlakoztam gróf Somssich László urnák a miniszterelnök úrhoz intézett felhívásához, hogy amig nem késő álljon a mezőgazdaság megmentésére irányuló mozgalom élére. És itt még egy kérésem volna a miniszterelnök ur őnagyméltósá- gához és ez a miniszterelnök ur által megpendített Országos Gazdasági Tanács eszméjének megvalósítása.

Ha kifejezetten agrárkérdésekkel foglalkozom is elsősorban, teljes tudatában vagyok annak, hogy az ország csak mint egyformán fejlődő gazdasági egység tud boldogulni és teljesen átérzem annak szükségét, hogy az ország egyes gazdasági ágai közt meg legyen a kellő egyensúly, mert igen szűk látókörről tennék tanúságot, ha egyedül és kizárólag az agrárérdekek érvényesülésében látnám az ország gazdaságának biztosítását. Éppen ennek az egyensúlynak fenntartása érdekében figyelembe keli venni nemzetgazdaságunk alapvető forrásainak viszonylatát is és itt nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság az a terület, amely a legtágabb körben érezteti hatását, amiből következik, hogy ennek leromlása leginkább veszélyezteti az ország gazdasági egyensúlyát és a legnagyobb következményekkel jár. Éppen azért főfeladatunk mindig az fog maradni, hogy a mezőgazdaságra fektessük a fő- sulyt. Hogy a gazdasági egyensúly kellőleg biztosittassék és hogy a kormány az érdekeltséggel való állandó érintkezés folytán kezét mindig nemzetgazdaságunk lüktető pulzusán tarthassa, ezt a célt fogja szolgálni a miniszterelnök ur által oly szerencsésen kontemplált Orsz- Gazdasági Tanács. Ennek megszervezésénél azonban fontos, hogy ez igazán az arra hivatottak legkiválóbbjaiból legyen összeállítva, mert csak akkor várhatunk tőle üdvös működést. Teljesen elhibá- zottnak tartanám ennek megszervezését úgy, mint pl. az elnökletem alatt álló Országos Szőlő és Borgazdasági Tanácsot szervezte meg a törvényhozás, amennyiben ennek a tanácsnak összes tagjait a kormány nevezi ki. Én egy ilyen módon összeállított Orsz. Gazdasági Tanácsot teljesen felesleges ballasztnak tekintenék. Nem kell félni az őszinte véleménynyilvánítástól, ez csak tisztázza a levegőt és uj eszméket nyújt a kormánynak. (Úgy van! jobbfelől.)

Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy példára rámutatnom. Közismert volt a porosz hadsereg nagy fegyelme. A háború alatt hosszabb ideig egy német főparancsnokságnál szolgáltam s ott azt láttam, hogy a hadseregtőpa- .ancsnok abból a célból, hogy a csapatok és a fővezérség között szoros egyetértés és kölcsönös megértés legyen, elrendelte, hogy minden szombaton minden egyes, a fronton lévő zászlóaljból egy fiatalabb tisztet vezényeljenek be a főparancsnokság székhelyére és az ott hivatalos volt vacsorára. Ott azután a fehér asztalnál meg volt engedve azoknak a tiszteknek, akik szét voltak osztva egyformán — a főparancsnok úrtól is jobbra- balra ült egy fiatal csapattiszt —, hogy mindent megmondhassanak, ami szivükön fekszik, elmondhassák tapasztalataikat, panaszaikat és mindent. Másnap azután a vezérkari főnök összefoglalta ezeknek a megnyilatkozásoknak zömét és igy meg volt teremtve a legszorosabb egyetértés és a különös bizalom, ami igen üdvös és hasznos volt. Ilyen szellemben szeretném én az Országos Gazdasági Tanács működését és ennek mielőbbi életrekeltését a legmelegebben üdvözlöm.

Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy az ország legszélesebb rétegeibe belevigyük azt a tudatot és meggyőződést, hogy egyáltalában nincs szó a gazdatársadalom egyoldalú támogatásáról és hogy a mi kimondottan agrárjellegű államunkban minden rétegnek és gazdasági ágazatnak prosperitása attól függ, tudunk-e a magyar rögből aranyat termelni és mennyit és hogy a mezőgazdasági termeléstől várhatjuk legnagyobb tömegben azokat az abszolút értékeket, amelyeket azután a gazdasági élet további és komplikált vonatkozásaiban lehet fruktifikálni. Ha ez a tudat átmegy a közvéleménybe, akkor tisztázódni fognak a fogalmak és sok félreértés meg fog szűnni.

Egy olyan tévedés, amelyre gr. Somssich igen helyesen rámutatott, az agrártársadalomnak olyan helytelen beállítása, mintha az agrártársadalom ellenezné a kormány nagy koncepciójú kulturprogram- jának keresztülvitelét. Igen rossz szolgálatot tesznek azok, akik ilyen helytelen beállítással ellentéteket akarnak teremteni ott, ahol ilyen ellentétek nincsenek. Éppen azért, mert igen fontosnak tartom, hogy ebben a kérdésben az ország tisztán lásson, foglalkoznom kell Gömbös képviselő urnák azzal a téves kritikájával is, amelyben a Felsőházat jónak látta aposztrofálni, midőn kulturális kérdésekkel kapcsolatban politikai antikváriusoknak nevezte a Felsőház tagjait- Ha a képviselő ur talán arra akart volna alludálni, hogy a magyar Országház Felsőházában sok érdemdús életre visszatekintő és egy munkáséletben megőszült férfi foglal helyet, akkor kijelentésével nem kívánok foglalkozni, ezt teljesen rábizom a magyar közvélemény jóizlésére. Ha azonban a képviselő ur arra akart volna alludálni és azt kívánta kifejezni, hogy a Felsőháznak nincs érzéke a magyar kultúra iránt, akkor ez ellen egész határozottan tiltakoznom kell, mert erről egyáltalában nem lehet szó, hiszen aki figyelemmel kisérte az itteni felszóllalásokat, azt látta, hogy a Felsőház — az agráriusokat is beleértve — a legnagyobb megértéssel pártolta a kormány kultúrpolitikáját.

De annak lehetőségét kívánjuk gazdaságilag megalapozni és biztos gazdasági alapokra fektetni még akkor is, ha a keresztülvitel tempója azáltal lassítva lenne, mert a praktikus tapasztalat szerint a kultúra biztos alapját is csak a gazdasági boldogulás nyújthatja.

Itt kívánok rátérni Huszár Károly őnagyméltósága nagyszabású és megkapó beszédének arra a részére, amelyben elénk vetítette az agrárszocializmus veszélyét- Teljesen osztozom az ő aggodalmaiban és a magam részéről is szükségesnek tartom, hogy gon-