Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-02-12 / 12. szám
Ötvenkilencedik évfolyam. 12. szám. Sátoraljaújhely, 1928. február 12. JKvgjalenlk hetenként kétezer Hordán én eeombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I Zemplén I POLITIKAI HÍRLAP fi Elő fizet éal ár: Negyedévre . . 2 pengé Hirdetések: 5 négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »sem Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ssám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy istent örök igazságban, His?ek Magyarország feltámadásában Amen. Dókus Gyula A trianoni huroktól alig kőhajtásnyira fekvő ősi hajlékában, — honnan a toro- nyai és szőllőskei halmokra s a nagy fejedelem szülőfalu jára, Borsira nyílik kilátás ; ahová áthallik a Kassa, Fel- sőzemplén felé tartó cseh vonatok álomháboritó zakatolása — éli a pátriárkák kora felé hajló, tiszteletreméltó, nemes életét C8abacsüdi Dókus Gyula, akire ma szomorú kényszerű ségből úgy nézünk föl, mint a történelmi Zemplénvárme- gye utolsó alispánjára. Az őskorba vesző magyar élet kincses dokumentumait őrző kastélya felé idegen han gokat zugát az északi szél idegen színekbe öltözötten integet át az elrabolt zempléni föld Nagyzemplén utolsó al ispánja felé, kinek nemes egyé nisége a nagy elődökhöz any nyira mindenben méltóan zárta le azt a bizonyára rövid in tervallumot, melyet a trianon sírásók ékeltek a nagyzemp léni alispánok díszes soro zatába. Az isteni rendelés — hála legyen érte — úgy akarja, hogy az oly rég-múlt boldog magyar idők emlékeztetőjéül, ma már alig néhány kortársával, közöttünk éljen még Dókus Gyula, akinek a történelmi Magyarország egykori nagysága, hatalma, dicsősége nem álom, nemcsak alig élt emlék, hanem az élete valósága volt, aki nemcsak egy sülyedő társadalmi réteg maradéka, hanem még életében történelmi alakjává nemesült tényezője a magyar közéletnek. Úgy akarja ezt az isteni rendelés, mert bizonyára leg jobban érzi a csonkavármegyében vele még itt maradottakkal együtt Dókus Gyula, hogy milyen mérhetetlen távolságok választják el a mát a tegnaptól s hogy minél inkább haladtak az évek, minél inkább múlt lett a ma, annál nagyobb a magyar életben az idők, a közszellem, a lelkek, az idők változása. De nem a Dókus Gyula felfogásában, mert az eszmék és ideálok, melyeket félszázados tisztes közéleti múlt, egy dicső történetü vármegyének, egy gyönyörű nemzeti parcellának s egy gazdag hajtású családfának nagy hagyományai érleltek ki bensőjében dús tenyészetűvé, ma is érintetlen tisztaságukban élnek az utolsó nagyzempléni alispán lelkében. Erre vall a vármegyén tett legutolsó látogatása is. Dókus Gyula ma ritkán látott vendége az ősi vármegyeházának, melynek oly hosz- szu időn át volt általános sze rétéitől, közbecsüléstől övezett, mindig jó emlékben tartott alispánja. Mikor átlépi az ősi küszöböt, mintha a boldog idő s a szebb múlt térne vissza tiszteletreméltó alakjával a neki annyira ismerős, ódon falak közé. Leginkább a közügyek szolgálata hozza el még ma is a vármegyeházára, de Bernáth Aladár alispánnál a napokban tett látogatása, túlnőtt minden hivatalos kereten s egyben jelentőssé tette azt a megmozdulást, melyet vármegyénk főispánja a Zemplénvármegyei Muzeum létésitésére a múlt évben kezdeményezett. Mint a Törvényhatóság „alázatos és hü szolgája“ átnyújtotta Bernáth Aladár alispánnak azt az iratát, melyben hosszú éveken át végzett szorgos munkájának eredményét, összegyűjtött múzeumi tárgyait és régiségeit a vármegye Törvényhatóságának ajándékozza és tulajdonába bocsátja. Azok tudják csak ezen elhatározás súlyát és jelentősé- ségét mérlegelni, akik Dókus Gyula hosszú évtizedeken át összegyűjtött múzeumi tárgyainak és régiségeinek gazdag anyagát és ezek ma alig felbecsülhető értékét ismerik. Egy országos viszonylatban is számottevő muzeum nagylelkű ajándékozásával olyan vármegyei intézmény vált egyszerre lehetővé, melynek nemzeti. kulturális, tudományos és társadalmi hatásai elma- radhatatlanok lesznek. Hála érte és mindig tartó tiszteletteljes jó emlékezés a fejedelmi ajándékot nyújtó Dókus Gyulának ! Az ő nemes példaadása bizonyára nem marad hatástalan s virulni fog az az uj intézmény, melyet a csonka vármegye létesít az utolsó nagyzempléni alispán adomá nyával gazdagitottan a történelmi Zemplénvármegye történelmi emlékekben annyira gazdag földjének adományaiból s amely bizonyára egyik hathatós tényezője leend a megmaradt és elszakított Zemplén közötti kapcsolatok ápolásának, az elmaradhatatlan újbóli összeforradás érdekében. Tisztelgünk a nemes lelkű adományozó előtt, amint tiszteleg „alázatos és hü szolgája“ előtt a vármegye közönsége, mely mindenkor örök emlékében tartja azoknak a fiainak emlékezetét, akik mint Dókus Gyula, tartalmas egész életük munkásságát áldozták a közjónak. felhívás Sátoraljaújhely város Közönségéhez! A város képviselőtestülete — hazafias és kegyeletes érzéstől vezéreltetve — úgy határozott, hogy Kossuth Laios newyorki szobrának leleplezésére kiküldi a város meg bízottját és a kiküldetés költségeit a folyó évi költségvetési megtakarításából fogja fedezni. Sajnos azonban az illetékes szaktényezők véleménye szerint a törvényhatóság, mint vagyon felügyeleti hatóság, elvi okokból nem hagyhatja jóvá ezen határozatnak a kiküldetés fedezetére vonatkozó részét. A mai napon megtartott értekezlet agy látja, hogy a város Kossuth Lajos iránt érzett kegyeletét úgy fejezheti csak ki méltóan, ha a newyorki szoborleleplezésen külön kiküldöttel képviselteti magát, de megállapította azt is, hogy Kossuth Lajos szelleméhez méltóbb és közelebb álló, ha a város közönsége közadakozásból teszi lehetővé megbízottjának a szoborleleplezésen való részvételét. Felkérem tehát Sátoraljaújhely város hazafiason érző Közönségét, hogy megbízottjának a megye legnagyobb fia, Kossuth Lajos newyorki szobrának leleplezésén való részvételét tegye lehetővé adakozás utján és e nemes célt szolgáló hozzájárulásait juttassa el a lehető legrövidebb idő alatt dr. Orbán Kálmán polgármester ur kezeihez Ismerve a város közönségének hazafias áldozatkészségét, biztosra veszem, hogy a szükséges összeg 48 óra alatt rendelkezésre fog állani Sátoraljaújhely, 1928. február 9-én, Hazafias üdvözlettel SZÉLL s. k. főispán. — Van áruló! — kezdi az öreg. Igenis van áruló. Virágos gépkocsin hordja őket az ellenfél. Van köztük férfi is, gyerek is. Nagy boldogság az. Qépkocsiról kiabálni, gépkocsin danolászni. Nem is ez a kérdés, hogy most mi van, hanem az, hogy holnap, a választás napján lesz-e áruló ? Ezer esztendeje él ezen a földön a bodrogközi magyar. Árpád apánk vitézei alá nőtt csikó itt a legelőn, szült neki daliát a bodrogközi anya. Ezer éve hull ezen a földön apáink és a mi verejtékünk Volt részünk törökből, tatárból, de még több a vészes árvizekből, éhségből, megpróbáltatásból. Még a bírónak is ritkán volt kenyere. Csíkkal kínálta meg a jó komáját, ha az meglátogatta .. . — Drága apám 1 — mondok — Választ a Bodroghoz Tudósítás a szárcsák és csíkok földjéről . .. Lesz-e áruló ? . . . Még a porszem is felfigyel... Egy öreg Barathy-párti ember megjegyzéseiből. (A Zemplén kiküldött tudósitójától.)
