Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)

1928-01-22 / 6. szám

( tvenkllencedlk évfolyam. '6. szám. Sátoraljaújhely, 1928. január 22. M*(J«ltnlk hetenként kétezer eaerd&n óe »ombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház XI. udv) Zemplén ElSflaetóel ár: Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: g négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 100. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Biám. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni uörök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Bulgária a toborzás ellen Bulgáriát ugyanaz a sors érte a békeszerződések során, mint Magyarországot, azzal a külömbséggel, hogy területéből nem raboltak el akkora dara­bot, mini a mi hazánkból, bár e tekintetben neki is nagy ál­dozatot kellett hoznia kény­szerhelyzetében. ót is sújtotta a jóvátétel és a katonai ren­delkezések époly szigorúan érték, mint hazánkat. Szigo­rúan kontingentálták a had sereg létszámát, amelyet csu­pán toborzás által állíthatnak fel. Azzal semmit sem törőd­tek a békeszerződések készí­tői, hogy a bulgár nép hagyo­mányaival és lelkének össze­tételével épugy nem egyeztet­hető össze a zsoldos hadsereg gondolata, mint a mi népün­kével. Ilyen körülmények között előállott ebben a sokat szen­vedett országban az a helyzet, hogy a hadsereg kötelékébe önkéntesen csak olyan elemek léptek be, amelyeknek meg bizhatósága meg sem közelíti a régi hadsereg szellemét. Ak­koriban az angol toborzási rendszert akarták a békeszer­ződések készítői alkalmazni a legyőzött államokra, azzal a gondolattal, hogy azok lesze­relése ily módon érhető el legkönyebben. A gondolat mö­gött semmi esetre sem lehet felfedezni az illető államok iránti jószándékot, mert ezzel egyedül a győztesek érdekeit kívánták szolgálni, elsősorban olyan államok érdekeit, mint amilyenek úgy Bulgáriát, mint Magyarországot is körülveszik. Rövid pár év után tűnt ki, hogy a békeszerződések ka­tonai rendelkezéseit betűről- betűre nem lehet átvinni a gyakorlatba, mert bármeny­nyire is jó katona a bolgár paraszt, ha általános védköte- lezettség esetén kell fegyverbe állania, épannyira nemtörő­dömséggel kiséri ezt a kérdést abban az esetben, ha a tobor­zási rendszer önkéntes felajánl­kozást kíván tőle s még hozzá esetleg olyan időben, amikor ő mezei munkával van elfog­lalva. Az államok rendje és békessége ilyen körülmények között nehezen tartható fenn olyan államokban, amelyekben egyébként földalatti erők is működnek annak felrobbantá­sáért. Bulgária több rendben pa­naszt tett már illetékes nem­zetközi fórumok előtt a kato­nai rendelkezések miatt s en­nek lett következménye, hogy Briand a minap levelet intézett a nagyköveti értekezlethez, amelyben a régi békeszerző­désekben lefektetett irányelve­ket kívánja fenntartani, nem mintha tagadná a revízió szük­ségességét, de bevallja aggo­dalmát abban a tekintetben, hogyha Bulgáriával szemben engednek a békeszerződések rendelkezéseiből, akkor a többi állam is hasonló re­víziót fog sürgetni. Valóban, nem volt nehéz Briandnak erre a konklúzióra jutni, mert mi nem Bulgária után, hanem vele együtt követeljük a bé­keszerződések ezirányu reví­zió alá vételét, mert az ön­kéntes toborzás nem egyezik meg hagyományainkkal, deleg- kevésbbé sincs összhangban népünk lelkületével. Még abban a tekintetben is sok argumentumot lehelne felhoznunk, hogy pénzügyileg mily borzasztó terhet jelent a j legyőzöttekre, ha a tönkrement : országok felépülő romjaik vé- j delmét és állami rendjüknek nyugalmát olyan sorkatona­sággal kénytelenek biztosita- ! ni, amelyik tulajdonképen el- 1 sősorban nem is a haza vé delmének gondolatát elégíti ki, hanem existenciális bizto­sítékokat nyújt máshol talán kevésbé elhelyezkedni tudó elemek számára. Bethlen a pártegységről B/zros GYORS, gMYHg OOKOliciát HASHAJTÓ« Ha végigtekintünk az európai parlamentek politikai pártjain, Ang­liát kivéve, mindenütt azt konsta­tálhatjuk, hogy tömör, erős több­ség seholsem irányítja és támo­gatja a kormányzatot. Jóformán mindenütt csak pártfrakciók ad hoc egyesülésére és sokszor er­kölcstelen kompromisszumára kell támaszkodnia a parlamentáris kor­mányoknak s ez magával vonja a bizonytalanságot s meghiúsítja messzire kitűzött politikai célok megvalósítását. Az 1918-iki összeomlás után hosszú éveken keresztül mi is ilyen helyzetben lavíroztunk s hol egymást támogató, hol egymást tamadó pártfrakciók tusakodásai­nak közepette egyre-másra buktak meg kormányaink s nemcsak hogy messzi nemzeti célok nem voltak megközelithetök, de még a sürgős napikérdések megoldására sem igen volt egységes program és el­határozás hiányában módunk és alkalmunk. Bethlen Istvánnak tör­ténelmi érdeme, hogy politikai mű­vészettel a széthúzó frakciókból meg tudta gyúrni az egységes pártot úgy, hogy a konszolidált többségre támaszkodva megvaló­síthatta a társadalmi és gazdasági konszolidációt. Európa többi álla­maival szemben megvan az a ki­magasló előnyünk, hogy az egy­séges párt révén a politikai stabi­litás hosszú időre biztosítva van s a külföldi közvélemény tudja és respektálja azt, hogy a magyar kormány úgy kifelé, mint befelé vállalt politikai kötelezettségeit tel­jesíteni tudja. Dacára tehát annak, hogy az összes nemzetek közt a közelmúltban a magyar ment át a legtöbb szenvedésen, dacára annak, hogy országunk két har­madrészét megszállották, mi kon­szolidálódtunk leghamarabb poli­tikailag s egy erős párt által tá­mogatott erős kormányzat révén reményteljesebbnek láthatjuk a jö­vendőt, mint az elmúlt torzsalko­dások, meddő és Ízléstelen párt­harcaiban. Könnyen megállapítható tehát, hogy a nemzet további fejlődésé­nek egyik legfontosabb biztosítéka az egységes párt. Aki ezt az ered­ményt gáncsolja és kisebbíti, az nem veszi komolyan a nemzet fejlődését. Az egységes párt ellen agyarkodó politikusoknak az egy­ség megbontására irányuló törek­vései nyilvánvalóan oda vergálnak, hogy egyes személyi ambíciók, akár a nemzet jövőjének a rová­sára is kielégittessenek. Érthető és kívánatos tehát, hogy az egységes párt vezetősége minden erejével azon legyen, hogy ez az egység ne legyen kikezdhető. Ezért he­lyes és a politikai pártok termé­szetrajzával teljesen kvadráló az a döntése, hogy a párt tagjai véle­ményüket rendeljék alá a pártegy­ségnek. Nem a szabad politikai diskusszio csökkentését, vagy lehe- tetlenitését kívánja a pártvezetőség, — ezt megerősíti a miniszterelnök legutóbbi nagy beszéde is — ha­nem azt, hogy ezek a diskussziók a pártélet keretében folyanak s a mely párttagnak ideája, gondolata vagy kritizálni valója van, az ne ugorjék rögtön a nagy nyilvános­ság elé ezekkel, hanem magában a pártban igyekezzék gondolatait és jó szándékait érvényesíteni. Enélkül a pártfegyelem nélkül még ellenzéki pártot sem lehet elkép­zelni, amint a magyar példa is mutatja, még kevésbé egy nagy, messzetekintő célokat szolgáló gu- vernementális pártot. Nem dikta­túra ez, hanem egyszerű konzek­venciája a politikai pártéletnek és parlamentáris kormányzás máské­pen el sem képzelhető, aminthogy nincs ez máskép a parlamenti élet klasszikus országában, Angliában. Városi közgyűlés Dr. Orbán Kálmán polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyű­lést tartott csütörtökön délután a város képviselőtestülete. A rendkívüli közgyűlés első tár­gyát képezte a Kossuth Zarándok- bizottság elnökségének meghívása a newyorki Kossuth-szobor lelep­lezési ünnepségére. A képviselő- testület úgy határozott, hogy be­várja a Törvényhatósági Bizottság állásfoglalását és addig e tárgyat levették a napirendről. A közgyűlés második tárgyát a »Vörös Ökör“ építkezéseknél szük­séges vizvezeték-csatornázás, köz­ponti fűtés és szellőzés, valamint Egrsree szám áira. lO filler

Next

/
Oldalképek
Tartalom