Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)

1928-01-18 / 5. szám

Ctvenkilencedlk évfolyam. 5. szám. Sátoraljaújhely, 192 8. január 18. Megjelenik hetenként kétezer iterltn és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. údv) i I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengi Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Hfyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T.'l. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. f-saci Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ssám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isleni^örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen. Franciaország nemzeti kisebbségei Bár egyre többször és több oldalról hangoztatják, hogy Franciaországban felülkereked­nek „a jobb belátás hívei“, azért kétségtelen, hogy a bé­keszerződések sérthetetlensé­gének legkonokabb hangoz­tatja, Franciaország. A hiva­talos Franciaország ma is megragad minden alkalmat, hogy hajlithatatlan felfogását a világ elé tárja s viszont, nem hagy figyelmenkivül egyetlen alkalmat sem, amikor meg­akadályozhatja azt, hogy az ellenvélemények felsorakozza­nak, vagy éppen az európai népek legégetőbb problémája, a nemzeti kisebbségek ügye, napirendre kerülhessen. A de­mokrácia és liberálizmus, a francia köztársaság két alap pillére, de csak akkor, ha a demokrácia hangoztatásával, vagy a liberálizmus követeié sével, más országokkal szem­ben kell operálni. Letagadhatatlan, való tény­állás az, hogy Franciaország­nak nemzeti kisebbségei vol­tak a múltban s vannak a je­lenben is. Történelmi és föld­rajzi tény az, hogy Francia- ország, a háború előtt is s a háború után is, erős állami szuverénitása alatt tartotta az országa területén élő nemzeti kisebbségeket s amikor leg­kérlelhetetlenebb követelések­kel lépett fel a legyőzött ál lamokkal szemben s nemzeti kisebbségeket lelkifurdalás nél­kül csatolt át egyik ország testéből a másik ország tes­téhez, ugyanakkor eggyel szorosabbra fűzte azokat a láncokat, amelyekkel Francia ország a nemzeti kisebbsége­ket magához fűzte. Ki nem ismerné azokat a térképeket, amelyek Magyar- ország sorsa szerint megörö­kítik azt is, hogy milyennek kellene lennie Franciaország­nak, ha a nemzeti kisebbsé­geket az ő testéből is kiszab­dalnák? Nagy Franciaország­ból éppen olyan Csonkafran- ciaország lett volna, mint ép pen Magyarországból. Kele­ten, a németek, olaszok, bel­gák és flamandok nyúlnak be mélyen Franciaország testébe. Délen az olaszok és spanyo­lok laknak nagy francia terü­leteken. Ezek, Franciaország régi és uj Elszász Lotharingiái. Mind­ezeknél kiáltóbb Elszász Lot- haringia azonban Franciaor­szág keleti partvidéke, ahol ősi kultúrájában s ősi hagyo­mányai mellett él az az év­ezredes bretagnei nép, amely megtartva ősei nyelvét és er­kölcseit, megmarad bretagnei- nek. A bretagnei nép meg­csalatottnak érzi magát Fran ciaország keblén s bármilyen fényes állami közösségben él­het a leghatalmasabb Francia- országgal, mégis önállóságá­ért szervezkedik s önálló kul­túrája mellett, önálló állami életet is akar élni. A háborúban fegyverbe ál­lított — s a békében egymás torkára szabadított nemzetek, most csak az égbekiáltó bé- keromladékok eltakarításán fá­radoznak s alig érnek reá betekinteni azon államok bel- életébe, amelyek kifelé de­mokráciát hirdetnek, befelé ellenben a legkérlelhetetlenebb oligarchák; betekinteni azokra a portákra, ahol liberálizmus- sal kendőzik magukat a le­gódonabb konzervatív despo- ták. A bretagnei tengerpart, fran­cia tengerpart, jóllehet a bre­tagnei nép féltékenyen őriz minden hagyományt. A bre­tagnei önállósági törekvést széthordja a zajgó élet s el­nyomja az érvényesülési vá­gyat s az évszázados igazság hangoztatását, jóllehet Francia- ország, a népi kisebbségek palronusa?.. Ha van valami, ami a békeszerződésre reá nyomja a csalfaság bélyegét, akkor Franciaország nemzeti kisebbségei ma is élő és be szédes bizonyitékai a kény­szerbékék csalárdságának, an­nak a letagadhatatlan ténynek, hogy Franciaországban is él­nek elnyomatva nemzeti ki­sebbségek. A mull évben közölt egyik cik­künkben említést tettünk arról, hogy főispánunk felhívta Sátoral­jaújhely város képviselőtestületét, hogy állítsa programjába és köze­lebbről foglalkozzék a város asz­faltjárdáinak kiépítésével. Nem kíván újabb megvilágítást, hogy mennyire halaszthatatlan, égetően sürgős teendője a járdá- zás városunknak. Ujhely ezen a téren a legelmaradottabb helye a csonkaországnak. Így téli időben különösen kinos s valósággal élet­veszedelemmel, de legalább is súlyos baleseti lehetőséggel jár egyik-másik uccáján a közlekedés s a főuccák betonjárdáin is ak­korra folytonossági hiányok táton- ganak, hogy a járó kelők cipője araszokig merül el a lefolyást nem találó latyakban. A vasúti állomás felé vezető járda meg egyenesen botrányos állapotban van s ezen a részen a járdának kiépítését halasztást nem tűrő módon sürgeti az uj pénz­ügyi székház felépítése, mely kö rülmény ezen ucca gyalogjárójá­nak forgalmát jelentősen fogja emelni. A pénzügyi székház, a városi bérház építkezése most már a be­fejezéshez közeledik s ezen nagy­szabású, városszépészeti és for­galmi szempontból nagy jelentő­séggel bíró építkezések föltétlenül megkövetelik a megfelelő járdával való összeköttetést. Főispánunk felhívására a város már az ősszel megalkotta a járda­szabályrendeletet, a képviselőtes­tület azt egyhangúlag elfogadta s értesülésünk szerint a miniszter jóváhagyása is minden nap vár ható. A háztulajdonosokra meglehetős terhet jelent a szabályrendelet — a járdázás végrehajtása. Épen azért a polgármesternek legna­gyobb gondját képezi, hogy a szabályrendelet rendelkezéseit, a város aszfaltozását olyképen hajtsa végre, hogy a teher minél elvisel­hetőbbé váljék. Ennek pedig az a megoldása, hogy az aszfaltozással járó s a háztulajdonosokra eső teher mi­nél hosszabb időre osztassék el s épen azért a polgármester a máris jelentkező vállalkozókkal oly irányban folytat tárgyalást, hogy az aszfaltozási költségeket a le­hető leghosszabb időre, több évi részletre hitelezzék. A tárgyalások, melyekre — is­mételjük — a polgármester a leg­nagyobb gondot fordítja — ebben a tekintetben teljes sikerrel is biz­tatnak s olyan hosszabb részlet- fizetési időre van kilátás, mely a költségek viselését jelentékenyen megkönnyitendi. Az aszfaltozással kapcsolatban természetesen sorra kerülnek az úttestek javítása, planirozása, a járdákkal egyszintbe hozása, ami a város munkásságának jelent újabb munkaalkalmat. A polgármester épen azért a munkásság érdekében a nagyvo­nalú programot olyképen akarja végrehajtatni, hogy az megújuló munkaalkalmat jelentsen a mun­kásság részére. Különös gonddal lesznek a járdák szélességére, hogy ne kel­lessék — mint ma — egyik-másik uccában a két szembetalálkozó fél egyikének a járda mellé le­térni. Hosszú évtizedek mulasztását fogja pótolni az aszfaltozási pro­gramnak végrehajtása s annyi jo­gosult panasz, annyi várakozás és annyi megítélés után Sátoral­jaújhely is végre más külsőt fog ölteni és jelentőségéhez képest fog beilleszkedni a többi városok sorába. fi sárospataki kamara- zenekar hangversenye Az abszolút zene feledhetetlen tiszta élvezetében osztozott velünk vasárnap Sárospatakon a hang­verseny szépszámú, műértő közön­sége. Jólesett lelkűnknek egy kis időre elfeledni mindent, ami itt e földön rút és meggyötri lelkün­ket. Jólesett felemelkedni a zene tündérbirodalmába és megtisztult lélekkel a muzsika lenyűgöző ha­tása alatt érezni, hogy mégsem oly nyomorúságos ez a földi lét, mint ahogy oly sokszor annak látjuk. Hajdú István csellómüvész já­téka vezette be a mindvégig vál­tozatos műsort Saint—Säens dur versenymüvével. Zavarban lennénk, ha okát kellene adni, mi az a 9 tavasszal nrcghezdilt a járdáit aszfaltozását

Next

/
Oldalképek
Tartalom