Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)

1928-05-20 / 38. szám

» ifjúság Hak >r egy-egy kis -.etes .Ferenc Jó­kéit adni, mert vértisztitő hatá- leányoknál igen <et köszönhetünk, kon a Fereuc nár a kicsinyek kor kitűnő siker- Kaphatő gyógy- gériákban és fü­lére tétel. A ztály értesíti az t, hogy az 1928. lajstrom a városi lyó hó 21-től 15 junius hó 5 ig í téve. A lajstro- egtekintheti és a jnatkozó írásbeli ijstrom közszem - lsó napját követő a in. kir. adó­hatják. testületi I>a­ebeléből alakult cödésével f. hó Iső napján), ked- :n 28-án d. u. 6 iát uj nyári he- majálist rendez, családjegy 3 P. e Baker élete ires fekete tán- elmondja életét, ;relmeit, sikereit városától a rue a Színházi Élet an. Egy rendőr- ései. Képes be- : osztrák-magyar etők iskolája, a ís premierje ké­jben. Incze Sán- ítilapja a három darabmellékle- loleoldalas kotta- kivül közli Tris- pás elbeszélését let egyes számá- negyedévi elő- ígő. Kiadóhiva- körut 29. szám. arab árjegyzéket inyviizlete Buda­it körút 29. Is ajourhiiu­>en teljesen in­vevőit a Singer /társaság Sátor- i ucca 19. ?) mérkőzés a forg. adóhiva- selők között; az okkal, az utób- íztviselőkkel erő- ior Aladár bank- az elfogulatlan léptekor hangos ivözölt. A játék t meg s a ban- <ént a tőzsdén, kíséreltek meg, nint egykoron a ilt hátrahagyásá- a kasszáik-, par \z első félidőben ur nagyot rúgott ébként gólt vagy rteseményt nem odik félidőben a erűitek fölénybe, de a biró meg- neki előlegezett egyet adott meg. sovszky Kálmán írom és fél percig lül, hogy „pápa­aki“ Használni ZEMPLÉN 3. oldal . glóriája tündökttk az ifjúság feje fölött! Késő öregségiig megóvhatja e glória fényét, ha arcbőrének egészségére fokozottabb gondot fordít, mert a női arcbőr szépsége szoros összefüggésben van annak egészségével. Ápolja, gondozza tehát szépségét s minden nő rendszeresen kemolitozza magát! A rz oly természetadta kiváló hatású bőrápolószer, mely kivonja a pórusokban felgyülemlett tisztátlan- ságokat, elősegíti a bőr legfontosabb feladatát — annak normális légzését; növeli a bőr szövetei­nek aktivitását; a benne levő véredényeket fokozottabb munkára serkenti s ezáltal meg­erősítés üdén tartja, kitünteti a kiütéseket, vörös foltokat, pörsenóseket, bőrhámlásokat. A bőr használat melleit üdeségét. Csodálatos , , . — ....--------nálati utasítással 50 fil­lérért kapható minden gyógyszertárban, drogéria, illatszer és kozmetikai szaküzletben. Ahol esetleg nem volna, oda 76 fillér postabélyeg beküldé.-e ellenében bérmentve megküldeti a „Medichemlá“ r.-S., Budapest, X., posfafiók 19. 1928 május 20 azonban ez sem használt, való­színűleg azért, mert a mérkőzés megkezdése előttől felváltva buz­dította kedvenceit s olyan rekedtre buzdította magát, hogy a végén már a szomszédjától kérdezte meg, hogy; „mit is mondtam ? már nem hallom saját szavaimat sem.* A mérkőzés fénypontja Mattyasovszky Kálmán volt, ki mint néző teljesen elterelte a figyelmet a magas ní­vójú játékról; minden megjegyzé­sét harsogó derültség követte, sok nyiltszini tapsot kapott, a mérkő­zés végen pedig melegen ünne­pelték. Ja, maga a mérkőzés ? Azt hiszem 1:0 gól arány a bankosok javára és 131:0 derültségi arány a Kálmán bácsi javára. — Az Ojság uj száma való­sággal remekel az aktuális vic­cekkel. A Bölcs Rabi, bölcs Papp Jancsi poént lő, Salamon lepipálja Radót. A szinházi, politikai és sporthírek hangos kacajt keltenek. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal Budapest, VI., Ó ucca 12. szám ■ fest, 1 tisztit iándorné helmufestü ucca 5. szám I n jBySZCDDBI zu.HaiioyszSiS Bercsényi Csütörtökön és pénteken Farkas Imre kedves operettje, a Repülj fecském került szinre, elég szép számú közönséget vonzva mindkét este. Igen sok hálás szerepet ad a darab a színészeknek, kik igye­keztek is azt kihasználni. Így sok tapsot és elismerést kapott Takács Rózsi, ki minden felléptével köze lebb férkőzik a mi nagyon nehe­zen melegedő közönségünk szivé­hez, mostani szerepében ének- és táncszámait kivétel nélkül többször kellett megismételnie. Egyformán osztozott ebben a sikerben első­rangú partnerével, Várady László­val, ki kellemes hangjával s ügyes táncaival szintén rászolgált a bő­séges tapsokra. Kabos László sok derűs percet szerzett a közönségnek, ahol pedig szerepe komoly volt, nyiltszini tapsot is kapott. Turcsy Jolán a primadonna szerepét játszotta igye­kezettel és szép hanggal. Márkus mint hősszerelmes a leány szivek kapuit döngette. Bán Felicia és Polgár voltak még igen jók epi­zódszerepeikben, úgyszintén Bojár. e. Színházi iroda hirei; Vasárnap d. u. olcsó heiyárakkal Farkas Imre nagy táncos operettje „Repülj fecském“. Vasárnap este díszelőadás a Hő­sök Napja emlékére. Ünnepi nyitány. Játsza a katonazenekar. Utána ár. Dómján Elek főesperes tart ünnepi beszédet. Ezt követi Herczeg Ferenc illusztris Írónk gyönyörű alkotása, a „Fekete lovas“. Rendes helyárak. Hétfőn este Bajusz József vm árvaszéki elnök tartja felolvasását az amerikai zarándokúból. Az amerikai élet sok érdekességét ismerteti meg a felolvasó, mely után Fazekas Imre nagysikert! újdonságát, a „Trojkát* adja elő a társulat. Rendes helyárak. Kedden és szerdán „Csattan a csók“ jazz operett. A hatfai róka. Mikor még az átkos trianoni egyezmény nem tette csonkává vá­rosunk határát s szabadon mozog­hattunk a szélrózsa minden irá­nyában, az újhelyi közönség a nyári idény alatt gyakran kereste fel a „Hatfa-fürdőt“, ahol kelle­mesen el lehetett szórakozni. Ideális, kedves hely ez ma is; kár, hogy a mostani nyári idény alatt magyar nóta helyett cseh pikulások csindarattája rezgeti meg a fürdőt környező cserfáknak üde zöld leveleit, — mert a fürdő ma is él és virágzik, csak a közönsége más, mint hajdan volt. JfAbban az időben, amikor az elmondandó történet végbement, boldogult Haraszthy Vince lada- móci körjegyző volt a fürdő bér­lője, az ő megbízottja s igy a fürdő tényleges intézője pedig Bárány János bácsi, az özv. Hat- vanyné nyugalmazott ispánja volt. A fürdő minden oldalról erdő­séggel van körülvéve. Azért hívják „Hatfá"-nak, mert hat község ha­tára jön ott össze, mégpedig La- damóc, Szőllőske, Kisbári, Zemp­lén, Céke és Csarnahó határa. (Istenem, de fáj rá gondolni, hogy mindezek most idegen kézen van­nak.) Természetes, hogy egy ilyen összefüggő nagy erdőterületen mindenféle vad megfelelő tanyát talál s igy róka is volt és van ma is ott szép számban. Bárány bácsi, mint akkori fürdő­intéző, már csak azért is, hogy a kiránduló vendégeknek rántott-, vagy paprikás csirkét tudjon ki­szolgálni, de a saját háztartása céljára is, nagy előszeretettel fog­lalkozott a baromfi tenyésztéssel. Voltak gyönyörű különleges fajtájú csibéi, kacsái, libái; emdeni ludak, orpington csirkék s még Isten tudja milyen fajta. A baromfi állományra ébren vigyázott s azt figyelmesen számontartotta Egyszer egy októberi reggel arra a felfedezésre jutott, hogy az álló mány egy néhány darabbal meg­fogyott. Itt csak lopás esete forog­hat fenn — gondolta magában — és hogy azt megtorolja, azonnal indult is be Ladamócra, hogy az ügyről gazdájának, Haraszthy Vince körjegyzőnek jelentést tegyen. Mi Vince bácsival bent ültünk az irodába. Őszies volt az idő. — Bárány bácsi beállít. — Tekintetes uram, nagy sére­lem esett rajtam. Az éjjel tiz vagy tizenöt darab aprómarhámat el- lopía valaki. Vince bácsi ránéz s a követke­zőket mondja: — Látja, látja, Bárány bácsi, megmondtam már, hogy a baromfi tanya környékére tegyen ki drót­hurkokat, de maga sohasem hall­gat rám.-- Tekintetes uram, hiszen a hurkok kint vannak úgy, ahogy tetszett mondani — felelte az öreg Bárány. — No várjon csak János bácsi, majd rögvest utána nézünk a do­lognak. Üljön le, befogatok s az öcsémmel együtt megvizsgáljuk, hogy áll ott a bál. Az öreg Bárány ott maradt az irodában, mi hazaléptünk a lakásra. Azt mondja nekem Vince bácsi: — Te Sanyi, lehet, hogy rókát is fogott az öreg Bárány, lehet, hogy nem, de azt kizártnak tartom, hogy ha róka volt a tolvaj és zsákmányt vitt magával, bele ne került volna valamelyik hurokba. Vedd te is a puskát, én is viszek magammal, de csak nyolcas sörét kell. — Rendbe’ van, Vince bátyám — mondtam én — s már indul­tunk is. Bárány bácsit beültettük a „notzitz“-re és — usgyi — ki a Hatfába. Megérkeztünk. Elsősorban per­sze terepvizsgálat, kellő vadász­beosztással. Engem yince bácsi a csarnahói domb felé irányított azzal az utasítással, hogy ha arra tör ki, lőjjem le. Ő pedig Báránnyal felvont puska mellett vizsgálni kezdte a felállított csapdákat. Én jól beláttam a terepet, mert tisztáson volt a standom. Már-már a sikertelenség lehetősége is bo- szantott, amikor harsány hangon kiált nekem Haraszthy: — Vigyázva, hozzám!! Leszaladok. Mit látok? Közvet­len a tyúkketrecek mellett ott ver­gődik a szabályosan letett drót­hurokban egy hatalmasan fejlett vörös bundás róka. — Látja Bárány, itt a rabló — mondja Haraszthy —, nos mit tegyünk vele? — Én agyonütöm — mondja Bárány — és rögvest szaladt a baltáért. Közben azonban, mig ő bement, azt mondja nekem Vince bácsi: — Kis komám, vigyázz te is, mert ha mi nem leszünk éberek, a róka el fog menni. Azonban jó volt az ébrességre való figyelmeztetés. Előjött Bárány egy hatalmas fejszével. Az öreg kétkézre kapva a hatalmas baltát, nagyot sújt, csak úgy döngött bele a Hatfa, hanem a róka helyett a drótot vágta el úgy, hogy az amúgy is megkinzott róka a hurokkal együtt gyors iramban menekülni igyekezett. Igyekvését azonban mi ketten meggátoltuk. Ahogy menekülni akart először Vince bátyám lőtt rá, el is találta — s az ő lövésé­től megsebezve és megrettenve a róka felém tartott, ügy tiz lépés­nyiről sikerült nyolcas söréttel úgy lelőni, hogy azután nem is mozdult. Legérdekesebb azonban az eset­nél az, hogy mikor a rókát kimúlt állapotban megszemléltük, az öreg Bárány János — nyugodjék béké­ben — azt a kérdést tette fel, hogy kié lesz a bőre? — Igaz, hogy maga fogta drót­tal, de nem maga lőtte, a bőr pe­dig mindig azé, aki lelövi — mondta boldogult Vince bátyám. ... így lett az enyém a tőrrel fogott, de általam lőtt haltai róka. Rám nézve — eltekintve, hogy 25 év előtt történt a dolog és azóta sok rókát lőttem — azért kellemes az esetre való visszaem­lékezés, mert ez a foglyul ejtett s véletlenül kiszabadult róka volt az első rókám. „ . .. Szép idők voltak azok — elmúltak, elmentek. Most a Hatfa fürdőben cseh muzsika járja . . . Mi pedig innen, ha felmegyünk a ! „Hecské'-re és arra felé nézünk, csak könnyes szemmel arra kér­hetjük a magyarok Istenét, hogy ami a miénk volt, adja nekünk vissza 1 . . . Prihoda Sándor. BANÄN BEHOZATAL BP.TELEFONiüh

Next

/
Oldalképek
Tartalom