Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-10-30 / 77. szám
Ötvennyolcadik évfolyam. 77. szám. Sátoraljaújhely, 1927. október 30 Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I I Zemplén j POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentimétferenként. líyllttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKE8ZTÓ Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »am Báró MAILLOT NÄNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. iiám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Trianon érintetlensége a franciák számára nem volt mindig az a szentség, amelyre támaszkodva az újabb időben oly mereven zárkóznak el a békeszerződésekre vonatkozó minden fajta revízió gondolata elől. Ebben az irányban értékes felvilágosítással szolgáltak úgy a magyar, mint az európai közvélemény számára a Paleologue és Fouc- het féle jegyzékek. Ezek alapján ma már kétségtelenül bebizonyosodott tény, hogy 1920- ban igenis folytak tárgyalások, mégpedig titkos tárgyalások a francia és a magyar kormány között. Erre vonatkozólag meglepő újabb adatokkal szolgál az egyik legnagyobb fővárosi napilap, amely a francia kamara naplója alapján közli a felszólalásokat, amik a kamarában erre az ügyre vonatkozólag 1921 júniusában elhangzottak. A trianoni békeszerződés kamarai előadója maga is leszögezte, hogy rendkívül súlyosnak találja a békeszerződést s csak az u. n. kísérőlevélben talál vigaszt, amely határozottan Ígéretet tesz arra, hogy ha a helyszínen lefolytatott vizsgálat szükségessé teszi a békeszerződés által kijelölt határ áthelyezését, akkor e ténynek megvalósulása remélhető is, mert számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy a megvont határ nem felel meg mindenütt és teljességgel az ethnikai és gazdasági követelményeknek. Az előadó után felszólaló képviselő leszögezte, hogy a kísérőlevél már. magában is majdnem bevallása a francia kormány részéről annak, hogy ez a békemü rossz, amennyiben szinmagyar területek kerültek idegen uralom alá s épen ezért nem remélhető egy megrázkódtatásnélküli kormányzás. De ennél a felszólalásnál sokkal nagyobb jelen tőségü volt Paul Boncour beszéde, aki szintén elismerte, hogy a trianoni határok erősen kritizálhatok, sőt erre vonatkozólag konkrét példákat is említett. Megállapította továbbá azt is, hogy a francia és magyar kormányok között titkos tárgyalások voltak, amelyekről még Danielounak a külügyi bizottság akkori előadójának sem volt tudomása. E tárgyalások során az akkori francia miniszterelnök és külügyminiszter: Briand által aláirt levél ment Horthy kormányzóhoz, amelyet az csak később közölt, illetőleg adott át Teleki grófnak s épen ez bizonyíték arra, hogy a tárgyalások titkosak voltak s közvetlenül a két államfő között folytak. A francia kormány annyira fontosaknak tartotta ezeket a megbeszéléseket, hogy összes külföldi képviseleteivel közölte a Horthy kormányzóhoz intézett levél szövegét s az angol kormánynak e tárgyalások ügyében külön jegyzéket küldött. A kamara ülésének legnagyobb szenzációját azonban talán épen Briand miniszterelnök és külügyminiszternek az a megjegyzése képezte, hogy a magyar határ bizonyos fokig önkényesen van megvonva. Elég ha egy térképet megnézünk s azon követjük a határ vonalát, amely egyébként nem feltétlenül végleges. Amennyi az 1920 as magyar-francia tárgyalásokból ismeretessé lett, már az is elégséges annak megállapítására, hogy a francia kormány a trianoni szerződést, illetőleg az abban lefektetett határ- megállapitást maga sem deklarálta véglegesnek és kilátásba helyezte a gazdasági és etnikai igazságtalanságok re- parációját. Minden esetre érdekes volna megtudni, hogy az erre vonatkozó törekvések hol, mikor és milyen formában szenvedtek hajótörést s mi vitte a franciákat a trianoni békeszerződés ügyében ma vallott orthodox álláspontjukhoz. Reméljük, hogy a jövő ezekre az egész magyar nemzetet érdeklő kérdésekre meg fogja hozni a választ. I I i i i 9 cseh propaganda eszközei Mire pocsékolják a Rothermere akció ellensúlyozására szánt száz milliót? Amikor a magyar igazság mindinkább feltörőben van a legsúlyosabb nemzetközi vonatkozásokban s amikor már a cseh külügyminiszter is más húrokat penget s a népszövetségi akta 19. §-a alapján már szerinte is lehet Trianon revíziójáról beszélni, nem szükséges a kelleténél nagyobb súlyt tulajdonítani annak a felvidéki cseh propagandának, melyet az e célra szánt száz millió cseh koronából folytatnak a Rothermere akció ellen. Ha mégis — kuriozumképen — leközöljük a cseh propaganda egyik jól fizetett eszköze, az u. n. Szlovák Liga által a Felvidék minden zugában éktelenkedő alanti plakátot, csak azért tesszük, hogy lássa a magyar közönség, milyen nevetséges, komolytalan hasbeszédre pocsékolja el a cseh propaganda azt a nagy összeget, melyet a Felvidék nyomorúságos helyzetében szükségesebb célokra fordíthatnának. Az alanti plakátot egyik felvidéki tudósítónk juttatta el szerkesztőségünkbe s szól imigyen ez a gyalázatos fércmunka: Szlovdkok\ Nők és Férfiaki Nővérek és Testvére ki Nyolc évvel ezelőtt az Isten rendelése és az igazság szelleme folytán megszűnt nemzetünk elnyomatása. A szlovákok feléledtek, iskoláinkban növekedik egy uj nemzedék, létünk elé tündököl a remény sugara. Nem tűrt idegenek, de hazánk urai lettünk. Az a tudat bántja régi elnyomóinkat, hogy minden nap kevesebb a reményük, ezért legutóbb mozgalmat indítottak a megsiratott szloven- szkói rész visszaszerzése iránt. Amint eddig ellenünk szervezkedtek a magyar törekvések, most is a Rothermere-féle akcióval kapcsolatban ugyanaz történik állami egységünk ellen. Erre a magyar mágnások, a külföldi és helyi segítők által történt provokálásra szlovákok egyetemben kiáltjuk: Sohal Amidőn biztosan állunk az atyáinktól örökölt földön, tudnunk kell a magyarok aspirációinak igazi okait. Annak okai: A mi széthúzásunk, fegyelmezetlenségünk, a magya- ronságunk, magyar barátkozásunk. Szlovákok! Ameddig egymás közt veszekedni és egymásra árulkodni fogunk, nem ébredhetünk arra, hogy eddigi magatartásunkkal csak segítségére vagyunk a mérges kígyónak, a magyaroknak. Meddig akarjuk megtűrni, hogy a mi szlovák városkáink táborozási helyéül szolgáljanak a Budapestről dirigált Horthy- katonáknak. Azért lehetséges, hogy ott, aho szlovák ügynek, szlovák kultúrának és tudománynak kellene virágozni, dédelgetik a magyarságot a háború előtti mértékben. Felhívjuk önöket szlovákok, vessünk már egyszer véget ennek a lehetetlen állapotnak, amelyet semmiféle államban nem tűrnének meg. Ezért: Tekintsük nemzetünk ellenségeinek és árulóknak elsősorban mindazokat, akiket ugyan szlovák anya szült, de ma is, államunk függetlenségének 9-ik évében, még mindig lélekben is magyarok. Hasonlóképen a szlovákok ellenségeinek és parazitáknak nyilvánítjuk mindazokat, akik sem szlovák, sem magyar származásúak, de magatartásukkal bizonyítják, hogy a magyarok nekik közelebbiek, mint a szlovákok, akiktől élnek és híznak. Ezeknek az ellenségeknek és segédeiknek kérlelhetetlen hadat üzenünk! Szlovákoki Szlovák a szlovákhoz! Földi földi mellett! Ne vásároljunk olyanoktól, akiknek a szlovákügy és kultúra idegen, akik lelkesednek a magyarságért. Ne kérjünk tanácsot és védelmet olyan ügvédektől, akik csak bíróságok előtt érintkeznek Önökkel. Akinek a szlovák nyelv csak paraszti, konyhai stilus, annak ne legyen kedves a szlovák garas sem. Aki az ős szlovák országban a magyarokkal igazán rokonszenvez, az a mi igazi ellenségünk s annak fejezzük ki nyíltan megvetésünket! Aki nem velünk jön — ellenünk jönl! *
