Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-02-27 / 15. szám

^tvcnnyolcadik évfolyam. 15. &sám. Sátoraljaújhely, 1927. február 27 hetenként kót**er ^ uardáa éa siemhaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely fVármeryeház udvar) | Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »am Zemplén Eldflsetéal ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetőiek: 5 négyzetcentiméterenként. POLITIKAI HÍRLAP i Nyllttér soronként 16 fillér FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. iiám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában í Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában, j Amen. i Vissza a múlthoz! irta: Madarassy Gábor ny. főispán, országgyűlési képviselő Tizenharmadik esztendeje annak, hogy Magyarország gazdasági és politikai élete kisiklott a békés fejlődés ke­rékvágásából. A világháború, mintegy erőszakos óriáskéz ránehezedett a magyar nem­zetnek, több évtized óta ör­vendetesen fejlődő gazdasá­gára és öt évig megbénított minden munkát, minden ha­ladást. A háborút követő „béke“ sem hozott javulást, hanem még nagyobb terhe­ket, még nagyobb visszaesést. A magyar nemzet, a béke­kötés óta, épen csak hogy lábra tud állni, most, hét esz­tendő után jutott abba a hely­zetbe, hogy visszanyervén öntudatát, függetlenségét, kö­rülnézhet, hogy most már mihez kezdjen. Mi sem természetesebb, hogy első sorban a múltra tekint vissza, keresi ösztön- szerüen, azokat az erőket, értékeket, amelyeket a sors még meghagyott neki. — Azután kutatja, hogy akad e barátja, hogy kinek nyújt son kezet, hogy miféle uj eszmeáramlatoknak enged- j jen teret stb. Számotvetve önmagával és uj helyzetével, 1 csillapító irt keres súlyos se­beire s ősereje csorbitatlan- ságába bizva, ezer esztendős múltjára tekintve, büszkén kiáltja a világba: élni akarok és élni fogok. A nemzetnek, hogy ez az j uj korszak valóban egy hol- ' dogabb jövőt jelentsen, visz- sza kell térnie a múlthoz; meg kell tudnunk, hogy mi volt az alapja, a háború előtti évtizedek fejlődésének. En azt hiszem, hogy e fejlődés­nek alapja, egyrészt az a biztos külpolitikai elhelyez- i kedés volt, amely nekünk az európai konszernben domi­náló szerepet biztosított, más- j részt az a föltétien becsületes közéleti szellem, tekintély — és munka — megbecsülés, amely oly jellegzetesen rá­nyomta bélyegét minden in­tézményünkre. Ez az időszak — bárho­gyan gáncsolták és kritizálták — igenis az a korszak volt, melyben szakképzett emberek, tisztességes közéleti múlttal álltak az intézmények élén és egész Európában elismert te­kintélyüknél fogva szereztek érvényt tudásuknak, jóformán mindig a nemzet érdekeinek szolgálatában. Térjünk vissza az értékek, a szakemberek megbecsülé­sére. Politizáló ember túl sok van manapság az országban, de európai értelemben vett tekintély kevés. Tanuljuk meg­becsülni az élő értékeket és azokat kövessük, akik a pró­bát már kiállották. Tanuljunk dolgozni, tanuljunk nyelveket, prakiikus tudományokat és ne akarjunk világmegváltónak hirdetett, de lényegileg igen­igen kétes értékű ideákkal és ötletekkel útjába állni az oly szépen megindult állami fej­lődésnek. Nincs további akadálya az önálló villanytelep építésének Hirt adtunk annak idején arról a fatális elírásról, mely abba a belügyminiszteri rendeletbe csú­szott be, mellyel a minisztériuma városnak az önálló villanytelep építésére vonatkozó határozatát az ezt megerősítő törvényhatósági határozattal egyetemben jóvá­hagyta. A kínosan húzódó ügyet ez a természetesen jvétlen tévedés me­gint csak a halogatás útjára terelte, módot nyújtván a Trösztnek újabb ajánlat benyújtására. Most az ügy végre teljes tisztá­zást nyert. A belügyminiszter ugyanis leküldte helyesbített ren­deletét, mely minden feltétel nél­kül jóváhagyja a városnak az ön­álló telep építésére vonatkozó ha­tározatát. A határozat a kérdésben min- | den további lehetőséget kizár és teljes érvényre juttatja a városnak a képviselőtestületnek akaratát. Úgy értesülünk, hogy miután a telek kérdése is elintézettnek -te kinthető, a legrövidebb idő alatt megtörténik minden intézkedés a telep építésének megkezdésére A legfőbb ideje ennek, mert a közönség valósággal belefáradt már ebbe az ügybe, mely annyira a zsebére ment és amely sok időre i emlékezetessé tette a minden vo­nalon áldást fakasztónak gondolt | külföldi kölcsönt. A közönség ez ügyben, érthetően, türelme végső határán van és szinte követeli, hogy az arra ille­tékesek az eddig óriási terhet je­lentő külföldi kölcsönt végre gyü- i mölcsözővé tegyék. M. T. I. hivatalos árfolyamai 1927 február 26-án. ZUrichi zárlat: Budapest 9D 90, Newyork 519Vs, London 25.22, Milánó 22 75, Páris 20.34 Bécs 73.22 5, Prága 15.40", Berlin 123.25, Bukarest 3.08, Belgrád 9.13'/«, Varsó 58 05, Brüsszel 72 30. 9 ZEMPLÉN EREDETI TflHCflJfl Báró Inkey Eduárd. Néhai Zalkodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoralja­újhelyi ügyvéd hátrahagyott munkáiból 1849. március 24-en Losoncon, a Beniczky Lajos — akkor még csak őrnagy — szabadcsapata ál­tal meglepett Szivalard ulánusok közül elfogott tiszteket százado­som : Sternald János és én eskor- tiroztuk Tiszafüredről és pecfig Sternald vitte az idegen nemzeti­ségű tiszteket hadifogságba Nagy­váradra, én pedig a magyar szü­letésű és Zala és Somogy várme­gyékben nagybirtokos Inkey Eduárd báró cs. és kir. kamarás, ulánus őrnagyot a Nagykáilóban — Finta Márton elnöksége alatt megalakult vészbíróság elé. Az országos honvédelmi bizott­ság elnöke : Kossuth Lajos, akkor Füreden időzvén, őrnagyom : Ka- rove Antalnak meghagyta, hogy azt a honvéd tisztet, aki Inkeyt Káliéba fogja kisérni, rendelje fel Lipcsey kormánybiztos házához, ahol ő szállva és Inkey fogva volt. Tisztelegtem Kossuth előtt és bejelentettem, hogy én vagyok az Inkey eskortirozásám őrnagyom által kirendelt tiszt. Az elnök ur reám ösmert, mert egy évvel később a pozsonyi utolsó rendi országgyűlésen én is mint Zemplén vármegye követei mellé kirendelt joggyakornok — jelen voltam és ily minőségemben Kossuihal — a már akkor is ve­zér (Pest megyei) követtel — oly­kor-olykor találkoztam és ő va laha, mint sárospataki studens, szüleim ottani házánál megfordult, szüleivel és nővéreivel az én szü­leim és nővéreim ösmerős, jó ba­rátok voltak, és ebből következ­tettem azt, hogy az ott jelenlevő sok honvédtiszt közül épen én rendeltettem ki Inkey eskortirozá- sára őrnagyom utján, — de ő általa. Megkérdezte Kossuth, hogy hány emberrel kisértem Kálióba Inkeyt ? „Csak egy emberrel szándékoz­tam átkisérni, — de az őrnagyom ennek a nagykállói illetőségű ti­zedesnek alkalmat akarván adni, hogy ott lakó szüleit meglátogat­hassa, — ez is vezényletem alá rendeltetett.“ Kossuth perhorreszkálta ezt az‘ intézkedést, mert — úgymond — „az ilyen jelentékeny foglyot leg­alább 12 emberrel kellene eskor- tálni, hogy az elszökésnek még csak a lehetősége is kizárva le­gyen. Szép a katonában ha bátor, vitéz, de elbizakodás kárhozta­tandó, mert ön hadnagy ur, ezért a fogolyért életével felelős.“ Elnök ur! ha én meg nem őr­zöm őt, az a 12 műveletlen és semmi élettapasztalattal nem biró közhonvéd bizonyosan nem fogja megőrizni. „Hát mit tenne ön, ha a fogoly szökést kisértene meg, vagy erő­szakkal is megkísértené magát kiszabadítani ?“ Az övemben magamnál hordott kétcsövű pisztolyomra mutatva mondám : főbelőném, mielőtt szán­dékát keresztül vihetné I Ez megnyugtatta Kossuthot és egy már készen levő nagy pecsé­tes levelet adott át nekem azon estám ára, lO fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom