Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-01-19 / 5. szám

Ctvennyoícadik évfolyam. 5. gss4ua. Sátoraljaújhely, 1927. január 19 M«gJ«l*nlk hetenként kétezer eserdén óe szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyshás udvar) Í| Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ítzám. Zemplén I POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre. . 2 pengő Hirdetések : négyzetcentiméterenként. Nyllttór soronként 16 fillér aggäiS FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Szomorú hireuet közöl egy megszállt területi erdélyi lap a bukaresti magya­rok elrománositásáról és el- románosodásáról. Ezt a finom megkülönböztetést sajnos al­kalmaznunk kell, mert nem­csak arról van szó, hogy az alább elmondandó módon mi­ként románositják el a köz­hatóságok a bukaresti magyar­ságot, hanem arról is, hogy ez a magyarság milyen kevés ellenálló erőt tanúsít az elro- mánosodással szemben. Az első és igen kényelmes módszer abban áll, hogy ha valamilyen magyar nevű ma­gyar embernek dolga akad egy közhivatalban, például az anyakönyvezetőnél, akkor ez -a nevét egyszerűen eloláho- sitva vezeti be az anyakönyv­be. Ez a tény első pillanatban nem látszik valami na­gyon veszedelmesnek, mert elvégre, ha valakinek oláh hangzású neve is van, mégis lehet nagyon jó magyar em­ber, mint ahogy a csonka hazában is vannak idegen nevű, de lángoló lelkű ma­gyar hazafiak. A veszedelmek a következményeknél kezdőd­nek, amikor például a gyer­meknek iskolába kell járnia. Természetes, hogy Suciu, akit azelőtt Szőtsnek hívtak s az ékesen hangzó oláh névhez az előbb jelzett módon jutott, nem fogja beadni gyerekét a magyar iskolába, mert mit is keresne oláh nevű tanuló a mi vérei*.k között. Monda­nunk sem kell, hogy ez az eljárás a leggyalázatosabb és a leggaládabb, amit egyálta­lán elképzelni lehet, mert a legelemibb polgári jogoknak példátlanul durva megsértése. Még szomorúbb ennél a ténynél talán az, hogy bizony a Bukarestben élő magyarok maguk sem tudnak ellenállni a körülöttük csapkodó oláh tenger hullámzásainak s szo­kásaikban, nyelvükben lassan eloláhosodnak. Ök maguk legtöbbnyire talán nem is te hetnek erről, hiszen szegény iparosok, cselédlányok, szóval az alsóbb néposztály tagjai, akiknek sem intelligenciájuk, sem akaraterejük nincs ahhoz, hogy büszkék legyenek a magyarságukra. Itt csak egy dolog segíthet: az iskola. A baj azonban ott van, hogy az oláhok tudva a magyar iskola óriási jelentőségét, Bu­karestben nem engedélyeznek magyar nyelvű oktatást. Bár ezen szomorú jelensé­gek ellen egyenlőre alig lehet védekezni a magyar kor­mánynak mégis elemi köteles­sége, hogy az arra hivatott fórum előtt a magyar családi neveknek közhatósági segéd­lettel oláhhá való hamisítását szóvá tegye. A népszövetség kisebbségi ügyosztályához ha­ladéktalan panasszal kell for­dulnia kormányunknak, mert ez a tény következményeiben rendkívüli veszedelmeket rejt. Hiszen élénk emlékezetünkben van még a hires Anghelescu féle iskolapolitika, amelynek leplezett célja a magyarság kulturértékeinek kiirtása s a nyelvben rejlő eiő megtörése volt. Ugylátszik ez a szellem, amelyet már, ha nem is holt­nak, de legalább is meggyön­gültnek gondoltunk, tovább él s újabb ravasz fondorla­tokkal igyekszik az eloláho- sitás müvét szolgálni. Felháborodásunk érthető mindenki előtt, aki az emberi szabadságjogokat tiszteletben tartja s Így érthetőnek kell lenni a népszövetség előtt is, amelynek nyíltan hangoztatott és kimondott célja éppen a nemzeti kisebbségek ilynemű jogainak a megvédése és ép­ségben tartása. De ott van még Bukarestben akreditált követünk is, akinek utján a magyar koamány tiltakozását jelentheti be közvetlenül a román külügyminisztériumnál és magyarázatokat kérhet az erőszakos eloláhositás mód­szerei miatt. Elutasította a városi képviselőtestület a Trösztnek az áramszolgáltatásra vonatkozó legújabb ajánlatát is fi határozat dacára további huzavonára van kilátás Városi közgyűlés. Az első Speyer-kölcsön beruhá­zásának ügye már valósággal kínos szenzációvá kezd dagadni. Másfél évvel ezelőtt vette föl a város az első Speyer-kölcsönt. Két Ízben egyhangúlag elhatározta, hogy ön­álló villanyos telepet épit; határo­zatait jóváhagyta a törvényhatóság, jóváhagyta a belügyminisztérium s ma mégis megint ott állunk, hogy az építkezésnek a folyó év­ben való végrehajtása teljesen bi­zonytalanná vált. A többi városok már mind föl­használták s a felvett kölcsönt gyü- möicsözőieg beruházták. A határ­széli fekvésénél fogva is a gyü­mölcsöző elhelyezésre legjobban reáutalt Ujhelynek pedig egy rend­kívül kinos és érzékeny tehertéte­lévé vált ez a külföldi kölcsön, mely nem képes célját szolgálni, hanem a nagy összegű kamatvesz­teségek folytán szinte önmagát emészti föl. Ma már ott tartunk, hogy szinte nem tartjuk lényeges­Sátoraljaujhely, jan. 17. nek, hogy önálló villanyos telep épül-e, vagy a Tröszt szolgáltatja-e az áramot; ma már azt várja a közönség, hogy jobbra vagy balra, de végérvényesen eldöntessék ez a kérdés s ne hozzon a közönség naponta újabb és újabb áldozatot azért, mert a váios haladását és fejlődését kivárna szolgálni a kül­földi kölcsön felvételével. Az 1927. év első városi köz­gyűlése is ennek a kinossá vált ügynek tárgyalásával telt el s a képviselőtestület tagjai azzal az impresszióval hagyhatták el a köz­gyűlési termet, hogy a közgyűlés többsége újból leszögezte ugyan álláspontját, de legalább is kétsé­ges, hogy ez a döntés végérvé­nyesnek tekinthető-e? Tudvalevő — lapunkban egész terjedelmében leközöltük a minisz­teri határozatot, — hogy a bel ügyminiszter végső fokon is jóvá­hagyta a városnak az önálló vil­lanyos telep építésére vonatkozó s a törvényhatóság által is elfogadott határozatát. Vitatható azonban, hogy ez a jóváhagyás végleges-e, mert a rendelet klauzulája igy szól: — Mindezeknél fogva amennyi­ben a nevezett R-T. nem nyújt be a városnak uj, a mostaninál ked­vezőbb ajánlatot, mely az önálló telep üzeméből kiadódó önköltségi egységáraknál jelentékenyen kisebb egységárakat eredményez s mely azonkívül az áramszolgáltatás fel­tétlen biztonságára és zavartalan­ságára legmesszebbmenő kautélá- kat nyújtja — a város közönsé­gének határozatát a vármegye törvényhatósági bizottságának ha­tározatával együtt jóváhagyom, Ezen klauzula folytán kétségbe­vonhatatlan joggal tett a Tröszt a városnak az áramszolgáltatásra újabb ajánlatot, amely ajánlatában engedményeket tett az egység­árakra vonatkozólag, lényegesen megröviditefie, a Bodrogkeresztur és Szerencs közötti távolsággal, a város által építendő távvezeték hosszát és biztosítékokat nyújtott az áramszolgáltatás biztonságára és zavartalanságára vonatkozólag. A Tröszt ezen legújabb ajánlata most már annak a mérlegelését tette szükségessé, hogy ez az ajánlat megfelel e a miniszteri rendelet kikötéseinek. Azaz egy­részt jelentékenyen kisebb egység­árakat eredményez-e az önálló üzemből kiadódó önköltségi egy­ségáraknál, másrészt nyujta-e a •egmesszebbmenő kautélákat az áramszolgáltatás biztonságára és zavartalanságára vonatkozólag. A Tröszt szerint ez az ajánlat teljesen fedi a miniszteri rendelet intencióit, a városi közmüvek és a városi üzemi bizottság szerint nem, mert nem eredményez jelen­tékenyen olcsóbb egységárakat és nem nyújt feltétlen garanciákat az áramszolgáltatás biztonságára és zavartalanságára vonatkozólag. Az üzemi bizottság azért azt a javaslatot terjesztette a hétfő dél­utáni közgyűlés elé, hogy ez tér­jen napirendre a Tröszt legújabb ajánlata fölött is és tegye meg az intézkedéseket az önálló villany­telep építésére vonatkozólag. A közgyűlésen ez a két szem­pont került szembe egymással. Dr. Dubay István azt javasolta, hogy a közgyűlés újból kérje a Tröszt kedvezőbb ajánlata fölött a miniszter döntését. Indítványát támogatták dr. Lichtenstein Jenő ^g'3,r©s azsáoao. ára XO ifillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom