Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-05-18 / 36. szám

Ctvennyolcadik évfolyam. 36. szám. Sátoraljaújhely, 1927. május 18. Megjelenik hetenként kétaser aaerdán éa aaombaton Szerkesztöség^és kiadóhivatal Sétoraljaajhel (Vármegyeház uflv^r) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár': Negyedévre . . 2 pengő Hlrdetéaek: négyzetcentiméterenként. Nyllttór soronként 16 fillér Telefon rv M. T. I. Kirendeltség.ás szerkesztőség, kiadóhivata 108. ssám. j FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. aiám. Hiszek egyjlstenben, hiszek egy ház Hiszek egy isteni örök igazságban, . Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen Vitánk Romániával Irta : Dr Lakatos Gyula orsxággy képv. Azok között a tárgyak kö­zött, amelyeket a békeszerző­dés a vegyes döntőbiróság illetékességének vetett alá, foglaltatik a békeszerződés 250. §-ának az az érdemi rendelkezése, amely szerint a magyar állampolgároknak az elszakított területeken levő vagyona mentes mindennemű elvétel és likvidáció alól. A magyar állampolgárok egy csoportja úgy találta, hogy ezt az intézkedést a román állam azzal az agrárreform törvénnyel, amelyet Erdélyben, eltérőleg országának egyéb részeitől, végrehajtott és al­kalmaz, megsértette s ezzel a keresettel a vegyes döntő­bírósághoz fordult. A vegyes döntőbiróság előtt a román állam képviselője leült tár­gyalni, kifogásolván a vegyes döntőbiróság hatáskörét. Hosz- szu, alapos tárgyalás után nemzetközi nagy jogtekinté­lyek részvételével és jogi véleményének meghallgatása után a vegyes döntőbiróság a hatáskör kérdésében a ma­gyar álláspontnak adott igazat. Erre a román állam a Nép- szövetséghez intézett bead­ványában kijelentette, hogy a döntést magára nézve nem ismeri el és biráját a vegyes döntőbiróságából ezen agrár­perek tárgyalásáról visszavon­ja. Románia képviselője ezzel a beadvánnyal a Népszövet­séghez a népszövetségi pák tűm 11. szakasza alapján fordult. Ennek a 11. §-nak egy mondata a következőké­pen szól: „A szövetség minden egyes tagjának jogában áll a köz­gyűlés, vagy a tanács figyel mét barátságos módon fel­hívni a nemzetközi viszonyo­kat érintő, minden olyan körülményre, amely azzal fe­nyeget, hogy megzavarja a békét, vagy a nemzetek kö­zött a jó egyetértést, amelytől a béke függ.‘ Hogyan? A bírói döntéstől, a judikálástól a békét lehet félteni? Hát, nem a béke ér- dékében, nem a háborús konf­liktusok elkerülése érdekében kötnek az államok egymással arbritrázs-szerződéseket? Hát, van-e a békének alaposabb bázisa, mint épen a vitáknak judikális utón való elintézése nemzetközi fórumok által? De Romániának ismernie kell a nemzetközi udvariasságnak és az államok nemzetközi prak- szisának azt a szabályát, hogy amig a jog beszél, addig a politikának hallgatnia kell és amig egy nemzetközi bírói fórum döntése nem végleges, addig nem lehet egy politi­kai fórum doniét ugyanarra a kérdésre nez^^^énybe venni. Ez a szabály ugyanaz a nemzetközi életbe™mint az államok beléletében, ahol pe­dig adhuc sub judice lisest — amig a biró nem beszélt, a kritikának hallgatnia kell. El tudom képzelni, hogy egy arbritrázs-szerződés ak­tiválása előtt valamely állam politikai fentartásokat tesz, hiszen a legtöbb arbitrázs­szerződésben szoktak is ily fenntartások lenni. Azt is el tudom képzelni, hogy a vég­leges döntése után egy állam a döntés ellen politikai fóru­mot vesz igénybe, pl. azt mondván, hogy a döntést a legjobb akarata mellett sem tudja végrehajtani. De mind­két hipotézis esetén, Románia vagy tulkorán, vagy tulkésőn jött a Népszövetséghez ; tul­későn, mert hisz-en leült tár­gyalni a bíróság elé, tulkorán, mert hiszen az érdemi döntést még nem ismeri. A magyar kormány ennek a kérdésnek eldöntésétől szerény nézetem szerint — a jogi szempontokat nem té­vesztheti szem elől és nem en­gedheti, hogy ez a kérdés, amely kizárólag jogi kérdés a Népszövetség előtt politikai térre terelődjék. Az ellenérdek képviselői politikai érvekkel jöttek. Elő­adták azt, hogy 'amennyiben a magyar álláspontnak igazat adnának, Románia budgetjé­nek egyensúlya felborulna. Le kell szögeznünk ezeknek az érveknek fallációzus jelle­gét. A valóság csupán tört része ennek és a magyar érde­kek megítélése esetén, nem nagy pénzügyi művészettel, még a román budgetbe is is könnyen be lehetne illesz­teni azt az összeget, amely a magyar igények kielégíté­sére szükséges. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ennek a kérdésnek eldöntésénél a Nép- szövetségnek a jogi bázison kell maradnia, nem szabad mást tennie, mint azt, amit a népszövetségi paktum és a trianoni békeszerződés erre az esetre nézve stipulál, t. i. más bíráknak a kijelölését a visszavont biró helyébe. A Népszövetség igy járt el más — május 16. Népes rendkívüli közgyűlést tartott ma d. e. 11 órai kezdettel ZemplénvármegyeTörvényhatósági Bizottsága Széli József főispán el­nöklete alatt. A nagyobb érdeklő­dést a borfogyasztási adó eltörlé­sére vonatkozó pestmegyei átirat okozta. Az újhelyi bizottsági ta­gokat pedig ezenkívül a sátoralja­újhelyi önálló villanytelep ügyei iránti érdeklődés hozta el nagyobb számban a közgyűlésre. Napirend előtt elnöklő főispán két, az egyetemes kereszténységet és a magyarságot ért súlyos vesz­teségről emlékezett meg. — Prohászka Ottokár Székes- fehérvár lánglelkü apostola, a ma­gyar katolikus egyháznak glóriás nagy papja — mondotta elnöklő főispán — szent hivatása teljesí­tése közben visszaadta nemes lel­két teremtfijének. — Halála nagy veszteség nem­csak a katolikus egyház, de az egész kereszténység, a magyar nemzet és a közélet szempontjá­hasonló esetekben Németor­szággal szemben és ezen praxisától eltérni semmi oka sincs ebben az adott esetben sem, Úgy érzem, hogy egy ár­nyalattal már tulment a szük­ség határán Magyarország kép­viselője a Népszövetség előtt, amikor felajánlotta azt a kész­séget, hogy a jogerős Ítélet dacára a vegyes döntőbiróság hatásköri kérdését hajlandó felülbiráltatni a hágai nemzet­közi állandó bírósággal. Ha azonban Magyarország kép viselője ezt a loyalis nyilat­kozatot már megtette, ez vég­ső határa annak az engedé­kenységnek, ameddig elme­hetünk, ezentúl a jogfeladás következnék, amelyet vég­zetesnek tekintenék Magyar- ország érdekei szempontjából. bői is. Nálánál a krisztusi tanok­nak ihletettebb hirdetője az újabb időben alig volt. A hit elmélyíté­sének igazi mestere volt. Egész leikével szolgálta nem csupán egy­háza, de nemzete ügyét is. Élete — mely a magyar föld termékeny voltának ékes bizonysága — pél­daadás volt miként szolgálhatja egy egyházfejedelem egyháza ügyei­vel a magyarság ügyét is. — A másik halott Darányi Ig­nác Nagymagyarország hosszú éve­ken át volt földmivelésügyi mi­nisztere. Emléke drága kincs, nagy érték nekünk. A magyar mező- gazdaság évről-évre válsággal küz­dött, az állami költségvetés évről- évre hiánnyal záródott. A magyar mezőgazdaság sebeinek orvoslása, termelő képességének gyarapítása az elhunyt érdeme, ő mutatta meg az utat, amelyen a magyar mezőgazdaságnak haladnia kell. Hogy a Tokajhegyalja a filoxera pusztítás után ismét helyreállha­tott, abban Darányi Ignácnak oroszlánrésze volt. Zemplfrívmegjfe közönsége egyhangú határozattal fld­magyar barátsági szerződés megkötése alkalmából Rendkívüli törvényhatósági közgyűlés. — A jövő héten a miniszterelnök elnöklete alatt tartandó értekezlet foglalkozik a Tokajhegyalja kérdéseivel. — A közgyűlés állásfoglalása a borfogyasztási adó kérdésében. — '^g*3res ezána. áia lO filler

Next

/
Oldalképek
Tartalom