Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)
1927-05-04 / 32. szám
32. saám. Ctvennyolcadik évfolyam. Sátoraljaújhely, 1927. május 4. Megjelenik hetenként kétszer «zárdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Előfizetési ár: Negyedévre. . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ -. Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen Rabolni nem szabad Lényegében ez a rövid foglalata annak a nyilatkozatnak, amelyet az Egyesült Államok elnöke a mexikói birtokidsajá- titásokkal kapcsolatban tett. Egész nyugodtan mondhatnánk azt is, hogy közönséges birtokrablásról van szó, mert hiszen, ha valakitől valamit elvesznek, ami jogos tulajdona és semmit sem adnak érte, másnak mint rablásnak nem minősithető. A mexikói esettel kapcsolatban ugyan a kormány azzal próbálja igazolni ragadozó eljárását, hogy a mexikói alkotmány értelmében joga van az államnak kisajátítani területeket, de erre Coolidge igen helyesen azt feleli, hogy egyes amerikai polgárok mexikói birtokukat jóval a mexikói alkotmány elfogadása előtt szerezték s nem lehet ezt az alkotmányt visszamenő erővel alkalmazni. Szükségtelen kiemelnünk Colidge álláspontjának elvi je.erdőségét. hiszen benne az a princípium jut érvényesülésre, hogy magán- tulajdont megfelelő kárpótlás nélkül elvenni nem szabad. Nem igen hisszük, hogy volna a világnak országa, amelyre frappánsabbá lehetne a Coolidge-féle elvet alkalmazni, mint Románia. Romániában pontosan az történt a magyar birtokosokkal, mint ami az amerikai birtokosokkal Mexikóban. Nyilvánvaló, hogy Coolidge kijelentései helytől és időtől független értékűek, tehát a romániai birtokrablásokra ép úgy vonatkoznak, mint a mexikóiakra. Száz és száz magyar birtokost tettek tönkre a románok azzal, hogy a béke- szerződésben biztosított jogaikra hivatkozva nevetséges kárpótlás fejében óriási értékeket juttattak az általuk támogatott „gutgesinnt“ román birtokosság kezére. A béke- szerződésekre való hivatkozás nyilván hazugság volt, hiszen éppen a békeszerződések kötik ki, hogy a kisebbségek jogi védelemben részesülnek. A legyőzött országok és a győztes államok jogara alá került kisebbségek igazán csekély oltalomban részesülnek a békeszerződésekben, de még ezt a mini rális jogelvet sem veszik figyelembe egyes „győztes“ államok, többek között Románia. Ellenben Magyar- országtól megkövetelik, hogy a trianoni békeszerződés minden súlyos és igazságtalan rendelkezését betartsa s Magyarország ezeket be is tartja, hiszen a magyar kormány delegátusa aláírásával tett fogadalmat a békeszerződés intézkedéseinek végrehajtására. Hogy állunk azonban Románia esetében ? A román békedelegátus is odabiggyesztette aláírását a békeokmányra, de ez az aláírás, illetőleg az aláírás tényében foglalt erkölcsi kényszer mintha nem is léteznék. A román kormány lábbal tiporja az erdélyi kisebbségek jogait, nemcsak a fölháboritó birtokrablásokkal, de ősi jogon fennáló magyar iskolák és intézmények igazságtalan megszüntetésével s a magyar kisebbség kíméletlen üldözésével is. Nem tudjuk, hogy a népszövetség tehetetA ZEMPLÉN EREDETI TÁRCÁJA Báró Inkey Eduárd. Néhai Zalkodi Bajusz József volt 18<S/49-es honvédfőhadnagy, sátoraljaújhelyi ügyvéd hátrahagyott munkáiból X. Válaszában azon kezdte, hogy a győri plébános, akivel fogságában egy szobában volt Miskolcon letartóztatva, épen nála volt, mikor levelemet megkapta. Inkey rögtön felkötötte a kardját és elment Bekéhez az igazságiigyministériumba. Ö is, Beke is azt tanácsolják, hogy jöjjek mielőbb Bécsbe és ők kifogják eszközölni őfelségénél, hogy kihallgatásra bocsáttassam, de siessek, mert a császár két hét múlva Insbruckba utazik. Egy láda jó 46-i hegyaljai asszu bort magamhoz véve, Sárospatakon a vár alatti kikötőben felültem a kis gőzhajóra, amely minket Szolnokig szállított, Szolnokról aztán vasúton mentünk per Budapest —- Bécsbe. lenségének, vagy rosszakaratának számlájára irjuk-e azt a sajnálatos körülményt, hogy a magyar kormány és a magyar kisebbségek akárhányszor is fordultak orvoslásért az állítólag arra hivatott fórumhoz, sohasem tudtak igazuknak érvényt szerezni. Ez az eljárás természetesen nern já- iult hozzá ahoz, hogy a nép- szövetség Ígéreteiben és ténykedésében való bizalmat meg erősitse, s talán ezek az eseSátoraljaújhely a Mióta Sátoraljaújhely határszéli fekvésénél és a határ által kettészelt voltánál fogva egyik szomorú nevezetességű városa lett a csonka,- országnak, többször foglalkozott vele a fővárosi sajtó. Nagyon is ritkán azo íban abban az értelemben, mely a lassú sorvadás fel- tartózhatatlan folyamatának országos érdekű megállítására hívta volna föl a közfigyelmet, hanem csaknem midenkor mint érdekes kuriózumot kezelték a fővárosi lapok a trianoni béke egyik legsúlyosabb betegét, Iegtöbször helyt nem álló kritikai alapon. Amint a legutóbbi időkben sok jel arra vall, hogy Ujhely nem Akkor még nem voltak olyan belszerkezetüek a vasúti kocsik, mint most, hanem mint az iskolában ültünk egy kupéban mintegy 40-en és ha a 40 közül csak egy akadt, aki dohányozni nem szokott és a 39-nek meg nem engedte, eltiltotta a dohányzást a konduktor — ami a kupéban volt magyaroknál nagy visszatetszést szült. Ezen a réven ösmerkedtem meg a kupéban egy debreceni kereskedővel, aki szintén Bécsbe utazott és oda minden két-három hfhapban felszokott menni ügyei nek intézése céljából. Ez a magyar kereskedő tanácsolta, hogy a „Stadt London" ba (átellenben a főpostával) a b. Szína vendéglője volt, szálljunk be. Beszálltunk, de reggel még hét óra sem lévén, én az átöltőzködés után azonnal enni óhajtottam, mert az utón csakis tarisznyából étkeztünk, amiben ugyan hideg sült bőven volt, de miután nem vacsoráztam, valami meleg villásreggeli után vágytam. tek is okozták egyes nagyhatalmaknak — köztük Olaszországnak — a népszövetség intézményével szemben való elutasító magatartását. Vájjon meghallja-e Genf Coolidge intő szavát s a párizsi ügyvédek ravasz, de alaptalan fifi- kájával szemben érvényt szerez-e az erdélyi magyar birtokosság javára az angol-szász egyszerűség, becsületesség és puritánság által megfogalmazott igazságos elvnek. fővárosi sejtóben adja meg magát apatikusan kike- rülhetetlennek látszó sorsának s amint a megmaradt Bodrogközzel megteremtett kapcsolata, a megindult építkezések, kisvasúti ösz- szeköttetései arra mutatnak, hogy régebbi jelentőségét mai helyzetében is vissza akarja szerezni, úgy örvendetes változást tapasztalhattunk legutóbb abban a propagandában is, amely városunk helyzetére kívánja az országos közfigyelmet terelni. A 8 Órai Újság, mely politikai súlyánál fogva is egyik igen tekintélyes orgánuma az országos sajtónak, húsvéti mellékletében — melyet a magyar városok ismerReggel 8 órakor bementünk egy sörcsarnokba, amelyet még csak akkor sepertek, de már az emel- kedettebb helyen levő rondella kilévén seperve, oda beültünk és keiner után csengettünk. Jött is egy frakkos keiner és kérdezte, hogy kávét vagy csokoládét parancsolunk-e. Én oda szóltam neki, hogy: — Ich will etwas fleisiges und warmes essen. — Krén Würste könne ich dienen? Wiefil pare? — Fünf pare — feleltem, mert az utitársam saját részére kávét rendelt. A keiner nagyot nézett, de én akkor még az ő bámulatának okát meg nem értettem, mert öt pár krén virslit deák koromba Lőcsén, Patakon, Pozsonyban akárhányszor bevágtunk anélkül, hogy gyomor megterhelést éreztünk volna. Néhány perc múlva hozott ugyan az a keiner egy egész tál frank furtit, amire mi elnevettük magunkat és mindjárt kitaláltuk a Egryos száján, ára ÍO fillér
