Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-09-01 / 67. szám
Ötvenhetedik évfolyam. 67 szám. Sátoraljaújhely, 1926. szeptember 1. megjelenik hetenként kétszer «serdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. azám. EMPLEN POLITIKAI HÍRLAP FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hlrdetéeek: négyzetcentiméterenként. Ny litt ér soronként 2000 K. Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. asám. ■■■■ sasa Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában; Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. 9 beruházások és a magángazdaságot! * Állandóan az érdeklődés előterében van a beruházások ügye, ami érthető is, mert a beruházásokkal kapcsolatos munkálatoktól várja a magán- gazdaság is helyzetének javulását. A beruházásokról eddig az a vélemény alakult ki, hogy a beruházásokra előirányzott összegek nem elegendők s hogy az e célra felhasználandó összegekből kevés jut a magángazdaságoknak, — holott ezek a szanálás érdekében hozott nagy áldozatok után joggal vélnek számíthatni a fokozott támogatásra. Most, hogy még 80 millió aranykorona felesleg felszabadítására számíthatunk a nép- szövetségi kölcsönből, továbbá hogy az első városi kölcsön felhasználása folyamatban van, sőt újabb kölcsön felvétele aktuális, az érdekelt gazdasági körök a beruházási politika terén bizonyos változtatásokat óhajtanak. Miután döntő fontossága van a termelés és az értékesítés szempontjából a beruházási program megállapításának, az érdekelt gazdasági körök első sorban azt tartják szükségesnek, hogy a szóban- forgó programok összeállitása egységes irányelvek szerint történjék. Ezidő szerint az állam által végrehajtandó invesztíciók megállapítása az érdekelt tárcák feladatkörébe tartozik. A városi kölcsönök felhasználásánál az egyes városok döntenek a belügyminisztérium ellenőrzése mellett. Ezzel szemben az érdekelt szakkörök célravezetőbbnek találnák, ha az állami és városi beruházási pénzek felhasználásánál egységesen döntenének és e célból beruházási tanácsot létesítenének, melynek feladata lenne a beruházási programoknak az országos érdekek és az általános magángazdasági szempontok figyelembe vétele mellett való összeállitása. Értesülésünk szerint több oldalról felmerült ez az óhajtás s bár e helyütt mi is foglalkozunk vele, nem érthetünk vele egyet, mert az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen bürokratikus szervek csak nehézkesebbé teszik a halasztást nem tűrő tervek keresztülvitelét és megvalósítását, De meg az sem valószínű, hogy az egyes helyek speciális érdekei és kívánalmai érvényesülhetnének-e ? A kormánynak megvan a Vasárnap óta a tállyai „Kossuth- egyház“ nemcsak egy szépen sikerült gyászünnepet könyvelhet el történelmének lapjain, hanem e napon világosságot gyújtott a sötétben s az ünnepség hatalmas közönsége ennek fénye mellett meglátta a múlt minden árnyékát és káprázatát s meglátta a ma szenvedő és visszafejlődő állapotát. Este hat órakor harangszó mellett bevonult a teljesen kivilágított templomba az a nagy számú közönség, mely ez alkalmából nemmaga beruházási programja s a miniszterelnök egyik legfőbb gondja e magyar gazdaságok szanálására vezető eszközök és módok megtalálása. A miniszterelnök szabadságidejében állandóan foglalkozik e kérdésekkel s bizonyára rövidesen olyan programot ismertethetünk e téren is, amely teljesen megnyugtathatja a magángazdaságokat Tállyán, 1926 aug. 29csak Tállyáról, hanem Abaujszántó, Mád, Szerencs, sőt Miskolcról is eljött, hogy Kossuth Lajos templomában két órát töltsön el buzgó áhítatban és kegyeletes emlékezésben . . A hatalmas és minden művészi igényt kielégítő programot „Erős várunk az Ur Isten“ kezdető egyházi ének nyitotta meg. Ezután a helybeli dalárda Beethoven : „Dicsőit Téged* c. gyönyörű s örök értékű dalát énekelte- el Poppe Béla vezetése mellett Weisz József művészi orgonajá1S. 9 mohácsi tragédia gpszümpe Tállyán (Saját tudósitónktól.) I HlfÜl BMI TBHEB3A jbt ember — ember Irta: Kántor Mihály. Ezt az Ítéletet egy mezőkövesdi asszony szájából hallottam, a bodrogközi kis vasúton. Sugár termet, barna szemek, fekete szempillák. Fogai szép, egészséges fehérek, de az ajka fakó, vértelen. Az arca fonnyadt. Még virulnia kellene, de úgy látszik, hogy valami nagy csapás érte. Olyan, mint az öbölütött növény. Megszólítom. Elmosolyodik. Keresztül süt mosolygásán a lelke, ez teszi kedvessé, mert különben olyan fanyar volna az is. Jellegzetes matyó öltözetet visel. Csupa idor-bodor, ránc és tarkaság. — Ki készítette ezt a ruhát ? — kérdeztem. — En magam, feleli. — De ezek a hímzések az ing- válton, meg a pruszlikon, meg a szoknyán . . . — Vásáron vettem, mondja minden szépítés nélkül. Ott adják olcsón. Tehát a szép hímzések matyói saját ruháikhoz vásáron veszik a díszt. — Teccik tudni, elkészítenénk mi magunk is a diszitést, de annyi időbe kerülne, hogy pénzzel azt meg se lehetne fizetni. .. Hát persze 1 Ez a mi bajunk. Ügyesség, leleményesség, ízlés, tehetség dolgában egy hajszálnyival sem alábbvaló a mi népünk a többi nemzetek népeinél, de mig azok a mi vérhullásunk enyhéjében békén éldegélve a maguk kezdetleges népi iparelemeiket hatalmas nemzeti iparrá fejlesztették, addig mi összes erőinket a puszta fennmaradás érdekében feszítettük meg. Elmaradtunk. A nép dolgozott. ízlése, munkája, lassan bár, de fejlődött, de nem karolt belé a nemzet magasabb szel lerne, hogy felemelje és kincsesé tegye. Jő az, amit mi csinálunk, de annyi fáradsággal jár, hogy eladásra dolgozni lehetetlenség. Innen van az, hogy mig általában a többi nemzetek ízlését valami sajátos alapvonások jellemzik, addig nálunk teljes a zűrzavar. Szolgák vagyunk, vagy legjobb esetben majmok. A magunkét nem becsüljük, a külföldit istenitjük. — Hejh pedig: „Ne legyenek tenéked idegen isteneid 1 “ . . . Erre a mi élhetetlenségünkre vonatkozik a karádi ember mélá- zása, hogy: „Az ángol kitanáli, A német megcsinálj, Bolond magyar megveszi.“ Matyóhimzéseken, kalotaszegi varrottakon, balatonendrédi csipkéken kívül alig ismernek egyébről bennünket odakint. De még mi magunk sem ismerjük magunkat. Avagy tudják-e csak Ujhely- ben is legalább, hogy mily hatalmas arányú szövés-fonás folyik a Bodrogközön? Tami Dani, Karád költője már 50 évvel ezelőtt kiszerkesztette egy versezetben a cigándiakat. Ennyit ismerek belőle: Mán Cigándra menjünk házasodni, Mert ott igen tudnak szőni-fonni. Ott szövik a szép fehér lepedőt, Nem szeretik a háromszél kötőt. . . Még a féketöt is maga veszi, Csakhogy magát Karádra teheti . . Ez az utolsó két sor arra esik. hogy a cigándi lányok igen szívesen ott hagyták fai ujókat, ha karádi asszonnyá lehettek. A „fö- kötöt* a vőlegény szokta venni „jegybe“ a mennyasszonynak, de a cigándi „jány“ még ezt is megvette magának. Amilyen sűrű eset volt, hogy Cigándról került asszony Karádra, éppen olyan ritkán történt meg az ellenkezője, ügy, hegy mint ritkaságot, három ilyen esetet szedett versbe Tami Dani. „Róka, Kakas meg a Ny ni Feleséget vett magának Karádrul.“ Róka, kakas, nyúl „csufolódó nevek“. Cigándon ritka ember, akinek ilyen nincs. A matyóasszony éppen oda igyekezik. Vagy húsz kilónyi súlyú a batyuja. Vállkendők, asztalterítők, és futók vannak benne. Kétszázezernél kezdődnek az árak. Mert eladók. — Csinál-e sok vásárt? kérdezőm. — Nehezen megy bizony az Bgr3T©3 é,ra, lOOO ZEC