Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-08-01 / 56. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1926. augutus 1. JmWmöim}, NVÜ GAT IN Dl AI =f «1 MJ B^TELEF0N:182-851 zási programjának megvalósításához kerek összegben 53 milliárd korona szükséges. Ezen összegnek nagy részét, 36 milliárdot, a vármegye úthálózatának teljes kiépítésére az ideiglenes műtárgyaknak véglegesekkel való kicserélésére s arra kívánják fordítani, hogy a vármegye 10 évre tervezett útépítési programja három év alatt legyen végrehajtható. Nem igényel bővebb magyarázatot, milyen óriási jelentősége van úthálózatunk ilyen aránylag rövid idő alatt leendő kiépítésének. A kölcsön felhasználásával végrehajtott útépítési program, összefüggésben a közlekedésügy megjavításával igen sok szállal kapcsolódik össze a magángazdaság érdekeivel, a munkaviszonyok megjavításával s kereseti lehetőségek nyújtásával is. Az igénylendő kölcsönnek az útépítésekre fordítandó részén kívül fennmaradó összegét a sárospataki, tiszaluci járási székhely építésére a ricseinek befejezésére, kórházi építkezési célokra, a községek távbeszélő hálózatának kifejlesztésére s a vármegyeháza Bercsényi uccai részének átalakításaira kívánják fordítani. Mind olyan szükségletek ezek, melyek végrehajtása elodázhatatlan. Uj vármegyei székház építéséről belátható időn belül szó nem lehet s a kölcsön nyújtásával mód kínálkozik arra, hogy a vármegyeháza teljesen elhanyagolt állapotban lévő hátsó része is összhangba hozassák a Fő-uccai fronton végzett átalakításokkal. Minden fájdalmat meg- Nzmitet a csodás liatásn „RÁDIUM KEUÖC8.“ Egy doboz ára 40.000 korona. Megrendelhető Dr. Balog főorvoN gyógyintézetében Budapest, Cír. Zichy Jeuö- nlca 25?. Ucvélre felel. Szomorú hir érkezei csütörtö- | kön reggel a vármegyeházára; Gálszécsen meghalt Molnár Béla. I Hogy ki volt Molnár Béla, azt a Zemplén olvasóközönségének felesleges elmondani. Közel négy évtizeden át annyira össze volt forrva a vármegye közéletével, olyan tüzes harcosa volt azoknak a politikai küzdelmeknek, melyek ebben a vármegyében az elmúlt század végén és a mostaninak elején lejátszódtak, hogy nem igen van ember Zemplénvármegyében, aki az ő nevét nem ismerné. De ismerték a vármegye határán túl is, hisz’ már kora ifjúságában bejutott a parlamentbe és ott alapos készültsége, snájdig fellépése, gavalléros bőkezűsége által csakhamar magára vonta képviselőtársai figyelmét és a nagy szabadelvű pártban, amelynek tagja volt, egy-kettőre jelentős pozíciót vívott ki magának. Először az úgynevezett első téli választáson 1891-ben jutott be a képviselőházba még a Szapáry Gyula miniszterelnöksége alatt. A liszkai választó kerület küldte fel. Ugyanebben a kerületben jutott mandátumhoz a következő ciklusra is, miután 1996-ban kemény küzdelem után legyűrte ellenfelét, a már akkor is országos névvel biró Vdzsonyi Vilmost. Politikai pályájának zenitje az egyházpolitikai viták idejére esik. A szabadelvű párt akkor volt először bomlásnak kitéve. Aczél Béla báró csábítására egymásután váltak ki a pártból az úgynevezett „puroszok“ — többnyire fiatal mágnás képviselők — akiknek nem kellettek a Wekerle, Szilágyi és Csáky javaslatai és akik inkább a bécsi udvar felé szerettek kacsintani, ahonnan olyan hírek szivárogtak ki, hogy a király soha sem fogja szentesíteni az ország- gyűlés által már elfogadott javaslatokat. A kormány helyzete állandóan komoly, sokszor válságos is volt. Sokat ért ebben az időben az olyan hűséges párttag, mint Molnár Béla volt, aki nemcsak szenvedélyes, éles eszü vitázó, hanem a vakmerőségig bátor ellenfél is tudott lenni. Az a hire volt, hogy veszedelmes biztonsággal kezeli a pisztolyt és ez nagy respektust szerzett neki. É sorok Írója szemtanúja volt annak, mikor egy öblös hangjáról és nagy szájáról hires ellén- zéki szónok beszédjébe Molnár Béla kétszer közbeszólt, amire a szónok valami nem hízelgő ri- poszttal válaszolt. Molnár felpattant a helyéről és rárivallt: „ismételje meg amit mondott, nem értettem meg“. Persze, hogy a goromba bácsi nem ismételt meg semmit, hanem valami olyat hebegett, hogy őneki tisztelt képviselőtársával nincs semmi dolga, amit mondott, azt ő másra értette. Ha meg van örökítve ez az epizód a t. Ház naplójába, akkor zárójel között ott kell lenni annak is: „élénk derültség jobbról* Eszünk ágába sincs a jó pu- roszokat e megemlékezés keretében gyávasággal vádolni, — csendes, békés emberek ma már azok is — de hogy a kiválási processus hamarosan megszűnt és az elszéledt juhocskák lassanként visszaszálingóztak, abban bizo nyára része volt az olyan gerinces párttagoknak is, amilyennek Molnár Béla bizonyult. Meg is becsülték érte a pártban és Szilágyi Dezső, aki ugyancsak megválogatta a társaságát, egy időben állandóan együtt vacsorázott vele, amint ezt Mikszáth- nak az „István Szobádról irt jó izü történetéből tudjuk. Mikor az újra meg újra dühöngő obbstrukciók megzsibbasztot- íák a kormánypárt ellentálló erejét és Andrássy Gyula vezérlete alatt kiváltak belőle a később alkotmánypárttá alakult dissidensek. (1904) Molnár Béla habozás nélkül Tisza István mellé állott, bár mint zempléni ember és zempléni kerület képviselője az Andrássyak nagy összeköttetése és helyi befőném találhatnak vala benne* Alaghy Menyhért in consilio Te* rebesen azt mondá. amint a kö* zönséges hit tartja: könnyű a Rákóczy György elvesztésében módot találni, annak módja igy legyen: én, mivel hogy szomszédságban lakom, által megyek hozzája, mintha látogatásnak okáért. Agarakat is viszök el velem. Tudom, hogy megmaraszt és ha az én agaraimat meglátja, tehát igen meg fogja dicsérni az ő agarait ; én is azt fogom mondani, hogy igen jók az enyémek is és igen jelesek. Mindjárt nyulászni fog engemet ebéd után kihívni és mikor az lészen, Hotyka felé ál- jon be együtt a sereg és ha Patakhói kijő nyulászni, üssék el rajta Így járhatni végére Rákóczy életének De Rákóczy nem volt ezen időben Patakon, mert Enyicz- kén járt Szécsy Györgyhöz def fenzio dolgában. Így menekült meg Rákóczy 1619. évi augusztus 19-ére terveit meggyilkolástól.“ (Folyt. köv. lyása révén aunak tette ki magát, hogy vármegyéjében meginog alatta a politikai talaj. Ettől kezdve egyike volt Tisza leghübb, legkitartóbb követőinek. Elszántan, lelkesedéssel követte vezérét, akit bátványozásig. szinte fanatikusan szeretett és aki mellől akkor sem tágított, mikor a második téli választás után — 1905-ben — ki esett kezéből a hatalom. Majd 1910-ben újból mandátumhoz jutva, megint a Tisza legközvetlenebb köztiében látjuk őt. A háború elején mikor hadseregünk felvonult és már oroszföldre is eljutott, Tisza a megszállott területekre kormánybiztosnak akarta kinevezni, de Molnár nem vállalkozott. Annál tevékenyebb részt vett minden háborús társadalmi akcióban. Mikor a szinnai, me- zőlaborci, sztropkói és homonnai járások falvait ki kellett üríteni és a lakosságot beljebb eső községekben elhelyezni, a gálszécsi járásba is nagy számmal jöttek a menekültek és bizony nem kis feladat volt azok elhelyezése és élelmezése Molnár Béla nélkül ez talán lehetetlen is lett volna. Ó — hivatalos megbízás nélkül — élére állt a segítő akciónak és karöltve az azóta szintén elhunyt Nemes Sándor főszolgabíróval és Tahy Györggyel, elhelyezték élelmezték otthonukat vesztett testvéreinket. Sajátságos, hogy a háború szerencsés kimenetelében soha sem bízott Nem beszélt erről, de állandóan lehangolt, kedvetlen volt, mintha megérezte volna az eljövendőket. Én a háború alatt csak egyszer láttam felderülni az arcát. A terebesi állomásról késő este együtt mentünk kocsin Gálszécs felé. Elég sötét volt az idő és amikor Vécse tájékán járunk, énekszó üti meg a fülünket. Valaki halad előttünk gyalog és rossz magyarsággal, de boldogan fújja: „Csakhogy egyszer vissza tirtem szip Magyarországba*. Utolérjük, egy szabadsá- gos katona, kohányi legény, tót volt az apja, anyja, de ő magyarul énekel és ujong, hogy megint itt van szép Magyaországon. Per sze, hogy a következő pillanatban már ott ült velünk a kocsiban és én láttam a Molnár Béla arcán, a sötétben is, hogy szinte ragyog a büszkeségtől, hogy Gálszécs tövében ily magyar legények teremnek. És most a gálszécsi ősi ház valamelyik termében kiterítve fekszik Molnár Béla. Nem írja többé ful- mináns cikkeit sem a Kassai Újságba, sem a Prágai Magyar Hírlapban. Kidőlt a^magyar feltámadásnak egyik reménysége, aki bátor szóval mondotta meg az igazat a cseh uraknak is, és keményen leckéztette meg a rossz után járó magyarokat is. Nem fogják a csehek többé börtönbe hurcolni Kassára, nem fogják többé sajtóperekkel zaklatni. Mert tudja meg mindenki, hogy Molnár Béla Trianon után is, az elszakított Gálszécsen is Molnár Béla maradt; akit magas műveltsége, kimélyült politikai iskolázottsága, bátorsága szinte elhívott arra, hogy a felvi déki magyarság egyik vezére legyen Szedjétek össze a gálszécsi kert gyönyörű virágait koporsójára, hiszen ő ültette, ő ápolta, ő gon- I dozta azokat és valahogy úgy he- i i/ezzétek el, hogy a szive fölött ! piros-fehér-zöld színekben csoportosuljanak. Sz. I. tartását tárgyalva, következőket írja: „ 2 agarakat bízza rám az fejedelem, igen kedves ebeit Hóka és Kormos nevűeket, kiket Kornis Zsigmond adott vala, azután töb beket is annyira, hogy volt néha 6—7, egyszerre nyolc agara a fejedelemnek gondviselésem alatt, mivel tudta szegény fejedelem, hogy igen vadászember az apám s én is igen szeretem az ebeket; az volt az baj, szolgám nem volt, hanem az ebek prebendájára vettem mellém egy horvát Szabó János nevű legényt, aki Fogaras- ban telepedék azután ; de az említett 2 agaraknak mindenkor magam adtam enniek stb.“ II. Rákóczy György egyike volt a legszenvedélyesebb agarászoknak. Rudnai Zsigmond szolgájának 1644-ből kelt feljegyzése szerint 1644. január 23-án atz agár állomány következő vólt: .Úrnőnk ő Nagysága számára való agarak száma 15, neveik: Pochó, Havas, Czinkó, Pacsirta, Dervis, Csalfa, Tánzka, Herio, Bondor, Szaikiás, Szerecseny, Kormos, Niedam, Szava és Száva. Hradzivil herceg számára való j agarak 12 agár, neveik: Bocskor, ■ Hóka, Bocskor, Kapczás, Hajdar, j Szava, Murcza, Tanz, Szolia, Banze ; Tanzka, Tanz. Courlandí herceg számára va'ó agarak 12 agár, neveik : Dervis, Puika, Szellő, Rigó, Csauz. Kutyapali, Zumár, Kapsi, Kormos, Daru, Csengő, egy névtelen, ősz szesen 39 agár, mely 1. 2. 3.- asával ki voltak helyezve a pe- cérek vagy agárnordozóknál tartáson“. — Ezen kívül voltak még a fejedelemnek szánt agarak és a palotás agarak. De kellelt is sok agár a naponként összefogdosott nyulak számát véve figyelembe, hogy csak egyet említsek, 1647. október 29-én Nagyvárad környékén agarászva a fejedelem, egy nap alatt 90 nyulat és 3 őzet fogatott agaraival. Rákóczy agarász- szenvedélyének, mint azt gróf Mikó Imre feljegyzéséből tudjuk, egyszer majdnem áldozatául is esett. Gróf Mtkó igy beszéli el: „Rákóczy Györgytől igen tartanak a praktikások, igen tanácskoznak, mikép veszthetnék el, de módot A budapesti ujoi SZÁLI m e g n BUDA VI., Mária Va 400 teljesen mode rokkal, ágyneműk! minden szobában meleg viz, közpon a legkényesebb, ig gitö berendezéssel gáló személyzettel rendelkez Étterem, kávéhá rém a házban. Esténként elsői Szállodánk közpor minden pályaudva könnyen elérhető. Felvilágosítások gál és szobaelőjeg megkeresésre is i Szálló i I 1 Kerékpár, világhírű gyá ti Gummik, alkatri Nagy Jó; Anáráfl — Vidéki szí A sátoraljaujht leánynevelő in elfogad elemi leánykákat. A t déken, az egész; nek minden tek helyiségekben nevelést és felü: a leánykák szá zésre szintén i ditunk. Felszóli silést küld az — Zeneisk helyben. Gut művész nem Isi közönség előtt, zunkban hang igen nagy s-ike kólát nyit vári egy nagy hézag zenetanár, kü! szakon, i ^ i ban. Guth 1st' biztosítékot nyi hogy az uj isi nyes működést — Orvosi 1 nabás orvos, ucca 6. sz. ah mátus templon lyezte át. Köszönt Mindazc retett fi un tragikus h; részvétükk nek vigasz őszinte sz szöneíünki
