Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-11-03 / 83. szám

ZEMPLÉN 2. oldal vehessen föl. Ha erre már nem volna mód, úgy a határozatok jóváhagyását kéri az illetékes pénz­ügyi és belügyminisztériumoktól, j Az állandó választmány javas- ! lata azon alapul, hogy a Speyer ; kölcsön az ajánlott függő kölcsön- j nél kedvezőbb. Az állandó választmány javas- j latához dr. Holló Andor bizottsági tag azt a kiegészítést javasolta, hogy miután a kölcsön ajánlatot tevő bank ajánlatával csak dec. 1-éig van obligóban, fejezze ki azt is az állandó választmány ja­vaslata, hogy a Speyer kölcsön iránti lépések olyan időben tétes­senek meg, hogy a döntés dec. Híg megtörténhessék. Felvilágosí­tást kért másrészről arra vonatko­zólag, hogy az állandó választ­mány javaslata érinti e a városi határozatnak azt a részét, amely az építkezési versenytárgyalások eldöntésére vonatkozik. Elnöklő főispán azt a felvilágo sitást nyújtotta, hogy a pénzügy­minisztériumban nyert előzetes információn alapul az állandó választmány javaslata. A pénzügy­minisztérium ugyanis a függő kölcsönnél jóval kedvezőbbnek találja a Speyer kölcsön feltételeit s igy csak akkor remélhető a vá­rosi határozat jóváhagyása, ha a Speyer kölcsön már igénybe ve­hető nem volna. Megnyugtathatja a felszólalót, hogy dec. 1 éig ez a kérdés föltétien elintézést nyer­het, mert minden lehetőt el fog követni, hogy az ügy határidőre megoldassák. Még megnyugtatób­ban hatott a főispán azon kije­lentése, hogy véleménye szerint a városi határozat jóváhagyása várható. Azt azonban természe­tesnek látja, hogy amennyiben mégis rendelkezésre állhatna a Speyer kölcsön, ez esetben elesik a városi határozatnak az a része S ha nem, mi táplálhatja remény­ségünket? Annak az elgondolása, hogy két nagyhatalmasság tartotta érdekében állónak Magyarország megsemmisítését, amelyek közül az egyik mostanában némi — nagyon Plátonikus — rokonszenvet szenveleg ugyan irányunkban, de mindkettőnek ellenére lenne egy életképes Magyarország. Tovább fűzve a gondolatot, négy felől még a megmaradt csonka országra is, mint a prédára leső fenevadak állanak álig fegyverkezve a kisebb hatalmasságok, vigaszta­lannak mutatva a jövőnket. Amibe bizakodtunk, sőt el is bíztuk ma­gunkat: a történelmi jogcím, a Reclus formulája, a nyugat érde­kében kifejtett erőpazarlás értékte­lenekké váltak a „Macht geht for Recht- kategorikus imperatunsávai szemben — felháborító cinizmus­sal fogadta egy vak dühében neki­vadult francia államférfi az ezer évi fennállásra való hivatkozást. Hisszük és óhajtjuk, hogy egykor a teuton gőg adja meg rá a feleletet (Folyt, köv.) is, mely az építkezéseknek válla- gositásai után a közgyűlés az ál­latba adására vonatkozik. landó választmány javaslatát egy­A főispán megnyugtató felvilá- hangulag elfogadja. MindenStépen kitart a sáros az önálló yilianytÉp építése mellett A polgármester és a Közmüvek igazgatójának nyilatkozata A Speyer kölcsön felhasználása, a villanytelep épitési ügye, csak nagyon nehezen (ud nyugvópontra jutni. Annak dacára is, hogy az ügy, a városi képviselőtestületeti határozatok, a törvényhatósági bizottság határozata folytán az j utolsó fokon illetékes \ kormány- j hatóság döntése elé kerültek, mégis j bizonyos nyugtalanság észlelhető . e kérdésben, mely nem akar el­ülni és — úgy látszik — nem is csendesedik el, inig ez ügyben ' az utolsó szó el nem hangzik. A nyugtalanságot az tartja éb- | ren leginkább, hogy a Törvény- | hatóság a kereskedelmi miniszté- j rium szakvéleményét kérte a város i és a Tröszt közötti vitás kérdé­sekben. Leszögez ük már és hang­súlyoztuk újból és újból, hogy a Törvényhatóság ez elől nem tér­hetett ki, mert amint hangsúlyozta ezt a törvényhatósági közgyűlésen az elnöklő főispán s hangsúlyozza a határozat indokolása, a várme gyének nincs olyan szakértője, j akinek véleménye a vitás kérdést — előnyösebb-e a Tröszthöz való kapcsolódás, vagy az önálló telep építése — eldönthelné. Most az ügy a végső fórum előtt fekszik s a legtermészete­sebbnek látszik az illetékes körök­nek az a felfogása, hogy nyűgöd- ; tan bevárandó most már a kér­désnek végső fokon való eldöntése. Nem úgy azonban az érdekelt közönség, melynek a városi kép­viselőtestületi határozatok nyomán kialakult véleményét dr. Búza Bélának az egyik helyi lapban ; közzétett cikke igyekszik kifejezni. ! De ez a súlyos argumentumok- : kai alátámasztott cikk is több he­lyütt kifejezést ad a kérdés elhú­zódása fölötti nyugtalanságnak és ' annak kifejezetten, hogy „a város j vezetőségét is elkedvetleníti a ! nemes ambícióval és igen sok \ igyekezeltel kidolgozott terveik : keresztülvitelének a nehézsége, j sok-sok akadálya.“ Kérdést intéztünk azért elsösor­i ban a város vezetőségéhez, hogy j mi lenne a város álláspontja ab ban az esetben, ha a szakvélemény j és az ezen alapuló döntés az ön j álló telep építésére nem volna I kedvező. Kérdésünkre dr. Orbán Kálmán polgármester a következő választ ' I adta: — A városnak két törvényható- i ságilag is jóváhagyott határozata van most már a Speyer kölcsön ; felhasználására és az önálló vil- ’ lanytelep építésére vonatkozólag. Csak természete? tehát, ha ezen határozatok végrehajtásához min­den körülmények között ragaszko­dunk s csakis ezek alapján kép­zelhetjük el a Speyer kölcsön fel használását Arra a nem várt esetre sem, amelyre egyáltalában nem számítunk, ha a szakértői vélemény nem volna az önálló telep építésére kedvező, sem kez­dünk vagy folytatunk a Tröszttel újabb tárgyalásokat, miután erősen megvagyok győződve, hogy az ön­álló telep építése a városnak rövid idő alatt igen jelentős jövedelmi forrása lehet. A képviselőtestületet határozataiban a város legjobban felfogott érdekei vezették és emel­lett a város vezetősége a végsőkig kitart Reá kell még mutatnom arra is, hogy Ujhely Miskolctól annyira távol.esik, hogy Ujhely- nek, mint villanyos centrálénak nagyon is meg van a maga jelen­tősége s erről egyelőre csak eny- nyit árulhatok e! — még a hatá­ron túl is. Geiger Ottmar főmérnök, a vá­rosi Közmüvek igazgatója, kérdé­sünkre a következőkben fejtette ki álláspontját: — Nincs semmi okom arra, hogy az önálló villanyos telep építése ügyében elfoglalt álláspon­tomtól csak hajszálnyira is eltérjek. Annyira meg vagyok győződve az önálló villanyos telep építésének előnyeiről s annyira tisztán látom annak a városra nézve kedvező következményeit, hogy szinte kétség telennek tartom a határozatok jóvá­hagyását. De kétségtelennek tartom azt is, hogy a semmiképen sem re­mélt kedvezőtlen döntés esetén sem fogja a város közönsége eddigi álláspontját feladni s kész a Speyer kölcsönt inkább a Vörös Ökör építkezéseire fordítani, mint a Tröszttel újabb tárgyalásokat kez­deni. Rövid idő múltán az újra­épített telep a városnak igen je­lentősjövedelmi forrása lesz, olyan jövedelmi forrás, melyet semmi­képen sem nélkülözhet. Az eshe- tőleges kedvezőtlen döntés, amire — ismétlem -- nem is számítunk, csak az ügy további elhúzódását jelentheti, de véleményem szerint semmiképen sem azt, hogy a vá­ros eddig elfoglalt álláspontját feladja. Ennyi az ügyben a hivatalos város és a Közmüvek álláspontja, amihez a többiek előtt csak azt tehetjük hozzá, hogy legtöbbet használhat az ügynek a kormány­hatóság végső döntésének nyugodt bevárása. 1926. november 3. üz emléttezés napja Gyászűnnepség a hősök sírjánál Saujhely, nov. 1. Virágcsokrok és koszorúkkal sürü sorokban vonul a tömeg a temető felé, hogy lerójja kegyeletét az elhunytak iránt, (kz ide-oda futó autók tülkölő lármája és a bér­kocsik zörgése teszik zajossá az uccáj) Ma mindenkinek van mit és fiiért imádkoznia, ma mindenki odatart a halál nagy sirkertjébe, mert nem csupán a halottak üd­vösségéért imádkozunk Mindszen­tek napján, hanem ezen a napon véssük még inkább mélyebb em­lékezetünkbe a Szózat gyönyörű verssorát: „Itt élned és halnod kell.“ Ez a nap az, mely eszünkbe juttatja az élet múlandóságát is és minden újabb Mindszentek napja közelebb hoz bennünket az élet végcéljához — visszatéréshez az anyaföldbe. ($ ahogyan elha­lad a tömeg a köztemető bejárata előtt, eléje tárul a halál előcsar­noka : a saját életét gyászoló, egyik lábával a túlvilágon lévő] magukkal tehetetlen koldusok se­rege. Vannak köztük olyanok is, akik egészen Hernádnémetiből jöttek ide megkeresni az irgalom nyújtotta pár koronát s ezek csak a visszafelé utazásnál, a vasúti pénztárnál bánták meg, hogy meg- bolygatták az itteniek szomorú kereseté^ A kapunál urnák vannak felál­lítva, melyeknél k.tonák állanak. A hősök síremlékeire gyűjtenek. Innen már áttekinthető a szomo­rúan fenséges kép : virágokba öl­tözött, ezer és ezernyi gyertyák­kal kivilágított, az elköltözőiteket magába ölelő hegyoldal. Apró kis épületek, csöndes kripták, örök lakóházak és a szerényen kiemel­kedő, kivilágított koszorús sirhan- tok vonzák megemlékezésre a családot, a sir felett könnyet ejtő szülőt, gyermeket, testvért, rokont; vonza a barátot, az ismerőst, az í ismeretlent. Mindenki kimegy a temetőbe, mindenkit hiv a sze­retet. S felkeressük a Hősök parcel­láját, hol a hazáért vérüket hul­latott testvéreink nyugosznak a cementből készült fejfával megje­lölt sirhantok alatt, A világégés­nek mártirhalált halt hősei ők, ; akik hulló vérükkel festették meg i azt az utat, amelyre az ellenség akarta a lábát tenni. Megindítóvá válik az emlékük­nek szentelt ünnepség, mikor a i hegyoldalról ■ szomorú határra j tekintünk, honnan fehér tornyok és apró kis házak meleg szeretet­tel tekintenek felénk Délután 3 órakor vette kezdetét az ünnepély. Az ipartestületi dalárda elénekelte a Himnuszt, majd a római és gö­rög katolikus egyházak tarlottak egyházi gyászszertartást. Dómján Elek ág. ev. főesperes magasszár- nyalásu ünnepi beszédben emlé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom