Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-09-24 / 76. szám
2. oldal Z E M P L E N 1924 szeptember 24. Fogatok, megrakott fiakkerek, porlepte autók szántanak a tömegbe buvársapkás utasokkal. Az uj rózsaszín töltésen begurul a kis különvonat. Ellepik a töltés oldalát a leszállók, hanyat-homlok bujkálnak át az ut korlátja alatt. De eléjük vág egy kakastollas csendőr. Vissza a jegypénztárhoz! Egy csomó rendező rohan visz- szaverni a pénztár ellen indított ostromot. Félkettőkor aztán elzárják az országút forgalmát. Felsorakoznak a versenyfogatok. Kezdődik a félvérek kétfogatu versenye. Farkas Géza huszáralezredes, versenyelnök percenkint adja a jelt. S egymásntán gördülnek ki a versenyzők, nem lendülnek neki, csak úgy poroszkálva stariolnak. Végardó alatt van a forduló zöld lobogója. Ezt az ötkilométeres ut- darabot kell megtenni négyszer. Húsz perc telik el, mig felsivit a füttyjel. A Némahegy alatt előbukkan egy légynagyságu pont: az első fogait. A tömeg összeomlik az ut két oldaláról s rohan föl az emelkedés tetejére hogy lásson. A rendőrök kiáltoznak, de hiába, nem tudják visszanyomni az útról őket. Azonban lóra pattan a versenyintéző Dőry báró, végiglovagol az utón és maga állítja helyre a rendet. Ideje is, mert a domb tetején feltűnik az első versenyző. Egy sötét és egy világos pej: Melczer László fogata. Utána jön Melczer Béla kocsija. Előredülve hajt mind a két ur. Tekintetük szinte ráfeszül a lóra, látszik hogy most minden mozdulatával együttélnek. — Kitűnő idő — mondogatják a stoppert nézve, a zsűri körül. Férfiasán, délcegen robog be az egyetlen női versenyző Meczner Józsefné. A város szélén megfordulnak és ügetnek visszafelé. Mindvégig vezetnek a Melcze- rek, övék az első két dij. Harmadiknak Meczner Tibor jön be zuhogó tapsviharban, meztelen ostornyéllel üti a lovat. A zsűri összecsoportosul Farkas alezredes aranysujtással megrakott zömök fekete alakja körül s nemsokára szétterjed a hir — országos jelentőségű eredmény : az első fogat kilométerenként átlag 2 perc 11 másodperc. Most a mezőre árad át a sokaság a 8-as alakú kocsipálya köré. az utolsó pereben vett figyelmeztetés után menekült árkon-bokron keresztül gyalogszerrel Szaláncon lakó rokonához. A tuszságtól megszabadult ugyan, de cseberből vederbe lépett, mert a Szaláncot megszállva tartó csehek előtt a kémkedés gyanújába esett. Kassára hurcolták, ahol szerencséjére az ottani rendőrség közbelépésével sikerült tisztáznia magát. Dr. Dubay István ügyvéd, akire Bettelheimék a Hriskó József meggyilkolásával végződött forradalmi bírósági tárgyaláson elmondott védbeszédéért csikorgatták a fogaikat, szintén nehezen menekült túszként való befogatás elől. A vörös detektívek aztán bosszúból Dubay Nándort — az István öcs- csét — hurcolták el a túszok közé. Értesülésünk szerint dr. Nagy Béla ügyvéd ellen is ki volt adva az elfogató parancs, aminek a foganatba vételét a nevezett szintén idejekorán való meneküléssel hiúsította meg. (Folyt, köv.) A női fogatok szépségversenye következik. Az apró jelzőzászlók között egyenként gördülnek körül a futókocsik, először jobbra, aztán balra körözve. Finom, keztyüs női ke- í zek fékezik a hatalmas állatok mozgását. Kipirulnak a halvány j arisztokratikus női arcok. Büszkén, 1 hátrahajlotf felsőtesttel kormányoz j mindegyik. Egész lényüket betölti j a férfiszerep. Jól hátradőlnek s úgy gyeplő- : zik a lovat megállásra. S a zsűri- , tagok körülveszik a fogatot. Kö- j rüljárják, mintha valamit keres- i gélnének a lovak lábai körül. Je- 1 gyezgetnek, aztán kibocsátják a kocsit és összedugott fővel tárgyalnak. Készül a döntés. A közönség közt már alakulnak a pártok. Minden főúri nőnek van lelkes csoportja. Egy kis feketehaju bakfis izgatottan ujjong, nagy pipacsvörös szalagu szalmakalapja alatt: „Meglátjátok Margit bárónő nyeri meg“. A többi csitri zárdanövendék csillogó szemmel bámul körötte, elkápráztatja őket a szó : «bárónő", „grófnő“, hiszen eddig csak szép, szerelmes regényekben olvastak ilyenről. Egy rendőrhadnagy elegánsan nyújtja a kezét egy erősen rizsporozott éltesebb nőnek „Fogadjunk nagyságos asszonyom, hogy Dőry báróné az első dij“. — Mire alapítja ezt kérem — fuvo- lázza az asszony bájosan és művelten. Odébb egy ferencjóskába öltözött öreg dijnok, akinek oku- láréja egy madzaggal van odakötve füléhez, egy másik mágnásnő meilett bont zászlót. Meggyőződéssel magyaráz. Süket az öreg, nem hallja hogy kiabálják az eredményt: Elsőnek Kossuth Sennyey grófnő (Dorn és Caraman), a második Sennyey Anna grófnő, a harmadik báró Dőry Sennyey grófnő. A vadászveraecy Felharsan a katonazenekar. Szét- bomlik a nézők gyűrűje. A füzrs alatt már hozzák a vadászverseny felnyergelt lovait. Látszólag nyugodt nagy lépésekkel jönnek lovászaik mellett. De finom vérrel befuttatott orrlikaikon tágulva jár ki-be a forró lehellet. Fel-felkap- kodják ideges fejük. A bőr selymén tisztán rajzolódnak a csontok élei. A kidudorodó erek itt ott remegnek az izgalomtól. Szeretettel veregeti nyakukat az urlovas keztyüs keze. — No, no, csak csöndbe, nyugodtan I — szerető kézzel rendezgeti a rossz oldalra hullott sörényt. Talán a fejét is odanyomja a ló kicsiny nemes fejéhez. Aztán kengyelbe kap; a lovász meg tartja a fész- kelődő állatot. Dőry báró, a master előrelovagol, végigvezeti a közönség előtt a húsz lovast. Huszártisztek, csizmás keménykalapos urak, akik közül különösen a fiatal Odeschalchy herceg angol divatlapokból kivágott szőke alakja válik ki, aztán dresszes fehérsapkás lovasok hintáznak a nyeregben fel-le. Két elegáns nő is van közöttük : Kossuth Sennyey grófnő és Molnár Baby. Vígan poroszkál át a Ronyván a csapat. A túlsó oldalon kezdődődik a vágta. Elől a master. A gulya fehér pontsora mögött aztán eltűnnek a szem elől. Hatkilómé- teres vágta után érkeznek meg a sövénygáthoz. Egytömegben hul- lámzanak, csak a két nő jön külön meg Kossuth Lajos, aki a feleségét kiséri Felhangzik a master jeladása s a lovak sűrűn egymásmelleit lendülnek neki a gátnak. Kinyúlva vágnak le a túlsó oldalon. Megkezdődik az igazi verseny. Huppan a föld, a lovak vissza-visszarántott lábakkal nagy ívben repülnek. Podmaniczky báró százados vezet. Fölgugolva a kengyelbe figyel előre, mintha minden energiája görcsösen össpontositaná a cél felé és ezzel szinte sodorná maga alatt a lovat. Elsőnek repül be a célba, utána Perczel százados sötét félvérje tör be, aztán Sennyey János gróf pejlova. Lecsillapui az ujjongás izgalma. Letakarva vezetik el a gőzölgő testil paripákat. Komoly, kemény léptekkel mennek a lovak, csak meg-megránduló inaikon látszik, hogy még mindig fel van korbácsolva a vérük. A büffé-sátrak körül tarka élet zsong. Künn az országúton már kezdődik az utolsó szám: a teli - vérek kétfogatu versenye. Csak három nevező áll a start hoz: Orosz Sándor, Kossuth Pál és Székely László dr. Egyszerre indítják őket. Székely mindjárt előtör, két fekete amerikaija mindjárt fortisszimóba jön — Székely lesz az első -*• mondogatják a domboldalon látcsövezők. A várakozás láza egyre nő. Sokan az ut korlátjára ágaskodnak, tenyerüket a szemük felé teszik árnyék- ■taftónak és ideges feszültséggel figyelnek a messzeségbe. — Két nyakigláb gimnazista közösen néz egy ócska nikkelórát, de összevesznek az indulási időn, mire a kisebbik burgonyának minősiti az órái és a lovagiasság szabályai szerint fölpofozza társát. Mindenfelé feszengés, találgatások. Na három perc múlva itt vannak . . . Már csak két kilóméterre lehetnek . . . Dőry báró fel-le jár lovával, helyezkedik és a tömeget igazgatja. Közben hátul a sorompónál beözönlik a város gulyája. Lusta, nehéz lépésekkel veri a port. De elállják előle az utat. — Vissza hiszen jönnek a versenykocsik ! A pásztor csóválja a fejét nem érti az urakat .mán mégis csak elsőbb dolog, hogy hétre a jószág otthon legyen “ A megrekedt marha nyugtalankodni kezd. Valahol oldalt a kocsik között rést ver magának. Vidáman tolong ki az ut árkába, boldogan Iából, mintha fogságból szabadult volna. Aztán kivág az útra, most már nincs hatalom, aki visszaverje. Pedig a versenyfogatok már itt vannak Székely fogata már fölbukkant a domb ivén. Lovai szürkék a portól, függönyként foszlik róluk a porral vegyes tajték. A gulya már elárasztotta az utat. Csendőrök szuronyos puskával próbálják visszaverni, sz- szetorlódnak a barmok, csöp hijja, hogy rájuk nem gázolt az első fogat. A visszafordulás még izgalmasabb, mert a csorda nem tágít. A három kocsi merészen vágtat közéjük. Szinte szétfröccsen a megijedt tinók csapata. Egy pillanat alatt tiszta lesz az ut. Kossuth Pál megsuhintja lovát és könnyedén előzi meg Székelyt, azután messze maga mögött hagyja. —- Orosz Sándor követi őt. Nagy fölénnyel érkezik a finisbe Kossuth. Csak százmétérekre jön utána Orosz. Kalapja karimáját fellebenti a szél, arcát, szempilláit belepte a por. Az izgalmas szorongás izmos éljenekben tör ki: Éljen Kossuth ! S a tömeg kigyult arccal, mámorosán indul meg, tolong a porban, zsivajban, autó- tülkölésben. Én még megállók, végignézem a ragyogó fogatok elvonulását, elálmélkodom mégegyszer a sok remek lovon, aztán felkapok egy rokkantán baktató fiákkere. Az öreg zsidó fiákkeres rászól a hóri- horgas, pókos gebére, mintha versenyló volna : — Pszszszt Csillag, lassabban! A koncert. Ismert a kép. A frakkos urak az előszobában ácsorognak, be-be néznek az ajtón a nagyterem fényárjába Egy rendező vágtat kipirult arccal, államgondokkal. Nők érkeznek, lányos anyák belépőben, sálban. Skatulyákban hozzák a báli cipőt. Egy kis rózsaszín izgalommal lépnek ki a báli köpenyből. Az ablakmélyedéshez csődülnek. Szemlét tartanak csokor, redő, gyöngydisz és a ruha egyéb kritikus részei felett. Nagy reti- küljeikból tükröcskéket vesznek elő, megigazgatják frissen tornyozott frizuráikat. Finom, villámgyors mozdulattal mártják kis batiszt zsebkendőiket a retikül sarkán a rizsporba. Egymásután suhannak a terembe. Szemük csillog, beszédjük, mozdulataik, meztelen iehér karjaik mozgása most még színpadias egy kicsit. Legyezővel, programmal babrálnak, köszöngetnek, szomszédjaikhoz vagy az előttük ülőkhöz hajlongnak. Csendesen morajlik a beszéd. Kívülről nagy mozgó kirakatnak látszik az egész. Férfi alig van köztük, csak a komoly udvarlók és egy pár nyárspolgár, aki azt hiszi, hogy az ülőhely megváltása ülésre kötelez. Valahogy mégis több ünnepélyesség van az arcokon, valahogy rajta ül, hogy itt vannak a mágnások". Az első sor csupa mágnás asszony. Fesztelen feszességük rögtön észrevéteti őket. Behúzzák az ajtókat. Taps zug fel, Vay Mikes Sarolta grófné ül a zongorához. Mély, bensőséges, finom játéka hallgatásba nyűgözi a termet. Bach-Stradella orgona- versenyét játsza szokatlan bravúrral. Énekszám következik. Gruberné Pintér Helén szopránja ötvös remekmű : csiszolt, csillogó, nagy- értékti. Thoman Mária hegedliszonátája ünnepi esemény. Kiforrott, klasz- szikus érettségi!, európai nívójú zene. Nincs benne romantikus láz vagy szentimentális bágyadtság. Schubert lágy téleleiből zárt, tömör egységeket csinál. Dőry Andor báró kísérete szintén a „nagy muzsika“ birodalmába tartozik. Méltó a hegedűs játékához. Bagdy István lenyűgöző hatású szavalata után Pauliczky István dr. énekel. Igazi őstehetség. Nagy- terjedelmű hangjában sok a kiaknázatlan súlyos kincs. Meczner Tiborné nótáival éri el a legnagyobb sikert, a szerzőt is lámpák elé hívja a tapsvihar. A táncmulatság: Az ünnepségeket bál fejezi be. Újsággal, érdekességgel tele táncestély. A hölgyvilágban mély meg- illetődést okoznak a rég nem látott buzakék huszáratillák. Még a gardedámokat is felvillanyozza az uj orientáció reménye. A város hivatásos gavallérjai pedig észreveszik az ismert női arcok között a sok idegen újdonságot. Táncoló mágnás párok is fokozzák a bál érdekességét. Eiej ven, i ! Nagy j remek j adoma ! srSz j Ő h I lelke, mágna csodál nek. í szél, szólít sürgő Szei dulatá asszon ánylék Egy női lé sablon egy ki virágb a férfi illata ' Szé< közül mindé nyéber „kirak, előzve, főúri a Szál átrepü ami a mórtól ségeke főúri i Háb lások ványoi Szobra sok-so nevetü hány < rekjáté még á De aki vo A ni szebb alatt g klasszi ben a hangjá — Ser. grófnő táncba a páro grófnő a két léta. A tes, m tánc ri netlen. katy m simul, A fiat szetét és fürd dicséri Óriá zés. A Juhász tata, s get let lóságg napoka kimerü csakne fentart; valami ban, a nak ká "Eg ta azonn PA vas- t
