Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-09-20 / 75. szám

Ötvenötödik évfolyam. 75. ssám Sátoraljaújhely, 1924. szeptember 20. megjelenik hetenként kétszer szerdán ős szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I I POI ITIKAI HIRI AP — .......... Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 1500 K. Telefon :- FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF | 63. szám. (kiadóhivatal) Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Bethlen miniszterelnök Zemp- lénvármegye közönségéhez. Legutóbbi lapszámunkban kö­zöltük azt a táviratot, melyben Zemplénvármegye Törvényható­sági Bizottsága f. hó 17-én tar­tott közgyűléséből kitüntetése al­kalmából üdvözölte gróf Bethlen István miniszterelnököt. A miniszterelnök a mai napon a következő táviratban köszönte meg a vármegye közönségének üdvözletét: Bernáth Aladár alispán urnák Sátoraljaújhely Zemplén megye közgyűlésének határozatából a vármegye képvise­letében kitüntetésem alkalmából hozzám intézett üdvözlő táviratért tolmácsolja kérem hazafias viszont- üdvözletem kapcsán hálás kö- szönetemet. gróf Bethlen István. Smith és a magyar ujjáépités. A véget érő genfi konfe­renciáról visszaérkezett a nem­zetek szövetségének magyar- országi főmegbizottja Smith Jeremiás és benyomásairól, valamint a magyar probléma ottani tárgyalásáról oly értelmű nyilatkozatot tett, amelyből kedvező jövőt olvashatunk ki pénzügyi és gazdasági újjá­építésünk tekintetében is. Meg­tárgyalták Genfben a magyar rekonstrukció első fázisainak eredményét s mint ismeretes, a népszövetség tanácsa és bi­zottságai, végül plenáris köz­gyűlése nagy megelégedésü­ket nyilvánították a magyar kormánynak erélye és céltu­datos munkássága iránt. Nem közönyös ránk nézve, hogy bizalmat nyilvánitanak-e a magyar pénzügyi ujjáépités sikerén avagy közönyösen el tekintenek a nemzet erőmeg- feszitése és áldozatkészsége fölött. Bár mindent önma­gunkért, nemzetünk talpraál- lásáért és a háború pusztításai és a forradalmak rombolásai­nak helyrehozataláért teszünk, halvány, derengő fény Ma­gyarország számára a külha talmak elismerő figyelme, kü­lönösen pedig a főbiztos meg­elégedéséről tett nyilatkozata, mert azt mutatják, hogy az elmúlt pénzügyi év utolsó három hónapja mind a költ­ségvetésben, mind az általá­nos helyzet terén arra jogo­sítanak fel, hogy a következő időszaktól még lényegesen je­lentősebb és kedvezőbb ered­ményt várhassunk. Smith főbiztosnak az a meg­állapítása, hogy Magyarország újjáépítésének ügye, mely az európai konszolidációnak el­engedhetetlen feltétele, na­gyobb mértékben vonta ma­gára a figyelmet, mint a le­szerelés kérdésén kívül bár­mely más probléma, olyan megnyugvással töltheti el kor­mányköreinket és társadal­munk minden tényezőjét, mely erőt ad a további kitartáshoz. Érezzük a stabil-korona máris megnyilvánuló regene­ráló hatását, gazdasági éle­tünk minden viszonylatában jótékony és frissítő erejét, úgy hogy valóban elmondhatjuk, amit Smith főbiztos is mon­dott, hogy igen keservesen kellene csalódnunk, ha az el­következő idő nem váltaná be jogos várakozásunkat gaz­dasági egyensúlyunk, kereske­A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János (79) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Knall biztatta a csőcseléket, hogy „úgy lesz, az ellenforradal­márok egytől-egyig lógni fognak.“ Bettelheimot a bosszúvágy is tü­zelte, mint aki — amint már em­lítve volt — Beregszászból — ahol a háború alatt adóbiztosi minő­ségben működött s amint beszél­ték hivatalában és a társaságban egyaránt az arcátlanságig arro­gáns volt — jött Ujhelybe a Ká­rolyi-féle forradalom kitörésekor. Bettelheimot utálta az egész Be­regszász, beleértve az ottani szo­ciáldemokratákat is, néhány kom­munista hive kivételével. Hir sze­rint egyszer egy nyilvános helyről botrányok közt kergették ki s csak gyors lábainak köszönhette, hogy ép bőrrel menekülhetett. Mikor most maga előtt látta Beregszász társadalmának oszlopos, köztisz­teletben álló tagjait, átadhatta delmi és ipari életünk nyug­vópontra jutása s általában az átélt krízisek nyomasztó ha­tásának fölengedése tekinte­tében. Még egy tén van ami kedvvel kell, hogy eltöltse a hivatalos intézőköröket s a gazdasági faktorokat is: Smith főbiztos őszinte barátsága és aggódó érdeklődése az újjá­építési program keresztülvi­teléért, amellyel megkönnyíti A miniszterelnöknek kitüntetése alkalmából történt üdvözlése után Dongó Gyárfás Géza vármegyei főlevéltáros kitüntetését méltatja a főispán és a következő beszéd kí­séretében nyújtja át a kitüntetett­nek a dekrétumot: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I Ama fénysugarak egyike, ame­lyek a nemzet fiait e nehéz idők­ben a kormányzói székből egyedül melegítik, ismét egy érdemes fő­tisztviselőnkre, a vármegyei tiszti kar ezidőszerinti nesztorára, Dongó Gyárfás Géza vármegyei főlevél- tárnokra esett, akinek a Kormány­zó Ur Őfőméltósága ötven évet meghaladó buzgó és eredményes magát az aljas bosszúvágy örö­meinek. A beregszásziak a kir. törvény­szék fogházába, a közönséges gonosztevők közé zárattak. Knall és Lang közönséges stúdiumot csináltak abból, hogy miként gyö­törjék meg a körmük közé került úri embereket. Különös ellenszen­vük volt a katholikus papok iránt, akik közül elég számosán síny­lődtek börtönükben (dr. Löcherer Lőrinc a rabkórház orvosa igye­kezett egyiken-másikon a lehető­ség szűk korlátái közt segíteni, beutalva őket a betegek közé vagy valamely foglalkozást adva nekik a rabkórházban.) Bettelheimék érezve, hogy Sá- torajaujhelyből rövid idő alatt me­nekülniük kell, nagy erővel láttak a túszok összefogdosásához. Jártak-keltek a városban a vö­rös detektívek — még éjjel is — és az uralomra jellemző kímélet­lenséggel terelték össze a kijelöl­teket. Valószínű, hogy a túszok név­sorát részenkint — mintegy nap- ról-napra — állították össze, evés­közben jőve meg az étvágyuk. Valószínűnek látszik az is, hogy nem egy bizottság jelölte ki a és elősegíti Magyarország talpraállásának ügyét- Üdvö­zöljük őt fővárosunkba való visszatérése alkalmával, mert genfi beszámolójából és ottani működéséből azt a meggyő­ződést szerezhettük, hogy ő nemcsak a népszövetségnek velünk szemben való képvi­selője, hanem a mi képvise­lőnk és derék szószólónk is egyben a világhatalmak plé­numa előtt. — szeptember 17. közhivatali működésével szerzett érdemei elismeréséül a m. kir. korinánytanácsosi cimet adomá­nyozni méltóztatott. Egy hosszú életpályán kifejtett szorgalmas munkásság eredménye ez, amelyhez én most, amikor az erről szóló okirator a vármegye színe előtt ünnepélyesen átnyúj­tom, úgy a magam, valamint — azt hiszem, úgy gondolom, hogy a tek. Törvényhatósági Bizottság minden egyes tagjának helyeslé­sével fog találkozni — az egész vármegye közönségének nevében őszinte elismerésemet és hálás köszönetemet csatolom. Szolgáljon ez a kitüntetettnek buzdításul a jövőben, hogy eredményes búvár­kodását a vármegye gazdag archi­befogandókat, hanem ötletszerűen működtek közre többen. Bettelheim ugyanis nem res­pektálta a forradalmi kormányzó- tanács által a túszok szedésére vonatkozólag kiadott rendeletet, amely szerint a 60 évet meghala­dottak, testi fogyatkozásban szen­vedők, betegek, papok, nők tú­szokként le nem tartóztathatók. Hatalmi tébolyában azt tette, amit jónak látott, demonstrálandó, hogy se Kun Béla se a többi tirannu- sok nem eléggé forradalmiak az ő szemében. Végigtekintve ugyanis a Sátoraljaújhelyben és a vidéken összefogdosott túszok névsorán, a proskribáltak egy része azok közé tartozott, akiket a szovjet rendelet tilalma ellenére fogtak be. Pap nem fogatott ugyan be túsz­ként, ámde nemsokára elhurcol­tatok s a túszokkal egyenlő elbá­násban részesittetett a nagytárká- nyi pléb ános, Lahocsinszky József. Nőt se hurcoltak ugyan a tusz- ságba, de hogy a Bettelheim epo­cha párját ne találhassa a durva­ságba, letartóztattak s a söpredék közé zártak egy úri nőt. (Folyt, köv.) Törvényhatósági közgyűlés (Folytatás). szám ára, lOOO EE

Next

/
Oldalképek
Tartalom