Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-08-27 / 68. szám

Ötvenötödik évfolyam. 68. szám Sátoraljaújhely, 1924. augusztus 27. Megjelenik hetenként kétezer szerdán óe szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési to: Negyedévre. . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttór soronként 1500 K. lati Telefon : (szerkesztőség) 63. saru FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ : Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: 63. szám. (kiadóhivatal) Hizsek egy istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. HámobÉlynió Közeledvén az őszi ülés­szak, élénken foglalkoztatja ismét a sajtót és a közvéle­ményt a házszabályrevizió gon­dolata. Nem is szólva arról, hogy országos viszonylatban a közhangulat mily régóta áhítozik arra, hogy a törvény- hozás házában zavartalanul fo lyó alkotómunkát lásson. A különböző pártok vezető fér- fiaiban is régóta érlelődik az el­határozás, hogy a parlament beiső házirendjét, a politikai élet mai hullámzásának meg­felelően és a vitákat helyes mederbe szorítva módosítsák a korszükséglet szerint. Sajnosán látjuk és tapasz­taltuk, hogy nemcsak akkor, amidőn kisebb jelentőségű politikai viták folytak, hanem akkor is, amidőn országos nagy nemzeti érdekekről volt szó, a törvényhozás munkáját megakasztotta minden untalan egy olyan obstrukciós kedv­telése az ellenzéki tábornak, amely játékot űzött a legfele- löségteljesebb pillanatokban a legégetőbb törvénybe fogla­landó problémákból. Szemé­lyeskedések sekélyitették el a viták nívóját és indokolatlan inszinuációkkal bővelkedő tá­madások, kormánytbuktató tu- sák, töltötték ki a munkarend idejét. Hogy ez nem mehet igy tovább, azt érzi mindenki és belátták legelősször a kor­mányzópárt soraiban, ahol hiába volt meg a sorsdöntő idők komolyságához illő mun­kakészség, nem sikerült ép a házszabályok avult és sok te­kintetben elnéző paragrafusai miatt a törvényalkotást ezek­től a zavaró momentumoktól mentesíteni. Pedig a külföld felé is nagy szükségünk volna felmutatni nemzetgyűlésünk pártjainak mérkőzésében a tör­ténelmi múltúnkhoz méltó, mindenkori mérsékletetet, ha­zafias objektivitást és az eu­rópai helyzetet mérlegelő és a világpolitika áramlataihoz is alkalmazkodó emelkedett szín­vonalat és tisztult hangnemet. Helyeslést vált ki ezért a polgári társadalom minden ré­tegéből a kormányzópártnak az a törekvése, hogy mihelyt elkövetkezik a házszabályre­vizió megvalósításának szük­sége, már kellőkép előkészí­tett és megfontolt javaslattal tűzzék sürgős napirendre e kérdést. Az egységes párt egyes tagjai, mint különböző politikai nyilatkozatokból ol­vashatjuk, már kész tervezet­tel kívánnak a párt őszi érte­kezletének egyike elé járulni s bár a párt még mindezideig nem foglalt állást ebben az ügyben, semmi kétség nincs afelől, hogy a házszabályrevi­zió szükségében valamennyi politikus egyet fog érteni. Tehát még mindezideig csak konszideráció tárgyává tették a kormányzópárt egyesei ezt a problémát, mégis az ellen­zéki oldal felelőtlenjei máris klotürről beszélnek és telekür- tölik az országot, mintha bi­zony valami rendkívüli jogsé­relmet tartogatna a kormány tarsolyában. A parlamenti szólásszabad­ságnak korlátozásáról egyál­talán szó sincs, de igenis szó van arról, hogy tágittassék a nemzetgyűlés elnökének jog- : köre akként, hogy a parla- i menti stílus elfajulása ellen és | a személyeskedések meggát- | lására erősebb eszközöket ve­hessen igénybe. A durva hang, a viták elhúzása még ellen­zéki szempontból sem minő­síthető a szólásszabadság pri­vilégiumának ! A parlamenti betegség ellen igenis orvos­szerre van szükség. Szeptember nyolcadiha — a szegényeb napja Népünnepély a városi népkonyha javára Kétségbevonhatatlan tény, hogy a sátoraljaújhelyi jótékony intéz­mények között évek óta a legáldá­sosabb, legészrevehetőbb, legtöbb hálától kisért tevékenységet a vá­rosi népkonyha, annak vezetősége fejti ki. Az a cél, amelyet szolgál, a legnehezebb feladatot hárítja a vezetőségre s elhárithatatlanok az akadályok, lehetetlenné válik az Ínségesek, a szegények és nyo­morgók megsegítése, részükre a mindennapi kenyérnek nyújtása, ha a társadalom nem siet jóté­konyságával, könyörületével és megértő áldozatkészségével a nyo­mor leküzdése érdekében legőn- zetlenebbül fáradozók támogatá­sára. A legszentebb, a legnemesebb a városi népkonyha célkitűzése: a város legszegényebb osztályának támogatása, az éhségtől és elpusz­tulástól való megmentése. Oltal­mába veszi a népkonyha mindazo­kat, akik létfentartásukról, öreg­koruk vagy betegségük miatt kép­telenek gondoskodni. Segíti a 4—5 árvával egyedül maradt hadiözve­gyeket, akik hosszú özvegységük alatt a család eltartásának gond­jaiban már kimerültek, elbetege- sedtek. Gondozza a hadiárvákat, rokkantakat. Étel és lisztadomány- nyal támogatja a szegény csalá­doknál elhelyezett elhagyottá nyil- váuitott menhelyi gyermekeket s végül a szoptatós és állapotos szegény anyákat, a Stefánia szö­vetség védencen és a városunkban két és fél éve működő 50. számú amerikai Vörös kereszt anya- és csecsemővédő intézeteinek vezető­sége által ajánlott Ínségeseket. így folsoroiva is milyen széles mezeje tárul most föl előttünk a nehéz gazdasági helyzetünk szülte : nyomorúságnak. És még mennyi­vel szomorúbb a kép, ha söté­A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (73) U­A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Hogy ezt a feliratot Bettelheim sugalmazta, ahoz kétség sem fér­het. Jellemző a köztársasági kor­mány gyávaságára, hogy ilyen beavatkozásokat megtűrt. De jel­lemző a feneketlen butaságára is. Hiszen csak a vak nem látta, hogy Bettelheim rablóbandává készül átszervezni az addig példás fegye­lemben tartott közintézményt. Bettelheim törekvését amint már láttuk, a barakban „Fényes ' siker koronázta. A barakból bitangok tanyája lett. A nagyértékü fehér­nemű, élelmiszer, ruha, gyógyszer­tári készlet prédájául szolgált azoknak, akiket Bettelheim foga­dott zsoldjába, szemet hunyva minden gazságnak, ami a préda- szomjukal olthatja. * * * A Bodrogköz a Bettelheimék szemében könnyen meghódítható területnek kínálkozott. A 180,000 katasztrális holdnyi ármentesitett terület nagybirtok-tagozódása kö­vetkeztében a felületes, vagy épen a kancsal szemmel vizsgálódók j előtt a paraszt-elégedetlenség tűz- ; fészkének tűnt föl s igy a kom­munisták fegyvertársakat reméltek szerezhetni épen abból a nép­elemből, amely dögleletes tanaikkal ellenszenvezett. A valóság pedig az volt, hogy a Bodrogközön viszonylag sokkal kevesebb okot szolgáltatott a nagy­birtok a földéhség okozta elége­detlenségre, mint egyebütt. Még a kötött birtokok környékén sem lehetett látni a földéhség ama tipikus jeleit — a néhány baráz- dányi szalagokat — mint sokfelé az országban. Az 52 község határába eloszló terület statisztikája alig itt-ott tüntetett föl olyan termé­szetű aránytalanságot, amely akár a józan birtokpolitika, akár a gazda­sági fejlődés elveibe ütközött volna. Ahol pedig még a tagosítás hely­telen keresztülvitelével kapcsolatos bajok mutatkoztak, ott a nagybir­tokos osztály megértése és méltá­nyossága enyhítette a bajt. amely­nek gyökeres orvoslása a kommu­nista recept nélkül is keresztül­vihető volt. De a Bodrogköz különben sem volt az a terület, amelyen a nép­nek földhöz való jutását kívánó gazdasági fejlődés megmerevedett volna. Az utóbbi évtizedek birtok­mobilizációja a paraszt gazdasá­gok javára kevés mértékben volt akkora mint itt. Pontos adatok hiányában elég szembeötlő és következtetésekre alkalmas példák a következők: A báró Sennyey Lajos uradalmá­ból az „Eperjesszög* nevű körül­belül kétezer magyar holdnyi te­rület daraboltatott fel s került nagyon méltányos áron földműves gazdák kezére és az Eperjesszög- től csaknem a karádi határig menő tanya-sorral népesedett be a puszta terület. A karádi uradalom csak­nem egy negyedrésze ment át a karádi gazdák birtokába. A becs- kedi gr. Sennyey-uradalom terü­letéről még évekkel a háború ki­ütése előtt Karcsa és Karos köz­ségek jutottak részint legelőnek alkalmas, részint a kisebb gazdák által eke alá vehető, összesé- gükben nagyon tekintélyes föld­területekhez. Cigánd község gazdái aligha nagyobb területet nem ol­vasztottak be határukba a környé­kező úri birtokokból, mint aminő Egfyos szára ÍOOO ZETL

Next

/
Oldalképek
Tartalom