Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-08-27 / 68. szám
2. oldal Z E M P L E N 1924 augusztus 27. tebbre festi ezt a közelgő s csakhamar nyakunkon lévő tél szigorúsága. Az a nagyasszony, akinek évek hosszú sora óta oly sokat köszönhet városunk szegényügye, gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné gondos előrelátással és minden fáradtságot leküzdő agilitással kezdette meg újra a népkonyha szervezésének ügyét, hogy az a tél beálltával működését ismét megkezdhesse. Segítségére van ebben minden jótékony intézmény s az a lelkes női-gárda, mely mindenben méltó a népkonyha védnökeihez, akik egyénileg is minden áldozatot meghoztak a jó ügy érdekében. A magyar nép legsúlyosabb megpróbáltatásának ígérkezik az idei tél, mely ezernyi gonddal, nélkülözéssel fenyegeti a szegények nyomortanyáit. Ezért hivja sorompóba az ezer jó szívvel megáldott grófné már most Zemplén vármegye megértő társadalmát annak az alapnak megteremtésére, amely lehetővé teszi a télen át a népkonyha zavartalan működését. Szeptember nyolcadika lesz ennek az akciónak első állomása mikor a dohánygyári sportpályán ' nagyszabású, mulatságos, spi rt- attrakciókkal élénkített népünnepélyt rendeznek a jótékony cél érdekében. Egy verőfényes napot akarnak és azt, hogy ezen az ünnepélyen a jótékonyság kisugárzása eloszlassa azt az árnyékot, melyet ■ az ínségesek napja elé von a szü- j külködés és az elhagyatottság keserű érzése. A nyomor utolsó megpróbáltatásain akarják átsegíteni a népkonyha vezetői az ínségeseket és joggal teszik föl, hogy a társadalom lelke utat talál azokéhoz, akik szomorú elhagyatottságukban öröm repesve figyelnek föl az érdekükben megindított akcióra. Ezt az ünnepélyt nem az irigy- | ség, nem a leszóllás, nem a ki- i csinyes leselkedés fogja kisérni, } hanem a szegények lelke fog sike- j rére és azokra áldást kérni, akik meghozzák áldozatukat a jótékonyság oltárán. Későbbre, szept. 21-éré tervbe vette a rendezőség ugyancsak a j jótékony cél érdekében lóverseny j és egy nagyszabású hangverseny j rendezését, melyek iránt máris nagy j érdeklődés nyilvánul meg a szom- ! szédos vármegyékben is. Olyan nemes és önzetlen a célkitűzés és annyi áldást Ígérő a jószándék, hogy mostani, mindannyiunkra egyformán nehéz hely- ; zetíinkben is a legnagyobb belátással kell a társadalomnak a folytatólagos akciókat sikerhez juttatni. A szegények érdekeinek istápo- lása mellett számot tarthat a sikerre a városi népkonyha védnöke gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné is, akinek mint mindig, ma is egyetlen és legnagyobb gondja, hogy ne maradjon üresen az a ma kongó fazék, amellyel a szegények hosszú ) sora fölvonul a népkonyha elosztó helyéhez. fi református templom felavatási ünnepélyének programja Az újhelyi ref. templom javítási munkálatai véget értek s nagy áldozatkészséggel és munkával helyreállítva egyszerűségében is díszes uj köntösében várja készen az augusztus 31-iki avatási ünnepséget az Isten dicsőségére, összese- reglő hívek gyülekezetét. Az avatási ünnepség programja : F. hó 30-án a délutáni (4-|£ h.) személyvonatnál dr. Révész Kálmánnak, a tiszáninneni ref. egyházkerület püspökének hivatalos fogadtatása a vasúti állomáson. Az avatási ünnepély aug. 31-én, vasárnap d. e. 10 órakor kezdődő ünnepélyes istentisztelet keretében tartatik meg, mely alkalommal dr. Révész Kálmán püspök mond szentelő imát, Enyedy Andor miskolci lelkész mond avató beszédet és Göndöcz István újhelyi ref. lel kész ismerteti a templom helyreállításának történetét. Az isten- tisztelen urvacsoraosztás is lesz, melyet Forgács Gyula sárospataki lelkész végez. Délután 1 órakor közebéd a szinházkertben, melyre aug. 28-áig fogadnak el jelentkezéseket a ref. lelkészi hivatalban. választás folytán rendszeresített állásban tényleges minőségben eltöltött szolgálati időt a törvény hatóságnál renbszeresitett állásban eltöltött szolgálati idővel teljesen egyenlőnek fogja venni a szabályrendelet-tervezet. ilhogy Ujtaely nyaral... Hyáruégi riport a berecki-i strandról A nap már bágyadt, eneigiátlan, de a természet még egy utolsó nagy akarással próbálja mímelni az életet. Ebben az elmúlásban forró, pazar napokra, karcsutestü nőkre gondolok és egy emléket akarok, mikor riportot irok a be- recki-i strandról. Egy délután történetét . . . * * Mióta a Lido, Tátra, Balaton legendaszerü fogalommá lett, az emberek lokális kereteken belül oldják meg a nyaralás nehéz problémáját. így fedezték fel az újhelyiek is a Bodrogot, mint — tengeri fürdőhelyet. A berecki-i stranddal nagyon rossz az összeköttetés. A tehetősek kocsin, a tömeg karavánszerüleg csak úgy gyalogosan teszi meg a 472 km. utat. A határpatakká becs- telenitett Ronyva mentén haladunk Tányérsapkás, vörösszallagos cseh katonák őgyelegnek a túlsó parton, de a gyerekeknek nem igen imponálnak. Vígan lubickolnak a sekély vízben és átlábolnak — túlra — Cseh-Szlovákiába. Tikkasztó a hőség s nincs ami árnyat adna. Csak imitt-amott busong egy vézna akác, cséplőgép búg a távolból, elmaradt gabonakeresztek hamuinak a tarlókon. Hihetetlenül unalmas, egyhangú vidék. Nem csodálom, mikor utitársam, Mr. Potracsáre táguló orcimpákkal üdvözli a kökénybokrok mögül elő- csillámló Bodrog vizét . . . Mintha kivirágzott volna, olyan ez a viz a színes dresszek, sapkák sokaságától. Erzsi néni a nőnemű Cháron szállít át. Keresek egy kis helyet, hol levetkőzzem. A ruhák botokra, fákra aggatva, vagy kupacokba rakva tarkállanak. Milyen a viz? — kérdem egy excentrikus öltözékü bőrembertől. — Nedves és folyékony — szel- lemeskedik a keresztcsikos trikójában, meztelen karjaival tisztára hajóhintás figura. Ő a strand bohóca. Kövér nagyságát kézenfogva vezetnek a vízbe. Alig ér térdéig, de már is sikit. — Jajj, befulok! — Nincs nekünk olyan szerencsénk — epéskedik valaki. Mulatnak rajta. A viz legalább 30 fokos és boldogan prüszköl, kacag, zsivajko- dik benne Ujhely népe. Sok a nő, gyerek, amit megmagyaráz az egészen veszélytelen kicsiny viz. Az újhelyi hölgyek 90°/o-a nem úszik. Konstatálom, kevés az ízléses dressz. A hölgyek úgy neki öltözködnek, mintha az északi sarkra készülnének Térdig és azon alól érő kosztümök 1 Brrr! Forró bronzzuhatag ömlik végig a parti homokon, a fiatal arsz- lánok raja sütteti itt magát és nyár végén azzal henceg, hogy Bor digherában nyaralt. Az öregek inkább a hátukat fordítják az ég felé. Jaj de jó, milyen pompás, kár, hogy nem lehet télre eltenni belőle. Cserkészek, diákok stafétát futnak és a gyerekhad nagy lelkiizgalommal buzdítja őket: Húzd meg! Odébb az aranyparipának csúfolt gebét szidják. Tisztviselők, kik bajaikat ide is elhozták. Partra kihúzva két korhadt csónak, az egyikben feketedresszes fiatal lány ül kacéran, kihívóan mutogatja fehér bőrét s egymásra rakja lábait. Vele szemben — oh! — Mr. Potracsáre barátom kitartóan fik- szirozza az isteni bokákat. Idyll. Közben előkerülnek az elemó- zsiás csomagok. Legnépszerűbb táplálék a rántott csirke, de a leglehetetlenebb ételféléket láthatni. A strandbohóc pl. prézlis gombócot szed elő egy ujságpapirosból. Fenti kövér nő már a tizedik almásrétest tömi magába, közben dohog, hogy nincsen étvágya. — Szegény! Atlábalok a túlsó partra. A magas, meredek partoldalban ezernyi lyuk, parti fecskék tanyái. Itt nem fürdenek és a békák szemrehányóan néznek, mért zavarom őket ? Gyerkőcök — a vizbepottyanás állandó veszélyében, könyökig vájkálnak a fecskefészkekben. Parti betüremlés mögött aggasztó jelenet. Csokoládészinü ifjú szorítja egy zöldsapkás lány kezét. A lány kísérletet sem tesz, hogy kivonja. Most a fiú hirtelen elkapja és alaposan megropogtatja a lány derekát. A lány csontjai egykedvűen ropognak. Libaflottila úszik lefelé. Ekalak- fcan szenzációs nyugalommal ülnek a vizen, olyan, mintha nem is úsznának, hanem a folyó csúszna ki alóluk lassan, lassan . . . . . . Alkonyodik. Lilaszinü köd ben rajzolódik ki a horizont. Fáradt porfelhők festik álomszerűre a búcsúzó nap utolsó sugarait. Mindenki öltözik és egyszerre rohanják meg a révet. Sikerül az első szállítmányban elhelyezkednem. Mikor a csónak megindul dr. Szellemes beszól a partról. Megtelt a Noé bárkája ? — Nem — vágok vissza s a füleimhez illesztett két tenyeremmel mimelem a jámbor állatot. Tessék, intem beszállásra, de a vicckopf az általános hahotában eltűnik a sokaságban. Kellemes szellő simogat, a nap végleg lecsúszott a Várhegy mögött. A tücskök, békák pokoli zajt csapnak és a rétek illata visszavonhatatlanul betölti a levegőt. Mire a városba érek, teljes estszürkület. Kigyulladtak a villamoslámpák, a nagytemplomban meg- kondul a harang . . . Mr. Potra- csáré az órájára néz. Pont 8 óra. Zsüli. úrbéres területük volt. Gr. Mailáth József latorcamenti szabadrendel- kezésü földjeit, nemkülönben a szomszédos magyarmocsári (ung- megyei) erdőbirtokához taftozott szántóföld és rétparceelláit mobilizálta. A félsziget keleti részén a két Tárkány, Ágcsernyő községek volt úri (közép) birtokai szintén az újabb gazdasági fejlődés korszakában olvadtak be részint a nép birtokába, részint váltak újabb középbirtokképződés alkatrészeivé. Mindezekhez hozzájárult, hogy a Bodrogköz egy nagyobb hitbizományi uradalma, amely öt község határában oszlott meg, feloldatott a hitbizományi kötelékből s egyidejűleg a földszükség részbeni enyhítésére szolgált. Szóval, a vázlatosan felsorolt földmegosztás, mely a Bodrogköz nagybirtokainak jelentős hányadát juttatta a földműves gazdáknak, eléggé k paci- táló annak a beigazolására, hogy ott, ahol tűrhetetlen állapotok amúgy sem voltak, a normális gazdasági evolúció bölcsebb munkát végzett, mint aminőre akár a Károlyiék otromba földosztása, akár a Károlyiék által előmunkált kommunista őrjöngés (azé a föld, aki megműveli) képesek lettek volna. (Folyt, köv.) A vármegyei nyugdíj- szabályrendelet módosítása A legközelebbi törvényhatósági közgyűlés tárgyalni fogja a várni, tisztviselők és alkalmazottak nyug- dijszabályiendeletén eszközlendő módosításokat is. Az uj szabályrendelet-tervezet szerint a községeknél életfogytiglan történt megA Testnevelési Bizottság a közönséghez Mindazoknak, akik a folyó hó 20-án rendezett „Levente“ avató ünnepély sikerét akár közreműködésükkel akár propaganda tévé kenységükkel, akár pedig bármi más módon is előmozdították, a Zemplén vármegyei Törvényhatósági Testnevelési Bizottság nevében ezúton is hálás köszönetéin nyilvánítom, s kérem úgy őket, mint a vármegye közönségét, hogy hazafias szivük sugallatát követve a nemes ügyet tőlük telhetőleg továbbra is támogassák. Taugner József Zemplén és Abauj-Torna vmék testnevelési felügyelője.
