Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-11-05 / 88. szám
2. oldal Z E MPLEN 1924 november 5. sától. A lemondók elé kellene ez a sorozat — hiszen Patakon csendesek az uccák, az emberek, most is csak a szivük dobogását hallani — ahol pedig nem lakik a hiúság. Zempléni szomorú életünk ünnepi seregszemléje volna a Win- dischgraetz herceg és felesége, a Gruska prelátus, a Radácsy, Deák és Halász famíliák, Csajkáék, Ba- kőcziék, Kérészyék és Pácsék, a Polányiék és Zsindelyék neve mellett látni az Állami Tanítóképző vezetőségét és mind a többieket, azt a huszonegy csó .ádot, akiknél sorkosztot ettek a fiuk ősi magyar diákszokás szerint, akik otthonukat megosztották tizenegy magyar müvésznövendékkel, — akik ma a szegény, nyomorgó jelen, de holnap-holnapután a gazdag jövő. Csonkaságában aggonizáló zempléni életünknek fényes ünnepe lenne ez a seregszemle. * A telep két havi munkája eredményét vasárnap délelőtt a tanítóképző tornatermében kiállította, hogy mielőtt bevonul a Főiskolára megmutassa, mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ünnepélyes megnyitó közönségét Erős László köszöntve előbb — Mizsák József dr. vármegyei főjegyző mint a szabadságon és székhelyétől távol lévő Thuránszky László főispán helyettesitője, a kultuszminiszter képviseletében rövid beszéddel nyitotta meg a kiállítást. Tolmácsolta Patak közönségének a miniszter köszönetét az ifjú művészek támogatásáért és őszinte szavakkal méltatva az áldozatkészséget a vármegye közönségének szempontjából, erkölcsi és anyagi sikert kívánt a telep tagjainak. * A nagy képanyagon szeretettel ömlik el a mesternek, Bosz- naynak levegő szeretete, hűséges tanítványai a kiállítók. Idegen közöttük csak Bódy Endre, aki a Rudnai iskola modernségét képviseli néhány fejtanulmánnyal s egy tájképpel — méltóan. A telep kiválósága Gál János öreg templom részleteivel. — Rajztudása, komponáló képessége révén művészi kvalitásoknak már kiforrott megnyilatkoztatója. Képei terjedelmével és árával is ő vezet a 3—4 milliók körül. A célhoz közeledők között áll mellette Mihály Gyula, a pataki herceg udvari festője. Nagy Gruska portréja csak igen halkan, egyedül a Cserna József Zombori Manyi portréjának briliánssá csiszolt finomsággal kifejezett könnyed kéz tartását nélkülözi; ami tán szerencse, hogy meg sem próbált ott lenni a Zsindely Ilonka arcképén. Nem hétköznapi meghatározása szerint önmagának — a lányokat mint szaloncukorkákat szeretné festeni. Lebilincselően érezteti törekvéséi: a lányfejből sugárzó minden bájt, kedvességet, lelke legmélyének rajongásán szűrve keresztül — tagadhatatlanul nem minden stilus nélküli — édes vonalakkal, színekkel tenni élővé a vásznon. Az életet keresi Lünzdorf Károly is régi miniatűrök bámulatbaejtő finomságú ceruzájával. — A sok Gruska-portré közül az övét kívánja herceg Windischgraetz a várba. Ide az öregebbek közé sorozható Tihor Gábor komoly elmélyedésben született, felhőkbe finomuló zöld tájas képeivel; Erős László régi holland mesterek sötét színeivel látott tájaival. A nők közül dr. Hentzné Deák Ébner Adrienn két szép battikolt lámpaernyőt állított ki, dr. Mihályfyné Kőrösmezey Kató egy csomó ceruza rajzot, szinpompás vásári jelenetet és dr. Nagy Béláné néhány olajképet a várkastélyról. A kezdők között Bódy, Bartizek László és Mendlik László törtetnek sokat ígérőn előre. Mendlik a telep egyetlen aquarellistája különösen egy pár szép világos uccarészlettel s egy öreg asszony fejjel beszéltet magáról a teremben ; ahol nekünk, Ujhelynek mindennél fontosabb Bartizek László. Kevés számú képe elös- merteti tehetségét s örömmel újságolja, hogy jórészük elkelt már. Két öreggel: Gál al és Erős-e 1 kél bírókra egy oltár előtt s a két öreg büszke lehet a fiatal versenytársra. A három művész által nézett oltár három kép tárgya lesz s Bartizek, ski a legnehezebb pontból fogta meg a témát, kidolgozásban sem marad mögöttük. A képet Windischgraetz Lajos herceg felesége vásárolta meg. —s —s. Levél ÉüióFomi lánoshoi hét uj lifinyviFfi! (Zug a fenyves : regény. Vidróczki s még néhány ágrulszakadt: novellák) Mélyen tisztelt János Bátyám ! Bocsáss meg, hogy itt irok neked az ujsághasábokon. Szavamra mondom nem Wild József ihletett meg. De az itt leirt dolgokhoz, azt hiszem a nyilvánosságnak is van némi köze. Elolvastam két uj könyvedet. Fiatalos fölénnyel, merev kritikus ábrázattal indultam neki, de csakhamar könnyezésen vagy kacagáson kaptam rajta magam. Sőt néha egyszerre mindkettőn. Egyszer például mikor éppen mosolyogtam a kis Mayer Teri bohóságain, valami vízcsepp pottyant a szememből a sorok közé. Egyszóval elfogult vagyok. Eddig csak a májusvégi napot becsültem. Az erős világos fényt, amely mindent kirajzol élesen: súlyos, mély árnyékával a szemünkbe vési a legkisebb tárgyat is. Azt a fényt, melyben a fehér világit, lángol a sárga, forr a zöld, az ég kékje mámoros, a felhő vert ezüst. Tegnapelőtt azonban uj poézist ismertem meg. A szürkeség mély poézisét. Künnjártam a Szárhegy alatt. Süket köd volt. Beleveszett minden, erdők, ormok mind el- sülyedtek az ólmos szürkeségben. Csak egy hegy lejtő rém lett ki fölöttem a ködből. Egy óriási repedezett sziklafal meg egy kis rőt erdőborulat fölötte. Csak egy pár hamvas vonal volt az egész, meg egy pár gyáván pislogó szinecske. Mégis úgy éreztem, hogy ez a szürkeség tele van, ebben a szomorú tompaságban világok sü- lyedtek el. Mikor „Zug a fenyves“ cimü regényedet olvastam, akkor is mindig valami ilyen érzésem volt. Először bántott a végtelen szürkeség, a nagy egyszerűség, ami végigvonul a regényen. Kevésnek találtam a két alakot, aki előttem mozog. Bosszantott, hogy a többiek csak át-átsuhanó árnyak. Szófukarságoddal nem tudtam megbékülni. Sokszor szinte banálisnak tartottam eszközeidet. Minduntalan kérdezgettem magamtól: hol van hát az a rengeteg kife jező-eszköz. A stílusnak, ennek az évről évre raffináltabbb, hiúbb ficsurnak az a rengeteg parfőmje, szépítő szere ? Hol vannak azok a cizellált szavak, apró mondat- műremekek, festékek, zománcok, amikkel a legújabb lírikusaink dolgoznak ? Mért nem mersz több valőrt keverni palettádon ? Mért félsz a fogalmak összeötvözésétől, a szavak sokszínű zenéjétől ? Csak úgy rajzottak bennem a szemrehányó kérdések ............Közben pedig beleszerettem a te kis hősnődbe, Mayer Teribe. Nem olyan végzetesen ugyan, mint a főhadnagy udvarlója. Talán nem is igazi szerelemmel, de mindenesetre szerettem, ahogy nővéremet vagy kishugomat szeretem. Bántott a vergődése, aggódtam sorsáért. Éreztem, hogy minden hiúsága, kacérsága mellett sem bűnös ő. Csak nő, igazi nő, akit az Isten szeretetre teremtett és szépséggel vert meg. Nem is hütelen, csak igazi bakfis, kósza kis márciusi lény, akinek fény kell, ünneplés és apró hódolások, mert különben elsenyved. Napsütés kell neki, a szeretet folytonos napsütése. Lelkembe nagyon-nagyon belemarkolt, hogy ő annyira egyedül marad és megadással hajtja le fejét. Sajnáltam őt, mint egy megyeit angyalt, megfagyott rügyet, megfogott madárkát . . . S a szürke szavak, a vékony — sokszor csak egy limonádé-ér csörgedezésének tetsző mese alatt megéreztein, amit megéreztetni a legnagyobb epikai művészet, az élet szívdobogását. Nem SZIFÜL i. iÜüOIiV művészi fényképészete megnyílt! Sátoraljaújhelyben, Petőfi-ucca 14. szám. Hol is a nagybecsű közönségnek, a fotográfia terén a legmesszebbmenő igényeit elégítik ki U. m.: Művészi portrait, speciál gyermek- és csoport-felvételekben. «» m oe 8016a szakosztály féoykípo^yitásoloak I boncoltad alakjaid, nem szedted zsigerekre, lelkűk nem öntötted vegyelemző lombikba. És Mayer Teri él. mégis él. Főhadnagy udvarlója élő férfi. Rajta ül a férfivégzet : ügyetlen, gyanakvó a nővel szemben, mert nem ismeri a női lelket, hamvas finomságait nem értheti meg. Leakarja igázni, gyötri, mert teljes hódításra vágyik. Talán a hiúság is űzi őt, pedig a férfi hiúság sokkal mélyebb, veszélyesebb a női hiúságnál. A modern költők sokat írtak a Férfi és a Nő örök harcáról. Szimbólumokkal próbálják megrajzolni a bennük megbújt ősállat harcait írnak a Hímről (természetesen nagy H val) a százarcu Asszonyról. A divatnak megfelelően belekevernek egy nagy csomó hisztériát, marcangoló, beteg küzdelmeket, mert mindég mélységet keresnek. Te pedig János Bátyám egy kis apró torzsalkodással, egy pár válasz nélkül hagyott levelezőlappal, egy pár kisvárosi zsur- intrikával érezteted meg ezeket a mélységeket. S hiszek neked. Frázisnak tartottam eddig e harc emlegetését s te néhány halvány vonással meggyőztél. Az öreg Arany sokat emlegette az „epikai hitel' kérdését. Abban az időkben még csak tudományos fők gondoltak nálunk ilyenre Jókai angyal és ördög alakjainak — a szigorú Gyulai tanár uron kívül — mindenütt meg volt az irodalmi hitele. Ma a naturalizmus ára pálya után az ilyen kívánalmaink, már igen nagyok. D’Annunzio kloroformot kever az írásaiba : elmámorosit, Szabó Dezső az idegeinken hegedül, hogy kábítson és elhitessen. Neked azonban semmi raffinált eszközöd nincsen. Miben rejlik hát a Te nagy elhitető művészeted ? Hisz hiába szedem szét Írásod mondatról-mondatra. Nem találok benne semmi rejtett misz- tifikáciét 1 Talán az írásod levegőjében permetez valami, amire a megfigyelőképességünk kevés, ami az értelem finom szitáján is áthull és egyenest a szívre rajzolódik. Igen sokszor oldalszám kerestem hiába szavakat könnyről, szomorúságról s mégis amint olvastam, lassan párával, homállyal lehelte be Írásod a lelkem. ■K Most pedig a másik könyvedről a „Vidróczky s még néhány ág- rólszakadt“ című noveliáskötetről szeretnék vallomást tenni. Te már rég elkerültél Zemplénből. Mikor e novelláskötetet lapozgatom mégis mindég úgy érzem, hogy te itt élsz , a legenyei lankáson vagy a Magashegy tövében. Ezzel különösen azokra a novellákra célzok, melyeket egy akadémiai tag úgy osztályozna, hogy „népies novellák.“ Bár ettől a „népies“ szótól én mindég irtózom. Önkéntelenül mindég a mult- századvégi árvalányhajas paraszt elbeszélések jutnak eszembe. Mert a multszázad végén minden városi novellairó költésében csipogtak ilyen kakukfiókák. A te Vidróczkid, Utolsó obsitosod, meg a többiek bizony nem kakukfiókák. Ezeknek bizony semmi közük Pesthez és a te Bajza- uccai lakásodhoz. Istenem menynyire talajizü Írások ezek 1 Humoruk is olyan talajizü, olyan édesfanyar, mint az oltatlan gyümölcs- Az öreg Pikor Andráshoz, Vajda Györgyhöz, Csanak suszterhez, vagy nagyapádhoz bizony nem ért hozzá a világváros korma. Egyikmásil harm i hogy gyitó Mi petró ! széle: I pájuf i naps; I és ló j hisze | közöt í szer i megl< I a ha; I sék, 1 j ságb; i az al | hozz? mekk i szent ! a leg ! vissz; ‘ Le! szerei hivat; furcs; [ zajid | pléni j mind' humc | sávvá | izekké 1 humc I első • : Vitéz ; Att | ez az | benne ; szívja j játékc j tele v - lem, 1 sajáts j Pee | detibt j az a I elfogd j — nii I Dicke \ Franc 1 vagy humo mi h sincs tése, Kec benőj tel) ír téneté versez Vas C a légi száthi kát, a néni. a máj szén hagyt; szór t kutatc műnk. Máj írni. > lés: I növeli volna darab! gyár szimb képne Tál; az a 1 csapd« vihara hogy pában fülke remén négy i nül ve mályb nemze boldog Ezt az Csai
