Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-11-05 / 88. szám
Ötvenötödik évfolyam. 88. szám Sátoraljaújhely, 1924. november 5. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : (szerkesztőség) 63. szám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF | (kiadóhivatal) 63. exám. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) »■—MBB Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Hiszek egy istenben hiszek egy hazában^ Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Végrendelet Nyolc-tiz évvel ezelőtt négy szerény gazdaember húzódott meg a fényes országház egyik zugolyában, szerényen és illedelmesen, mint ahogy a törvényhozás csarnokában viselkedni illik. Ez a négy szürke ember képviselte az ország lakosságának 70 százalékát, a kisgazdatársadalmat. Ma, a magyar nemzeti reneszánsz kezdődő korszakában el sem lehet képzelni olyan politikai helyzetalakulást, amelynek integráns része ne a kisgazda társadalom legyen. Lehetnek nézetek jobbra, lehetnek nézetek balra, de olyan nézet fel nem bukkanhat többé, amely ezt az öntudatra jutott magyar társadalmi osztályt vissza tudja tartani az érvényesüléstől és a jelentőségének megfelelő politika térfoglalástól. S ebben az arányban, amint ez történt, lett a nagyatádi kerület egyszerű képviselőjéből, a névtelen csatárból, a magyar politika gerincének egyik tagja, a politikai élet egyik vezérelméje, gróf Bethlen Istvánnak meg értő és odaadó munkatársa a konszolidációban. Egy vesztett háború és egy megcsonkított ország siralmas gazdasági depressziójában aranykorukat élik azok, akik a tömeginségben a tömegszenvedélyre apellálva izgatnak a meglevő rend ellen, elérhetetlen vágyak eldorádó- jával kecsegtetve a hiszékeny és hevülékeny népet. Annak azonban, aki egy erőrekapott társadalmi réteg osztályérdekeit csak addig a határig engedte érvényesülni, amennyi egy gouvernamentális politika és ezzel a nemzetérdek koncepciójába nyugodtan beilleszthető volt és minden ezen túlterjedő követelést letudott fogni, életében gáncs, kicsinylés, gyanúsítás, agyvérzést okozó gondok és töprengések jutottak ki, hogy már a ravatalnál megjelenjék a történelem tárgyilagos birálata és elismerése azoknak a tulajdonságoknak, amelyek egy nagy missziót teljesítő egyszerű embert nagy emberré tesznek. Jellemző a négy szürke emberre, legelsősorban pedig nagyatádi Szabó István jelentőségére nézve az, hogy az ország sorsa és további fejlődése attól függ, hogy ez a kisgazdatársadalom meg tudjon maradni osztályérdekeit a nemzeti érdekeknek alárendelő abban a helyzetében, amelySzomoru, felhősarcu őszi nap a halottak emlékének szánt vasárnap. Kora reggeltől esős köd torlaszolja el a láthatárt és sűrű felhőfátyol takarja el az avarba borított hegyoldalakat Az időnek ez a szomorúsága is mintha közelebb hozta volna az emberek lelkét a túlvilág gondolatához. A napjainkat annyira jellemző anyagias gondolkozás erre az egy napra elszállt a telkekből s a még mindig borús, de esőmentes délutánon ezrek keltek zarándokutra a temető felé, hogy részt vegyenek a lélekáldo- záson, melyet elhunyt hősei emlékének mutat be a bűnhődő magyar. A hősök sírjánál tervezett hivatalos ünnepség a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt, de mégsem maradt csak a szivekbe zárt az emlékezésük, mert a vármegyei testnevelési bizottság vezetői hazafias lelkesedéssel minden akadály dacára is gondoskodtak arról, hogy a leventéknek, az ifjúságnak, a magyar jövőnek kegyelete felgyújtsa sírjukon az emlékezés mécsesét s elhintse sírjukon az elmúlás szomorú virágait. 456 levente gyülekezett d. u. két órakor az állami elemi iskolában s katonás menetben, kettős rendekben vonultak ki oktatóik vezetésével három órára a hősök temetőjébe. A menet élén egy nemzeti szinü szalaggal és virággal diszitett gyászlobogót vittek s utánna a hősök emlékére szánt levente koszorút, melyet az ifjak kötöttek a magukkal hozott virágokból. A temetőben U alakban állottak föl a leventék s közöttük sorakoztak fel az iskolák növendékei és a nagyszámú közönség. ben a kihűlt vezér életében maradt és higgadt Ítéletét ne tévesszék meg olyan utódok, akik a saját vagy az osztályérvényesülés forgatagában elvesztik szemük elől a nemzeti célokat. Nagyatádi meghalt, mert halandó volt, de a nemzetfentartó magyar kisgazdatársadalom mérsékletének és higgadtságának tovább kell élnie, nem azért, mert ez Nagyatádi politikai végrendelete, hanem azért, mert a nemzet sorsa ezzel áll, vagy bukik. Saujhely, nov. 2. A gyászünnepséget fölemelő ak tus vezette be. A leventék a ma- gukkál hozott koszorúval feldíszítették az 1660 hősi halált halt katona közös emlékkeresztjét vágyó- an arra, hogy a sírok glédájából a hősi szellemnek az életerőnek delejes árama ömöljék át az ifjúi szivekbe. A hősök keresztjének megko- szóruzása után a gör. kath. dalárda vitte tovább a programot a Hiszekegy eléneklésével. A precízen és összhangzatosan előadott karéneket követőleg Berták Gyula levente mondotta el kitűnő hang- súlyozással, mély átérzéssel Birín- ger Gyulának lapunkban már közölt „Levente Szózat a hősök sírjánál“ cimü gyönyörű költeményét, mely után a gör. kath. Dalárda alkalmi gyászdalt énekelt. Majd Szepessy Béla levente mondotta el ugyancsak Biringer Gyulának erre az alkalomra készített s a legizóbb hazafias gondolatoktól átfűtött ünnepi beszédét. Meglepő volt a derék levente ifjúnak a beszéd tendenciáját felfogó kiforrott készsége és előadása, melyen mélyen megindult az ünnepre össze- sereglet közönség. Horovitz Adolf levente szavalta el még értelmes deklamálással a Szózatot s versmondása után Ladányi Jenő testnevelési oktató vette át a leventéktől az ünnepélyes fogadalmat. A szép ünnepséget a Himnusz eléneklése fejezte be. Taugner József testnevelési felügyelő engedélyével ezután hozzátartozóik sírját keresték fel a leventék mig az erre felhívottak kirakták az urnákat s a közönség adakozásából tekintélyes összeget gyűjtőitek a hősök síremlékére. Zemplén és Abauj vármegyéknek minden községében hasonlóan és ugyanazon órában folyt le a leventék kegyeletes ünnepsége a hősök sírjainál. Olyan községekben pedig, amelyekben nincsen a hősöknek temetője, vagy emlékjele, a leventék készítettek díszsírt s arra felit iák a község hősi halottainak nevét s igy ma már nincs a varmegyének községe, amelyben legalább ilyen szerény emlékjel ne hirdetné a hősök emlékezetét addig is, mig díszesebbet emel a kegyelet és áldozatkészség. 9 pataki képkiáilitás Sárospatak, 1924. nov. 2. A kollégium száraz őszben érett arany lombos kertje mint egy mesebeli szűrő, kacagó csillogással próbálja vidámabbnak mutatni a szomorú novemberi eget. A Szent-negyed viharvert falai gőgös zárkózottsággal állják az idők kellemetlenkedéseit, de a bölcs öregek szives megértésével rést hagynak magukon a gyengébb menekülő mentésére — egy sarkig nyitott krout. Mindenütt csend, nagy csend, nyugalom, az élet mint tülekedő Iá.más ellen nincs sehol, forgalmát megfojtotta egy láthatatlan jó hatalom. És aki mégis végigkopog az aszfalton — mintha Nepa- lek tanította volna etikettre. Az ide nem hangolt, aki nem érzi hűen a nagy nyitott kapu tradícióira büszke szűkszavúságát, Patakon — uccáit róva, egy élettelen, hát unalmas falut láf; mert az unatkozás és elmélyedés külső jellegét: a csendes és ritkán hangzó szót nagyon nehéz valódiságában fogadni. És igy szép Sárospatak. Ahogy ezt a rejtvényt feladja. így lett művészek telepe. • Bosznay István Képző Művészeti Főiskolai tanár tizenegy tanítványa a jászapáti-i főhadiszállásról augusztusban Patakra küldte két szálláscsinálóját. Nagy Béla dr. biró már tavaly emlegette Őket s ez idén Vass Lajos kisvasúti főnök megvalósította az eszmét. Kidolgozott programmal fogadta a delegáltakat. Patak magyar úri népe a tizenegy magyar ml’vésznöven- dék előtt csodálatos együttérzéssel nyitotta meg szivét. Nem egyéni hiúságok érdekből való legyezgetése, hanem csúnyán önző öröm, könnyekig fokozott végtelen büszkeség volna hacsak lehetne, ha hely lenne hozzá; — himes magyar vonalakkal sorba mind ide rajzolni azokat a sziveket, azokat az aranyos sziveket, hogy sokan és mindég lássák a jövő magyar kultúrájának ez igazi istápolását s bizhassanak fejlődő erejében, ne féljenek elpusztulá•Ä halottak emléke 456 levente a hősök sírjánál. — A közönség kegyelete. (Saját íudósitónktól.) Epyes szám ára ÍOOO JEZ
